Név: Sorion
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Aya-chan
Kor: 17
Külső leírás: Van, aki azt mondja, a szépség csak idősebb korban kezd el látszódni. Minden gyermek egyformán szép és kedves... De Sorion már kisgyerekként – s bár még most is az – különleges külsővel volt megáldva. Magára vonzotta az emberek tekintetét. Aki ránézett az látta, hogy egy valódi sármőr lesz, ha majd felnő. És így is lett… Sorion cseperedett és 14 éves korára már az idősödő nők figyelmét is megragadta nem is beszélve a fiatalokról. Gyermeteg arcát olyan érzésekkel tudta felvértezni, amely érettebbé tette, de még is ott hagyta azt a finom vonásokkal járó kellemet, bűbájt és eleganciát, ami a fiatal korral járt. Eleinte kedvesen fogadta a kommentárokat melyek külsejéről szóltak, de lassan már hízelgett neki, most pedig már idegesíti, de az a jól ismert önelégült arckifejezés mindig megbújik a vonásaiban. Olvasztott aranyszín szeme nagyon „beszédes” sokszor ki lehet olvasni belőle mit, gondol, mi az, amit akar, de ha szeretné meg is keményítheti íriszeit, ezáltal elzárva mások elöl a kifejező pillantásokat. Búza szőke haja tépett, sokszor a szemébe lóg, de mikor hivatalos megjelenése van, elfésüli, esetleg elcsatolja. Hajkoronájának alja, már kezd koromfekete lenni, ez persze faji adottság, nem pedig a tisztálkodás eredménye. Ami a testalkatát illeti, kellően magas, de nem robosztus alkat. Kezd izmosodni, ám fiatal még a testépítéshez és nem is áll szándékában erősíteni, nincs rá szüksége, mivel szerinte így tökéletesen megfelelő. Ujjai hegyes karmokban végződnek, s szokatlanul élesek. Bőre hibátlan, bal oldalán viszont található egy tetoválás, amely egy főnixmadarat ávrázol. Ruházata sokszor hivalkodó, tollas, ilyen olyan csicsás, de hangulata határozza meg, hogy éppen csak egy leplet vesz fel, vagy teljesen hivatalos öltözetet adat magára. Koronáját sokszor „elfelejti” felvenni, mert utálja, de mindig rászólnak, hogy kötelező viselnie.
Jellem: Nehéz eset. Nagyon nehéz. De félreértés ne essék, voltak neki jobb pillanatai is. 8 éves koráig ő maga volt a felhőtlen kedvesség és bűbáj. Azt adta vissza, amit kapott és bizony gyermek korában rengeteg szeretettel halmozták el. Az édesapja, a dajkák, a személyzet és legfőképp az ikernővére. Már alig emlékszik rá, csupán az érzés maradt meg tőle, az arca már szinte a félhomályba mered. A szeretet szóról is nővére jut eszébe, de már elmismásolja ezt az érzést, elvégre a nővére halott és nincs miért használnia ezt a szót, annak meg pláne nincs helye, hogy érezze is. Szerinte.
Mikor valaki meghal, a családban annak bizony nyoma marad, egy törés, egy rés, egy repedés. De Sorion lelkében egy egész szakadék maradt tele a sötétség legádázabb érzeteivel. Kezdett arrogáns lenni, fennhéjázó, páváskodó az a tipikus, ki ha én nem alak. A szolgálókkal lekezelően bánt, utasítgató lett s jelleme utálatossá vált. Tudja, hogy senki nem mondhat ellent neki éppen ezért ezt ki is használja. Alantas? Az is tud lenni, ha akar… például paráznaságokat suttog egy szobalány fülébe, aztán elbocsájtja mondván, a hölgy hálni akart vele. És természetesen ott van még a gyerekes viselkedése is… a királyság nem érdekli, holott az lenne a dolga, hogy uralkodjon, de ez még annyira sem érdekli, mint tüneményes felesége. Mérgét gyakran a házasságában vezeti le, feleségét gyakran becsmérli, piszkálja, sőt néha kerek perec megmondja neki, hogy gyűlöli és van, mikor komolyan gondolja, de sokszor ez csak egy hangulatérzés. De persze ez nem azt jelenti, hogy nem utálatoskodik a nap 24 órájában királynéjával, pusztán van, mikor egyszer csak berág és azt is rajta tölti ki. Ugyan is a hangulata annyira változékony, mint maga az időjárás. Van, hogy egész nap nyivákol, duzzog, de van mikor egészen jókedvű, sőt néha kedves. De ez ritkán fordul elő, általában semmit sem csinál, csak vadászik és próbálgatja a szárnyait.
