Név: Damien Darrieux
Kategória: Fantasy
Feltöltő: makeme_real
Kor: 25
Külső leírás: Gyönyörű, törékeny virágszál. Olyan, mint egy jelenés, mintha nem is lenne valóságos. Bár nem kifejezetten apró, testmagassága a 170 centimétert verdesheti, viszont épp ez adja hosszú, kecses lábait. Testalkata karcsú és törékeny, nagyon is szemrevaló – hasa lapos, dereka és csípője karcsú, izmos kis feneke izgalmasan gömbölyödik. Karjai is kecsesek, csuklója törékeny, keze hosszú, vékony ujjakban végződik. Alabástromfehér bőre teljesen hibátlan, érintése akár a legfinomabb selyem. Még nyakának íve is izgalmas – nem véletlen a helyzete... És ha mindehhez hozzáadjuk arcának angyali szépségét, kijelenthetjük, hogy határozottan felejthetetlen látvány. Érzékien telt, halványpiros ajkait csókra teremtették, elképesztő, szinte túlvilágian kék szempárját pedig arra, hogy mindenkit elvarázsoljon pillantásával. Szemeit sűrű, sötét szempillák keretezik, melyek alatt ezek a kék íriszek szinte világítanak. Aranyszőke haja dús, puha és selymes, mindig édes illatot áraszt, és ha a napfény ráesik, valódi arany színnel csillognak tincsei.
Jellem: Belső tulajdonságai tökéletesen azonosak a külsőkkel – törékeny és makulátlan. Ő maga a megtestesült szelídség és ártatlanság, a rossz tulajdonságok leghalványabb jele sem fedezhető fel benne. Talán éppen ezért naiv is egy kicsit, hiszen amíg be nem bizonyosodik az illetőről, hogy valóban gonosz, addig képtelen rosszat feltételezni bárkiről is. Bárkiről, kivéve a hegyes szemfogú, vérrel táplálkozó fajt, akikről viszont meggyőződése, hogy nincs egyetlen jóra való képviselőjük sem – ezt viszont kizárólag tapasztalatira alapozott félelmei okozzák. Szelíd és ártatlan, a szó minden értelmében. A szabadság fogalmát még hírből sem ismeri, hiszen vagy jóhiszeműségből tartották hét lakat alatt, vagy fogságba esett, viszont mindkettőnek ugyanaz az eredménye: a külvilágtól elzártan nőtt fel, így mentes minden tapasztalattól, legyen szó az élet bármely területéről. Bár már találkozott a gonoszsággal, jóhiszeműségét képes volt megőrizni, hiszen jelenleg is élnek a környezetében olyanok, akiket kedvel, akik igazán szeretik őt és törődnek vele. Velük tud beszélgetni, így nem teljesen elhagyatott, ez viszont újabb tulajdonságot vet fel: ha bárki egyetlen apró jó dolgot is tesz vele – legyen az akár egy kedves szó vagy egy törődő érintés –, azt ő máris a szívébe fogadja, bizalommal tekint rá. De ha ezt hozzáadjuk a naivitásához... igen veszélyes játszmákba is belecsöppenhet akarata ellenére.
Élettörténet: Egy elszigetelt, furcsa kis közösségben született, amelynek tagjai bár nem vademberek, vagy ilyesmi, leginkább az indián törzsekhez hasonlítható az életfelfogásuk. A legtöbb ember még csak hírből sem hallott róluk. Életmódjuk persze merőben különbözik az indiánokétól, ugyanúgy házakban élnek, mint a többi ember, szokásaik is egyformák, hitük viszont merőben különböző. Ebből a szempontból mintha lemaradtak volna néhány évszázaddal: még mindig hisznek a mágiában, a sámánok tudásában, a természetfeletti lények létezésében, a jóslásban... Damien életében utóbbi volt a legmeghatározóbb, szülei ugyanis közvetlenül születése előtt jóslatot kértek a fiú életére, az pedig nem sok jót rejtett magában. A lényege így szólt: „hamarosan olyan gyermek születik közénk, akinek puszta létezése bűnre csábítja az alvilág lényeit”. A félelem persze azonnal szinte kézzel foghatóvá vált a kis közösségen belül, viszont találtak megoldást: a fiút el kell rejteni, hogy senki még csak ne is tudhasson a létezéséről. Így hát Damien attól fogva, hogy megszületett, ki sem mozdulhatott a ház megerősített falai közül, burokban nevelkedett, és hiába a szeretet és a törődés, ami körbevette, tapasztalatlanságát ez nem ellensúlyozta. A kis közösség terve ráadásul nem működött. A fiú létezésének híre kitudódott, ahogy a jóslat is, és megállíthatatlanul terjedt azokban a körökben is, ahol igazán nem kellett volna. Nem is kellett sokat várni, a támadások hamar megindultak ellenük, bár kezdetben sikeresen visszaverték őket, mígnem egy vámpírúr támadt a kis közösségre, valóságos mini hadsereggel. Vele szemben már esélyül sem volt, a vámpír könnyedén térdre kényszerítette a közösséget, így megkaparintva magának a kincsként kezelt, akkor még alig 18 éves fiút. Magával hurcolta az otthonába, ahol amolyan házikedvenc-vértartály kettősként szolgál a mai napig. A vámpír előszeretettel lakmározik ínycsiklandó véréből, éppen ezért adott neki egy önmaga számára pozitív „ajándékot” is: nem változtatta át, de rátette jelét, amivel örökre megállította Damient az öregedésben. Viszonylagos halhatatlanság ez, hiszen bár 18 éves kora óta nem öregszik, ugyanolyan esendő és sebezhető ember, mint addig volt. Rabsága immáron hosszú évek óta tart, már bele is törődött sorsába, egyetlen vigasza a vámpír otthonában élő szolgálók kedvessége és törődése. Mostanában azonban a cselédek azt pletykálják, hogy valaki vadászik a vámpírra – a szolgálók a „befogni” szóval illették a dolgot, Damien azonban el sem tudja képzelni, hogyan értelmezze ezt –, így Damien most valósággal retteg. Kiismerte már annyira a gazdáját, hogy tudja, igen kacifántos terveket tud szőni a maga megmentésére, és Damien attól fél, hogy ebből a „befogásból” olyan tervvel fogja kimenteni magát, aminek ő lesz az áldozata.
Hobby: -
Foglalkozás: -
Extrák: Laurentnek készült. *** A jóslat teljes mértékben igaz volt, így szegény fiú szinte mágnesként vonzaná a veszélyt, ha szabaddá válna. Mondhatni minden alvilági lényt ott ragad meg, ahol az a legérzékenyebb, például a vámpírok számára a vérének íze és illata olyan, akár az istenek nektárja, a vérfarkasokat és hozzájuk hasonló alakváltókat pusztán bőrének csábító illata vonzza. Ennek okát még közösségük sámánja sem tudta megmagyarázni nekik. *** A vámpír, aki fogságban tartja, természetesen a testére is vágyik, mégsem érintette meg soha. Csak a vérét veszi, ezen kívül még csak meg sem csókolta, így Damien teljesen érintetlen.
Képinfo: http://
| Engedélyezve: |
2012. 07. 12.
|
Státusz: Aktív
|
