Név: Andrej Rittberger
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Geneviev
Kor: 17 éves
Külső leírás: Nemesi külseje sokakat megbabonáz – már aki találkozhat vele. Mikor a hete nagy részét otthon tölti, és rosszulléte miatt még csak az udvarra sem mehet ki, és olyankor nem sokan látják a családtagokon kívül. Az emberek nem is tudják, milyen gyönyörűségtől lettek megfosztva a fiú betegsége miatt. Külseje tipikus árja, ő az, akire azt mondanánk, hogy Hitler bácsi tárt karokkal várta volna tisztjei közé. Tejföl szőke, inkább ezüstbe hajló, mint aranyba haja mindig rendezett. Hajszálai olyan vékonyak, simák, és selymesek, hogy még mikor elalussza őket, két perc múlva már az egész olyan, mintha skatulyából húzták volna elő, pedig nem is csinált vele semmit. Egészen a válláig leérnek hosszabb tincsei, rövidebbek pedig állandóan belelógnak szemébe, sok bosszankodást okozva ezzel neki, mert a hajcsatokat meg nem szereti. Ezért is szokott néha hajpántot hordani, de na, ez nem mindig jön össze. Főleg, ha megy éppen valahová, olyankor egyből leveszi, mert ugye a hajpánt az lányos. Ő meg, állítása szerint, amúgy is elég lányos, nem kell neki ezt az érzést még erősíteni is. Kék szemei olyan világosak, hogyha belenézünk, és úgy vetül rá a fény, akár azt is hihetnénk, hogy fehérek. Pedig nem, csak nagyon világoskékek. Meglepő módon, bár a kékről, főleg a kék ezen árnyalatáról azt tartják, hogy hideg kék, mégis… szeméből egy csepp hidegség sem sugárzik. Sőt! Inkább tekintete meleg, kedves, mégis, kicsit szomorkás. Arckifejezése is ezt a kedvességet, melegséget, ám megmagyarázhatatlan szomorúságot tükrözi, ami nem is igazán megmagyarázhatatlan, mert végül is, ki ne lenne szomorú, ha eddigi élete szinte csak betegeskedéssel ment volna el? Testalkatilag eléggé gyengécske, nem túl jó a kondíciója. Egyrészt alacsony is, másrészt betegsége miatt vékony is, de próbálja formában tartani magát. Az orvos által összeállított mozgást mindennap csinálja, hogy azért kondiban maradjon, már amennyire tud. Ruhatára eléggé változatos, leginkább azért, mert nem ő vásárol magának, és ami éppen megtetszik az anyukájának, azt veszi meg a nő, hogy „tessék fiam, vedd föl, amelyik stílus tetszik”.
Jellem: Ő tipikusan az a fiú, aki a rossz élményeit próbálja mosollyal leplezni. Nem is kifejezetten leplezni, inkább… elnyomni. Igen, ez a jó szó rá. Észrevette ugyanis, hogyha mosolyog, és vidám, akkor a fájdalom is ritkábban, kevésbé élesen tör rá, no meg azt is, hogy olyankor kevesebb a sajnáló tekintet, mert az emberek nem azt látják, hogy ott egy fiú, akinek csupa szenvedés van az arcán, hanem ott egy fiú, akinek jókedv uralja arckifejezését, mosolyogjunk hát mi is. Mert ugye az ember, ha lát valakit mosolyogni, önkéntelenül is utánozzuk. Ezért mosolyog olyan sokat Andrej. No meg azért, mert szeret élni, és számára minden olyan nap, ami úgy kezdődik, hogy föl kel a Nap, amivel együtt Andrej szintén, az mind egy-egy apró csoda számára. Azért ez elmondhat valamit állapotáról, nem igaz? Mert milyen súlyos betegsége lehet, ha mindent valami különlegesnek érzékel… Pedig ezt így kellene tenni mindenkinek. Főleg az egészséges embereknek kellene azt érezniük, hogy a világ milyen egy csoda, ők meg egészségesek, és élvezni tudják ezt a csodát, nem úgy, mint nagyon sokan. De nem. Pont ők azok, akik nem figyelnek erre. Mosolya azért elég sokat elárul lelki, és testi bajairól. Attól függően, hogy éppen milyen állapotban van, repertoárjában különféle mosolyok találhatóak. Van az összeszorított fogú, széles mosolytól kezdve, ami azt jelöli, hogy „azt a kibaszott, de kurvára fáj, basszus, álljál már le te hülye fájás”, minden. Sok mindent tapasztalt meg már életében, mégis, nagyon keveset. A