Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Yaoi)

FIGYELEM!
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!

Tovább olvasás, csak saját felelőségre!


<<1.oldal>> 2. 3. 4.

Felicity2015. 05. 25. 19:21:15#32880
Karakter: Reid Graham
Megjegyzés: Laumnak ~ Ikrek


 -Hát... – nem igen értem a zavarát és kíváncsian várom a válaszát. – Ő aztán tényleg komolyan veszi a munkát, ami nekem csak jó, és én se csinálok viccet belőle, dehogy ne élvezzem mellette az életet, az elképzelhetetlen számomra.  - Nem gyakran tudnak kirántani a munka világából. Így ilyenkor kicsit elbambulok... Köszönöm. – olyan kis édes, majd teszek róla, hogy kirángassam a munka világából, nem is egyszer. - Megyek és töltök valamit inni. Te kérsz?

-Egy bourbont jéggel. – egyik kedvenc italom.

Sokkal kellemesebb eltölteni időt egy ilyen édes, vonzó és szexi személy társaságában, mint egyedül vagy unalmas alakokkal. Ő az első titkárom, akinek élvezem a társaságát és tényleg hasznomra van már most és még inkább, amikor a szexuális vágyaimat is ki fogja elégíteni…

-Köszönöm. – veszem el az italt, majd koccintok vele, utána pedig jóízűen belekortyolok. - Akkor vegyük át még egyszer a pontokat. Csak hogy biztos legyen minden.

Bent folytatjuk a társalgást és most az üzleti részre koncentrálok. Mindent átbeszélünk még egyszer és tényleg megbeszéljük, nem pedig el kell magyaráznom mindent, ahogyan volt rá példa, mert egyes titkárok nem értettek, én meg azt, hogy kerültek mellém, az más, hogy nem is voltak sokáig mellettem.

~*~

A megbeszélés persze rendben zajlik, utána pedig jön a kötelező fogadás, amin megkérem az édes ki titkáromat, hogy maradjon velem, ennyi jó legyen benne. Természetesen az üzletfelekkel is beszélgetek és mivel remek színész vagyok, nem látják, hogy mennyire is unom az egészet. Szememmel végig követem a kis aranyost és oda is megyek hozzá. Üzleti utakon rendszerint szedtem fel valakit és dugtam meg, de most csak a hasonmásomra koncentrálok. Nem fogom elsietni és szépen lassan fogom becserkészni, úgy hogy ő észre se fogja venni, csak azt, amikor már kéjesen nyög alattam és csak többet és többet akar majd.

 - Megyek előbb én fürödni.

Közlöm, amikor végre felérünk a szobába. A zakómat még kint leveszem, majd a fürdőbe megyek. Levettem bent a többi ruhám és a zuhany alá állok. Nem időzök sokat és végezve megtörülközők és egy köntöst veszek fel. Belenézve a tükörbe megborzolom a hajamat, majd kimegyek és láss csodát a kicsike még mindig dolgozik, tényleg munkamániás, de is nem is baj és majd megtanítom én lazítani.

- Kész vagyok.

- Mindjárt megyek.

Megcsóválom a fejemet elmosolyodva és töltök magamnak egy italt. Amint elmegy fürdeni, megnézem a holnapra összeállított anyagot. Tényleg nagyon érti a dolgát és mellette igen csak szexi, szóval mondhatni piszok mázlista vagyok. Pár dolgot nem értek, hogy miért is írt át, de pont ki is jön, így rákérdezzek.

-Eidan! Egy pillanatra kérlek. Nem értem ezt a részt. Nem úgy volt, hogy ezzel kezdünk holnap? – pillantok rá és akkor veszem észre, milyen a haja. - Nem is tudtam, hogy ilyen göndör hajad van.

-Mert nincs is. – ezen csak elmosolyodom, most olyan akár egy gyerek.  -Ó igen. Átírtam, mert a mai tárgyalás során úgy gondoltam, hogy a fókusz főleg ezeken a csoportokon van...

Jogos álláspont és egyet is értek, pedig aztán nem adok könnyen igazat másnak és nem szeretem, ha nem az van, amit én akarok, de mivel ez jó ötlet így elfogadom. Tovább beszélgettünk én csak iszogatok és nem eszek.  Igen csak vicces pizsamája van azt meg kell hagyni, nem elég, hogy óriási, de ezek a minták is, hát sose láttam ilyet, de meg kell hagyni, hogy jól áll neki. Igaz leginkább arra vagyok kíváncsi, hogy milyen lehet pucéran, de hamarosan azt is meg fogom tudni. Nem vagyok a legtürelmesebb ember, de vannak esetek, amikor megéri várni és ő ezek közé tartozik…

-Én viszont most elmegyek aludni. Holnap is tiszta fejjel kell beülni. – bólintok és kell a tiszta fej. Én jól bírom az alkoholt, meg megszoktam ezeket a találkákat.

- Hopp, bocsi.

Még jó, hogy ilyen jók a reflexeim. Tényleg elképesztő a hasonlóság köztünk. Le se veszem, a tekintem róla és, ahogyan lejjebb siklik  a tekintete, több se kell nekem és odahajolva megcsókolom, ha már erre vágyott. Lágy csókot lehelek az ajkaira és lassan átdugom a nyelvemet, édes kis szájába, ami biztos, hogy nem csak az elfogyasztott édességektől ilyen mennyein finom és az e fajta édességeket nagyon is szeretem. Pillanatra viszonozva a csókomat, de utána rögtön el is tol engem.  Elpirulva jó éjszakát kíván, és más ott sincsen. Utána mehetnénk most és leteperhetném, de annak semmi értelme nem lenne. Nem is hittem, hogy így fognak alakulni az események, de így sokkal izgalmasabb lesz a játék. El fogom érni, hogy én töltsem ki minden gondolatát, hogy minden porcikájával engem akarjon és ő legyen az, aki leteper engem, miközben én háttérbe mozgatom a szállakat.

Átolvasom még egyszer az iratokat, majd nyugovóra térek…

***

Másnap előbb kellek, mint Eidan. Első dolgom, hogy rendelek fel reggelit, mindenféle finomságot, mert a hasát azt szereti, ahogyan tapasztaltam. Letéve a telefont lefürdök, majd felöltözök. Nem sokára rá, meg is érkezik a szobapincér. Lepakol mindent, majd távozik. Átrendezem, ahogyan nekem tetszik és a kis édeske is megjelenik.

- Jó reggelt.  – pillantok rá mosolyogva és úgy, mintha tegnap semmi se történt volna. – Tudod olyan vagy akár egy angyal. – simítok göndör fürtjeibe, de csak egy pillanatig tart. Magamat nem tudnám így elképzelni, de neki kifejezetten jól áll.

- Jó reggelt. – dörzsölgeti meg álmoskás kis szemeit. – Nem göndör mondtam már. – motyogja zavartan, ami biztos, hogy a tegnapnak is betudható még.

- Nos, ha te mondod. – vigyorgok. Milyen jól is lesz beletúrni selymes fürtjeibe, mikor a szájával dolgozik a farkamon.

- Rendeltem fel reggelit. – még a széket is kihúzom neki. Komolyan tényleg annyira jó színész vagyok.

- Nagyon jól nézz ki. – kezd el szedni magának, de nem pillant rám. Megzabálom..

- Finom is vagyis eddig az volt. Egyél, csak bátran kell az energia. – később, amikor meg dolgozom, mennyi kell majd. Remélem, bírja a strapát, mert nekem meg a szex terén van igen csak nagy étvágyam. – Különben tegnap nem jegyeztem meg, de igazán érdekes pizsamád van.

- Meg lesz. – bólint, majd a megjegyzésemre a pólójára tekint és édesen elmosolyodik. – Kényelmes és szeretem a színes, egyedi dolgokat.

- Valóban az, de mintha kicsit nagy lenne. – vigyorgok és enni kezdek én is.

- Pont az a jó benne. – nos, én maradok a pucéron alvás mellett.

Még egyszer átbeszéljük a mai napot és a kezdeti zavara kezd eltűnni. Kíváncsi lennék, hogy vajon mi járhat a fejébe. Legalább azt már tudom, hogy vonzódik a férfiakhoz, de ha nem akkor se lenne akadály, mert elérném, hogy engem akarjon, de ugye könnyebb dolgom van.  Az meg, hogy van e valakije vagy sem, az se érdekel.

Reggeli után titkárom is elkészül és én is befejezem a végső simításokat.  Mivel most nincs itt senki, aki megkötné a nyakkendőmet így magam teszem, vagyis csak befejezem, hiszen félkész állapotba van. 

A tárgyalás szerencsére nem tart olyan sokáig és még szünet is van közte. Minden remekül megy, azt kell, hogy mondjam jó kis párost alkottunk és lemerem fogadni ez, majd az ágyba is elmondható lesz.

- De jó, hogy végeztünk. – dobom le a nyakkenőmet már fent a lakosztályunkba. – Komolyan teljesen le tudja szívni az agyamat a sok hülye duma.

- Egyetértek, de nem mindenki lehet profi. – kuncog.

 - Ez így van. Most viszont jöjjön a szórakozás. – vigyorodom el és látom a meglepődést az arcán, hogy nem tudja hova tenni mire is gondolok.  Vajon fel fogja hozni a csókot tegnapról vagy inkább örül, hogy én se teszem? Bár lehet, még felfogom. – Arra gondoltam, hogy megmutatom a környéket. – fejezem be a mondatom és mintha megkönnyebbülne egy kicsit. Kis édes azt hitte, hogy lefogom teperni?  Annak is el fog jönni az ideje.

- Benne vagyok, csak átöltözöm. – bólintok és én is így teszek. Most egy farmer egy póló és sportcsuka mellett döntök. Szeretek lazán is öltözni, de mint mindig most is adok a minőségre.

- Mehetünk? – kérdezem, amikor ő is átöltözik.

- Igen. – bólint és látom, azért meglepem a szerelésemmel, de nem mondok semmit, csak elmosolyodom és elindulok.

- Örülök, hogy sikeresen zárult minden. Holnap reggel már megyünk is haza. Köszönök mindent, tényleg nagy segítség vagy. – komolyan is gondolom, bár azért ez a túlzott dicséret, most mind hízelgés, de ezt neki nem kell tudnia.

- Ugyan, hiszen ez a dolgom. – tényleg szerény, a teljes ellentéte nekem. Még külsőmre szinte mindenben hasonlítunk, addig a személyiségünk, amennyire megismertem teljes más. Mondjuk kitudja, ha ő is szerepet játszik, lehet ő is egy dög, mint én, bár nem sok esélyt látok rá.

Kicsit beszélünk a munkáról, majd azt lezárva teljesen hétköznapi dolgokról kezdünk el diskurálni. Se ő, se én nem beszélünk személyes dolgokról és ez így van rendjén. Látom, tetszik neki a környék, tényleg igen csak mesebeli hely, főleg a tisztás, ahova vezet az utunk.

 - Mit szólsz? Ugye, hogy szép? – engem annyira nem hozz lázba, bár egy jó kis szexhez ez is kitűnő hely, de most nincs itt az ideje. Úriembert játszok és a szerint is viselkedek.

- Lenyűgöző. – nézz körbe lelkesen.  Helyet foglalok, ő pedig mellém ül.

- Néha nem árt lazítani és rád is rád fér.  Bár most kezdtél el mellettem dolgozni, de amiket mondtál, és amit láttam, azt kell, hogy mondjam tényleg munkamániás vagy. – kuncogok.

- Nem te vagy az első, akitől megkapom és tudom. – sóhajt fel picit. – Szeretem jól végezni a munkámat és nagyon bele tudok merülni.

- Az nem is baj, hogy jól végzed a munkád, de tudod a kettőt együtt is lehet csinálni. – pillantok rá és finoman az arcára simítok. –  Csak egy életünk van, és olyan hamar elrepül felettünk az idő, kár lenne csak a munkával kitölteni. – suttogom lágy hangon, mélyen a szemeibe nézve, nem engedve, hogy megszakítsa a szemkontaktust. Szép szavak, egy kis kedvesség, figyelmesség és a tenyeremből fog enni. Már most tudom, hogy ő más és a becserkészése is nehezebb lesz, de végre egy kis izgalom és kihívás, ami rám fér és félnem semmitől nem kell, hiszen én sosem veszítek. – Vagy nem így gondolod? – mosolyodom el és elveszem végül a kezemet.

