Név: Yrre Felamaere
Kategória: Yaoi
Feltöltő: ef-chan
Kor: 16
Külső leírás: Átlagos magasságú, sportos testalkatú fiú, akiből nem nézné ki az ember, de iszonyatos erő rejtőzik benne. Arról nem is beszélve, hogy kissé hiperaktív, és ha nem csinálhat egyszerre legalább nyolc dolgot, akkor unatkozik. Szeme égszínkék, bár előszeretettel torzítja el különféle kontaktlencsékkel, amelyekkel meghökkenthet másokat, így jelent már meg piros, rózsaszín, s teljesen fehér, illetve teljesen fekete szemekkel is, ennek ellenére még mindig a sárga macskaszem a kedvence. Sokszor előfordult már az is, hogy sebeket sminkelt magára, úgy magyarázva i magát bizonyos szorult helyzetekből. Bár az is előfordult, hogy csak így trollkodott a környéken, ártatlan járókelőket palizva be. Ruhatárát tekintve elmaradhatatlan számára a farmer, semmilyen más nadrágot nem hajlandó hordani, csak farmert, de abból mindenféle fazont. A felsőruházata szempontjából általában a pólókat részesíti előnyben, ha pedig hűvösebb van, jöhet rá egy ing is. Mivel nem fázós fajta, ennél több ruhát csak akkor látni rajta, ha csínyre készül, lehet is rögtön gyanakodni, persze ilyen jellegű csínyeket ismerőseivel szemben nem alkalmaz, van már annyira rutinos, hogy tudja, mi fog bejönni és mi nem. Kiegészítők közül a karkötőket kifejezetten kedveli, bár nincs neki sok, azok is bőrből vannak minimális díszítéssel.
Jellem: Nem kimondottan tér el a korabéli fiatal fiúktól. Ő is szeleburdi kamasz, akinek a legkisebb gondja a tanulás, és a legnagyobb az állandó szórakozás, na meg a saját egzisztenciájának, jövőbeli elképzeléseinek kialakítása, kitapasztalása. Épp csak az ő fantáziája nem csak elméletben élénk, hanem szereti a dolgokat, amelyeket kigondol, valóra váltani, s ennek mindig a környezete látja kárát. Mert bizony, ha ő kitalálja, hogy valami vicces lenne, meglépi, megkeserítve a célszemély életét. Az sem zavarja, ha később ezért büntetésben részesül. Már ha sikerül felelősségre vonni. Elvégre igyekszik úgy kiagyalni a csínyeit és megtervezni, hogy ne bukjon le, ha mégis rá tudják bizonyítani, akkor viszont sosem tagadja a tettét, mert roppant egyenes ember és gerinctelenségnek tartja a hazugságot. Ez nem jelenti azt, hogy csíny kedvéért nem füllent vagy hazudik a másik ember képébe épp, csupán azt jelenti, hogy amikor vége a csínynek, és ismét önmaga és nem a csínyének megfelelő szereplő, akkor nyíltan színt vall, és nem tagadja le a tettét, amiért felelősséget is vállal, elvégre ha elszúrta, hát elszúrta. Az más kérdés, hogy erre az esély a legtöbbször nulla. Nincs veszélyérzete, vagy ha mégis szorult belé, hát nem működik, vagy elromlott félúton, ugyanis az olyan célpont nem hogy eltántorítaná, aki akár komolyabban is árthat neki, épp ellenkezőleg, még inkább felbátorítja a csínyre. Mert minden egyes csalafintaság egy kihívás, egy újabb próbatétel, amellyel élvezet megbirkózni. Mondjuk ez az a tényező, amely miatt gondosan készíti elő a csínyeit, és nem fog csak úgy bele semmibe, anélkül, hogy megtervezett volna minden eshetőséget. Ez az oka annak is, hogy van pár “jóakarója”, akik elől mindig izgalmasabbnál izgalmasabb improvizációk sorozatával menekül el - s az improvizáció nem mond ellent a megtervezettségnek, mert kimerül abban, hogy az előre már sokszor átgondolt verziókat használja fel újra ás újra, esetleg vegyítve, variálva őket, hogy meglógjon, ha szorulna a hurok. Amikor nem csínyen jár az esze - ritka alkalom - barátságos fiú, nyíltan elbeszélget bárkivel, viszont nem szereti, ha megpróbálják kioktatni, vagy megpróbálnak okosabbnak látszani nála. Az nem baj, ha valaki tényleg okosabb, de az okostojásokat utálja, és könnyedén a céltábláivá válnak az ilyen emberek. Barátja kimondottan nincs, mert senki nem szeretné azt kockáztatni, hogy miatta bajba keveredjen, de azért akad pár ismerőse, akikkel el tudja tölteni az időt, ha arról van szó. Igaz, ha megérzi azt, hogy terhére kezd válni az illetőnek, felhagy a jópofizással, és többé nem keresi az illető társaságát. Viszonylag könnyedén megsértődik, ha úgy dönt valamilyen jelből, hogy a másik számára nem szimpatikus, vagy valami nem tetszik neki a másik viselkedésében, szintén eltűnik a közeléből, és nem áll szóba vele többször, hacsak nem jár a másik annyit a nyakára, de ilyen még nem fordult elő. Alapvetően persze ő is vágyik arra, hogy találjon egy igaz barátot, akivel szinte egy húrra pendülnek, és akivel vállt vállnak vetve “harcolhatnak” az élet megpróbáltatásai ellen, de ezt be nem vallaná, s mindenkivel érzékelteti, ő tökéletesen elvan a másik nélkül is. Ez talán ellentétben áll nyíltságával, mégis nehezen fogad valakit teljes mértékben a bizalmába, s talán még nem is volt ilyen ember igazán az életében.
