Név: Luada Myron - Ördögfattyú
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Laurent
Kor: 24
Külső leírás: Gyermekkora óta maszkot visel, bár anélkül se sokan tudnák megállapítani elsőre nemét. Amikor elsőre ránézel, azt hiszed, hogy egy porcelánbaba áll előtted, aki egy hangos szótól kettéroppan, vagy egy nagyobb széltől eldől, hiszen vasággyal alig nehezebb, mint a király ünnepi viselete a karddal és késsel együtt . Bőre hófehér, akár a legdrágább márvány, és majdnem olyan hideg is, de annyira puha, hogy sokan nem értik, miért takarja arcát. Az arcán kívül tényleg nincs bőrén még egy pöttynyi hiba sem, mégis hosszú ruhák, kesztyűk és csizmák takarják a nyár legmelegebb napjain is. Karcsú lábai néha kétséget hagynak afelől, hogy hogy is képes naphosszat azokon járni, és nem fárad el, ahogy azt sem néznék ki belőle, hogy élete leckéjeként megtanulta magát igen kicsire is összehajtani, vagy fürgén tekeregni a fogvatartó kezek között, így menekülve meg. Izom ami kevés van rajta, egyenletesen oszlik el végtelenül karcsú testén, amit rejtegetni szokott. Hosszú combjai két kerek, szemrevaló fenékben végződnek, vékony derékban. Aprócska termetű, aki inkább szeretne elvegyülni a tömegben, de hiába a méretei, valahogy még a legsötétebb sarokból is kitűnik. Ha nem hosszú kesztyű van rajta, akkor félig kilátszanak a karcsú ujjak, melyek – azt mondják – ecsetfogásra jók csupán, mégis finom, puha mozdulatokkal képes felemelni a legtöbb nehéz kardot, sőt az íjjal is elboldogul, rászorul. Körmei mindig feketék, már csak azért is, hogy ,,démon” lényét erősítsék, és mivel ezekkel is kitűnik a tömegből, hát csak akkor mutatja őket, ha ismerősök között van. És ha valaki végre túlesett azon a rejtvényen, hogy vajon hogy képes valaki ilyen alkattal hosszú utakat gyalog megtenni, vagy nehéz íjat felajzani, akkor jön az igazi talány. Arca, melyet a bábán és a szülőkön kívül még senki sem látott, legfeljebb csak félig. Jobb oldalt ugyanis a szeménél egy hosszú seb kígyózik mind lefelé, mind a halántéka felé. Rozsdaszín szemei így olyan maszkok alól néznek a világra, amiknek a szemrészénél is egy üveg van vagy vékony szövet, hogy ne láthassák szemét sem. A leglazább maszkja csupán a száját vagy még néha az orrát engedi megmutatni, hogy bizony ott is puha bőre van, sőt lemondóan lefelé konyuló ajkai, amik húsosak, csábítóak és édesek. Hófehér haja pedig akár a selyem, dús és hosszú, ezért elől rövidre nyírva hullanak a maszk elé, eltakarva még a láthatatlant is kíváncsi tekintetek elől, hátul pedig összefogva egy lófarokba, és a ruhája alá tűrve, hogy mozgásban ne akadályozza őt. Alapjában véve azonban elég fura valaki, hiszen vérbetegsége miatt néha pillanatokig ülni sem bír, máskor pedig órákon át képes oroszlánként helytállni.