- Igazad van. – kapja el gyorsan a tekintetét és inkább a tájat figyeli. Igen csak nehéz visszafognom magam, ha így viselkedik, de erőt veszek magamon és viselkedik. Elterülök a füvön ismét, mintha mi sem történt volna és felnézve az égre rápillantok egy felhőre, hogy szerintem mit is látok. Erre odapillant a cukorfalat és döbbenten nézz rám.

- Nem nézted ki belőlem mi? – vigyorgok.

- Eltaláltad, de én is ezer éve  csináltam. – dől le mellém, és mint két gyerek elkezdjük mondani, hogy mikre is hasonlítanak a felhők. Érdekes szórakozás, hiszen gyerekként se csináltam sűrűn ilyet, maximum egyszer – kétszer. Megjátszás ide vagy oda, de vele ez egész jó játék.

- Gyere, menjünk tovább. – állok fel, majd a kezet nyújtom neki. Kicsit hezitál végül elfogadja a segítségem és felhúzom, amivel ismét igen közel kerülünk egymáshoz. – Nagyon örülök, hogy te vagy az új titkárom. – suttogom kedvesen és odahajolva adok neki egy puszit, igen közel az ajkai mellé. Kezét csak ezután engedem el és indulok el.

- Nem jössz? – pillantok hátra. Zavarában csak bólint egyet, majd tovább megyünk. Kiérve a tisztásról ismét a városba sétálgatunk egy étterem felé tartva és kellemesen elbeszélgettünk.

- Itt egy vidámpark. – torpan meg hirtelen. Rá pillantok és látom a kis csillogást a szemein.

- Bemenjünk? 



Szerkesztve Felicity által @ 2015. 05. 25. 22:30:36


Laurent2014. 11. 01. 10:00:44#31773
Karakter: Eidan Moralez
Megjegyzés: ~Felicity~ ikremnek!


 Eidan 

Másnap reggel kicsit lassan indul a nap. Belegondolva, hogy még mi vár az asztalomon, és hogy mi vár rám ahhoz, hogy végre egyenesbe kerüljek, és csak a napi dolgokat intézhessem... Mielőtt a paplanomat a fejemre húzhatnám, Melák lehúzza a fejemről a takarót. Ideális ébresztő. Ahogy a telefonom csak halkan akár megrezzen a párnák alatt, már kutyagol is, hogy kinyaljon az ágyból.
Gyors tusolás után perdülök is a munkahelyre. Még a főnök nincs bent szerencsére. Persze nem kell sokat várni rá, úgy tűnik ő is jó kedvvel érkezik.
- Mindenkinek Jó napot! Szia Eidan, be tudnál jönni? – úgy tűnik, nem letolás jön, úgyhogy...
- Természetesen Mr. Graham. Kávét kérsz? – egy kis kedvesség, hátha valami rakatnyi melót traktál rám, legalább jó pofát vágjunk hozzá.
- A fejembe látsz. Igen kérnénk köszönöm szépen, isteni kávét főzöl. – felkuncogok, hiszen nem rajtam múlik.
- Ugyan nem én csinálom, hanem a gép.
- Hidd el rontották már el. – hát, ahhoz akkor tehetség kell. – Te is igyál nyugodtan, vagy amit kérsz.
- Nem kérek most semmit köszönöm.
- Rendben. Sikerült magad kipiheni? – érdekesmód nem az asztalhoz ül le, hanem a kanapéra.
- Igen, nem volt gond az elalvással. – viszem a kávét, minden nélkül, ahogy tegnap is kérte.
- Köszönöm. Gyere ülj le. – nem tetszik ez nekem, de hát semmi olyat nem kér, ami nem teljesíthető, igaz? – Jól éreztem magam tegnap este. Úgy érzem remek kis párost fogunk alkotni. – úgy tűnik tényleg csak elégedett velem. Vagy nem?
- Kellemes este volt igen. – villantok egyet a kicsi mosolyskálámról. – Örülök, hogy így gondolod és legyen is így.
- Ahogy mondod. Nos a tárgyalás mellett van még valami dolgom ma? – munka, tehát könnyű, stabil talaj a lábam alatt.
- Nincs semmi más tárgyalás mára.
- Tudod a tegnapi anyag nagyon jó volt. Jól összeállítottad, profi munka. – tudom. Azért vagyok a legjobb.
- Köszönöm, van benne tapasztalatom.
- Azt látom. Nem is tartalak fel. – kapok egy mosolyt, ami kísértetiesen hasonlít a reggeli tükörképemre.
- Bármi kell, csak szóljál. Az asztalodon pedig minden anyag ott van kinyomtatva. – intek fejemmel.
- Remek, köszönöm. Már most tudom, hogy jól jártam veled. – keze túl közel téved, azt hiszem megint meg kell egy határt húzni.
- Túloz Mr. Graham. - Az előbbi kicsit pajtási hangnem udvariasabbra vált, és felállok, távolságot tartva nem csak szóban, de tettel is.
- Nem szokásom hidd el. Különben ma a tárgyalásra nem kell velem jönnöd, és amikor végzel mindennel el is mehetsz. - talán csak én értettem félre... ?
- Rendben, akkor én most megyek. – minden további nélkül lépek le. Fura. Mintha nem is látnám, ki is ő. annyira... más.
A nap végül jól telik. A főnök melózik, én meg elődeim hozzá nem értését rendezem. Mivel nálam vannak a lényeges papírok, amik nélkül a többi osztály nem tud dolgozni, fokozatosan darálom le a kupacot, nem egyszerre zúdítva mindent szegényekre. Páran ebédszünetben is odajönnek, egész jó alaphangulat van itt bent. Végül sikerül legalább a heti teendőket dobozolnom, és a tervekkel a főnököt is felkeresnem. Miért szaladgálnak pillangók itt bent, mikor ez csak egy egyszerű konzultáció?
- Zavarhatlak egy kicsit? – pislanok rá az ajtóból.
- Persze foglalj helyet és mesélj. – leülök, és ahogy figyelme az enyém, a következő napok programjairól számolok be.
- Értem. Oké, akkor te velem jössz. – azt hiszem, a légkondi hangosan zúg, és félrehallottam.
- Én?
- Természetesen. Miért vagy így meglepve? Megmondtam, hogy velem fogsz tartani az üzleti ebédekre és vacsorákra és ez is beletartozik. Talán gondot jelent? – hát igen!
- Természetesen nem, csak kicsit meglepődtem. – magyarázom ki magam, míg Melák jár a fejemben.
- Majd megszokod. Minden részletet elmondok és elküldök, oké? Meglátod élvezni, fogod. Munka és egy kis kikapcsolódás.
- Biztos jó lesz. – már csak azt kell megoldani, hogy a kutyuli jó helyen legyen.
- Minden oké? Nyugodtan elmondhatod, ha baj van.
- Semmi tényleg ne aggódj. Mesélj, mit kell tudnom.
Gondolatban jegyzem le a fontos dolgokat, és ahogy végeztünk, megyek is az útmutatások szerint intézni az üzleti utat, és... és Meláknak valami kutyapanziót keresni.
~*~
Pár napnyi kemény güri után sikerül felocsúdnom arra, hogy ajtót nyitok a szokatlan, de igen elegáns főnökömnek, aki útra kész vár rám. Én is lazán öltöztem, azért nem bevetve még az őrült kis mániámat. Lassan kell magam beadagolni. Egyébként is, most kettesben megyünk nyara... üzleti útra!
- Jó reggelt.
- Neked is. Most látlak először így, hogy nem öltönybe vagy. – nézek végig rajta, hiszen jól néz ki. Hiába a munkaköri leírás. Akkor is szexi.
- Ez rólad is elmondható és nagyon jól áll ez is. – de kis édi...
- Köszönöm. – fordulok a kocsi felé a további maszlag elől.
- Ad a táskád berakom a csomagtartóba. Most én vezetek. – ezt a csodakocsit?
- Szép kis autó. – ejha!
- Köszi, imádom is.
Az út kellemesen telik, munkáról beszélgetünk, míg el nem érjük a kimondani is lehetetlen árú szállodához. Illetve azon belül is a lakosztályba. Hát, voltam már hotelben, de ez azért mindent felülmúl!
- Bocsi, szóltál? – kapom fel a fejem, amikor sikerül kibámulni magam, és kicsit pirulva hallgatom, amit mond. Külön szoba. - Nem probléma. Nem semmi ez a lakosztály, azt meg kell hagyni.
- Az biztos. Gyere menjünk ki az erkélyre. – és innen se kutya a kilátás. – Hogy tetszik?
-Hát... -zavartan pillantok félre, mert bár vonzó férfi, mégiscsak a főnököm. - Többnyire annyira lefoglal, hogy jól teljesítsek, hogy elfelejtem élvezni azt, amit elértem. Sokszor meg is kapom. - húzom mosolyra a számat. - Nem gyakran tudnak kirántani a munka világából. Így ilyenkor kicsit elbambulok... Köszönöm. - nézek rá a szemem sarkából, majd visszakanyarodok a szobába. - Megyek és töltök valamit inni. Te kérsz?
-Egy bourbont jéggel. - támaszkodik a korlátnak.
Biccentek, és megyek a bárpulthoz. Előbb kinyitom magamnak a bort, hogy levegőzzön. Szeretem az édes dolgokat, és ez egy igen jó évjáratú, édes, vörös bor. Ínyenc vagyok ezen a téren, és bár igen kevés van, amit minőségi borok közül nem iszok meg, azért van egy határ, ami alá nem megyek. Közben kitöltöm a főnök italát, jeget keresek, majd talpas pohárba az enyém is kitöltöm, és újra csatlakozok hozzá a teraszon.
-Köszönöm. - emeli felém poharát. Koccintunk, majd csendben kortyolunk. - Akkor vegyük át még egyszer a pontokat. Csak hogy biztos legyen minden.
Bólintva térünk a nappali szerű, közös helyiségbe, és a kanapékra huppanva előveszem a papírokat. Átlapozzuk az iratokat, és közben kellemes beszélgetésbe elegyedünk az üzlettel kapcsolatban. Mire idő van, és megyünk a konferenciára, igencsak ellazult vagyok. Ez talán szintén egy nagyon jó tapasztalat lesz nekem.
~*~
Késő éjjel térünk vissza a hotelbe. Az egész hóbelebanc után a nagyfejűek még valami fogadást is szerveztek, ahol mindenkivel bájologni kellett. Holott csak a személyi asszisztense vagyok, mégis kérte, hogy maradjak, amíg nem illendő lelépni, így az est nagy részét egy félig teli pohárral töltöttem, főleg a sütis részleg körül körözve hiénaként. A félig teli pohár ürügy volt rá, hogy ne kínáljanak mással, illetve hogy ne legyen annyira nyilvánvaló, hogy nincs mit csinálnom. Így a hotelszoba csendje maga a menny.
-Megyek előbb én fürödni.
Szólal meg mögöttem egy hang, én meg csak szórakozottan bólintok. Ahogy tetszik. Nekem még úgyis hátravan egy kis ellenőrzés. A mai nap tökéletes volt, nálunk semmilyen hiány vagy hiba nem csúszott a sorok közé. Sajnáltam a szomszédunkat, akiknek az egész koncepció egy rakás volt abból, amit úri társaságban nem illik kimondani. És miután láttam, milyen a mai, a holnapi felépítéssel sem lesz gond. Csupán egy kis utófinomítás, száraz és bürokrata nyelvre átszerkesztve. Hogy hivatalos hangvételű legyen.
-Kész vagyok.
-Mindjárt megyek.
Válaszolok fel se pillantva, még befejezve a táblázatot, mielőtt elmentem. Aztán csak felkapom a magam mellé kikészített cuccaim, és én is elvonulok fürdeni. Sokat töprengtem, egy ilyen útra milyen pizsama illik, de legyen akármi is a mai divat, az egyetlen, amiben aludni tudok, az a halovány rózsaszín, csillámos pelékkel díszített gigapólóm. Kellemes kivágása van, és majdnem a térdemig is leér, olyan nagy. Hogy miért csak az igen kövér embereknek csinálják a pólóikat poénosra! Talán hogy legyenek boldogok, miközben ilyen debella méretű ruhát hordanak és vesznek? Mindegy.
Vizes, de mindenek felett végtelenül göndör tincseim dörgölve lépek ki a fürdőből, kezemben a ruhákkal, meg a kis tatyóval a pacsulikra. Kilépve a főnököt pillantom meg a bárpultnál, ahogy kortyolgatva italát épp a papírokat nézi át. Dicséretes. Tényleg foglalkozik a munkával.
-Eidan! Egy pillanatra kérlek. Nem értem ezt a részt. Nem úgy volt, hogy ezzel kezdünk holnap? - pillant fel rám, majd mosolyra húzza a száját. - Nem is tudtam, hogy ilyen göndör hajad van.
-Mert nincs is. - borítom a törülközőt a fejemre, mellé lépve, és a válla fölött lesve a papírokra. -Ó igen. Átírtam, mert a mai tárgyalás során úgy gondoltam, hogy a fókusz főleg ezeken a csoportokon van...
Könnyed vitába bonyolódunk a pontokról, sorrendről, majd a munkáról, közben a szobaszerviz által felhozott finomságokat eszegetve, és mellé finom italt iszogatva. Szeretem, ha a partnernek van sütnivalója. Látszik, hogy nem csak olyan üresfejű szépfiú. És ez tetszik.
-Én viszont most elmegyek aludni. Holnap is tiszta fejjel kell beülni. - állok fel, de a fogyasztott alkoholtól kicsit megszédülve megbillenek. - Hopp, bocsi.
Mikor került ilyen közel? Erős kar tartja a derekamat, hogy ne essek el, ujjaim pedig az ő ruhájába kapaszkodnak, ugyanezen okból. Hátborzongató a hasonlóság ilyen közelről. Gyönyörű szemei vannak... tekintetem lassan lesiklik. Az ajkai is hívogatóak. És mintha csak a fantázia kelne életre, hozzányomja száját az enyémhez. Bizsergés fut végig rajtam, és nem tudom megállni, hogy egy pillanatra lehunyva szemeimet meg ne kóstoljam a whiskey ízét a nyelvén.
Végül sikerül egy kis önuralmat összekaparni, így ellökve őt finoman magamtól felállok, és vörösen, szőke angyalfürtjeim mögé bújva elmotyogva orrom alatt a „Jó éjt!” felkiáltást eltűnök a szobámban. Hiszen ő a főnököm! Ez nem fordulhat elő velem! Mi ütött belém? Házi nyúlra nem lövünk, akkor meg miért? 


