Név: Marco Garand
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Geneviev
Kor: 25 éves
Külső leírás: Hogy is lehetne leírni? Talán egyetlen szóval tudnám leginkább elmondani, hogy is néz ki: francia. Na jó, azért ez elég sovány leírás lenne, de tényleg ez a legtalálóbb jelző. Egyszerre van meg benne a kisfiús báj, a kamaszkori lázadás, és a felnőttekre jellemző belenyugvás. Érdekes egyveleg, nem igaz? De, bár ettől függetlenül mégis megvan benne minden. Ő maga az ellentétek embere. Egyszerre tudja magáról, hogy jól néz ki, és ezt ki is használja, de mégis, állítása szerint egyáltalán nem néz ki jól. No igen, csak a banda hírnevének öregbítéséért használja a magára erőszakolt magabiztosságot – de persze azért is, mert jól érzi magát úgy. Egy koncert miatti adrenalin lökettel azért mégis csak más érzések vannak egy emberben, mint alapból. Pedig aztán igazán nem kellene szégyenkeznie a külseje miatt, hiszen szépen fogalmazva, baromi jól néz ki. Nagy, szürkés világoskék szemei áthatóan tekintenek a világra, bár egyszersmind álmodozóan is. A szemeit figyelve az ember nem tudja eldönteni, hogy ő most egy nagyon komoly ember benyomását kelti, akinek még hazudni sem érdemes, hiszen egyből rájön mindenre, vagy épp ellenkezőleg, álmodozó művészlélek, aki nem foglalkozik az olyan földhözragadt dolgokkal, mint mondjuk a földi élet. És most döntse el az ember, hogy milyen férfi lehet ezek után. Fekete haja borzasan lapul a fejére, mert bár nem sokat szokott vele foglalkozni, mivel szerinte minek a hajjal foglalkozni, ha úgyis úgy fog kinézni, ahogyan csak akar, attól még azt utálja, ha eláll a fejétől. Nem azért növesztette meg, hogy úgy nézzen ki, mint aki épp, hogy lekerült egy villamosszékből, hanem azért, hogy szépen lógjon lefelé, amerre a gravitáció húzza. Hát igen… kissé… érdekes felfogása van egyes dolgokról. Ajkai húsosak, körülöttük apró borosta, bár talán már inkább szakáll és bajusz kezdemények találhatóak, felnőttesebbé téve markáns arcvonásait. Orra szinte gyermekien pisze, látszik, hogy semmiféle olyan sportot nem végzett, és nem is volt testvére, ami miatt eltörhetett volna. Nem azt mondom, hogy nem sportolt, mert az nem lenne igaz, hiszen testén is látszik, hogy eléggé jól karban tartja testét, mégpedig jó kis vívással. Izmai ruganyosak, teste sudár – nem az a tipikus kidolgozott testű izomagy, épp ellenkezőleg, mégis, látszik rajta, hogy mennyire erős.
