Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Karakter megtekintése

Kép




Neki tetszik: , és még 3 felhasználó


Tulajdonságok
Név: Lya Lusin
Kategória: Hentai
Feltöltő: ef-chan

Kor: 17

Külső leírás: Középtermetű lány, hosszú, sötétbarna hajjal és hozzá hasonlatosan sötétbarna, szinte fekete, kifejezően komoly szemekkel. Testalkaltra vékonykás, mint általában a korabeli, hirtelen megnyúlt lányok, teste még rejti is ezen aránytalanságok egy részét, de már egész kezd nőiesedni, már látszódik, milyen lesz szépsége, ha nyíló bimbóból végre kinyílt virággá érik. A sminket nem szereti, ennek ellenére sűrű szempilláinak köszönhetően szemei “hatalmasak”, ívük kellemesen szemetgyönyörködtető. Stílusa olyan laza, a bő pólókat szereti a bővebb nadrágokkal, amelyek ugyan mutatják alakját, de mégis olyan kicsit hiphop-os hatást keltenek. Szintén amikor csak lehet, sapkákat hord, főleg a szintén buggyos simlidereseket részesíti előnyben, de néha beéri a baseball sapkákkal is. Cipői pedig természetesen szintén sportcipők, főként a tornacipő designt kedveli, ez alól a tél a kivétel, amikor a vastagabb, amolyan “deszkás” cipőket nyüstöli, de olyankor rájön az “öt perc” és akkor bakancsot húz. A fülén legtöbbször hatalmas nagy fülhallgatók terpeszkednek, amelyekben az elképzelésekkel ellentétben általában kellemesen lágy zene, de még többször versek, hangoskönyvek “bömbölnek”.

Jellem: A többiek szerint magának való, elvont lány, aki korához mérten roppant komoly. Tény, hogy elvan a kis világában, és nincs nagyon szüksége másra. Zárkózottsága azonban nem abból fakad, hogy nem értené meg a világ vagy ő a világ működését, egyszerűen csak amióta az anyja meghalt, azóta valahogy nem igényli a valóságot, és sokkal inkább kalandozik el az álomvilágban, amit a fejében teremtett. Persze ettől nem lett sem skizofrén, sem nem ringatja magát abba az álomba, hogy az a valóság lenne, tisztában van vele, hogy a valóság az, ami körbeveszi, ő mégis inkább a képzeletében szeret tartózkodni. Sokat ír, főleg novellákat, történeteket, viszont nagyon szereti a verseket is, épp csak ahhoz nem tartja magát elég érettnek, tapasztaltnak, tehetségesnek pedig végképp nem. Rajzol is, bár abban sem mutat kiemelkedőbb tehetséget, ráadásul művei elég komorak, általuk mindig valahogy a halál gondolatát, a hiányt, az űrt, a magányt igyekszik kiadni magából. Kicsit művészlélek is, mert ha már történetek, akkor legtöbbször fantasy saját világokkal vagy esetleg szürrealista alkotások, nehezen emészthető, elvont képzettársításokkal, alapvetően az irodalom számára a 20. század eleje a sok izmussal, azokban a művekben találja meg azt, amit saját maga is szeretne kifejezni, mikor ír. Versben is ezt a korszakot szereti, bár itt azon belül kifejezetten a szimbolizmust.

Élettörténet: Lya kisvárosi környezetbe született egy jobb módú családba, akik megengedhették maguknak, hogy egy kétszintes kertes házat vegyenek otthonuknak egy kifejezetten békés és nyugodt környéken. Lya azóta is szereti ezt a környezetet a maga minden pletykájával és nem látható intrikáival, hálóival együtt, hiszen ez az ő otthona, a sok ismerős, a biztos pontok. Itt is volt óvodás, és ide járt általános iskolába is, majd a belvárosi rész egyik középiskolájában tanult tovább. Itt volt elsős, mikor az anyja megbetegedett. Lya, aki inkább anyja mellett akart lenni, segíteni, és folyamatosan látogatta a kórházban is, mikor még súlyosabbra fordult az állapota, teljesen kimaradt az első időszak ismerkedéseiből, játékaiból, szórakoztató ismerkedő sestjeiből, és ahogy egyre súlyosbodott a baj otthon, úgy vált egyre szótlanabbá, komolyabbá és zárkózottabbá. Aztán félévkor, alig hat hónap betegeskedés után, pillanatok alatt leépülve, az anyja meghalt. Ekkor tört el benne valami. Nem feltétlen megjavíthatatlan, bár nem is feltétlen olyasmi, amit meg kell gyógyítani. Persze az első stádiumban nem találta a helyét, minden üresnek tetszett, és már nem volt fontos, akkoriban nehezen is volt kezelhető, nem azért, mert hiperaktív volt, vagy mert feltűnősködött volna vagy rossz bandába keveredett volna, egyszerűen közömbös volt, közömbös az órák iránt, a büntetések iránt, a dolgozatok iránt, az értesítők és a tanári elbeszélgetések iránt is. Ekkor vitte el az apja pszichológushoz, aki bár segített neki, és ez a nagy nemtörődömség oldódott, teljesen helyretenni nem tudta, adott neki egyfajta megnyugvást, és a lány kikerült a depresszió vasmarkából is, de már nem lett ugyanaz a vidám és cserfes lány, és pont az elvesztés fájdalma miatt nem is igyekezett, hogy társaihoz kicsit megkésve, de közel kerüljön mégis. Viszont ekkor kezdődött a vonzódása az írás, és más világokba való elmerülés után, s bár nem olvassa, csak hallgatja a könyveket, azokat falja.

Hobby: írás, “olvasás” - inkább hangoskönyvként szereti hallgatni az adott műveket

Foglalkozás: tanuló

Extrák: vezetékneve örmény eredetű, de a család már régóta emigrált. * íróklubba jár, s bár még nem tudja, mi akar lenni a jövőben, az írás a szívügye és egyfajta szükséglet is a számára, ennek ellenére mg egy írását sem mutatta meg senkinek, és nem is töltötte fel őket álnéven sehova, azok ott lapulnak a fiókjában, mintha csak naplók lennének egy másik énje életéből, persze az íróklubos munkáit meg kell mutatnia a többieknek, de azokba kevesebb energiát fektet, kicsit távolságtartóan kezeli őket, ami miatt nem egy kiemelkedő tehetség, de annál szorgalmasabban jelen van, és figyeli a tanára minden szavát, ahogy a többiek építő jellegű kritikáit is szívesen fogadja, hogy a valódi műveiben megfogadja azokat * Kedvenc tantárgya az irodalom lett, ezen kívül a nyelveket szereti, mert akkor eredetiben is hallgathat bizonyos műveket, s azok nem torzulnak a fordítás következtében. * A hangoskönyvek iránti elfogultsága abból fakad, hogy az anyja még nagyobb korában is felolvasott neki, amit szeretett, mert az anyja szinte előadta az egyes műveket, játszott a hangjával, olykor még a testtartását gesztusait is felhasználta, hogy egy-egy történet szórakoztatóbb legyen Lya számára, s bár az egyes felolvasók egyikének sem hasonlít a hangja és előadásmódja az anyjáéhoz, mégis igényli ezt a fajta pluszt egy történethez, s ezért nem elég a szimpla olvasás * Aya-chan Leyre Farrele mellé

Képinfo: nem én rajzoltam, csupán illusztráció (http://)

Engedélyezve: 2012. 10. 24.

Módosítva: 2013. 12. 05. 21:05:05
Módosította: Levi-sama

Státusz: Aktív

© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).