Élettörténet: A főnixek nemes nép a világon. Kiválnak a többi faj közül, becsületességükkel, tisztességükkel, bátorságukkal és nem utolsó sorban szépségükkel. Nagy klán volt az övéjük így nem is csoda, hogy ők kerültek ki győztesen a trónviszályokban. Sorion nagyapja hatalmas, erős uralkodó volt, elérte azt a szintet, mikor teljes főnixmadárrá tudott válni. Mindenki tisztelte. Mikor meghalt, fia, Sorion apja követte a trónon. Méltó utódja volt az öregnek, ám az országban többen is úgy gondolták, hogy a hatalmukat meg lehet, meg kell dönteni, mert legerősebb tagjuk már alulról szagolja az ibolyát. Ám Kario, Sorion apja előrelátó volt és tudta, hogy lázadások fognak kitörni. Felkészült hát a harcokra. Először is házasságot kötött egy nagy klán lányával, aki ikergyermekekkel áldotta meg őt. Sajnos a nő belehalt a szülésbe, de teljesítette királyi kötelességét, fiút adott a királyságnak. A gyerekek nagyon hasonlítottak az anyjukra, éppen ezért csak még jobban imádta őket, s gyászt is így dolgozta fel. Megadott nekik mindent és ők vezérelték abban, hogy a csatából muszáj élve hazatérnie. Egy nap, azonban mikor Sorion és nővére kint játszottak néhány beépült lázadó rájuk támadt. Az őröknek csak az egyik gyermeket sikerült kimenteniük és az Sorion volt, a trónörökös. Sorion sosem bocsájtott meg a kapitánynak, aki annak idején őt mentette ki és nem a nővérét. Az évek teltek ám a lázongások hiába hagytak alább, az egyik legerősebb és legtisztább nép még mindig nem csillapodott. A hó sárkányok folyamatos fenyegetést jelentettek. Évekig küzdöttek egymással, hol az egyik állt nyerésre hol a másik… á ma hósárkányok vezére és Kario is belátta, hogy ennek csak halottak lesznek az eredményei. Egyezséget kello kötniük. És mi lehetne erre a tökéletes ötlet? A házasság. A hósárkányok vezére legidősebb lányát házasította a családba.
Mikor Sorion betöltötte a 16-ot, rá néhány hónapra meghalt az apja és ő lett a törvényes uralkodó. Nem gyászolt sokat, mert nővére halála után elhidegültek egymástól, de azért fájt neki, hogy már egyik családtagja sem él. Azonban természetesen ezt nem mutatta ki, inkább feleségén vezette le, aki némán túri minden ellenne irányuló ármánykodását. Lassan egy éve házasok, de Sorion még koránt sem nőtt fel a házasélethez, így hát nem tudja, hogyan kell viselkednie, de nem is érdekli csak a vadászat és a henyélés. Az uralkodást királynéja intézi helyette, de a babérokat ő aratja le.
Hobby: vadászat, gonoszkodás, parancsolgatás, királyi muzsika hallgatása, repülni tanulás, felesége cukkolása
Foglalkozás: Király
Extrák: *** For Laurent *** Faja: Főnix képes szárnyait elrejteni és megidézni, akkor amikor csak akarja, ám jelenleg repülni nem tud velük, ahhoz túl fiatal *** uralja a tüzet és bárhol bármikor tud tüzet teremteni, ehhez már most nagyon ért *** könnye gyógyító erejű, de ő sosem sír *** kiváló íjász és a lándzsát is jól forgatja *** bár úgy mutatja, de valójában sosem csalta meg feleségét, a látszat kedvéért tart ágyasokat, de egyikkel sem fekszik le soha, noha neje ezt nem tudja. Nem vetemedne arra, hogy mással háljon, ezt az egyet nem tenné meg vele, minden mást azonban előszeretettel véghezvisz *** van egy aranyfarkú főnixmadara, akit minden vadászatra magával visz *** a hideget nagyon rosszul viseli, ez szintén faji adottság *** A tűz semmilyen módon nem tud ártani neki ***
Képinfo: A képet nem én rajzoltam, nem az én tulajdonom (http://)
| Engedélyezve: |
2012. 10. 05.
|
Módosítva: 2012. 12. 15. 12:58:15
Módosította: timcsiikee
Státusz: Aktív
|