Jellem: Soha nem látta ember arcát, így a maszk egyfajta kézzel fogható fal lett az emberek és közte. Eleinte gyűlölte, hiszen megkülönböztette őt a többiektől, és számtalan olyan érzéseket tápláltak felé, amikkel sem megbirkózni nem tudott, sem felfogni nem tudta őket. Ahányszor próbált barátokat szerezni, szánalomból vagy pénzért lógtak vele, netán kíváncsiság miatt, hogy milyen torz démon bújhat meg az álarc mögött. Folyamatosan gúnyolták, lenézték, semmibe vették, és amikor újabb trónörökös született, még a cselédeknél is lejjebb csúszott. Alig érte el tizen éveinek elejét, rájött, hogy nem csak elhatárolódott a többiektől, hanem valahogy másképp is viselkedik velük. Mivel mindenki rákente az összes balul elsült dolgot, és ő sosem ellenkezett, egy idő után természetessé vált, hogy ő kapja a szidást egy elhalálozott állatért, eltűnt ételekért netán ékszerekért, hogy hamar jött a tél, vagy kialudt a tűz. Amíg kisebb volt, azt hitte, tényleg ő a hibás, ő, az Ördögfattyú, és olykor sírva állt a sarokban büntetésből, teljesen jogtalanul. Végül egy istállómester volt az, aki megelégelte a dolgot, és aki először emberszámba vette, elmagyarázta neki azokat is, amikre kíváncsi volt, azokat is, amiket nem értett. Mivel nem volt hajlandó egy tanár sem tanítani, hát a lovászmester tanítani kezdte, és ő szivacsként szívja magába azóta is az összes tudást, amit úton-útfélen meghall. És habár az alaptalan vádak mai napig rajta csattannak, megtanulta, hogy kell elzárni magát az egész elől. És mivel félnek tőle, hát igen sok olyan dolgot is kiharcolt a négy fal között, amikért a nép hálás, de a király és a garmadája egyáltalán. Különben halk szavú, akinek reakciói a világ előtt rejtve maradnak, senki sem tudja hogy hogyan él a kastélya tornyában. Igazságérzete igen fejlett, logikája már-már páratlan, és mivel testi erővel nem sokra megy, a szavakkal úgy bánik, hogy a legtöbb embert igen korán kényelmetlen érzések kerítik hatalmukba, ha csak meglátják őt. Senki sem hallotta még kiáltani, ahogy nem látták dühöngeni, vagy látványos reakciókkal kápráztatni a lépéseit kukkoló alakokat. Sértettségét ritkán lehet észrevenni, legfeljebb ha engedi. Sosem volt még igazán boldog, a szerelem is epekedés formájában merül ki számára, és a keserű kacajon kívül sosem húzta felfelé ajkait. Maszkja arra is megtanította, hogy bár az övé látható, és ezért nézik őt ki, ugyanakkor minden embernek van ilyenje, és néha jobb is, mert attól tart, hogy ami alattuk van, az borzasztóbb, mint az ő arca akármelyik pletyka alapján. Nem szeret haragban lenni senkivel sem, igen finom és kedves alak, igaz soha nem adtak esélyt neki ennek bizonyítására. Félénksége elveszik az arcát takaró eszközök alatt, de nem képzelt jellemvonás.
Élettörténet: Elsőszülött gyermekként igen nagy öröm lett volna a királyi házaspárnak, ha nem született volna rút ábrázattal. Ámbár ezt könnyedén el lehetett takarni egy szemfedővel, ő mégis tudták, látták, és borzadtak tőle. Kegyetlen büntetéseket róttak ki rá, ha levette álarcát, így hamar megtanulta, hogy hiába csak egy S alakú vágásféle nyom van arcán, az emberek sosem fogják elfogadni, mindig is úgy fognak rá nézni, mintha a teste is egy gnómé lenne. Senki sem a fiút látta benne, csak a torzszülöttet, aki miatt a királynét tömeg előtti kivégzésre ítéltek – ördöggel hálás vádjával. Éveken át csak ült a szobájában, alig mozdult ki onnan, és senki sem tudta, mivel töltheti idejét, hiszen nem mertek hozzá benyitni sem. Ahogy nőtt, úgy ismerte meg a palotát, az összes átjáró és titkos út a kisujjában van. Így sikerült kijutnia az udvarra, igaz csak éjszakánként ment ki, és amikor elterjedt a személyzet körében, hogy a boszorkányok órájában egy démon kísért a kertben, senki sem mert arra menni, így zavartalanul sétálhatott és bámészkodhatott kedvére. Kíváncsi és szeretetre éhes lelke végül az istállóban