Felicity2014. 04. 02. 15:33:01#29653
Karakter: Reid Graham
Megjegyzés: Lau ~ ikremnek


 

- Ahogy gondolod. Te vagy a főnök.

Elvigyorodom igen szélesen. Imádom, amikor a főnöknek szólnak és a másik kedvenc dolgommal van tétezve, vagyis hogy úgy alakulnak a dolgok, ahogyan én akarom, mert mindig úgy kell alakulnia, olyan nincs, hogy az ellenkezője legyen. A bor is megérzik időközben, az egyik kedvencem.

- Ízlik? – kérdezem tőle féloldalas mosollyal. Mondjuk biztos vagyok, hogy igen, hiszen az ízlésem is remek.

- Ó, igen. Mondhatni édességfüggő vagyok. Az előző munkahelyemen is...

Ahogyan megmondtam ízlik neki és azt is megjegyzem, hogy szereti az édességeket. Mesélni kezd, de most egyáltalán megnyugtat. Többször meg is nevetett és ezt nem játszom meg. Olyan dolgokat, amiket mesél én sose éltem át. Se munkába, se iskolába, sehol se. Hiányoznak e ezek a dolgok? A válaszom egyértelműen NEM! Nekem nincsenek barátaim, csak ágyasaim és olyan emberek, akikkel elütöm az időt, ha olyan kedvem van éppen és nem a testiségről szól. Életembe csak egy emberhez kötődöm, ő nem más, mint az apám, de a mi kapcsolatunk se szokványos apa – fia kapcsolat.

- Na és hogy állsz a családdal? – kérdezem, ha már az eszembe van.

- Nem akadályoznak a munkámban. – tökéletes válasz. - évente igen ritka alkalmakkor kell a munkám elé helyeznem a családomat. Nem túl nagy, így nem kell arra számítani, hogy minden héten nem létező rokonaim temetésére vagy szülésére kell rohannom.

- Akkor gondolom a párkapcsolatok terén elért sikerek vonják el figyelmed a munkától. – érdeklődök tovább vigyorogva. Az egyik az, hogy tényleg nem szeretem, ha a magánélet a munka rovására megy, a másik pedig érdekel, ha van valakije, de ha igen az se érdekel, akkor is megszerezem magamnak.

- Ó, dehogy. Nálam a munka az első. Aztán jön a magánélet. – egyre jobban tetszik, és érzem, hogy igazat mond és nem csak kamuzik. - Nekem fontos a munkám. Sikerekre török, és bár pótolhatónak kell lennem, azért szeretem, ha hiányzom, amikor elmegyek.

- Pótolhatónak? – vonom fel a szemöldököm.

- Igen. Egyik munkahelyem sem örök érvényű. Segítek a nagy krízisekben, és fellendítem a munkahelyi deficitet, de nem tervezek sehol sem hosszú távra. – érdekes, nagyon érdekes. - Az életem arról szól, hogy mindenből a legjobbat hozzam ki.

- Tehát nem tervezel hosszú távra? Az életed semelyik területén? – kíváncsiskodok tovább és most se játszom meg magam. Nem egy hétköznapi fiú és ez tetszik.

- Nem. Azt vallom, hogy az ember a saját hibáiból tanul, márpedig elég sok hibát követtem már el, hogy többet ne lépjek ugyan abba a rajzszögbe. – az csak jó, ha az ember tanul a hibáiból. Nekem erre nincs szükségem, mert én sose hibázok. - Nekem azonban lassan mennem kell. Várnak haza.

Bólintok és hívom is a pincért. Szerencsére most is minden finom és jó volt, meg vagyok elégedve. Intek a pincérnek és fizetek.

- Köszönöm a vacsorát. Igazán jól éreztem magam. – milyen édes és milyen jól fogja magát érezni, amikor a mennyekbe juttatom.

- Én köszönöm, hogy időt szántál rám. – játszom tovább az úriembert, komolyan annyira jó vagyok. - Elvigyelek?

- Ha nem túl nagy kérés, vagy kitérő. Az autóm még javítóban, mert valami marha nem ismerte fel múltkor a piros lámpa jelentését, és belémszaladt. – úgyis így terveztem, hogy én viszem haza vagyis a sofőröm, de ez már részletkérdés. - Legközelebb majd én viszlek haza. – milyen csábító ajánlat.

- Szavadon foglak, Eidan.

Kimegyünk a kocsihoz és sokat már nem beszélünk,mert ő mondja az utat a sofőrömnek. Jó környéken állunk meg és ha én is ezt mondom, akkor tényleg így van.

- Akkor köszönök mindent. Telefon nálam, ha bármi van, akkor elérhető leszek. Holnap reggel elég ha tízre jössz be, mert csak fél 11től lesz tárgyalásod egy nagyobb csapattal. Az anyagot majd még ma este átküldöm, hogy ha akarod, akkor átnézheted. – bólintok egyet. - Jó éjt, Mr Graham.

Mielőtt köszönnék már ott sincs. Nézzem egészen addig, amíg be nem lép a kapun. Apropó mégis ki várja otthon? Nincs szeretője, akkor egy lakótárs vagy házi állat? Na, majd ezt is kiderítem.

- Főnök merre vigyem? Haza vagy még szórakozna? – elvigyorodom.  – Mit gondolsz Tom?

- Csak mondja, melyik klubba vigyem. – válaszol mosolyogva. Nos igen nem ma kezdett nekem dolgozni.

- Akkor vessünk magunkat bele az éjszakába….

***

Frissen és üdén érkezek az irodába. Most semmi másnaposság nincsen, mivel az est folyamán csak két pohárka bort ittam. Felszedtem egy édes kis ukicát, aki pont jó volt arra, hogy kicsit lenyugtasson, amíg Eidant meg nem kapom. Hozzá mentünk, ő ajánlotta fel. Sex után nem maradtam és szerencsére ő is tudta, hogy ez csak egy alkalmi sex volt, így nem kérlelt és megkímélt a fejfájástól. Remek zárása volt a napnak, főleg a tegnapi borzalom után. Haza menve, még a mai tárgyalás anyagát is átnéztem, komolyan annyira király vagyok.

- Mindenkinek Jó napot! – köszönök, amikor beérek. – Szia Eidan, be tudnál jönni? – kérdezem tőle egy nagyon szép mosollyal, aminek még Szűz Mária se tudna ellenállni.

- Természetesen Mr. Graham. – jön is velem. – Kávét kérsz? – kérdezi rögtön.

- A fejembe látsz. Igen kérnénk köszönöm szépen, isteni kávét főzöl. – mondom kedvesen és tényleg így van.

- Ugyan nem én csinálom, hanem a gép. – kuncog és mivel nálam is van gép, nem kell kimennie.

- Hidd el rontották már el. – jegyzem meg. – Te is igyál nyugodtan, vagy amit kérsz.

- Nem kérek most semmit köszönöm. – feleli.

- Rendben. Sikerült magad kipiheni? – érdeklődöm és helyet foglalok a díványon.

- Igen, nem volt gond az elalvással. – hozza is oda a kávét, úgy, ahogyan szeretem. Második nap és tegnap meg is jegyezte, hogy feketén iszom.

- Köszönöm. – teszem még le az asztalra. – Gyere ülj le. – simítok magam mellé a díványra.  – Jól éreztem magam tegnap este. Úgy érzem remek kis párost fogunk alkotni. – kacsintok rád.

- Kellemes este volt igen. – mosolyodik el halványan. – Örülök, hogy így gondolod és legyen is így.

- Ahogy mondod.  Nos a tárgyalás mellett van még valami dolgom ma? – kérdezem és kávém a kezembe véve kényelembe helyezem magam.

- Nincs semmi más tárgyalás mára. – mondja.  – Tudod a tegnapi anyag nagyon jó volt. Jól összeállítottad, profi munka. – ismerem el. Egyszerre ennyit rég dicsértem, sőt nem is volt rá példa.

- Köszönöm, van benne tapasztalatom. – olyan kis szerény, teljesen az ellentetem, nagyon édes. Remélem az ágyban is ilyen tapasztalt.

- Azt látom.  Nem is tartalak fel. – mosolygok rá.

- Bármi kell, csak szóljál. Az asztalodon pedig minden anyag ott van kinyomtatva. – teszi hozzá.

-  Remek, köszönöm.  Már most tudom, hogy jól jártam veled. – simogatom meg az arcát.

- Túlozz Mr. Graham. – vált hivatalosabb hangnemre és fel és fel is áll kissé zavartan, pedig semmit nem tettem még. Még jó, hogy ennyire jó színész vagyok, mert ha olyan mosolyt villantanék, ami az igazi valóm, lehet a kis drága megijedne.

- Nem szokásom hidd el. Különben ma a tárgyalásra nem kell velem jönnöd, és amikor végzel mindennel el is mehetsz. -  kíváncsi lennék, vajon mi járhat a fejembe.

- Rendben, akkor én most megyek. – ki is megy. Elvigyorodom, de most már ördögien és rágyújtok egy cigire.  Már most jól szórakozom, pedig a játék csak most indult el.

 A tárgyalás nagyon jól sikerül, úgy ahogyan vártam. A nap folyamán nem különösebben beszélek a kis édessel csinálja ő is és én is a dolgom, egészen addig, amíg be nem jön hozzám.

- Zavarhatlak egy kicsit? – kérdezi.

- Persze foglalj helyet és mesélj. – amikor így tesz én most nem ülök le mellé, hanem az asztalom elé sétálok és annak dőlök. Elmondja, hogy négy nap múlva lesz egy két napos tárgyalás.

- Értem. Oké, akkor te velem jössz. – jelentem ki.

- Én? – kérdezi kissé döbbenten.

- Természetesen. – bólintok.  – Miért vagy így meglepve? Megmondtam, hogy velem fogsz tartani az üzleti ebédekre és vacsorákra és ez is beletartozik. Talán gondot jelent? – vonom fel a szemöldököm.

- Természetesen nem, csak kicsit meglepődtem. – magam is látom, csak rá kell nézni az arcára.

