|
|
Karakter megtekintése
| Kép |
|
| Tulajdonságok |
Név: Amon
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Lexine
Kor: Ismeretlen
Külső leírás: Amon elegáns, előkelő megjelenése azonnal magához vonza még a legérdektelenebb tekintetet is legyen az illető idős, fiatal, férfi, vagy nő. Ő viszont szinte soha nem néz senkire, látszólag céltalanul járja a nagyváros rideg sikátorait és senki élő ember nem mondhatja el magáról, hogy hallotta már beszélni. Lassú, súlyos léptei minden éjjel vészjóslóan viszhangoznak az elhagyatott, szűk utcákon, miközben új áldozatát kutatja. Hófehér testét megannyi, soha be nem gyógyuló seb borítja, melyek közül a mélyebb sérülések vastag, fekete cérnával, hanyag módon össze vannak varrva. Elegáns, régi korokat megidéző öltözete fekete-fehér, mely tökéletesen illik sápadt arcához és éjfekete hajához. Ami különös külsejében is a legfurcsább, az a világos szemei körül lévő fekete sáv, mely a látszattal ellentétben nem smink, akkor vált ilyen színűvé, amikor elvesztette a lelke egy darabját. Csak és kizárólag az előadások alatt visel színes ruhákat.
Jellem: Nem éhes. Nem álmos. Semmi nem okoz neki örömet, soha nem boldog és soha, de soha nem érez megbánást. Jövője nincs, múltjának sötét történései egyre jobban elhomályosulnak elméjében és már saját családnevére sem emlékszik. Kíméletlen tetteit egyetlen dolog irányítja: hajdani vágyának apró megmaradt foszlánya, mely mint egy ösztön, hajtja előre annak ellenére, hogy már ő maga sem tudja, mi céllal teszi, amit tesz. Egyetlen jó érzés sem maradt benne, megcsonkított lelke már csak arra jó, hogy elviselhetetlen fájdalommal és félelemmel kínozza saját magát. Régen sem volt túl mosolygós és kedves, de összességében jó ember volt. Imádta a munkáját, a nézők elégedett mosolyáért és az előadást követő, perceken át tartó vastapsért élt. Mindenki tisztelte és szerette.
Miközben az éj leple alatt kutat új áldozata után, egy különös, kissé sötét, de egyben vidám dallamot dúdolgat, mely régen az előadások kezdetét volt hivatott jelezni. Nem szereti az életét, de véget vetni neki, vagy kitörni belőle már nem akar és valószínűleg nem is tudna. Bár a sajnálat leghalványabb szikrája is hiányzik belőle, éjjel nappal viszhangoznak a fejében áldozatainak rémült sikolyai. Csak előadás közben enyülnek kínjai, de a régen oly szeretett taps mindig elmarad. Régi jelleme már szinte teljesen eltűnt, de bevett szokásaiból néhányat megőrzött, például sok édességet eszik, annak ellenére, hogy már nem tudja élvezni az ízeket és nincs szüksége táplálékra sem.
Élettörténet: Ha jéghideg pillantása találkozik egy szerencsétlen ember kíváncsi tekikntetével, akkor az illető élete hamarosan borzalmas véget ér.
Amon egykor egy híres cirkusz igazgatójának fia volt. Nem volt állandó otthona, minden este idegenek szórakoztatása volt a feladata, de a fiú nem ismert más életet és teljesen elégedett volt ezzel a vándorló életmóddal. Apja korai halála után fiatalon megörökölte a cirkuszt és kreativitásának köszönhetően hamarosan a világ egyik leghátborzongatóbb és legszórakoztatóbb cirkuszának tulajdonosa volt. Országokon át terjedt a híre a különös társulatnak, mely váratlanul bukkant fel a városokban és mielőtt elterjedt volna a hír, hogy megérkezett, a hatalmas sötétlila sátor már el is tűnt. Mégis mindig teltház elött léptek fel és olyan műsort nyújtottak, mely mindenki csodálatát elnyerte.
Egyik este egy nagyhatalmú, unatkozó kísértet is a közönségben foglalt helyet és az előadás után felkereste Amont azzal a céllal, hogy csatlakozzon a társulathoz. Amon viszont hallani sem akart az ötletről, mert szörnyen ellenszenvesnek találta az ember alakba bújt kísértetet. Emiatt a a túlvilági gonosz lélek akkora haragra gerjedt, hogy egy szempillantás alatt végzett a társulat minden tagjával, Amont pedig elátkozta. Kitépte a lelkének egy részét és ezzel megfosztotta őt minden jó érzéstől, valamint kitaszította az idő körforgásából és szörnyű fájdalmat ültetett a szívébe.
Már semmi sem ölheti meg, sem betegség, sem sérülés, de teste nem is képes regenerálódni, így sérülései örökre megmaradnak. A szellem csak akkor veszi le az átkot róla, ha cirkuszát megtölti emberáldozatokkal, kikkel saját kezűleg kell végeznie. Mivel minden jóérzést kitéptek belőle, az erkölcsök nélkül maradt Amon azonnal nekikezdett egyenként összegyűjteni az álozatokat, hogy csökkenteni tudja saját szenvedését. Amint talál valakit, akit érdemesnek talál rá, hogy megtekintse a pokoli egyszemélyes előadását, egyetlen pillantással megbabonázza a kiszemelt áldozatot. Azt a személyt pedig soha többé nem látja senki, sötétedés után dróton rángatott bábu módjára elindul a hozzá legközelebb lévő nagyobb füves területre, ahol már vár rá a megfakult, több helyen szétszakadt sátor.
"Tik-tak, tik-tak. Kezdődhet a műsor?"
Amon áldozata mögött terem, sejtelmes hangján a fülébe suttog, majd bekíséri a sátorba, az előadás végére az áldozatt pedig már halott.
Eleinte csak az lebegett a szeme elött, hogy megszabaduljon a kínzó átoktól, de a cirkusz hatalmas nézőtere sehogy sem akart megtelni. Saját tettei következtében hamar elvesztette ép elméjét, és már fogalma sincs róla, mi céllal követi el ezeket a dolgokat. Sokan könyörögtek már neki a szörnyű műsor alatt, de hideg lelkéhez még egyetlen könyörgő szó sem jutott el.
Hobby: A régi áldozatok csintvázait rendezgetni a nézőtéren.
Foglalkozás: Cirkuszigazgató
Extrák: Mindig más nagyvárosban tűnik fel. Mikor épp nem áldozatok után kutat megkeresi a vásros legmagasabb épületét és annak tetejéről komor tekintettel szemléli az embereket.
Képinfo: http://
| Engedélyezve: |
2012. 08. 01.
|
Státusz: Aktív
|
|
