Név: Okozaki Kou
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Bummie_KS
Kor: 17
Külső leírás: Kou nem rendelkezik rossz génekkel, a szülei akiket nem ismer, bizonyára csúnyák és szottyadtak, mivel ő eléggé jól sikerült, és ahogy egyes ideológia tartja, a csúnya embereknek, csak szép gyerekük születhet. A srác bőre nem hófehér, de nem is irritálóan -hogy az ismert kifejezéssel éljek, amit általában az ázsiai emberekre használnak-, sárga, szemszíne világosbarna, pillái nem éppen hosszúak és ugyan nem dús, de nem is tűnik ufónak ritkasága miatt. Orra pisze, tulajdonképpen nem is lehet megmondani róla, hogy hány éves, mivel az arca is gyerekes és a koránál jóval fiatalabbnak is nézik emiatt. Ajkai mondhatni átlagos nagyságúak, nincs paplanszája és amúgy emiatt még örül is, mivel nem néz ki úgy, mint egy ócska, tömeg divatbaba. Fején kedvenc fehér sapkája, amit ritkán mos, így mikor a ruhadarab a porba kerül, csak kirázza és visszahelyezve a fejére rúgja tovább a bőrlabdát. Karján kedvenc karkötője, amit még egy kedves nevelőjétől csórt el, illetve nem csórta, hanem szülinapi ajándékba kapta, de ő jobban szereti ezt a szóhasználatot használni. Pólója, amin mindig van egy felirat vagy figura, szereti a bő cuccokat, így elrejtheti vele soványságát, de ennek az a hátülötője, hogy a ruhái lógnak rajta és a nagy cuccok miatt, nem tud rendesen mozogni, mindig felakad valamire, például egy kilincsre. Haját általában tarkóig növeszti, utána magának vágja le ha már tényleg túl hosszú és festi be, sokszor élenk színekre.
Jellem: Nála két véglet van, és őszintén, kezd már kicsit elege lenni a folyamatos érzelgősségből ami körbeveszi őt az árvaházban. Az a folytonos sajnálkozás, amikor friss pár lépi át az árvaház küszöbét, vagy kapuját, majd a tekintetük amit általában a kint focizó fiúkra szoktak vetni, rendkívül megalázó és kellemetlennek érzi már. Pont emiatt nem mutat ki érzelmet, ami kicsit nem igaz, hiszen mindig a vicces, jókedvű és az energikus Kou-t mutatja a barátainak, ez amolyan álarcként hangozhat sokak számára, de a srác tényleg ilyen, pusztán azokat az érzelmeket, mint például a szomorúság, nem mutatja ki. Kedves és segítőkész, rengeteget beszél és ezáltal a szája is nagy, plusz sokszor tűnik kelekótyának de mindezek ellenére, van esze, szereti ha valaki leül vele és megvitathat pár dolgot, mint például a világ létezése, tehát szereti a filozófiát. Utálja viszont azokat az embereket, akik kifejezetten a termete miatt próbálnak vele kedvesen bánni, úgy tenni, mintha a 167 centije nem lenne probléma, tegyük fel egy kapcsolatban. Tisztában van a hiányosságaival, így ha rá is mutatnak nyíltan, nem fogadja el és makacsul kiáll magáért, de az álszentséget jobban megveti. Vele könnyű kijönni, minden buliban az elsők közt vesz részt, az a fajta aki addig szórakozik, iszik, amíg már rosszul nem lesz és végül a földről kell felkaparni. Kicsapongó életvitelre sajnos nincs lehetősége, mivel ezek az alkalmak ritkán történnek meg, de ha mégis, akkor nincs megállás. Konfliktusokat messziről elkerüli, mondjuk csak azokat amikbe nincs köze, amúgy nagyszájúsága miatt van elég balhé az életében.
Élettörténet: Élete egészen öt éves koráig homály, az agya valahogy blokkolta azaz előtt történteket. A szüleiről annyit tud, hogy sokat veszekedtek és emiatt volt, hogy ő itta meg a levét, illetve sokszor olyan dolgokért kapott ki, amikről fogalma sem volt, hogy az akár bajt hozhat a fejére. Rá igazán mondhatják, hogy volt gyerekszobája, pedig ugyebár nem volt, hiszen miután a szülei otthagyták az árvaház kapuja előtt, öt társával kellett osztoznia egy szobában, amit természetesen nem bánt és amúgy imádta, hiszen esténként kiszöktek és egyszerűen csak játszottak az udvaron. Persze, elkapni elkapták őket folyamatosan, megkapták a bűntetésüket, de ahogy kezdtek felnőni, ezek a kilógások egyre durvábbak lettek. A városban csatangoltak éjszakánként, majd reggel már az ágyaikban szundítottak, tíz évesen egyedül a városban sétálgatni, nem túl jó ötlet. Aztán tizennégy évesen, klubbokba lógtak, minden veszélyesnek kinéző helyre bemerészkedtek és új élményekkel tértek "haza", amit aztán a többi gyerekeknek elmeséltek. Már tizenhét évesen Kou és a vele egykorú barátai, szinte minden szórakozóhelyet meglátogattak, ismerik őket és tudják pontosan, melyiket hol találhatják. Kou még mindig gyerek, még mindig a focilabdát rúgja a poros pályán és még mindig gyereknek érzi magát - úgy is viselkedik legtöbbször. Az ő élete nem könnyű, mivel nemsokára betölti a tizennyolcat, el kell hagynia az árvaházat, de mivel nincs hova mennie, munkát vállalt.
Hobby: Focizás és ritkán verset is ír, de azt is amatőr szinten
Foglalkozás: Csirkézőben és bárban dolgozik, iskolázatlan, írni és olvasni azt azért tud
Extrák: Két legjobb barátja van, akikkel általában mindig bajba kerül. Van egy medál a nyakában, amit még öt éves korában találtak a nyakában, azóta mindig megfordul a fejében, hogy kidobja, de nem tudja megtenni. Szeretne egy aranyos, hófehér kiscicát, de igazából magáról sem képes gondoskodni, nemhogy még egy állatról. Szereti a gyerekeket, jól kijön velük.
Képinfo: A kép nem az enyém, csupán illusztrálja a karakterem, sajnos a kép tulajdonosáról nincs információm. ()
| Engedélyezve: |
2019. 09. 23.
|
Módosítva: 2019. 09. 08. 23:59:38
Módosította: Bummie_KS
Státusz: Aktív
|