- Majd megszokod. Minden részletet elmondok és elküldök, oké? Meglátod élvezni, fogod. Munka és egy kis kikapcsolódás. – vigyorgok.

- Biztos jó lesz. – valamin nagyon tőri fejét.

- Minden oké? Nyugodtan elmondhatod, ha baj van. – mondom kedvesen.

- Semmi tényleg ne aggódj. Mesélj, mit kell tudnom. – mosolyog, én pedig ráhagyom. Nem fogom én erőszakosodni. Elmondok neki mindent, ami tudni kell, hogy foglalja le a szobát, elég csak annyit mond, hogy a szokásos és tudni fogják. Végezve ismét megy a dolgára és én is…..

***

Az elmúlt négy napban csak a munkahelyen találkoztunk és azon kívül nem. Sok munka is volt, na meg most úgyis együtt töltünk négy napot, arról nem is beszélve, hogy nem akarok feltűnően nyomulni. 

Most saját kocsival, nem kell ide senki más, csak ő és én. Még azt is kibírom, hogy magam kössem be a nyakkendőm, azért ennyitől nem szokott letörni a körmöm. Odaérve kiszállok és felcsöngetek hozzá. Teljesen másként nézzek ki, mert farmer van rajtam és egy ing, persze mint mindig nagyon jól mutatok.

- Jó reggelt. – köszönök neki, amikor lejön.

- Neked is. Most látlak először így, hogy nem öltönybe vagy. – jegyzi meg. Ő maga sincs abba, hiszen mondtam, hogy úgy öltözőn, ahogyan szeretne.

- Ez rólad is elmondható és nagyon jól áll ez is. – bókolok, de nagyon finoman, amiből nem lehet eldönteni, hogy egy egyszerű bók vagy annál több.

- Köszönöm. – indul is el kocsihoz. Gondolom nem szokott hozzá, hogy a főnöke dicséri.

- Ad a táskád berakom a csomagtartóba. Most én vezetek. – el is veszem a táskát és beteszem a sportkocsimba, ezt még nem látta.

- Szép kis autó. – méri végig.

- Köszi, imádom is. – beszállunk és el is indulunk. Útközben mesélek még neki, hogy szokott ez zajlani, majd csak általános dolgokról beszélünk, amíg meg nem érkezzünk pár óra után egy igen szép hotelhez. Bemegyünk és minden formaság után felkísérnek a luxuslakosztályba.

- Remélem nem gond, ha te is itt leszel velem. Külön szobád van természetesen. – teszem hozzá, de meg se hallotta, amit nem csodálok, gondolom most először van ilyen szállodai szobába.

- Bocsi szóltál? – kapcsol hirtelen és akkor csak mosolyogva megismétlem.

 - Nem probléma. - mondja. – Nem semmi ez a lakosztály, azt meg kell hagyni.

- Az biztos. – persze nekem ez semmi. – Gyere menjünk ki az erkélyre. – kimegyünk és láthatja milyen tágas és a kilátás is csodás. – Hogy tetszik? – nézzek mélyen a szemébe.

 

 

 

 

 

 

 



Laurent2013. 09. 22. 18:58:41#27424
Karakter: Eidan Moralez
Megjegyzés: ~Felicity~Ikerfőnöknek


 Eidan:

A sötét égbolt alatt a város kivilágosodik, ezerszínű neonszivárványt ölt magára, és tündököl. Autók ezrei száguldanak, gondolom hazafelé, vagy épp kikapcsolódni. A csokival a kezemben állok, és élvezem a látványt, még ha tudom, hogy dolgoznom is kellene. De hát mára már a munka oroszlánrészét elintéztem, és már csak a piti dolgok maradtak, amikhez kellenek az asszisztensek, titkárnők, és a részlegvezetők, vagy valamilyen nyomtatványok a leányvállalatoktól.
- Szép a kilátás igaz? – forró sóhaj a fülemben, túl közelről, én pedig nem tudom hirtelen, hogy hova tegyem.
- Megijesztett Mr. Graham. – elfordulva óvatosan hátrálok el a nagyon közeléből. – Igen nagyon szép. – elmosolyodva hátrálnék el. – Bocsánat egy kicsit lazítottam, de folytatom is a munkámat.
- Semmi gond egy kis lazítás mindenkire ráfér nem de? Különben is mára elég volt a munkából. - karomnál fogva húz vissza, én pedig rápillantva észreveszem a döbbenetét az asztalom láttán, és némi elégedett büszkeség tölt be.
- Akkor mehetek haza?
- Még nem. Most elmegyünk együtt vacsorázni. Elvégre mégis csak a személyi asszisztensem, így nem árt, ha közelebbről megismerjük egymást, emellett remekül meg vagyok elégedve a munkájával. - megtisztelő, de nem azrt dolgoztam, hogy nélkülözhetetlen legyek.
- Köszönöm Uram, de emiatt igazán nem szükséges a vacsora, hiszen csak a dolgomat tettem. - és lám, az ikermosoly feltűnik az ő ajkain is.
 
 
- Oké, akkor csak azért, hogy megismerjük egymást, mint mondtam. Vagy talán parancsba kell, hogy adjam Eidan? – akár egy veszlyes ragadozóé, mély szemei úgy ejtik rabul a z enyéim.
- Természetesen nem. Összepakolok és mehetünk is. - biccentek, elfordulva az asztalomhoz lépve. Úgy látszik a bevásárlás ma halasztódik...
- Rendben lent várom aztán nem meglógni. - lép a liftbe, míg én a holmim a táskámba söpröm, és az öltönyöm magamra húzva követem.
- Itt is vagyok. Bocsánat, hogy megvárakoztattam. - unalmas és üres frázis, de legalább a csöndet megszakítja, míg az autóba ülök, ha már kinyitotta.. az... ajtómat...
- Semmi probléma.
 
 
Azzal a fensőbbség tudatos arcával beül, címet diktál, és semmitmondó beszélgetést kezdeményez. Én csak pontos és felesleges nyalizás nélküli mondatokban vázolom a mai napomat, időnként a munkásairól begyűjtött, objektív véleményemet is megosztva vele, de úgysem érzem, hogy túlságosan figyelne, így nem töröm magam. Végül az étteremhez érve meg sem lepődök. Az arisztokratikus viselkedéséből ítélve bármit megengedhetne magának, ez nem is vitás. Hát nem is egy olcsó pizzériára gondoltam, holott egy kukoricás csodáért majd megveszek már...
 
 
- Remélem éhes vagy. – mosolya barátságos, én pedig megnyugszom, és követem őt. – Természetesen a vendégem vagy és mostantól tegezzük egymást.
 
 
- Nem lesz gond. Ahogy szeretnéd. - szokatlan bár, de nem példátlan. Inkább a csillagászati összegű étlapban merülök el.
 
 
-Árakkal ne is törődj, és ne érezd magad kellemetlenül. Gondolj arra, hogy sokat fogsz jönni velem üzleti ebédre, vacsorára is. Fogd fel ezt is úgy.
Vajon mindenre lesz kifogás, vagy tényleg ezt várja el? Meg kellesz keresnem egy előző titkárának a telefonszámát egy kis tájékoztatóra... Ezt az alakot magas helyről ajánlották, és eddig nem látszódtam csalódást sem okozni neki. Vajon itt lehet valami normális kaját is enni, ami nem halpete vagy gerinctelen? Például a csigát ki nem állhatom. Éljen, van kirántott sajt! Igaz, megtömve midenfélével, de bánja fene!
- Oké, ha maga, vagyis te mondod.
 
 
- Nagyon meg vagyok veled elégedve, főleg, hogy egy nap alatt, ilyen jól teljesítettél. Előtted lévő titkárokkal meggyűlt a bajom, de te már egy nap alatt annyit dolgoztál, mint mások hónapok alatt se. Úgy érzem, nagyon jól fogunk mi ketten együtt dolgozni.
 
 
- Köszönöm csak hoztam a formám, ez nálam természetes, elvégre ez egy munkahely arról nem is beszélve, ha az ember egy ilyen munkára adja a fejét, akkor sejtheti, hogy sok a meló, főleg, ha egy ilyen jól működő cégről van szó.
 
 
- Ennél szebben én se mondhattam volna. Mára legyen elég ennyi a munkából. Rendeljünk egy finom bort és mesélj magadról, annyit a munkáról még lehet, hogy érezted magad az első nap.
- Ahogy gondolod. Te vagy a főnök.
Egy kisfiús félmosollyal válaszolok, félig komolyan csupán, mire egy igazi, lendületes vigyor lepi be arcát. Tetszik, mert így fiatalabbnak tűnik. És valahogy hátborzongatóbb is, mert eszméletlenül hasonlít rám. És a borra sem kell sokat várni. Eszméletlenül édes, és könnyed, máris a szívembe lopta magát. Gondolatban a listám végére kanyarintom a nevét és az évjáratot, majd felpillantokz engem mustráló szempárba.
 
 
- Ízlik? - félmosolya más, mint az eddigiek, de nem is tudom, hogy honnan ismerős...
 
 
- Ó, igen. Mondhatni édességfüggő vagyok. Az előző munkahelyemen is...
És ezzel a munka kevésbé ingoványos talajára terelem a szót. Apró anekdotákat mesélek, megnevettetve őt egy-egy katasztrofális helyzettel, amit nekem, vagy a csapatommal sikerült megoldanom, vagy a főnökeim kevésbé titkos és megszégyenítő történeteiből mazsolázok neki. Semmi erőltetett nem látszik rajta, legalábbis úgy vélem, tényleg élvezi, hogy jártatom a számat. Sosem voltam még személi asszisztens, foggalmam sincs, hogy a munkán kívül hogy viszonyuljak ilyesmihez.
- Na és hogy állsz a családdal? - szólal meg, míg én a boromba kortyolva szünetet tartok, és persze ezzel máris óvatosabbá válok.
 
 
- Nem akadályoznak a munkámban. - válaszolom komolyan. - évente igen ritka alkalmakkor kell a munkám elé helyeznem a családomat. Nem túl nagy, így nem kell arra számítani, hogy minden héten nem létező rokonaim temetésére vagy szülésére kell rohannom.
- Akkor gondolom a párkapcsolatok terén elért sikerek vonják el figyelmed a munkától. - billenti oldalra vigyorogva fejét... nos, Mr Graham.
- Ó, dehogy. Nálam a munka az első. Aztán jön a magánélet. - óvatosan kikerültem a kérdést, és remélem, hogy nem kerül asztalra a téma többet. Nem szeretek annyit magamról beszélni. Pláne nem a főnökömmel. - Nekem fontos a munkám. Sikerekre török, és bár pótolhatónak kell lennem, azért szeretem, ha hiányzom, amikor elmegyek.
- Pótolhatatlannak? -emelkedik meg az elegáns szemöldök kérdőn.
- Igen. Egyik munkahelyem sem örök érvényű. Segítek a nagy krízisekben, és fellendítem a munkahelyi deficitet, de nem tervezek sehol sem hosszú távra. - az őzike szemek élessé válnak, miközben beszélek. - Az életem arról szól, hogy mindenből a legjobbat hozzam ki.
 
