Név: Aizawa Jun
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Lexine
Kor: 23
Külső leírás: Testén - főleg hátán- megannyi heg őrzi apja emlékét, amiket mások előtt mindig eltakar. Mielőtt a kísérleti laborba került, öltözéke mindig sötét volt, soha nem hordott feltűnő ruhát, jobban szeretett beolvadni a környezetébe. A kísérletek miatt szörnyen lefogyott, egykori szálkás izomzatú testében már alig van erő. A nyugtatóktól elhomályosult barna szemei fájdalmasan merednek maga elé, soha nem néz az orvosokra, az őrökre, vagy a többi kísérleti alanyra. Mivel már jó ideje nem érte nap, egykor egészséges színnel rendelkező bőre mára már teljesen megfakult.
Jellem: Környezete úgy ismerte, mint egy kellemes egyéniséggel megáldott, erős, megbízható fiút, aki mindig mindent pontosan megtervezett, bár néha kicsit túlaggódta a dolgokat. Viszont azt senki nem tudta, hogy Jun megpróbáltatásokkal teli gyerekkora áll kissé eltúlzott precizitása mögött. Ha elrontott valamit, vagy rosszkor szólalt meg, jobb esetben is néhány hatalmas atyai pofon volt a jutalma. Ezért volt, hogy mindig mindenre ügyelt, mindent jó előre megtervezett és szörnyű idegesség lett úrrá rajta, ha valami nem a tervei szerint történt. Bár tudta, hogy apjától már nem kell tartania, az évekig tartó mindennapos rettegés mégis kitörölhetetlen nyomot hagyott benne. Sokan szerették, jellemét mégis mindenki félreértelmezte. Hallgatagságát bölcsességgel azonosították, pedig Jun csak azért szólalt meg ritkán, mert belül még mindig rettegett, hogy valami rosszat mond. Egyedül húga társaságában tudta elfelejteni a múltat, ám miután elvesztette, teljesen összetört. A kísérleti laborban szinte állandóan be van nyugtatózva, és mikor valamilyen okból ez elmarad, Jun szándékosan őrjöngeni kezd, hogy megkapja a nyugtatót, ami elűzi szörnyű emlékeit.
Élettörténet: Jun családjában soha nem akadt egyetlen boldog perc sem. Apja mindenért megverte az anyját, Jun pedig már kisfiúként is mindig kiállt védtelen anyja mellett, aminek csak annyi eredménye lett, hogy ő is kiadós verésekben részesült. Mikor tizenkét éves volt, anyja beleszeretett egy férfiba, aki kimentette őket az erőszakos apa karmai közül. Apja szerencsére egyszer sem kereste őket, így esélyt kaptak, hogy új életet kezdjenek. Ez viszont Jun-nak nem sikerült, nem tudta maga mögött hagyni az emlékeit. Az volt számára a megváltás, mikor született egy féltestvére, egy kislány, akire kincsként tekintett és mindig nagyon vigyázott rá. A lány is nagyon ragaszkodott hozzá, így elválaszthatatlanok lettek. Egyszer, mikor a játszótérre vitte húgát, Jun csak egyetlen pillanatra fordította el a tekintetét, mégis ez az egyetlen pillanat is elég volt ahhoz, hogy végzetes dolog történjen. A kislány túl magasra mászott a mászókán a rosszul karbantartott játék pedig egyszerűen összedőlt alatta. A kislány meghalt, Jun lelkét pedig hamar széttépte a gyász és az önvád. Kifordult önmagából és néhány héttel később már elmegyógyintézetbe került. Anyja nem bírta elviselni, hogy mindkét gyerekét elveszíti, ezért egyszer sem látogatta meg. Az intézet igazgatója pedig ennek rendkívül örült, ugyanis hatalmas összegekért cserébe betegeket adott el egy gyógyszergyártó cégnek. Olyan betegeket, akik fizikailag erősek, egészségesek, tehát tökéletesek kísérleti patkánynak és a világon senkinek sem tűnne fel, ha eltűnnének. Azóta is egy kísérleti laborban raboskodik. Bár húga halála után Jun idegei felmondták a szolgálatot, mostanra talán már össze tudta volna szedni magát, azonban az embertelen kísérletek és a rengeteg nyugtató miatt erre esélye sincs. Tisztább pillanataiban tudja hol van, és hogy mit csinálnak vele, de egyszer sem próbált még megszökni, megérdemeltnek gondolja helyzetét.
Hobby: Régen a falmászás volt egyik kedvenc időtöltése, de minden sportot szeretett.
Foglalkozás: -
Extrák: -
Képinfo: http://
| Engedélyezve: |
2012. 10. 19.
|
Státusz: Aktív
|
