Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Karakter megtekintése

Kép




Neki tetszik: , és még 5 felhasználó


Tulajdonságok
Név: Haruyuki Noiru
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Chii

Kor: 19

Külső leírás: Gyönyörű, égszínkék szemei vannak, amiért hálás a szüleinek. Talán ez az egyetlen jó dolog, amit nekik köszönhet. Hosszabb, vállig érő fekete haját sosem köti össze, kiengedve hagyja, hogy el tudja rejteni a sebhelyét, melyet néhány évvel ezelőtt szerzett. A vágás a fültövétől egészen a válláig terjed. Általában kapucnis pulóvereket húz a pólója fölé, hogy ezzel még jobban el tudja takarni a sebét a kíváncsi szemek elől. Eléggé vékony és alacsony termet, amiért már kisebb korában is csúfolták. Kapucnis felsője mellett mindig hordja a kedvenc, fekete, ujjatlan kesztyűjét, mellyel a csuklóján éktelenkedő vágásokat fedi el. Sokkal fiatalabbnak néz ki a koránál, senki sem gondolná, hogy már majdnem húsz éves.

Jellem: Magába forduló személyiség, melyet az öt évvel ezelőtt elszenvedett trauma váltott ki belőle. Előtte kedves, mosolygós fiú volt, és rengeteg barátot tudhatott magáénak. Mostanra már csak egyedül üldögél a szünetekben, és várja az évvégét, hogy végre otthagyhassa az iskolát. Retteg az emberi érintéstől, hiába járt éveken keresztül pszichológushoz, az sem segített. Nem szereti, ha mások előtt kell beszélnie, gyakran ezt meg is tagadja, amiért már nem egy egyest begyűjtött.

Élettörténet: Egy szegény család gyerekeként látta meg a napvilágot, a szülei nem igazán örültek az érkezésének. Valójában sosem szerették, ez kisgyermekkorában nagyon bántotta, de szomorúságát mindig a mosolya mögé rejtette. Szerette, ha sikerült másokat felvidítania, mert úgy érezte, ha már ő nem lehet, akkor legalább a többiek legyenek boldogok. Imádott festeni és rajzolni, mindig ebbe menekült otthon, ha valamilyen családi vita volt. Testvére sosem született, ezt eleinte sajnálta, de mára már rájött, hogy jobb ez így, legalább neki nem kellett szenvednie a szeretet hiányától. Miután felső-tagozatos diák lett, nagy nehezen rábeszélte a szüleit, hogy járhasson grafika és festő szakkörre késő délutánonként. Sokszor este nyolc után értek véget ezek az órák, így történhetett meg, hogy egyik alkalommal, miközben hazafelé sétált, összetalálkozott két részeg férfival, akik elkapták, és brutálisan megerőszakolták. Megpróbált elmenekülni, segítségért kiáltozott, ezért az egyik férfi előrántotta a kését, és habár csak fenyegetni akarta vele, a részegség miatt nem volt olyan jó a koordinációja, így véletlenül végigszántotta vele egészen a fülétől, le a válláig. Ettől megijedtek, és elmenekültek. A kórházban ébredt fel, és habár legnagyobb vágya az volt, hogy a szülei megöleljék és megvigasztalják, csak még több szidást és szobafogságot kapott. Ezek után nem volt képes elviselni senkinek sem az érintését, nem bírt visszamenni az iskolába, mert a tömegtől pánikrohamot kapott. Az iskolaorvos elküldte egy pszichológushoz, akihez rendszeresen járt, de nem javult a helyzete. Két évet hagyott ki az iskolából, de még most is csak úgy képes bemenni az épületbe, hogyha legalább fél órát győzködi magát a kapu előtt. Már utolsó éves, nemsokára leérettségizik, de fogalma sincs arról, hogy mihez kezdjen az életével. Nem sokkal azután, hogy betöltötte a tizennyolcadik életévét, szülei nagy megkönnyebbülésére elköltözött otthonról. Az egyik könyvtárban dolgozik kisegítőként, de gyakran beugrik a kis lakásának közelében lévő éjjel-nappaliba is, hogy felváltsa az idős hölgyet, aki a bolt tulajdonosa. Ezzel ha nem is keres sokat, de legalább el tudja magát tartani. Mióta megerőszakolták, nem volt képes sem ceruzát, sem ecsetet a kezébe fogni, hogy alkosson valamit, de egyik legnagyobb álma, hogy újból képes legyen rá.

Hobby: Régen rajz és festészet volt, ma már inkább csak zenét hallgat vagy olvasgat a könyvtárban. Imád jégkorcsolyázni, de mivel elég drága, csak nagyon ritkán engedheti meg magának ezt a fajta szórakozást.

Foglalkozás: diák, de emellett délutánonként egy könyvtárban dolgozik, és alkalmanként, ha ideje engedi, egy éjjel-nappaliban is kisegítő

Extrák: Egyértelműen uke, kedves, szerető semét keres maga mellé. A szülei mindig csak gúnyosan Yuki-channak szólították, ezért utálja, ha így becézik. Régen vagdosta magát, és habár már abbahagyta, nagyon szégyelli a hegeket, ezért takarja el a kesztyűjével.

Képinfo: az alkotó Tokala a Deviantartról (http://)

Engedélyezve: 2017. 01. 04.
2019. 06. 23.

Módosítva: 2019. 06. 22. 23:31:54
Módosította: Chii

Státusz: Aktív

© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).