 
- Tehát nem tervezel hosszú távra? Az életed semelyik területén? - szinte hitetlenkedve emelkednek meg a szépen szedett szemöldökök.
- Nem. Azt vallom, hogy az ember a saját hibáiból tanul, márpedig elég sok hibát követtem már el, hogy többet ne lépjek ugyan abba a rajzszögbe. - bűbájos mosollyal hajtom fel az utolsó kortyot, majd az órámra pillantok. - Nekem azonban lassan mennem kell. Várnak haza.
Szórakozott mosollyal teszem le a poharamat, míg a szalvétával az ajkaim törölgetem. Melák már biztos türelmetlen, amilyen kis éhenkórász. Várakozón pillantok fel, de valahogy nem találkozik az enyém a másik tekintetével. Jön a pincér, formaságok, fizetés... és valahogy elkerül az érzés, hogy kitartott kis kurva vagyok, holott ha máskor nem hagynak fizetni, akaratlanul is... Talán mert ennyire hasonlít rám?
- Köszönöm a vacsorát. Igazán jól éreztem magam. - Mosolyom őszintébb, mint amikor a kocsiba ülve frázisokat puffogtattam.
- Én köszönöm, hogy időt szántál rám. - áll fel. - Elvigyelek?
Újra az órámra pillantok, de azt hiszem már a buszomat úgyis lekésném, ha a munkahelynél tenne ki.
- Ha nem túl nagy kérés, vagy kitérő. Az autóm még javítóban, mert valami marha nem ismerte fel múltkor a piros lámpa jelentését, és belémszaladt. - forgatom meg a szememet. Legközelebb majd én viszlek haza. - csibészes mosolyt villantok rá, és a zakóm felkapva a táskámat is felkapom.
- Szavadon foglak, Eidan.
Milyen hihetetlenül hangzik a nevem a szájából! Egy pillaatnyi csodálkozás után elmosolyodom, majd követem az autóig. Ahogy beülünk, már csak pár szót váltunk, mert többnyire az utat mutatom a sofőrnek. Végül a város egyik legjobb környékénél egy háztömbnél áll meg az autó. Várakozó, és fürkésző tekintetem elkapja a nagy szőrmókot az ablakban. Szeretetteljes mosolyra húzom számat, majd az engem fürkésző főnököm fel fordulok.
- Akkor köszönök mindent. Telefon nálam, ha bármi van, akkor elérhető leszek. Holnap reggel elég ha tízre jössz be, mert csak fél 11től lesz tárgyalásod egy nagyobb csapattal. Az anyagot majd még ma este átküldöm, hogy ha akarod, akkor átnézheted. - átváltok kissé hivatalossá míg kiszállok. - Jó éjt, Mr Graham.
Becsukom magam mögött az ajtót, és hátra sem nézve, ruganyos léptekkel csippentem a kártyát az ajtóhoz, és eltűnök az épületben. Alig nyitok be az ajtón, egy hatalmas böhöm szőrcsomó vetődik rám. Jó, hogy valakinek akkor is én vagyok az isten, ha nem vagyok okos, csinos, és tehetséges, sőt, elég ha csak megosztom a kajámat vele.
- Gyere, Melák, nézzük, mi van a hűtőben.


Felicity2013. 08. 06. 23:58:10#26754
Karakter: Reid Graham
Megjegyzés: Ikremnek ~ Lau


-Mit vár tőlem, Mr. Graham? – felvonom a szemöldököm. - Főzzek kávét netán? Vagy bemagolt szöveggel untassuk egymást? – egyre jobban tetszik, végre nem egy megszokott válasz. - Rendezzek papírhalmokat, vagy netán hajolgassak, bájologjak? Úgy vélem, az én önéletrajzom mindent tartalmaz, amit érdemes tudni rólam. Se többet, se kevesebbet. Szakmai tudásom, gyakorlatom, tudásom és eddigi pályafutásom mind ott van. Ha nem talál esélyesnek a posztra, hát mondja meg, és ne raboljuk egymás idejét. Ön ebben a pozícióban nem pazarolhatja, én meg majd máshol kapom meg az áhított posztot.

-Tehát személyi titkár posztra vágyik, Eidan? – teszem zsebre a teszem. Tetszik a magabiztossága, hogy mer megszólalni és nem is hülyeséget beszél.

-Ahogy a papíron is szerepel, igen.

-Látom nem kerülgeti a forró kását. –egyenesen és nem mond felesleges dolgokat, ezt már szeretem.

-Nem vagyok baba, hogy kényes témákat kerülgessek. Az üzlet világában a idő pénz, a pénz pedig lehetőség. Én sem kertelek, és ezt másoktól is elvárom. – ennél szebben én se mondhattam volna.

-Mennyire lenne... Hm... Áldozatkész a munkával kapcsolatban? – még senki nem volt annyira áldozatkész, mint amennyire kellett volna lennie, de talán ő kivétel lesz.

-Természetesen értem, mennyire felelősségteljes egy ilyen munka. De megint csak azt tudom felhozni, hogy eddig sem csalódott bennem az előző munkáltatóim egyike sem, nem itt fogom elkezdeni.

-Holnap nyolckor akkor kezdhet, és a szerződést is előkészíttetem. – ennyi most elég egyelőre meggyőzött és remélem a helyzet nem fog változni, szívesen dolgoznék vele és dolgoznám meg jó alaposan.  - A viszont látásra, Eidan.

-Mr. Graham.

Kezet fogunk, majd távozik is. Elégedetten elvigyorodom. Megérzéseim azt súgják nem csak egy új munkaerőt, hanem egy izgalmas játékszert is találtam magamnak.

***

Nem elég, hogy másnapos vagyok a fejem fáj, még az uke is akit felszedtem igen csak gyenge mondhatni szar volt az ágyba. Nem tudott szopni, de még baszni is borzalom volt. Komolyan még egy gumibaba is több élet lenne, mint abba a kis szerencsétlenbe.

-Jó reggelt, Mr. Graham.

Hallom meg újdonsült titkárom hangját. Lemerem fogadni, hogy ő igen csak tüzes az ágyba, de ezt meg is fogom tudni az is biztos. A kérdés az, hogy mikor, mert remélem, hogy minél hamarabb, nem rajtam fog múlni az is biztos.

-'reggelt. – morranok egyet. - Ez a magáé. A nap 24 órájában legyen elérhető. Ezen fogja intézni az összes ügyet, találkozót, időpontot, egyeztetést, ellenőrzést. Minden a maga kezén fog átfutni, így tartsa kordában. Egy mappa lesz a képernyőn, amibe a legfontosabbak vannak bemásolva. Ha valamit nem ért, izé... a titkárnőm majd segít. – mondom el egy szuszra és a kezébe nyomom. Én csak a legjobb és legmodernebb eszközökkel dolgozok, amiknek a minősége természetesen a legjobb.

-Még valamit, Mr. Graham?

 -Mára csak annyit kérek, hogy a bejövő telefonhívásokkal birkózzon meg. Akárki hív, időpontot kell egyeztetni. – lesz ezen kívül úgyis feladata. Kíváncsi vagyok, hogy mennyi idő alatt végezz a sok papírral és minden mással. Előző titkárom elég sok munkát hagyott hátra, ezeket a dolgokat meg nem fogom elvégezni, hiszen nem az én dolgom.

 - Ne zavarjanak. Ha bármi sürgős adódik, akkor a szakaszvezetőt kérdezze, vagy ilyesmi. Majd később átküldöm azokat a szerződéseket, papírokat és egyebeket, amiket át kell nézni, vagy elintézni. És itt a magáé. Ha minden rendben, akkor aláírva az archívumba kell levinni. 

-Értettem. Ha kellenék, csak szóljon.

Bólintok, majd távozik. Semmi kedvem ma dolgozni, nem is fogom túlzásba vinni. Én vagy a főnök, és ha éppen nem akarok dolgozni, akkor nem is fogok. Átnézzek pár szerződést, írok pár emailt, de egyáltalán nem erőltettem meg magam…

Pár órával később elküldök pár dokumentumot az újdonsült szépfiúnak és tovább dolgozgatok, de inkább az agyam azon dolgozik, hogy miként és hogyan fogom a kicsikét megfektetni. Vajon volt már dolga férfival, és ha igen, akkor képes lenne egy olyan személlyel lefeküdni, aki az ikertestvére is lehetne? Van egy olyan érzésem, ha még volt is dolga férfival, nekem nem fog egykönnyen igent mondani, de szeretem a kihívásokat és az enyém lesz.

Kicsivel később kérek tőle egy kávét, természetesen úgy, hogy írok neki. Nem kell sokat várnom és meg is érkezik az egyik kedvenc italom. Biccentek egyet, majd rágyújtok egy cigire is és beleiszok a fekete nedűbe, amibe semmit nem teszek, csakis tisztán iszom meg. Elégedetten elmosolyodom már rég ittam ilyen kávét. Sose értettem, hogy egy kávét, hogy lehet elrontani, tény vannak gyengébb minőségűek, de akkor is. Még én is képes vagyok megcsinálni, ha nagyon muszáj, de erre ritkán van példa. Az ablakhoz sétálva pillantok az ablakomon. Igen itt is meg fogom baszni az üvegre felnyomva, nyammm de finom is lesz. Elfogyasztva a kávémat elterülök a díványon és elszívom a cigim. Biztos itt van még, hiszen egy nem köszönt el, kettő csak akkor mehet, amikor én mondom és ennek most itt az ideje. A munkának vége, kezdődjön a szórakozás. Felveszem a zakóm, megigazítom magam és kisétálok. Emeletem rajtunk kívül már senki nincsen. Meglátva az édeskét, halkan mögé osonok.

- Szép a kilátás igaz? – suttogom a fülébe, mire megrezzen.

- Megijesztett Mr. Graham. – fordul felém. – Igen nagyon szép. – mosolyodik el. Hmm olyan közel van kedvem lenne felnyomni az ablakra, de még jófiút meg kell játszanom. – Bocsánat egy kicsit lazítottam, de folytatom is a munkámat. – kerül ki és elindulna vissza az asztalához, de megfogom finoman karját.

- Semmi gond egy kis lazítás mindenkire ráfér nem de? Különben is mára elég volt a munkából. – engedem el karját, majd az asztalára pillantok. Kicsit ledöbbenek, nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan fog haladni. Megtaláltam talán a főnyereményt? Munkában és az ágyban is nyerő lesz?

- Akkor mehetek haza? – szakít ki a gondolataimból.

- Még nem. Most elmegyünk együtt vacsorázni. Elvégre mégis csak a személyi asszisztensem, így nem árt, ha közelebbről megismerjük egymást, emellett remekül meg vagyok elégedve a munkájával. – mosolyodom el és ezt őszintén gondolom, aki megérdemli, azt megdicsérem, bár ez nem sűrűn fordul elő, de arról nem tehetek, hogy sok hülye nem végzi tökéletesen a munkáját. Nálam nem elég a jó, nekem csak a tökéletes felel meg.

- Köszönöm Uram, de emiatt igazán nem szükséges a vacsora, hiszen csak a dolgomat tettem. – csak jobban elmosolyodom.

- Oké, akkor csak azért, hogy megismerjük egymást, mint mondtam. Vagy talán parancsba kell, hogy adjam Eidan? – nézzek mélyen gyönyörű szemeimbe.

- Természetesen nem. Összepakolok és mehetünk is. – mosolyog rám kedvesen, de lemerem fogadni szívesen kihagyná ezt a meghívást, de ez a ő baja.

- Rendben lent várom aztán nem meglógni. – kacsintok rá. Elmegyek a lifthez, amivel lemegyek. Kiérve már itt van a sofőröm, akinek még az irodámba szóltam. Inni fogok, már nyoma sincs a másnaposságnak, de nem is tervezem, hogy sokat iszok csak pár pohárral.

- Itt is vagyok. Bocsánat, hogy megvárakoztattam. – micsoda udvariasság. Vajon csak megjátssza vagy tényleg ilyen? Meg akarom fejteni, hogy milyen, ki is ő valójában, de leginkább a vágytól kipirult arcára vagyok kíváncsi, ahogyan azt könyörgi, hogy dugjam még és még.

- Semmi probléma. – nyitom ki az ajtaját, amit megköszön és beül. Átmegyek a túloldalra és követem példáját. Bediktálom a címet, majd megkérdezem, hogy miket csinált ma. Figyelmesen hallgatom, jó az túlzás mondani, leginkább a csókolni való ajkait figyelem. Ohh biztos, hogy mennyei ízük van. Alig várom, hogy duzzadtra harapjam és csókoljam és a farkam is jó mélyen megjárassam benne.

Lassan meg is érkezzünk az egyik kedvenc éttermemhez. Nagyon nehéz ide bejutni, hónapokig kell várni arra, hogy asztalt kaphasson az ember, még akkor is, ha nagykutya, hiszen ide egy átlag polgár nem igen jutna be és ha igen, rámenne jó pár havi fizetsége. Én természetesen kivételes vagyok, és mindig van számomra hely csakis a kedvenc helyemen. Volt pár kezdő, aki nem tudta, hogy kivagyok, de hamar tanultak a hibájukból és másodjára már nem fordult volna elő, ha így lett volna, akkor búcsúzhattak volna a melójuktól. Szinte úgy fogadnak, mint egy királyt, de én még egy fenségnél is jobb vagyok.

- Remélem éhes vagy. – mosolygok rá, amikor leülünk. – Természetesen a vendégem vagy és mostantól tegezzük egymást. – jelentem ki, bár az ágyban, majd nagyon jól fog hangzani, hogy azt nyögi, hogy főnök úr.

