Név: Elyas
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Geneviev
Kor: Ismeretlen
Külső leírás: Meredt tekintetével, bárhogy is próbálkozik, nem lát. Jég kék szemei vakon néznek a világba, ha valaki látja, azt hihetné, hogy olyan, mint egy lecsapni készülő kígyó, feszült testével és sosem pislantó szemeivel. Csak olyankor pihenteti őket, mikor alszik, mert aki ugye nem érzi szemeit, miért is pislogna? Arca markáns, kicsit talán szögletes is, de nagyon helyes. Az átok után csak pár dolog változott meg rajta, egyrészt a kicsit hosszúkás, elf-szerű fülei, amikből két-két fülbevaló lóg, éles, és kicsit hegyes fogai, amik olyanok, akár egy ragadozóénak, illetve a már említett vak szemei. Minden más, testalkata, külseje ugyanolyan, mint volt, semmi sem változott. Nem öregedett, nem izmosodott, semmi változás. Hosszú, gyönyörű, kékes-feketés haja egészen a combjáig leér, takarva hátát, amin egy hollószárny kicsinyített mása található tetoválásként. Ez is az átok után jelent meg, de erről ő nem tud, hiszen nem látja, nem is érzékeli, mások meg szintén nem látják, hogy be tudnának számolni neki róla. Magas férfi, olyan 190 centi körül lehet. Mindig nagyon vékony, és marcangolja az éhség, nem lenne annyi gyerek a világon, amennyi elég lenne számára, így megtanult tartalékolni. Egyrészt úgy emészti a gyerekeket, hogy az egészen a következőig kitartson, és ne hatalmasodjon el rajta az éhség, másrészt van egy kamrája, ahol varázslattal lehűtött gyerek karokat, lábakat tartogat ínséges időkre. Öltözéke igazán változatos – vagy sötétkéket, vagy feketét hord, attól függően, hogy melyik akad a kezébe.
Jellem: Nem is tudom, hogy lehetne leírni a jellemét. Ő nem olyan, mint az emberek, akik gyarlóak, mégis szerethetőek. Nincs benne a kedvesség, a szeretet, a segítőkészség, de még a pénzsóvárság, hatalom iránti vágy sem. Nem, hiszen ő nem ember. Talán valaha az volt, még az átok előtt, de az már jó párszáz évvel ezelőtt történt, így nem túlzottan vannak meg benne azok az emberi tulajdonságok, amik miatt az emberek hamar megtudják kedveltetni magukat a másikkal. Erre a magánya is jó nagy lapáttal rátett, no meg az átok összezavaró, már-már skizofréniára hasonlító tulajdonsága is, így nem csoda, ha egyáltalán nem emberi. Persze, nagyon-nagyon mélyen esetleg meg lehet őt kedvelni, de nem hinné. Bár mindent meg is tesz annak érdekében, hogy a hozzá közel kerülő gyerekek megbánják, hogy házának a közelébe merészkedtek. Fájdalma és éhsége túl nagy ahhoz, hogy ilyenekkel foglalkozzon. Ő csak van, vegetál, eszik és elmerül fájdalmában. Talán gondolhatjuk azt is róla, hogy mazochista, hiszen ennyire jól elvan az ő saját kis világában, amit önmagának teremtett, de nem az, csak nem tudja, mit tehetne. Az átok és a magány miatt teljesen össze van zavarodva, egyik fele azt kiabálja neki, hogy falja föl az összes gyermeket, aki csak az útjába kerül, másik része viszont sikoltozik ezellen – sajnos, ez a rész szokott mindig alul maradni. Szinte már annyira el van nyomva ez a kis hangocska, hogy már meg sem hallja, csak néha-néha, de olyankor sem foglalkozik vele. Úgy gondolja, hogy nem érdemes azzal foglalkozni, hiszen sokkal élvezetesebb hallani a gyerekek kétségbeesett sikolyait, amikor azok éppen megsülnek a lassú tűzön, vagy éppen a nagy fazékban, attól függően, hogy éppen milyen ételhez van kedve. Számára a gyerekek olyanok, mint az embereknek a marha, vagy a tyúk, csak arra érdemesek, hogy megegyék őket. Ez nem mindig volt így, az átok utáni első években próbálta elkerülni a gyerekeket, de azóta már sok-sok év eltelt, és nem tudott megbirkózni azzal az átokkal, így már kialakította a direkt a gyerekek számára fölállított csapda-házát, ami olyan, akár egy mézeskalács házikó, csak sokkal nagyobb, szebb, díszesebb, és finomabb, mint amit bárki el tudna készíteni. Hát igen, lehet, hogy a kreativitását nem ilyenekben kellene kamatoztatni, hanem nyithatna egy cukrászdát… Akkor nem csak ő imádná a gyerekeket, hanem azok is őt.
