Név: Jiki
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Laurent
Kor: külsőre 18
Külső leírás: Igazán nem tartozik a fiús alakok közé, még akkor sem, ha nadrágot hord, sőt talán akkor sem látszana igazán annak, ha kardot ragadna és pár harci sebbel rohangálna. Igazából csak a mell hiánya, és a kissé keményebb vonások azok, amik egy törékeny virágszáltól megkülönböztetik. Egészen aprócska alak, amiért sokan kis manónak szokták becézni, törékeny, amiért a körülötte lévőkben felébred a védelmező ösztön, kecses, mint egy balettáncos, mozgása akár a szélben játékosan hajló nádszál, gesztusai aprók és lágyak, mintha csak egy őszi tájkép ecsetvonásai lennének. Mindig halk szavú, hangja akár a csilingelő csengettyűk, mérgesnek sem látta még senki. Karcsú lábai vannak, amikről igazán nehezen feltételezhető, hogy a gazdája jó a mászásban vagy az ugrásban. Teste leginkább olyan, akár egy gyereké, karcsú, hajlékony, fáradhatatlan, segítőkész, és könnyed mozdulatai elérik, hogy sokan kíváncsian figyeljék őt. Vékony karjai finom ujjacskákban érnek véget, amikkel akár lepkét is foghat úgy, hogy annak bántódása sem esik, de ugyanakkor képes erősen szorongatni is velük, ha épp kell, még akkor is, ha a nagyobb fajsújú alakoknak ez nem több puszta simogatásnál. Vállainak gömbölyűje a nyakának kecses ívében folytatódik, hattyúnyakkal, amit többnyire vagy ruha rejt, vagy az aranyszőke hajkorona. Arcán legelőször az ajkait pillantják meg. Aprócska kis cseresznyék, amik szívesen osztják az őszinte mosolyt. A bársonyos pofin vagy a pisze kis nózin átsuhanva pedig a szőke tincsek alól két igen beszédes szem pillant másokra. Színük a cseresznyefáétól a sötétebb rózsaszínig bármilyenben megfordul, de nem is ez az igazán különös bennük. Hanem hogy beléjük pillantva úgy érzed, okkal több rejlik ebben a fiúban, mint más hinné. Minden új dologra kíváncsian, sőt rácsodálkozón néz, mintha néha nem is ezen a világon járna, vagy épp már látott volna valamikor olyan furcsa történéseket is, amikről még legendák sem szólnak. Ránézve inkább tűnik törékenynek, akit a szél is összezúz, épp ezért meglepő az állóképessége.
Jellem: Nem mondhatni róla, hogy átlagos lenne. Igen mély és intenzív érzésekre képes, ennek köszönheti mindenét. Számára minden fekete vagy fehér kell hogy legyen, még akkor is, ha csak úgy tudja elfogadni ezt a lehetetlen dolgot, hogy valami csak múlt szerdáig volt fehér. Igazából mélyen belül néha még olyanabb, mint egy lány. Nagyobb csalódást él át, minden új lehetőségbe örömmel veti magát bele, és ha elkötelezi magát, akkor nem lehet nézőpontját megváltoztatni. De ha sebeket szerez, büszkén viseli, és keményebben küzd. Ugyanakkor igen kevés barátja van. Az a pár ember, akiket egy kezén, sőt két ujján meg tud számolni, az pedig a ,,családjához” tartozik, és értük bármit megtenne, a szó legszorosabb és legtágabb értelmében is. És bár másokkal szemben úgy tűnik nyitott, ahogy bármi újdonságra is, valahogy képtelen megbízni, és képtelen másokra hagyatkozni. Nem szeret senki adósa maradni, bármilyen kedvességet többszörösen viszonoz. Többnyire elvan a saját kis világában, ahol nem szereti ha zavarják. Ám amennyire aranyos, okos és kedves a fecsegő énje, aki minden szörnyű helyzetben magára gondol utoljára, és magát okolja a történtekért először, mégis van benne valami üresség, egyfajta várakozás. Ahányszor az ajtó kinyílik, vagy valami nagy zajjal történik, úgy néz fel, mintha igen várna valakit, és hiába kérdezik, nem tudja megmondani, mi ez a fura érzés benne. Eszméletlenül akar tartozni valahová, és belül tudja, hogy valahol várnak rá, habár kételkedik abban, hogy egy olyan furcsa, és balszerencsét hozó alakra lenne szükségük, mint ő. A zárkózottsága annak köszönhető, hogy apró korától folyamatosan megmagyarázhatatlan dolgok történnek körülötte, ennél fogva inkább két lépés távolságot tart állandóan. Rettentő szeretetre méltó lény, akit nem lehet utálni, akiről nem lehet negatív véleményt alkotni, mert egyszerűen a közelében csak jó érzések öntenek el. Csakhogy bármennyire vágyik a szeretetre, a simító kéz nem enyhít ezen, sem ölelés. Ezért néha egy olyan puzzle darabnak érzi magát, aki véletlenül rossz dobozba került, és sehová sem passzol.