- Nem lesz gond. Ahogy szeretnéd. – biccent, ahogyan kinyitja az étlápot, nagyon vicces arcot vág.

- Árakkal ne is törődj, és ne érezd magad kellemetlenül. Gondolj arra, hogy sokat fogsz jönni velem üzleti ebédre, vacsorára is. Fogd fel ezt is úgy. – hangon barátságos és kedves, teljesen más vagyok most, mint az irodába. Teljesen más, mint amilyen vagyok valójában.

- Oké, ha maga, vagyis te mondod. – olyan édes, legszívesebben felfalnám és fel is fogom, de szépen lassan, kiélvezze minden egyes porcikáját. Még így is, hogy nem voltam vele tudom, hogy ő nem egy alkalomra kell, ő lesz az új játékom.

- Nagyon meg vagyok veled elégedve, főleg, hogy egy nap alatt, ilyen jól teljesítettél. Előtted lévő titkárokkal meggyűlt a bajom, de te már egy nap alatt annyit dolgoztál, mint mások hónapok alatt se. Úgy érzem, nagyon jól fogunk mi ketten együtt dolgozni. – ohh de még milyen jól meg foglak dolgozni.

- Köszönöm csak hoztam a formám, ez nálam természetes, elvégre ez egy munkahely arról nem is beszélve, ha az ember egy ilyen munkára adja a fejét, akkor sejtheti, hogy sok a meló, főleg, ha egy ilyen jól működő cégről van szó. – helyeslően bólintok egyet. Oké a mai nap és vannak olyan napok, amikor semmi kedvem dolgozni, de különben keményen dolgozok és fontos a cégem.

- Ennél szebben én se mondhattam volna. Mára legyen elég ennyi a munkából. Rendeljünk egy finom bort és mesélj magadról, annyit a munkáról még lehet, hogy érezted magad az első nap. – mosolygok rá továbbra is, amibe semmi mű sincs, hiszen nagyon jó színész vagyok, volt időm gyakorolni. Szépen lassan fogom csinálni. Először a közelébe férkőzöm, becserkészem, majd lecsapok rá és akkor fog elkezdődni az igazi játék. Ez még csak a bevezető, ami kellemes, de kissé unalmas, de tudom, hogy megfogom érteni kapni a jutalmam vagyis Őt.

 



Laurent2013. 05. 24. 21:43:32#25918
Karakter: Eidan Moralez
Megjegyzés: ~Felicitynek~ Ajándék


 Eidan:

-Jaj Melák! Olyan izgatott vagyok! Mert mi van, ha nem tetszem neki? Hiszen úgy nézek ki, mint ő! Rámnéz, és azt fogja hinni, hogy csak ki akarom túrni őt a helyéről...
Nyüsszögöm kicsit sem hozzám méltón a hosszú éjsötét bundába, míg egy papírt szorongatok. Végül elküldték a munkatársaim a jelentkezésemet a reklámcéghez, de én nem bízok benne, hogy megkapom a munkát. Elvégre rámnéz majd az igazgató... ugyan, odaáig el sem jutok! Sőt! Lássuk be. Hiába vagyok felelősségteljes, az életem eléggé... semmilyen. Kimerül a ruháimban, és a kutyámban. Nincsenek barátaim.
 
 
~*~
Késő délután jutok sorra, és meglepő módon nem valami piti kis fénymásoló fiúcska tol elénk kérdőívet vagy ilyesmit. Azt hiszem... Azt hiszem van annak előnye, hogy annyi helyen dolgoztam már, és az önéletrajzom teljesen magáért beszél. Eddig csak neves cégeknél kaptam állást, mindig elég magas pozícióban, bár most ez az első alkalom, hogy végre a megálmodott posztért hajtok. Mondják, hogy nem egy hálás meló, de hát... Ha a beteg ízlésem pont ilyenre hajt! Így amikor végre kinyílik az ajtó, és belépek, áldom a szerencsémet. De komolyan. Egy olyan arc, mint az enyém, olyan csücsül a reménybeli főnököm fején, így olyan, mint egy nyitott könyv.
 
 
-Jó napot kívánok. - csak diplomatikusan.
-Jó napot.
És lám, úgy mér végig, mint egy cukorbeteg a cukrászda menüjét. Elégedettségem elnyomom, lássuk be, hogy a szemébe költöző lehetőségek latolgatása közben megnőttek az esélyeim.
-Mr. Graham. - köhintek halkan, mire felocsúdik az álmodozásból.
-Ohh elnézést csak elbambultam egy kicsit. - mimikája mű, akár az én higgadtságom, mégis túl természetes.
 
 
-Azt vettem észre. Semmi baj. - megeresztek egy mosolyt. - Eidan Moralez vagyok nagyon örvendek. - kezet nyújtok.
-Reid Graham számomra az öröm. Foglaljon helyet Eidan.
-Köszönöm. – leülök, de nem kényelmesedem el, egy helykínálás még nem egyenlő a szerződéssel.
 
 
-Ne haragudjon, hogy ennyire elbambultam ez nem szokásom, de nem tudtam nem észrevenni, hogy a vonásaink mennyire hasonlóak, mintha ikertestvérek lennénk.
 
 
-Igaza van, tényleg meglepő az élet tele van furcsaságokkal. Tudja, azt mondják, hogy mindenkinek van egy alteregója a világon, nos, lehet, ez történik velünk.
 
 
-Igaza van, vagy talán az elveszett ikertestvérem. – mosolya úgy hal el, mint egy légy, akit egy lépcsapóval vertek agyon. – Nos de tegyük félre a viccet és kezdjük el az interjút. Jó ponttal indult, mert feldobta a kedvem.
 
 
-Ennek örülök, remélem az önéletrajzom is meggyőző lesz.
 
 
-Tudja kedves Eidan fontos persze, hogy hol végzett, mit csinált és milyen képességei vannak, de az még fontosabb, hogy a való életben mennyire tudja használni. Megtehetném azt, hogy csak azokat hívom be interjúra, akiknek a papírjai meggyőztek és átmentek az első fordulón, ahogyan mások is teszik, de én nem ilyen vagyok. Szeretek személyesen meggyőződni és látni az illetőt. Győzzön meg, hogy maga legalkalmasabb erre a munkára.
Micsoda magabiztos fölényesség, ahogy tornyosul az asztalnak támaszkodva. Mégsem érzem, hogy sarokba lennék szorítva. Számítottam ilyesmire, sőt, már sok ilyenben volt részem, hiszen az önéletrajzomból kiderül, hogy nem vagyok egy fix alak. Általában igazgatócseréknél céget is szoktam cserélni. Nem szeretek ugyanott új rendszerhez vagy rigolyákhoz szokni. És a mai korrupt világban ugyebár sok a cserebere...
-Mit vár tőlem, Mr. Graham? - udvarias kérdés, már-már választ váró hangsúllyal. - Főzzek kávét netán? Vagy bemagolt szöveggel untassuk egymást? - szemei megcsillannak, de komoly marad. - Rendezzek papírhalmokat, vagy netán hajolgassak, bájologjak? Úgy vélem, az én önéletrajzom mindent tartalmaz, amit érdemes tudni rólam. Se többet, se kevesebbet. Szakmai tudásom, gyakorlatom, tudásom és eddigi pályafutásom mind ott van. Ha nem talál esélyesnek a posztra, hát mondja meg, és ne raboljuk egymás idejét. Ön ebben a pozícióban nem pazarolhatja, én meg majd máshol kapom meg az áhított posztot.
-Tehát személyi titkár posztra vágyik, Eidan? - zsebre vágja kezét, és úgy érzem, mintha engem is oda tett volna a keze mellé képletesen.
-Ahogy a papíron is szerepel, igen.
 
 
-Látom nem kerülgeti a forró kását. - hunyorít.
-Nem vagyok baba, hogy kényes témákat kerülgessek. Az üzlet világában a idő pénz, a pénz pedig lehetőség. Én sem kertelek, és ezt másoktól is elvárom. - biccentek egyszerűen, egyenesen a barna szemekbe nézve.
-Mennyire lenne... Hm... Áldozatkész a munkával kapcsolatban? - a hangja semleges, arca ragadozóé.
-Természetesen értem, mennyire felelősségteljes egy ilyen munka. De megint csak azt tudom felhozni, hogy eddig sem csalódott bennem az előző munkáltatóim egyike sem, nem itt fogom elkezdeni.
-Holnap nyolckor akkor kezdhet, és a szerződést is előkészíttetem. - azzal elegánsan ellöki magát az asztaltól, és kezet nyújt. - A viszont látásra, Eidan.
-Mr. Graham.
Állok fel, és udvarias mosollyal kezet rázok, majd biccentés után az ajtón át távozom, mielőtt még meggondolná magát. Még az irodák előtt is kényelmes tempóban sétálok végig, ráérősen, nem úgy, mint akinek a belsőjét majd szétveti az öröm, és a vágy a kiabálás meg a rohangálás iránt.
Amint kiérek az épületből, hazaszáguldok, és egy szivárványos pólóban, cuki szaggatott gatyában, és szemecskés cipőben vonulok ünnepelni a vidámparkba. Megyek, és valamiből rekordot döntök... Ki tudja, mikor lesz újra lehetőségem lazítani?
 
 
~*~
Másnap reggel kezdés előtt bent vagyok, és a portással beszélgetve pletykálok, tájékozódok nem csak az épület, hanem az emberek kapcsán is. Rossz nyelvek persze mindent gyorsan továbbítanak, de én csak annak hiszek, amit magam is látok. Amúgy is ha a főnököm hajtana rám, akkor meggondolnám a lehetőségeket, és ahhoz mérten reagálnék. Egy kis incidens nem ejthet foltot a karrieremen.
Az irodába lépve magabiztosságot sugárzok, udvarias mosollyal biccentek a bent lévőknek, és a titkárnőnek is bemutatkozom. Nem tetszenek ezek a hárpia szemek. Jobb lesz vele vigyázni. Megigazítom a nyakkendőm, végigsimítok egy automatikus mozdulattal a zakómon, a hajam a fülem mögé tűröm, és így levezetve az idegességet belépek a főnök irodájába.
-Jó reggelt, Mr. Graham.
Ejj, valakinek milyen rossz estéje lehetett! Udvarias mosolyom elrejti a többi érzelmet, ami feltolul bennem, így közelítem meg az asztalt.
-'reggelt. - morogja. - Ez a magáé. A nap 24 órájában legyen elérhető. Ezen fogja intézni az összes ügyet, találkozót, időpontot, egyeztetést, ellenőrzést. Minden a maga kezén fog átfutni, így tartsa kordában. Egy mappa lesz a képernyőn, amibe a legfontosabbak vannak bemásolva. Ha valamit nem ért, izé... a titkárnőm majd segít.
Olyan mozdulattal löki elém a legmodernebb high-tech bigyókkal felszerelt kütyüt, ami épp akkora mint a két tenyerem, mintha csak egy mappát adna át. Merem állítani, az éves fizetésem nem teszi ki ennek az értékét. Biccentek. Volt már dolgom ilyen kis herkentyűvel, így könnyen kezelem, levédem hogy avatatlan kezekben semmi rosszat ne lehessen kihozni belőle, körbenézem, otthonossá teszem.
-Még valamit, Mr. Graham?
 