Élettörténet: Gyerekkoráról, fiatal koráról mit sem tudni, azok már olyan régen voltak, hogy az idő minden emléket elmosott róluk. Elyas agyában egyedül az maradt meg, hogyan lett ilyen: egy boszorkány – aki azóta is szüntelenül próbál közel kerülni hozzá – megátkozta amiatt, mert Elyas egy fiatal fiúba szeretett bele, helyette, no meg riasztotta őt a boszorkány gonoszsága. Undorodott attól, amit a nő csinált, mert az a legsötétebb fekete mágiát űzte, emberi áldozatokkal, borzalmas teremtményekkel. Álcája egy kedves, fiatal nő volt, aki teljesen normális, de Elyas átlátott rajta, no meg a fiatal fiú sokkal szebb, kedvesebb és emberibb volt, mint a nő, ezért választotta őt. A nő, dühében, csalódottságában és megalázottságában azt találta ki, hogy megátkozza azzal a férfit, hogy gyerekeket kell ennie, mert egyedül ők tudják csillapítani éhségét és vérszomját, ezáltal nem szerethet bele egy másik fiatalba, és nem is riaszthatja már meg az ő gonoszsága. Sajnos ez nem jött be, mert bár azt rég elfelejtette, hogy hogy is kezdődött pontosan ez az átok, mert a szerelmét azt a boszorkány kitörölte fejéből és szívéből is, arra tisztán emlékszik, hogy egyáltalán nem akarja maga mellett tudni a nőt, mivel ő átkozta meg. Nem emlékszik, hogy miért is nem akarta eleinte megenni a gyerekeket, hiszen azóta már úgy gondolja, az ő sikolyuk hallgatása a legszebb muzsika, de mélyen eltemetve még benne van az ok – az, hogy az átok miatt a legelső fiatal, akit megölt és megevett, az az akkori szerelme volt. Azóta teljesen elszigetelten él a Végtelen Kerek Erdő közepén, ahová meglepő módon, sok gyerek, és kevés felnőtt téved. Talán azért, mert a felnőttek nem kíváncsiak arra a „vadra”, aki ott lakik, míg a gyerekek kalandokat keresnek mindig.
Hobby: Sütiket készíteni, amikkel aztán földíszíti a házát, borozgatás és a felnőttek/varázslók/boszorkányok/bármilyen más zavaró élőlény elleni védelem csiszolása
Foglalkozás: Varázsló
Extrák: Van egy hollója, aki az egyetlen bizalmasa már évszázadok óta. Ez a madár szokta neki vinni a hozzávalókat mind a sütikhez, mind a gyerekek ízesítéséhez, mind pedig a varázsszereihez. Bár varázsló, támadó igéket nem nagyon ismer, ezért fontosak számára a védekező igézetek. *** Van egy boszorkány, aki már régóta szemet vetett rá, és eddig a házának majdnem minden védelmét le tudta győzni. Márpedig Elyas egyáltalán nem szeretné, ha a gyerekeken kívül bárki is megzavarná nyugalmát, így mindig újabb védelmek felállításán ügyködik. *** Vak, így minden más érzéke nagyon fejlett, bár szaglása többszörösen, az átok miatt. Na meg az ízlelése is… A hallása is… na jó, minden érzékszerve többszörösen jó, mint egy embernek, vagy bárminek. *** Nem akarja megtörni az átkot, hiszen már túlságosan átvette fölötte az az irányítást, mégis, ha meg akarná törni, egyetlen dolog lenne rá képes – az igaz szerelem csókja, hiszen az a legerősebb minden mágia közül. *** A háza fémből és varázslatból, no meg üvegből épült, de külseje is, belseje is tele van süteményekkel, csokikkal, cukrokkal, pillecukrokkal, mézzel, mázzal, tejszínnel, drazsékkal, és mindennel, ami csak szem-szájnak ingere. Ha már meghalnak, legalább az utolsó pillanatokban élvezzék a gyerekek az életet, nem igaz?
Képinfo: Nem saját (http://)
| Engedélyezve: |
2012. 07. 03.
|
Módosítva: 2015. 04. 22. 21:41:12
Módosította: Geneviev
Státusz: Aktív
|
