Név: Camill - Baba
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Laurent
Kor: 17
Külső leírás: A legelső, ami ránézve akárkinek eszébe jut, hogy olyan, akár szeretett pillangói. Gyönyörű, szinte a végletekig; ha egy életen át elgyönyörködnél benne, akkor sem lenne elég időd rá. Aprócska termetű, alig 160 cm, és súlya is olyan csekély, mintha tényleg hasonlítanak akarna a szeretett szárnyasaira. Ráadásul hajlékony is, így könnyedén tud megszökni, vagy elbújni, de az észrevétlenné válás sem nagy művészet neki. Hófehér haja egyedi még a saját otthonában is, rövidre vannak vágva, és folyton kócosan meredeznek szerteszét, pedig megfésülve olyanok, akár egy marék selyem, amibe az emberek állandóan bele akarnak túrni. Végtelenül égkék szemei legtöbbször csintalanul, pimaszul villannak a tincsei alól, de amikor egyedül van, lehullik álarca, és valószínűtlenül sok érzelem tud beléjük férni. Szereti azokat a ruhákat, amikben szabadnak érzi magát, és nem ritka, hogy igen lehetetlen kombinációkat képes magára húzni, ha nem figyelnek rá. De minnél lengébbek, minnél fátyolszerűbbek, annál jobban imádja őket. Egyszer előfordult, hogy a szúnyoghálót szabta magára.
Jellem: Imád szabadon repkedni, apró csintalanságokat elkövetni, belekontárkodni mindenbe, és mindezek mellé még rettentő kíváncsi is. Sokszor hozza a fejére ezek miatt a bajt, de mégis képes mindig kibújni a büntetések alól, és nem is kell sokkal több annál, hogy lebiggyessze ajkait szomorúan. Tisztában van adottságaival, hatásaival, és hogy a környezetéből mit tud kihozni, ezért nem ritkán a határokat is örömmel feszegeti, de soha át nem lépi őket. Néha egy féktelen kölyökkutya jut róla eszébe a környezetében élőknek. De amint szabadságát elveszíteni látszik, vagy neki nem tetszőbe botlik, akaratos kis döggé válik, hisztis kis macskának, aki denevérhangon kiabál mások ,,örömére”. Nem igényel ő semmit azon kívül, amit megszerez magának. Nincs az a szabály, amit rá lehet erőltetni, azt teszi, amit jónak lát. Ezek mellett rettentő naiv oldala is van, mert mindenkiben először a jót keresi, és igen keservesen össze tud törni, ha csalódik.
Élettörténet: Az alakváltók és a tündérek között nagyon ritka a keveredés, ő mégis egy amolyan félvér-lény. De mivel az utóbbiak nem tűrik meg a csúfságaikat, hát az apja nevelte, és hiába próbálta megnevelni, lecsitítani, kordában tartani, Camill sose hallgatott rá. Apró kora óta imádott a réten heverni, és tátott szájjal bámulni a lepkéket, akik gyönyörű szárnyaikkal szabadon lebbentek ide-oda körülötte, hiszen a lénye mindig is vonzotta őket. Hozzájuk hasonló akart lenni, és kérdezte apjától, mikor fog ő is pillangóvá változni, de kivevették. Félvér lévén később fogja csak megkapni az alakváltás képességét, és akkor sem biztos, hogy első sikerül, és pont pillangó. Természete ellenére nagyon fogékonynak bizonyult mindenre, amit tanítottak neki, és elég volt egyszer hallania valamit, azt mind megjegyezte, és később soha nem felejtette el őket. Fiatal korában azonban, amikor épp a réten üldögélt, elkapták a fejvadászok. Régóta kiszemelte magának egy arra vadászgató vámpír, és neki vitték el, hiába is ellenkezett. Egy darabig megpróbált táplálkozni Camillból, de miután ígyis nagyon kicsi volt a drága, nem volt szíve megenni, sem átváltoztatni. Így rövid úton busás áron továbbadta. Mozgalmas évek következtek, lévén vagy megszökött, vagy kiutáltatta magát onnan, ahol nem érezte jól magát. Lassan megbékélt a dologgal, hogy ő soha nem lesz olyan szabad, mint régen, mert egyik gazdája elfogatta apját, és a szeme előtt ölte meg, mondván, hogy ő is így fog járni, ha szökni próbál. Azóta lett szinte kezelhetetlen a jelleme. Így hát nem lett állandó gazdája, mindig ajándékként továbbadják, vagy eladják. Őt meg nem érdekli, kihez kerül, célja, hogy mielőbb kikészítsen mindenkit maga körül.
Egyszer megpróbálta valaki az ágyába vinni, de ő annyira retteg, ha valaki túl közel jön hozzá, hogy sírva fakadt, így még teljesen érintetlen. Azóta ráragadt a Baba név, és nyakába egy kis csengőt akasztottak, hogy ne tudjon könnyen megszökni. A csengőn egy kötés is van, így ha lenne is mágikus képessége, nem tudná használni. A szabad Camill hátramardt, és Baba lett belőle. Kirakati, méghozzá. És mivel képtelenség rá haragudni (legalábbis a gazdái nem tudnak, a cselédekkel már más a helyzet) el is kényeztették, és agyon abajgatták. Így adják kézről-kézre, mivel sehol sincs, aki foglalkozni tudna vele, vagy lekötni őt, így féktelen, saját magának kitalált szabadságban élt.
Hobby: feküdni tengernyi virág között, és lepkéket bámulni; agyára menni mindenkinek; szökési kísérletek
Foglalkozás: Baba
Extrák: a környezetében mindig van egy csomó pillangó vagy lepke, legyen bárhol. ~ Elméletileg képes alakot váltani, de nyaklánca miatt- amit nem tud csak egy mágus leszedni- még fényszikrákat se tud varázsolni, mint a tündérek. ~ Hisztijeit közben képes olyan magas hangon sikoltozni, mint a denevérek ~ egyedül az állatokkal kedves, mert úgy véli, egy két lábon járó sem érdemli meg ezt a fajta törődést, mivelhogy ő se kap semmit, csak érdekből ~
Képinfo: nem én rajzoltam, nem az én tulajdonom (http://)
| Engedélyezve: |
2012. 07. 18.
|
Státusz: Aktív
|