 
-Mára csak annyit kérek, hogy a bejövő telefonhívásokkal birkózzon meg. Akárki hív, időpontot kell egyeztetni. - egyáltalán nem olyan, mint tegnap volt, inkább mint akinek az a bizonyos van a seggében... - Ne zavarjanak. Ha bármi sürgős adódik, akkor a szakaszvezetőt kérdezze, vagy ilyesmi. Majd később átküldöm azokat a szerződéseket, papírokat és egyebeket, amiket át kell nézni, vagy elintézni. És itt a magáé. Ha minden rendben, akkor aláírva az archívumba kell levinni. 
-Értettem. Ha kellenék, csak szóljon.
Hümmögve fordul a gépéhez, és mogorván bámulja a kijelzőt. Ejj, valaki nem korán kelő típus, igaz? Vagy csak bal lábbal keltünk? Újabb biccentés, és az ajtón kívül az asztalomhoz sétálok. Toronymagas papírok, és adathalmok. Nagy levegőt véve leülök, és szépen belemerülök. Annyira nem különbözik a rendszer más cégekétől, így könnyen felveszem a ritmust, a megfelelő nyomtatványokat a kellő helyre küldve a kis lóti-futival. Nem megyek ebédelni, magam csomagolta kis szendvicset nyammogok el, míg a marokkütyüben a mappámat nézem át, és a szerződésem firkálom alá. Minden elfogadható, nincs hozzáfűznivalóm.
Aztán belekukkantok a határidő-naplóba. Felszalad a szemöldököm, és sóhajtok. Nem lesz könnyű. Micsoda halogatások vannak itt! Előveszem a kis noteszem, és abba saját kis kódnyelvemen kifirkálom a legszükségesebbeket. Telefonszámokat nézek át, rendszerezek, cimkézek, aláírok, reklamálok, telefonálok, és még ígyis a nyakamon egy csomó papír.
Kissé meglepődök, amikor furcsa csuklásszerű hangokat hallatva megszólal a marokkütyüm, de egy pillantást vetve a kijelzőre máris felkapom, és bejelölöm, hol tartok a lefutott projektek archiválásával. Egy nagy üzenetet kaptam, gondolom benne a szükséges dokumentumok. Mégsem keseredek el, továbbra is egyenes háttal, semleges arccal ülök az asztalnál. Kislámpát kapcsolok, mert sötétedik, lassan az emberek szállingóznak haza. Túlórát nem fizetnek, de azért sem, ha nem haladok a munkával.
Ekkor egy szavas üzenet érkezik: ,,Kávé”. Szemforgatva állok fel, aprócska elnéző mosollyal az ajkaimon, és a géphez lépve megfőzöm a magam fajta krémes, feketét, mellé tálcán tejet, cukrot, tejszínt teszek, az ég tudja, mivel issza, és a bűzölgő ocsmányságot beviszem. Az év poénja lehetne, hogy én gyűlölöm a kávé szagát is, de eddig mindenki csak dícsérte ezt a mocsárállagú borzalmamat. Kopogok, belépek, eléteszem, és röviden beszámolok az eddigi munká mról. Olykor meglepetten pillant fel, bár nem tudom, hogy a kávé, vagy a letudott ügyek száma az, ami ezt kicsikarta belőle. Megvárom, hogy van-e valami hozzáfűzni valója. Nem, nem dicséretet kérek, nem vagyok koldus, hanem észrevételt, kritikát vagy ilyesmit várok.
Hogy nem kapok, hát biccentve távozok csendben a szobából. Nem szeretek alkalmatlankodni, vagy feltűnősködni. Egy olyan poszton mint az enyém, egyszerűn megengedhetetlen. Nem én, hanem a munkáltatóm a lényeg, nekem a munkáját kell segíteni, elbújni mögötte. És ez így jó nekem. Még ha az ő bőrébe bújva tárgyalásokat is kell lefolytatni. És ha ő nem ment még haza, hát én sem. Bár még csak fél hat, de ilyenkor télen korán sötétedik, mintha már tíz óra lenne.
Bejövő hívásokat listázok, naplót vezetek róla, és naptárba vezetem a találkozókat. Kényelmes kis időpontokat írok össze, a hasonszőrűekkel konferenciát beszélve meg, hogy ne koptassa senki százszor ugyanazért a száját. Meg így ha nem tűnik fel mondjuk a főnök, akkor nem hiányolják majd. Végül feleakkorára csökkentem a kupackámat. Az asztalom is látszik már, elegáns kis fekete darab, hozzá illő szerkentyűkkel. Tetszik ez a hangulat. Hátradőlve öntök a termoszból forró csokit, és kortyolgatva azt tartok egy kis szünetet. Felállva a székről kissé kinyújtózok, hajamba túrva lehunyom a szemem és lazítok. Úgysincsenek sokanmár bent, így megengedhetem magamnak ezt a luxu st. 


Felicity2012. 12. 27. 17:36:17#24662
Karakter: Reid Graham
Megjegyzés: Laumnak ~ Iker kezdés


Miután már a nyakkendőmet is megkötötték, mivel magamnak nem vagyok hajlandó azt se megtenni, megnézzem magam a tükörbe. Mint mindig most is tetszik, amit látok, minden porcikám tökéletes. Elvigyorodom a gondolatra, hogy mennyire meg szoktak lepődni, akik nem ismernek azon, hogy egy cégvezető vagyok. Nem megszokott a kinézetem, hiszen én magam se ismerek más, aki ebben a szakmában ilyen vadabb külsővel rendelkezik. Több beszólást is kaptam, amit pont leszarok, mert jó vagyok a munkában és csak ez számít. Ez a külső tetszik nekem és remekül áll senki kedvért nem változtattam eddig se és nem is fogok soha.

- Indulhatunk. – szólok a sofőrömnek, majd kocsiba ülünk és elindulunk a cégemhez. Mai napomat a interjúztatással kezdem, mivel új titkárt keresek, mert az előzőt kirúgtam, ahogyan már jó párat vagy éppen ők mondtak fel, mert túl sok voltam nekik. Oké tény, ami tény nagy elvárásaim vannak, de meg is fizetem őket és különben is összeteheti a két kezét, aki nálam dolgozhat, ennél a cégnél. Egyedül csak akkor csinálom én az interjút, ha személyi titkárt keresek, hiszen ő van ez esetben lesz mellettem a legtöbbet.

El is kezdődik az interjú, de az egyik jelentkező rosszabb, mint a másik. Nekem nem elég a végzetség, az ajánlás kell nekem egy plusz, amit nem lehet megtanulni sehol se, amire születni kell. Jó lenne végre egy ember, akivel tudok együtt dolgozni és nem kell kirúgnom és ő se akar felmondani.

Már ott tartok, hogy mára befejezem a meghallgatást, de még egy jelentkezőt meghallgattok.

- Jó napot kívánok. – hallom meg komoly, de mégis selymes hangot. Felé fordulok a székemmel, majd felállok.

- Jó napot. – indulok el felé és közben jobban szemügyre veszem. Most káprázik a szemem vagy tényleg olyan mintha tükörbe néznék? Ez a fiú, mintha csak én lennék leszámítva például hajunkat, az öltözékünket, de ezek csak apró dolgok. Az arcunk, a vonásaink megegyeznek.

- Mr. Graham. – szakít ki a gondolataimból.

- Ohh elnézést csak elbambultam egy kicsit. – mosolyodom el zavartan, mint mindig az elején most is színészkedem.

- Azt vettem észre. – kuncog. – Semmi baj. - Eidan Moralez vagyok nagyon örvendek. – nyújt kezet.

- Reid Graham számomra az öröm. – fogok vele kezet.  – Foglaljon helyet Eidan.  – mutatok az asztalommal szemben található székre, én magam pedig az asztalomnak támaszkodom.

- Köszönöm. – mosolyog rám, majd helyet foglal.

- Ne haragudjon, hogy ennyire elbambultam ez nem szokásom, de nem tudtam nem észrevenni, hogy a vonásaink mennyire hasonlóak, mintha ikertestvérek lennénk. – nevetek fel.

- Igaza van, tényleg meglepő az élet tele van furcsaságokkal. Tudja, azt mondják, hogy mindenkinek van egy alteregója a világon, nos, lehet, ez történik velünk. – kacag édesen.

- Igaza van, vagy talán az elveszett ikertestvérem. – vigyorodom el még jobban, majd hirtelen elkomolyodom. – Nos de tegyük félre a viccet és kezdjük el az interjút. Jó ponttal indult, mert feldobta a kedvem. – kacsintok rá, de nem veszem le róla a szemem. Tetszik a kicsike nem kicsit és lehet ez így betegesen hangzik, hiszen hasonlít rám, de ez a legjobb benne, hiszen imádom magam és legszívesebben saját magammal kezdenék ki és most itt van rá a legjobb alkalom.

- Ennek örülök, remélem az önéletrajzom is meggyőző lesz. – hangja magabiztos, de mégsem egoista.

- Tudja kedves Eidan fontos persze, hogy hol végzett, mit csinált és milyen képességei vannak, de az még fontosabb, hogy a való életben mennyire tudja használni. Megtehetném azt, hogy csak azokat hívom be interjúra, akiknek a papírjai meggyőztek és átmentek az első fordulón, ahogyan mások is teszik, de én nem ilyen vagyok. Szeretek személyesen meggyőződni és látni az illetőt. – fejtem ki, majd keresztbefonom magam előtt a karjaim.

- Győzzön meg, hogy maga legalkalmasabb erre a munkára. – nézzek mélyen a szemeibe. Jó megérzésem van vele kapcsolatban és ritkán szoktam tévedni. Az érzéseim megsúgták, hogy nem csak egy ágyast, hanem remek munkaerőt is találtam magamnak.


Rauko2012. 10. 04. 19:06:51#23626
Karakter: Heath Summer
Megjegyzés: ~Arinak


Ahogy rájövök, hogy mit is akar, alig tudok elnyomni egy hangos juhé-t… Annyira vártam már, hogy legyen valami, hogy az hihetetlen! A seggembe markol, miközben lassan elkezdi…
- Most pedig megkóstollak - búgja olyan hangon, hogy beleremeg a farkincám.
- Igen, igen, ih…gen… - nyöszörgöm, miközben ő a lehető leglassabban hajol rám. Először csak ráfúj egyet, de nekem már ez is ahh, de rohadt jól esik. Pláne, mikor meg is nyalja…! Nem tudom, hogy csak akartam, vagy sikítottam is, mikor bekapott, de mennyeien csinálja! Pláne, hogy ilyesmiben nagyon ritkán van részem. És pláne, hogy ő csinálja. Ahhm, imádom ezt a pasit.
- Imádod ha szopnak igaz? – kérdezi.
- Nem. Azt imádom, ahogy te szopsz - vallom be.
- Helyes.
- Mellesleg… Nem sokan tették meg eddig. Csak kefélés, semmi több. A kényeztetés abba nem tartozik bele - mondom remegő hangon.
- Nem is baj.
- Nem… értem - nyüsszenek fel, de lassan azért nem értem, mert nem jut el az agyamba a szavainak értelme. Imádom a hangját is, a száját is, de azt még jobban, ha a száját rajtam edzegeti.
- Úgy értem, nem baj, hogy nem sokan vettek a szájukban. Szeretném, ha csakis az enyém lenne ez a finom kis rudacska.
Amikor egyik ujja felcsúszik, hangosan nyögök fel.
Mit nyögök… felsikítok. Ahogy minden lehetséges izgalmi ponton működik valamit, amit szeretek, egyre közelebb kerülök.
- Neh.. még… ah… ne…
De hiába könyörgök neki, nem hagyja abba, és pillanatokkal később szinte belerobbanok a szájába.

A kéjtől alig látok még mindig, de ahogy lenézek rá, megdobban a szívem. Hatalmasat… olyat, mint eddig még soha!
- Élvezted? - kérdezi, mikor már az ölében ülök, teljesen meztelenül.
- Imádtam…
- Akkor most már megmaradsz.
- De…- kezdenék ellenkezni, de persze nem hagyja.
- Holnap is lesz nap, nem kell semmit elsietni.
- Kénytelen vagyok feladni igaz? – sóhajtok fel ál-gondterhelten. Ez is több volt, mint amit remélni mertem. És ha nem lesz ma szex, de velem lesz… talán elég.
- Jobb ha beletörődsz.  Éhes vagy még?
- Nem.
- Akkor menjünk fürödni.
- Már?
- Hajnali egy van. Holnap ki a pöcsöm fog dolgozni? - kérdezi felvont szemöldökkel.
- Hát te - világosítom fel azonnal.
- Meg te. Vagy nem akarsz velem fürödni? Meztelen. Együtt. Egymást simogatva?
- Na hol is az a fürdőszoba? – pattanok fel, mint akit seggbe csíptek, miközben ő nevetve navigál.

