Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Karakter megtekintése

Kép




Neki tetszik: , és még 1 felhasználó


Tulajdonságok
Név: Seimuro Akashiro (Egao Tamashi)
Kategória: Yaoi
Feltöltő: ef-chan

Kor: 22

Külső leírás: Átlagos srác, nyurga, de nem túl magas, izmos, de nem túlságosan, épp csak meglátszik rajta, hogy még nem volt olyan rég a kötelező testnevelés óra, még csak a szeme vagy a haja színe sem feltűnő, épp olyan átlagbarna mind a kettő, mint a népesség javának Japánban. Ráadásul frizurája is a megszokottan rövidre nyírt, enyhén tépett, ami manapság általános divat a fiúk körében. Öltözködése sem az, amely magára vonná az ember figyelmét, laza, sportos ruháit feldobja, de nem emeli ki az ing, amit fölé húz, mert ez is mondhatni átlagdivat. Hogy mi az, ami miatt mégsem tud sok ember anélkül elmenni mellette, hogy észre ne venné? A mosoly a kisimult, gondtalan arcán, a csillogás a szemében, a magabiztosság a mozdulataiban, és a hihetetlen életöröm, amely olyan könnyedén árad belőle, mintha mindene meglenne az egész világon, s az embert szinte reflexszerűen önti el legalább minimálisan az irigység.

Jellem: Az a gondtalan könnyedség és életöröm, amely belőle árad, valóban a lelkéből fakad. Leginkább a ‘60-as, ‘70-es évek hippijeihez lehetne hasonlítani, de csak abban az esetben, ha nem a szó szigorú jelentését, és a mögötte húzódó elgondolásokat, hanem a hozzá ragadt sztereotípiákat nézzük. Mert Akashiro valóban egy ingyenélő, lesz ahogy lesz típusú ember. Nem kimondottan van ellenére a munka, épp csak nem akar elköteleződni, így jobbára csak alkalmi munkákat vállal, de azokból aztán szinte mindenevő. Volt már modell festőszakkörön, tett rendbe kertet, töltötte az utolsó pár napját - megszépítve a hátralevő idejét - idős emberekkel, felügyelt házra, míg a tulaj nyaralt, sétáltatott kutyát, volt állatgondozó állatkertben, dolgozott legális graffiti-festéseken megrendelésre, vállalt kézbesítéseket, sőt, volt, hogy turistákat kísért hostessként, elkalauzolva őket a városban, de akkor sem tiltakozik, ha valaki csak úgy befogadja hátsó szándékoktól vezérelve, bár tény, nem adja csak úgy oda magát akárkinek. Kézzel kielégít bárkit, de többről csak akkor lehet szó, ha ő is szimpatizál a másikkal. Csókolózni viszont nem szokott, azt annak szánja, akit őszintén megszeret, s eddig nem sok mindenkinek volt benne része. Az ízlése viszont egész fura, mert abszolút nem okoz számára lelki törést sem az, hogy nőkkel legyen, sem az, hogy férfiakkal. Ebben az értelemben is mindenevő, s sokszor nehéz kitalálni, mi fogja meg őt másokban, mert nem igazán lehet univerzális ízlést összeilleszteni eddigi kavarásaiból, a legkülönfélébb embereket képes megkedvelni. Mondhatni, hogy nemtörődöm, sosem érdekli a holnap, a jövő és más badarságok, a jelennek él, s a jelennel hajlandó foglalkozni, az itt és moston kívül minden más a következő perc problémája, vagy már rég nem érdekel senkit, mert elmúlt. Azt vallja, hogy ő most egy vándor az élet országútján, s mindenféle tájat szeretne végigjárni, mielőtt kitalálná, hol is érzi magát a legjobban, azaz igyekszik mindent kipróbálni, mindent megtapasztalni, hogy megtalálja a saját helyét, és idősebb korában ne kelljen majd azon keseregnie, hogy mi van, ha elszúrta az egész életét elköteleződve, és nem választott jól, mert nem is ismerte a lehetőségeket. Mások számára talán pofátlannak tűnhet, pedig szerinte csak nem szégyellős. Ha valaki befogadja magához, akkor az első pillanattól fogva teljesen szégyentelenül érzi otthon magát, használva mindent kérdés nélkül, s anélkül, hogy úgy gondolná, azért fizetséggel tartozik a másiknak. Sokszor már csak azzal képes gondot okozni másoknak, hogy teljesen más értékrend szerint működik. Nem egyszer előfordult már, hogy - és ez csak apróság - elfoglalta befogadója ágyát, és még ő mutatta magát kegyesnek, mikor megengedte, hogy a másik mellette aludjon, de volt, hogy egyenesen a kanapét vagy a földet ajánlotta fel a másik számára, mert nem tartotta szimpatikusnak. Szintén nem erőssége a bejelentett felbukkanás és távozás, ilyen szempontból olyan, mint egy macska, jön és megy amikor kedve tartja. Nem igényli a valahova tartozást, de ha a másiknak esetleg ideiglenesen szüksége van olyan társaságra, akihez ragaszkodhat, és fontosnak érezheti magát miatta, akkor hajlandó egy ideig elidőzni hosszabb távon is, de ilyenkor mindig azon munkálkodik, hogy a másikat kimozdítva társaságot szerezzen neki, s ha a másik megtalálta a helyét, továbbáll, de továbbáll akkor is, ha a másik nem hajlandó leakadni róla, hiába próbálkozik barátokat keresni neki, s ilyenkor az sem érdekli, ha a másik öngyilkossággal, hasonlókkal fenyegetőzik, mert egyrészt nem hajlandó lecövekelni senki mellett, ha nem saját magától érzi úgy, hogy ott akar maradni, másrészt aki nem képes visszatalálni az élethez, az úgysem él, ha meg is öli magát, nem az ő hibája, ő megpróbálta újraéleszteni, de a másik volt az, aki nem hagyta magát.