Jellem: Tényleg ő az ellentétek embere. Egyszerre magabiztos, olyannyira, hogy akár az egész világot meg tudná hódítani, és egyszerre önbizalom hiányos, aki nem ér semmit, és senki sem szereti őt, úgy gondolja, mindenki csak elviseli őt. Mert ugye ki akarna egy olyan fura emberrel barátkozni, mint amilyen ő, és úgy gondolja, senki nem bírja elviselni őt hosszú ideig, hisz még a saját szülei is, amint lehetett, elküldték maguk mellől! Ezért van az, hogy bár mondhatni, mindenkivel jóban van, lelkileg – mondhatni – föl van készülve, hogyha esetleg valaki azt mondaná neki, hogy „bocs, nem kellesz már”, akkor ne akadjon teljesen ki. Úgy gondolja, elviseli már a visszautasítást, eddigi kapcsolatai is mind úgy végződtek, hogy tőle senki nem akart semmit, csak a banda dobosától. Tudja, mit akar: híres zenésznek lenni a bandájával, de fél, hogy mi van akkor, ha eléri álmát. Akkor mit fog tenni, ott marad álmok nélkül? De mi van, ha végül is, nem érik el? Akkor összetör az álma, és megint csak ott marad álmok nélkül. Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok foglalkoztatják. Ő maga a kiismerhetetlenség. Mosolyog. Vajon milyen kedve lehet? Biztos boldog, elégedett, valami jó történhetett az életében. De nem. Szemei nem csillognak, a körülötte levő ráncok nem húzódnak össze. Álmodozna talán, vagy rosszul van? Esetleg szomorú, vagy dühös? Ezt soha senki nem tudja. Talán még ő maga sem, hogy mit miért tesz, mit miért gondol, mit miért érez. Lehet, hogy éppen szomorú, de akkor miért hülyéskedik a többiekkel? Ha pedig legszívesebben lekuporodna az ágyára, és aludna egy jó nagyot, kipihenve a nap fáradalmait, akkor miért tombol? Miért tűnik kicsit őrültnek? Azért, mert ő ilyen. Összetett, ellentétes, nagyon nehezen kiismerhető – furcsa. Ő a kamasz, akinek a hormonjai tombolnak, érzelmei folyton hullámoznak a két véglet között, ellenben ő a megfontolt felnőtt, akire bárki bármikor számíthat, ha kell, tanácsot ad, ha kell, lekiabálja az ember fejét, hogy észhez térjen. Tud ő kedves is lenni, ha akar, a kérdés csak az, hogy miért akarjon? Ő olyan, amilyen. Bármilyen apró kis dologból problémát tud csinálni, baromi kis semmiségeken el tud gondolkozni, és be tud parázni, hogy akkor most mit csináljon, vagy mit ne, de nagyobb horderejű dolgokat meg mintha konkrétan le se ejtené, mintha nem is érdekelné őt a fontosabb dolgok. Azokkal úgy van, hogy úgyis az fog történni, aminek történnie kell, minek azon izgulni. Viszont, ha valami bandával kapcsolatos dolog van, akkor egyből bepörög, és bármit megtesz, csak hogy a banda egyben maradjon, és sikeresek legyenek. Elvileg az énekes a banda főnöke, de ő az, aki bármit, bárhol, bármikor megtesz. Baltasar az, aki a dalszövegeket, kottákat tökéletesíti mindig, ő pedig aki a banda fellépéseit, külsejét, bajait próbálja megoldani, csak hogy minden tökéletesen klappoljon. Ő a tökéletes barát, aki mindenkinek jót akar, mindenkinek próbál segíteni, mégis, ő a lehető legrosszabb barát olyankor, ha a bandáról van szó, vagy éppen a borzalmas hangulatában van, amikor jobb hozzá sem szólni. Olyannyira meg akarja valósítani az álmát, hogy bármit képes lenne érte föladni. Szinte már megszállott azzal kapcsolatban, hogy a banda befusson, pedig még csak nem is szereti, ha esetleg az újságírók, vagy a rajongók körülveszik, és mindenfélét kiáltoznak, sikítoznak, és nem hagyják őt a dob mögött kiélni magát, elmerülve az ő saját kis külön bejáratú burkában, mert az a rajongók sikítozásaitól mindig kipukkan. Egyedül azért akarja, hogy sikeresek legyenek, mert egy: akkor kereshet annyi pénzt, hogy abból küldhessen haza a szüleinek, kettő: mert akkor zenélhet, és reménykedik, hogy a magabiztossága a sikereikkel egyenesen arányosan nőni fog. Ez eddig nem látszódik meg, de talán… talán összejön neki. Mint ahogy a boldog, békés élet reménye is.