A közös pancsi tényleg jó dolog. Nem történik semmi különös, egészen addig, amíg meg nem érzem, hogy mennyire kemény a farka.
- Nahát… - vigyorgok rá, miközben vele szemben ülök.
- Nem megyünk ma tovább, mondtam - néz rám, de a szemei mosolyognak, hiába próbálja komolynak tettetni magát.
- És ha csak a kezemet használom? - kérdezem hízelegve, mire felsóhajt, hiszen már simogatom is. Nem tökölök sokat, ha kérdezem és várok, úgyis nemet mond megint, de nem érzem korrektnek, hogy én a mennyekben voltam, ő meg még mindig kőkemény.
Persze tartom magam ahhoz, amit mondtam, és csak a kezemet használom, a számmal ugyanis a száját és a nyakát kényeztetem.  Imádom érezni, hogy itt van. Ez valahogy más, mint eddig akárkivel volt. Olyan hihetetlenül jó érzés, hogy itt van velem, hogy nem csak megdöngetni akar, hanem kíváncsi rám…
- Borzasztóan jó veled - suttogom az ajkaira, de felelni már nincs ideje, a teste remegni kezd és elélvez. A fejét a nyakamba hajtva szuszog, de csak addig, amíg el nem kezdi csókolgatni.  Nem felel még, de nem is várnék rá választ, ám percekkel később, mikor a víz már kezd hideg lenni, eltol picit és a szemembe néz.
- És ennél csak jobb lesz - mosolyog rám. - De most menjünk aludni - suttogja, majd eltol, én meg felállva kiszállok. Ad egy fürdőköpenyt, és eltipegünk a hálóba. Kellemes idő van, nem fázok, még teljesen meztelenül sem.
Ahogy mellém fekszik, odafészkelem magam a karjába, de valahogy most…. nem tudom. Feláll a farkam picit, ahogy neki is, de nem akarok lépni, most olyan jó csak feküdni mellette.
- Tudod… - kezdek bele, magam sem tudom igazán, hogy miért… talán csak őszinte akarok lenni vele. - Én mindig, mindenből a legjobbat keresem. Sosem elégszem meg rosszabbal, és sosem kapok semmit, akármit is adok cserébe. De veled most… teljesen más - pillantok az arcára a félhomályban. - Olyan ismeretlen ez az egész kapcsolat-dolog, fogalmam sincs, hogy képes leszek-e rá, de akarom. - Mélyen a szemébe nézek. Nem felel, szerintem érti, mit akarok mondani…. hogy ő a legjobb, mert én őt választottam.
Még kapok egy édes csókot, de aztán lefekszem mellé, féklig rá, és érzem, hogy elnyom az álom…

* * *

Reggel egyszerre kelünk fel. Bár neki is merevedése van, de nem hagyja, hogy tevékenykedjek, inkább a fürdőbe vonul. Én sóhajtva megyek ki a nappaliba és mint valami elmebeteg, köszünök a halainak.
- Helló skacok - állok meg az üveg előtt. - A gazditok egy olyan istentelenül jó pasi, hogy nektek arról fogalmatok nincs… - kezdek nekik áradozni arról, hogy mennyire jó vele, hogy milyen nagyon élvezem, ha mellettem van és sosem akarok nélküle lenni.
A kis monológot egy kedves sóhajtás zavarja meg, és ahogy hátrapillantok, meglátom őt.
- Mennyit hallottál? - kérdezem, és közelebb lépve átölelem a nyakát.
- Mindent - ismeri be mosolyogva. - De nem zavart.
- Engem szintén. Nincsenek titkaim…. ha kíváncsi vagy, akármit elmondok neked akármikor - szuszogom a fülébe. - De inkább kérdezz tőlem, akármit is hallasz, nem akarok bajt abból, hogy én vagyok a cégnél a pletykák fő alanya… - sóhajtok fel lemondóan.


Rauko2012. 09. 22. 15:01:31#23499
Karakter: Heath Summer
Megjegyzés: ~Arinak


- Mivel közölted velem, hogy fingod nincs arról, hogyan működik egy komoly kapcsolat, kénytelen leszek megmutatni neked. És az pedig nem egyenesen a szexel kezdődik… Hanem mivel is? – kérdezi. Megölöm, ha most visszakozik. Esküszöm.  
- Szexel? – kérdezek vissza, izgalmamat könnyed röhögés mögé rejtve.
Miután közli, hogy a helyes válasz a randi, nem tudok mit kezdei a helyzettel. Akkor most vacsi meg mit tudom én? Nem nagyon tudok mit kezdeni a helyzettel, hogy eddig akárkitől akartam bármit, megkaptam, ő meg még szívat is, de mikor ezt a tudtára adom a válasza egyszerű.
- Szokj hozzá édesem. – Úgy vigyorog, hogy a szája majdnem körbeér a fején…
Kérdezem, hogy merre akar menni, és mikor kimondja, hogy hozzá, megint megjön a kedvem. Ebből még akármi is lehet. Pláne ha milánóit főz. Szeretem…

 
* * *

Miközben eszünk, meglep, hogy mennyire finoman csinálja, pláne, mikor a saját villáját az orrom alá dugja.  
- Már van villám, köszi - világosítom fel gyorsan.
- De én azt akarom, hogy etess meg. –Micsoda?! – Tudom, hogy nem csináltál még ilyet, de most itt az alkalom. Ne hagyd elszaladni. Gyerünk, hajrá, édesem, etesd meg a papát.
- Mondták már, hogy hülye, lökött vagy? – nevetek fel hangosan, de azért teszem, amit kér. Jó mókának látszik.
- A szó durvább változatával, de igen.
Bekapja a tésztát, majd felém nyújtja ő is a sajátját.
Amikor megfog egy szál tésztát és úgy eteti meg velem, mint abban a kutyás rajzfilmben, kezd egy kicsit sok lenni, de valamiért élvezem, hogy ennyire csöpögős az este.
- Most úgy érzem magam mint egy gyerek – jegyzem meg.
- Nem. Csak végre boldog vagy - néz rám.

Felé pillantok, és hirtelen nem tudok mit kezdeni a szituval. Annyira szeretném megcsókolni, de nem tudom, hogy már lehet-e, viszont ki ő, hogy határt szabjon nekem?
Felállok, leteszem a tányérokat és az ölébe ülök, szemben vele. A szemébe nézek, de egyikünk sem szól semmit, csak átkarolja a derekamat, és picit még közelebb húz. Érzem a testének minden pontját, a szíve dobogását és a lélegzetvételeit is, annyira közel van, de nem bánom. Felizgulok, ez csak természetes, és a hasfalamhoz nyomódó merevedéséből ítélve nem közömbös számára sem a helyzet.
- Még előtte beszélgethetnénk picit - suttogja az ajkaimra, de keze közben a gerincem vonalán kalandozik ujjaival finoman simít végig bőrömön a ruha felett.
- Te most szívatsz engem - nézek rá picit durcás képet vágva, mire felnevet.
- Nem, csak szeretném, ha különbséget tudnál tenni a kapcsolat és a szexpartnerek között - kacsint rám. Felsóhajtok, szemforgatva ölelem át a nyakát.
- ÉS a kapcsolatban már smárolni sem lehet? - kérdezem gonoszkás vigyorral, mire mosolyogva simít a tarkómra és húz közelebb magához.
Ez most nem olyan, mint eddig volt. Most valahogy teljesen más a csókja: finom, kellemes és mintha csak rám figyelne, nem is a saját élvezetére. Próbálom leutánozni, de ez nekem teljesen új, így nem tudom, mennyire csinálom jól.
Ahogy elválik tőlem, az arcom piros, ezt tükör nélkül is tudom.
- Ha azon stresszelsz, hogy ügyes voltál-e, akkor el kell mondjam, kifejezetten édesen csináltad - nyal végig az ajkaimon, mire megremeg és a z ingébe markolok.
- Ha beszélgetni akarsz, rendezzük le gyorsan, mert már remegek a farkadért - simulok hozzá teljes testtel, és a nyakát kezdem csókolgatni. El akarom csábítani…. szex után is tudunk beszélgetni, de nekem lassan már fáj, annyira kívánom.

 


Rauko2012. 07. 24. 13:57:26#22386
Karakter: Heath Summer
Megjegyzés: ~Arinak


Késő estig be sem jön, de legalább a papírmunkával is haladok egy kicsit. Van pár megrendelő, akivel még gondok lehetnek, de lekezelem őket, mint mindig.
Már majdnem bealszom a kanapén, amikor kopognak, én meg tudom, hogy ő az, így behívom.

- Valami baj van? – kérdezem, hiszen olyan furcsa az arca.

- Bocsánatot kérek. Elvesztettem a fejem ma. Tudom, hogy nem vagyunk együtt és semmi jogom nem volt ehhez, de… - Kuncogva hallgatom. Akkor is édes, amikor féltékeny, de ez a bűnbánó Jared is édes.

- De? – Felülök, és az ujjaim közé húzom az egyik tincsét. Szeretem a haját. Ápolt, szép.

- Idegesített, hogy hozzád ért. Igazság szerint kurvára féltékeny lettem. Pedig tudom, hogy… - Hm…

- Érzel irántam valamit Jared? – Közelebb bújok, és a nyakába hajtom a fejem. A szívem olyan hevesen dobog, mint még soha.

- Ha azt mondom, hogy idegesít, ha más ér hozzád, ha más szól hozzád, ha más van a közeledbe és hogy csak… magamnak akarlak az elég egy válasznak? – Megint felkuncogok, de most valami megkönnyebbülés-féle szabadult fel bennem.

- Egyelőre megteszi. – Bár sejtem, mi fog következni, valahogy meglep a kérdése.

- És te? Érzel valamit irántam, vagy még mindig csak játszó pajtásnak számítok neked?

Kiegyenesedek, teljesen az ölébe ülök, és csak nézek rá.
- Tudod, a pletykák egy rész igaz - simítok végig az arcán. - Sokszor adtam a testem egy-egy előléptetésért. A nők sosem érdekeltek igazán, a pasikat meg nem tekintettem olyan lényeknek, akik akármennyire is méltóak lennének arra, hogy komolyabban foglalkozzak velük, csak dugtunk és kész. Aztán jöttél te - mosolygok rá. Az ő tekintetében kíváncsiságot látok, talán picike harag a múltam miatt, ezt nem tudom. - Nem akartam, hogy ez legyen, egyáltalán nem - sóhajtok fel. - Azt hittem, hogy csak élvezem majd, hogy szívom a véred, te egyszer megunod és megerőszakolsz mint előtted sokan, vagy lekopsz és felmondasz. De egyiket sem tetted és szépen lassan belezavarodtam - nevetek fel kényszeredetten. - Max pedig tegnap rákérdezett, hogy beléd vagyok-e esve, és valahogy megvilágosodtam. A baj csak az, hogy nekem sosem volt igazán komoly kapcsolatom, és fogalmam sincs, hogy hogyan kell az ilyesmit - hajtom a fejem a vállára egy nagy sóhaj kíséretében.
Nem szól ő sem semmit, csak szorosabban ölel magához. Egy pillanatra eszembe jut, hogy milyen jó lenne végre tényleg éreztni… és valahogy nem tudom kiverni a fejemből. Kiegyenesedek hát és ránézek.
- A szerelmesek….. ugye dugnak, - kérdezem. Mosolyogva bólint. - Akkor… - Lökök egyet a csípőmmel, és érzem, hogy lassan ő is kész a bulira, akárcsak én. - Szeretnélek végre tényleg érezni magamban - suttogom, és megcsókolom, közben pedig lesimogatom róla a zakót és elkezdem kigombolni az inget. Ő hagyja, néha bele-belecsókolva a nyakamba, aztán, amikor végre szabad a felsőteste, egy mozdulattal fordít maga alá, és azonnal a nyakamra tapad. Abból, ahogy szívja érzem: ennek nyoma lesz, de nem bánom. Egyik lábam a dereka köré fonom és így nyöszörgök, hiszen hihetetlenül felizgat az a birtoklási vágy, ami sugárzik belőle. Amikor befejezi az alkotást, elégedetten- vágytól ködös tekintettel nézi a nyakam, majd olyan lágyan simítja végig, hogy szinte megremegek tőle. Viszont én sem maradhatok el mögötte, lassan, kimért, óvatos mozdulattal tapadok a nyakára és teszem vele ugyanezt. Szívom, amíg nem ha.llom a nyögésein, hogy lassan már tényleg fáj neki, ekkor engedem el.
- Nos, már csak hozzám tartozol - jelentem ki elégedetten. - És én is hozzád - bújok még közelebb. - Most akkor… végre? - nézek rá ártatlannak szánt tekintettel. A pasik erre fel szoktak izgulni, bár már megszokhattam volna, hogy ő minden szempontból különleges.


<<1.oldal>> 2. 3. 4.

© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).