Élettörténet: Egy árvaház küszöbén találták. Igen halk és furcsa baba volt, ha a nő, aki épp hazaérkezett, nem látta volna őt messziről, lehet rálépett volna. Ő lett anyja helyett anyja, és legalább annyi szeretettel és figyelemmel halmozta el őt. Azóta az árvaház kedvenc meséje a sosem síró baba, aki annyi értelemmel pillantott másokra, hogy sokan azt várták, mikor szólal meg. Mivel bőre olyan volt, akár egy porcelánbabáé, és amiért senki sem mert hozzáérni, nehogy megrepedjen vagy eltörjön, porcelánnak nevezték el, igaz a bőre is általában olyan hideg, de olyan gyönyörű. Tehát mindig más volt, mint a többiek. Néha minden előjel nélkül törtek rá amolyan deja vu érzések, amik megmagyarázhatatlanul ismerősek voltak, akárhamár megtörténtek volna egyszer. Egyetlen ember volt, aki minden fenyegető vagy veszélyes jel ellenére kitartott mellette. Shiu egy olyan családból érkezett, akinek a szülei verték egymást és őt, valamint komoly problémái voltak. A komor, szótlan, folyton sötét fiú, aki pár évvel idősebb volt nála eleinte nem értette, hogy Jiki miért töri magát annyira, hogy jobban érezze magát, de aztán lassan a hosszú évek alatt megnyílt neki, és szinte testvérekként szerették egymást. Shiu azóta elvégezte az egyetemet, és külön lakásban él már, így csak ritkán találkozik vele, és Jikinek az az érzése, hogy valamit rejteget előle, mert egyre furábban viselkedik. Mellesleg ő is már elköltöző-félben van, elvégre az egyetem utolsó éveit kezdi meg, és szeretne a saját lábára állni, habár előzékenysége miatt sokan megelőzik. Pótmama talált neki egy kis munkát, egy italboltban, ahol a világ összes állagú italát meg lehet találni, habár csak kora reggelenként szokott ott megjelenni, nagy hó vagy hőség ellenére is. Ám újabban egyre zárkózottabb, mert – habár ő tagadja, álomnak vagy hallucinációnak mondja – furábbnál furább lények jelennek meg előtte időnként, és vagy a segítségét kérik, vagy a halálát akarják. Egyedül a fura fénynek köszönheti, hogy eddig nagyobb baj nélkül megúszta. De valami készülőben van.
Hobby: különféle teák fogyasztása
Foglalkozás: most kisegítő és tanuló
Extrák: Jiki azon angyalok közé tartozik, akiket a földre küldtek, hogy a pokol lényeit kordában tudják tartani. Általában, mivel emberi testben születnek meg, ha a lelkük nem semmisül meg a küzdelmek során, akkor újjá tudnak születni, és ezzel együtt végig emlékeznek előző életükre, sőt szavaikra, tetteikre. Ám Jiki előző életében elkövette a legnagyobb hibát, amit tehetett: egy démonba szeretett bele, aki örök hűséget fogadott neki, és elárulta sajátjait érte. Ezért megfosztották őt női alakjától, fiú testben született újjá, és emlékeit is elvették, hogy ne emlékezzen arra a rút gonoszra. Senki sem tudja azonban, hogy ez mit eredményez, mert még sosem történt ilyen. ~ Ereje az Angyalok Szívében van. Ez fényes fényt jelent, ami a legtöbb lényben boldog vagy nyugodt érzéseket kelt, habár úgy tűnik sokan a sötétségből táplálkoznak. Nem tud róla, nem érti ezt, ő csak Fénynek hívja. ~ Szemébe nézve nem tudnak neki hazudni, igaz nem ismeri ezt a képességét, ezért sokan körmondatokkal vagy kétértelmű szavakkal vezetik félre. ~ Lelki társa, lévén a legerősebb démonok közül került ki, vár rá. Egyik oldalhoz sem tartozik igazán, őszintén szólva talán Jiki oldalán van. ~ Sok társa várja visszatértét, de mivel ő egyikre sem emlékszik, így ha választania kéne, addig maradna a régi életénél, amíg nem kerülnek a hozzá közel állók miatta veszélybe, amit sosem bocsátana meg magának. ~
Képinfo: http://
| Engedélyezve: |
2012. 10. 27.
|
Státusz: Aktív
|