nyugodhatott csak meg, ahol némi bizalmatlankodás után a lovászmester, Benjamin kezdett rájönni, hogy az Ördögfattyú nem öl szemmel, nem izzik körülötte vörösen a levegő, és nem tud mások gondolataiban sem olvasni, így lassacskán barátokká váltak, míg később Luada apjaként tekintett az idős alakra. Kemény kezű, és szigorú alak volt, senki sem mert vele kekeckedni, tőle leste el annak csínját-bínját, hogy hogy kerülheti el a legtöbb slamasztikát, bár eleinte nehezen indult a dolog, lévén az ifjú herceg napokig nem csak keringett körülötte, hanem hozzáért, kézen fogta, vagy megölelte, nem tudván betelni az érintések csodájával, ugyanis a palotabeliek mind úgy szisszentek fel vagy sikoltottak ha hozzájuk ért, mintha tüzes vasat nyomott volna hozzájuk. Négy éven keresztül egy biztos menedéket nyújtott szegény fiúcskának, aki mindig hozzá futott, ha baj volt. És csak az öreg közbenjárására érte el, hogy a csúnya vasmaszk helyett csodaszép álarcokat kaphasson a világ remek mesterembereitől, ámbár így képtelen megfeledkezni születésnapjáról, elvégre mindig emlékeztetik rá. Kibújt kissé a csigaházából, de csak amikor a palota ,,börtönén” kívül volt. Időközben a király új feleséget talált, békét kötve egy szomszédos országgal így, és amikor fiúgyermekük egészségesen született, Luadát egyszerűen bedugták egy elsötétített hintóba, és egy távoli tartományba vitették, vastag kőfalakkal ellátott kastélyba, ott is a legmagasabb tornyok közül a legfelsőbe. És ő örömmel bújt el az emberek elől, mindössze négy fős személyzettel, akik között ott van Benjamin is, az egyetlen alak, aki nem csak elviseli, hanem tán szereti is, és aki mellett önmaga lehet, még akkor is, ha meg kell játszania magát, ha több szem van egy szobában négynél. És miután itt senki sem zavarja és nem törődik a kutya sem vele, hogy mit csinál, hát örömmel jár ki a kertbe, és végez akár kétkezi munkát, híre ennél rosszabb úgysem lehet.
Pár évvel ezelőtt némi vérproblémát fedeztek fel nála, amikor gyakorivá váltak a hirtelen rosszullétei. Olyankor pillanatokra elsötétül előtte a világ, és távoli hangként hatol el hozzá minden más, bőre pedig bizsereg. Ennek ellenére erős akaratú, és makacs, tehát senki sem tud igazán gyenge alakként rá gondolni, ha ismeri őt, de mások sokszor megpróbálják manipulálni.
Hobby: Lovaglás, úszás, kertészkedés.
Foglalkozás: Ex-trónörökös, jelenleg az ország elsőszámú bűnbakja
Extrák: viciinek ~ Kifinomult ízlése a nem drága, de elegáns öltözékben nem merül ki, már évek óta ő készítteti magának álarcait, amik közül csupán kettő olyan van, amiből szája is kilátszik – esetleges bálokra vagy olyan alkalmakra, ahol enni vagy inni tervez, hiszen a többiben ezt nem tudja megtenni. ~ Képes a kardot felemelni, de bánni vele nem, anélkül is elég ijesztő, ha egy magafajta tündérszerű lény egy 20 kilós kardot emelget, ő inkább az apró késekkel bánik profin, mert nagyravágyó, páváskodó öccse, attól való félelmében hogy letaszítja a trónról, orgyilkosokat küld rá, így meg kell tudnia magát védeni. Íjjal nem bánik túl jól, de az amatőröknél jobban ~ Semmi tapasztalata nincs a testiségek terén, legfeljebb amit látott. Minden más történéskor úgy tud viselkedni, mint aki tökéletesen uralja a helyzetet, ám ha valaki nem bántó szándékkal közeledne hozzá, képtelen lenne reagálni is. ~ Állítólag beszél az állatok nyelvén, de igazából csak igen jól ért hozzájuk, kezei között a legvadabb hegyi oroszlán is tejfeles bajszú házi cicává szelídül. A hegyek között, a sűrű erdő közepén lévő kastélya számtalan szabad helyet tart fent a sebesültek számára, vagy az árváknak, így egy kisebb állatkerttel büszkélkedhet, akik egyenként ragaszkodnak hozzá, és nem hagyják egyedül. ~ Egyetlen ékszere egy apró pecsétgyűrű, amin lótuszvirág van ~ Feketén kívül ritkán húz bármilyen más színt ~
Képinfo: http://
| Engedélyezve: |
2012. 10. 21.
|
Státusz: Aktív
|