Élettörténet: Franciaországban, Bordeauxban született, egy francia anyától, és egy olasz családból származó apától. A nagyszülők nem igazán kedvelték, és azóta sem kedvelik se egymást, se a gyerekeik választottját, mivel eléggé különböző hátterű családból származnak. Az anya egy gazdag, nemesi család idősebbik sarja, míg az apa egy népes, ám szegény családból származó harmadik gyerek. Mivel a szülők elvileg szerelmesek voltak egymásba, összeházasodtak, amitől az anyuka szüleinek fölforrt az agyvize, és azonnal kitagadták legidősebb lányukat. Mivel az asszonyt mindig csak tanulásra késztették, hogy majd a családi vállalkozásba fog besegíteni, a divattervezésen kívül semmihez sem értett az asszony, pláne nem kétkezi munkához, így ő maradt otthon, míg a férje elvégezte a nehéz, kétkezi munkáját, amiből elég szegényesen éltek meg. Pláne, mikor az asszony fölfedezte magán, hogy terhes. A férjének akkor még többet kellett dolgoznia, szinte otthon sem volt. Marco gyerekkora úgy telt, hogy látta, apja egész álló nap dolgozik, míg anyja csak otthon heverészik, és elissza az apja nehezen megkeresett pénzét. Nem csoda hát, hogy jobban szeretett teljesen máshol lenni, mint otthon, ezért szinte második otthona, sőt, első otthona az iskola lett. A második pedig a vívó terem. Zárásig ott volt a suliban, és amikor ezt a zenetanára másodikban észrevette, ahelyett, hogy kidobta volna, inkább elkezdett neki magyarázni zenei dolgokat, hiszen mindig is kedvelte a fiatal, egész tehetséges fiúcskát. Ráadásul, még ingyen be is engedte a vívó csoportjába, hogy lefoglalja a fiút. Az évek során, a délutánok miatt egész korán eljutott olyan szintre a dobolásban, és még kicsit az éneklésben is, hogy gimnáziumban a barátaival alapítottak egy bandát. A családi életéről nem sokan tudnak, mivel mikor gimnazista lett, az iskola kollégiumába költözött, amit az apjának besegítésben összeszedett pénzzel fizetett ki. A banda egész szép sikereket ért el, és rövid időn belül városszerte ismertté váltak. Marco, a kevés kis fizetéséből, amit egy-egy fellépéseikkor kaptak, hazaküldött minden hónapban, mert bár tudta, hogy ezzel csak anyja alkoholizálását finanszírozza, nem akarta, hogy apja teljesen belebetegedjen a munkába. Egy alkalommal az apja révén unokatestvére elhozta az akkori legjobb barátját, aki mindenkinek nagyon szimpatikus volt, főleg az énekesnek. Marco látta, hogy Baltasar eléggé meg akarja szerezni a srácot, de reménykedett benne, hogy ez csak egy fellángolás, hiszen tapasztalatai szerint nincsen olyan, hogy tökéletes kapcsolat, és félt, hogy egyrészt a barátja megsérül, másrészt hogy a banda emiatt tönkre megy. De nem. A kapcsolatnak vége lett, amiben Baltasar tényleg megsérült, a banda viszont csak még híresebb lett. Kiköltöztek Amerikába, és fél éven belül annyira híresek lettek, hogy különböző turnéra mentek. Sok kapcsolata volt, bár a legtöbb inkább csak egyéjszakás kaland volt, ami egyáltalán nem elégítette ki Marcót, de senki nem akarja csak őt, hanem mindenki a Cerberos nevű bandát akarja a magáénak. Míg a banda többi tagjának megvan a saját párja, többen már vőlegények, ő az örök szingli a bandából, és ez nagyon rossz számára.
Hobby: Vívás és dobolás
Foglalkozás: Dobos a Cerberos nevű együttesben
Extrák: Van egy fülbevalója a fülében, de azt a hajától nem lehet látni, szóval mondhatni, csak ő tudja, hogy ott van. Hogy ez miért jó számára, az rejtély. *** Három nyelven beszél: olaszul, franciául és angolul, bár tanult kis svédül a barátja miatt, azt inkább csak megérti, semmint beszéli. *** A mellkasán van pár heg, ami a mélységük miatt nem tűntek el, és amit még gyerekkorában szedett össze, mikor az anyja által elfogyasztott üvegeket vitte ki a szemeteshez, és ahogy lépett, elbotlott, és pont rájuk esett. Még szerencse, hogy megúszta pár karcolással. *** Esküvős négyesbe.
Képinfo: Nem saját (http://)
| Engedélyezve: |
2012. 07. 20.
|
Státusz: Aktív
|