Élettörténet: Hétköznapi család sokadik, ráadásul a legkisebb gyermeke, olyannyira, hogy három bátyja már mind elmúlt 30, a legfiatalabb épp ebben az évben töltötte a 31-et. Már kicsiként is megtanulta, hogy csak úgy érvényesülhet, ha kiharcolja magának. Bátyjai ugyanis a szülei helyett is szerettek a szülei lenni, és ezt megelégelve sok borsot tört az okvetlenkedő bratyók orra alá. A család amúgy a kínai negyedben lakik. Ebben a kis szubközösségben ő kissé kívülállónak számít, és általános iskolában sokat piszkálták az itteni ázsiai gyerekek. Az iskolába járó négerek sem fordultak feltétlen jó szemmel felé, s eleinte sokat szenvedett az állandó bántalmazásoktól, megaláztatásoktól, s csak kevesek álltak az oldalára. Egy néger fiú volt az, aki a pártfogásába vette, s őt lehetne talán egyedül valamiféle barátjának nevezni ebben az időszakban, de csak az iskolában viselkedtek így, azon kívül nem keresték egymás társaságát. Mikor Yrre elég idős lett ahhoz, hogy rájöjjön, hogy a kötekedők eszén túl is lehet járni, kezdődött csínytevő karrierje. Eleinte persze sok félresikerült kísérlete volt, ami után ő bánta meg jobban, de már csak a kényszer miatt is hamar kikupálódott, és odáig fajult, hogy a szüleit is be kellett hívni az iskolába a “probléma” miatt. Ekkor tanulta meg azt, hogy bár hírnevet hoz neki sok “hőstette” - ő annak élte meg őket -, az így szerzett ismertség komoly árral jár, amit nem feltétlen éri meg megfizetni, s ekkor kezdett ráállni arra, hogy képességeit továbbfejlessze, és egyre kevesebbszer fülelték le annak ellenére, hogy továbbra is mindenki tisztában volt vele, ő kavarja a balhét. Mondhatni fellélegzett az iskola, mikor végre továbbtanult egy közeli gimnáziumban, amelynek viszonylag jó híre van. Itt eleinte meghúzta magát, elvégre terepszemlézni kellett, másrészt még nem voltak az új helyen kiszemeltjei, de az első nagyarcú hülyegyerekek megjelenésével ez az “űr” is betöltődött, s újrakezdte “karrierje” további építgetését.
Hobby: színészet
Foglalkozás: tanuló
Extrák: színész komikus szeretne lenni, példaképe Jim Carrey * Indul is amatőr színi versenyeken, de eddig nem sikerült komolyabb sikert elérnie, többnyire azért sem, mert első dolga mindig megszívatni a zsűrit vagy a bemondót, esetleg a staff közül valakit, aki aztán előszeretettel tesz keresztbe neki viszonzásul. Na meg az sem túlzottan pluszpont, ha az ember eláztatja a közönséget. * Volt már szerelmes, de végül elvette a kedvét a kiszemelt lány egyénisége, amely meglepően hamar kezdte irritálni, mikor megvallva az érzéseit együtt kezdtek járni. Azóta ezen a téren is kicsit olyan nemtörődöm látszólag, de hasonlóan zárkózott ezen a téren is, mint a barátok terén. * Tehetségesen utánoz mindenféle hangokat, zörejeket. * Foglalt: timcsiikee Yngve Holmqvist nevű karakteréhez.
Képinfo: Aerisgainsley - deviantart (http://)
| Engedélyezve: |
2012. 09. 19.
|
Státusz: Aktív
|