Élettörténet: Akashiro teljesen normális családba született, épp csak a szülei mindig is szabadon engedve nevelték, póráz - korlátok - nélkül, inkább csak terelgetve afelé, hogy szárnyait próbálgatva megtalálhassa saját magát, mint előírva és beszabályozva, hogy milyen legyen. Emiatt sokkal lazábban kezeli a társadalmi kötöttségeket és elvárásokat - konkrétan magasról tesz rájuk, s helyette saját maga értékrendjének megfelelően éli az életét. Rengeteg barátja van, akik szeretik szabadszelleműséégért, hogy mindenféle témában őszintén megnyilvánul és nem léteznek számára tabuk, amelyekről gáz beszélni, sőt, már eleve gáz rájuk gondolni. Nem ítél el senkit, szívesen cserél eszmét a legkülönfélébb gondolkodású emberekkel és még az sem bosszantja fel, ha szidalmazzák és megvetik életstílusa miatt. Úgy van vele, hogy kár lenne emiatt bosszankodnia, elrontva a saját kedvét, s úgy könyveli el az egészet - amely közel is járhat az igazsághoz - hogy a másikat gúzsba kötik a saját korlátai, s emiatt képtelen megérteni őt, s határozott véleménye, hogy ez nem őt, hanem a másikat teszi szegényebbé. A véleményére azonban mindenkinek kíváncsi, mert szeretne még szélesebben látni, még többet az egyes emberek által megélt világokból, hogy megtalálja a számára leginkább tetsző építőelemeket, és még csodálatosabb saját világot építsen magának. Már az általános iskola felső tagozatában is sok elgondolkodtató kérdést tett fel az egyes órákon, középiskolában még inkább “tanáridegelővé” vált kérdéseivel. Ki is ábrándult az intézményből, s bár azóta is képzi magát, nem ment egyetemre, hanem a felső-középiskola elvégzése után nekikezdett zarnádokútjának. Mondhatni valóban úgy vágott neki, mint a mesebeli legkisebb szegénylegény. Elköszönt a szüleitől, azt mondva, hogy szeretne a saját lábára állni, s nem várja el tőlük, hogy támogassák hóbortját, csupán egy adag útravaló ételt fogadott el, s megkezdte kalandos vándorlását. Azóta rengeteg helyen megfordult, több városban járt, mászott hegyet, süttette a hasát a tengerparton, fagyoskodott parkokban hajléktalanokkal spanolva, heverészett hatalmas nagy villában mozdulatlanul, míg csendéletet készítettek róla, bújt össze magányos emberekkel könyvet olvasva fel nekik, míg a hátukat simogatta, megannyi más emléke fűződik rengeteg emberhez. Kicsit élvezi is a gondolatot, hogy mennyi mindent hagy szanaszét magából a világban.

Hobby: maga az élet - ugyanis sok mindenbe belekezd, ha úgy tartja kedve, de még semmi mellett nem tartott ki

Foglalkozás: legfőképp életművésznek nevezhető

Extrák: becenévként kapta egy festő ismerősétől, akinél sokat lóg az Egao Tamashi nevet, amely annyit tesz: Mosolygó lélek. De sokféleképp szokták szólítani: Aka-chan, Aka-chi, Sei-kun, Shiro, Shiro-kun, Shiro-chan, Roro-sama, Shi-chan, valamint a beceneve miatt Tama, Tama-chan, Egao-chan, valamint néha az angol Sunny - napos, derűs szóból eredően Sunny-chan névvel is illetik. Azért -chan többnyire a nevéhez toldott megszólítás, mert másokban mindig olyan aranyos, cuki képet kelt, s általában azok, akik ismerik, azt nyilatkozzák, nehezükre esik kun-ozni, samá-zni, vagy san-ozni, kivéve azt a kevés kivételt, aki mégis hasonló becenevet adott neki * Eddig kétszer volt szerelmes, egyszer egy fiatalabb lányba, akivel életében először csókolózott, s vele vesztette el a szüzességét is, majd pedig egy sokkal idősebb férfiba, akinek főleg a szellemiségét tartotta lenyűgözőnek, s mondhatni, vele vesztette el másodszor a szüzességét, csak kissé másképp. Emellett akadt már pár kalandja, de sokkal kevesebb, mint azt az ember gondolná, mert a legtöbbször az egyértelműen perverzeket elhajtja, s csak olyanokkal áll szóba, akik bár talán szexuális vonzódás miatt szólították le, mégis látszik a szemükben, hogy sokkal több minden van a háttérben. * Nem kimondottan prűd, elég sok szexuális játékot kipróbált már partnerei alacsony száma ellenére, bár az is tény, volt, amelyet soha többé nem hajlandó megismételni, mert cseppet sem élvezte. Szintén nem számít szexuális ragadozónak, nem keresi a szexet, az számára nem létszükség, csak lehetséges szórakozás olyasvalakivel, akivel számára is élvezet lehet. * Foglalt, timcsiikee Numajiri Kurakijához.

Képinfo: quanyibl (http://)

Engedélyezve: 2012. 09. 19.

Módosítva: 2012. 09. 19. 02:27:57
Módosította: ef-chan

Státusz: Aktív

© Copyright 2009-2025. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).