szerelemről, testiségről, barátságról, és más dologról, amit csak nagyobb közösségben tapasztalhatott volna meg, szinte semmit nem tud. Persze, mindről olvasott már, nagyon sokat, elmenekülve a fájdalom elől a könyvekbe, de az mégis más, mint a saját tapasztalatok. Azokat nem helyettesítheti. Korából adódóan néha vágyik arra, hogy kényeztessék, hogy szeressék – igen. Erre vágyik, nem pedig arra, hogy ő kényeztessen valakit. Az ilyen dolgokból, no meg abból, hogy a kedvenc filmjeiben, sorozataiban nem a szép színésznőket, hanem a helyes színészeket bámulja, jött rá, hogy na, ő bizony meleg. Első gondolata ez volt a nagy fölfedezés után: na, még kevesebb az esélyem, hogy valaha ne csak szerelmes, de viszonzottan szerelmes legyek… Csendes, kicsit félénk fiú, de ha éppen olyanja van, nem teljesen visszahúzódó. Kórházakban elég könnyen barátkozik, de mikor úgy van, hogy be tud menni iskolába… mondjuk úgy, hogy már nem is próbálkoznak azzal, hogy beküldjék az osztályba, mert annyira visszahúzódó, hogy egyetlen emberrel nem tudott összebarátkozni. Pedig kedves fiú ám, akit igazából lehetetlenség nem kedvelni, csak éppen korához képest túlfejlett. És akinek nem a legjobb szórakozása az, hogy hülye tv show-kat néz, az nem tud azokkal miről beszélni, akik viszont csak azokat néznek. Szereti a művészeteket, és ha teheti, és úgy van, akkor szeret színházakba, múzeumokba járni, csak sajnos ilyen kevésszer adatik meg neki.
Élettörténet: Egy teljesen normális, német családba született. Szülei szerették őt, ahogyan nagybátyja is, akit sokszor inkább egy bátynak érez, mint nagybátynak. Mivel sokszor volt az, hogy a szülők elmentek valahová kikapcsolódni, őt a nagybácsira bízták, hogy vigyázzon rá, így vele sokkal jobb kapcsolatot tudott kialakítani, mint a szüleivel. Szereti őket, meg minden, de a nagybátyjának sokkal inkább kimutatja fájdalmát, mint bárki másnak, beleértve a saját szüleit. Nem szereti, ha sajnálják, azt meg tudja, hogy nagybátyja inkább tesz érte valamit, de nem sajnálja. Vagy legalábbis nem mutatja ki úgy, mint az anyja. A gyengécske, betegeskedő kisfiúról körülbelül 7 éves korában derült ki, hogy halálos beteg. Nem olyan halálos beteg, ahol meg tudják mondani, hogy most két év múlva meg fog halni, hanem inkább olyan, hogy attól függ, milyen életet él. Ha a betegségére sokat stresszel, egészségtelenül étkezik, dohányzik, stbstb, akkor bizony hetek kérdése, és a szíve fölmondja a szolgálatot. De ha egészségesen él, akkor a fiatal felnőtt korát megélheti. Viszont a harminc év az, amire úgy tippelnek az orvosok, hogy addig fog élni kb. Ezt próbálja figyelmen kívül hagyni, de tényleg mindent megtesz azért, hogy a maximális élettartamot meg tudja élni, amit még meg tud. Szeretne meggyógyulni, de az orvosok eddig mindig lelombozták, mivel betegségére nincsen gyógyszer kifejlesztve.
Hobby: Olvasás, film- és sorozatnézés, zenehallgatás, sportolás, és ha teheti, múzeumokba, színházakba járás. Igazából minden olyan tevékenység, mellyel el tudja űzni magányát.
Foglalkozás: Iskolás
Extrák: Nagyon gyenge az immunrendszere, de főleg a szíve. A szíve az, ami igazából nem biztos, hogy kibírna bármilyen megerőltető dolgot, mint például a szerelmi csalódást, ezért már szinte biztosra tudja, hogy ő csak olyan emberbe fog beleszeretni, aki tényleg viszont tudja szeretni, mert valószínűleg az a személy lesz az első, és utolsó szerelem az életében. És nem akarja senkinek azt a felelősség érzetet, ami azzal járna, amikor az a valaki, aki szakít vele, megtudja, hogy azért halt meg Anderj, mert a szíve a szakítás bánata miatt fölmondta a szolgálatot. *** Szeretne egy golden retrivert, de szülei nem vesznek neki, nagybátyjának meg még nem merte mondani, hogy szeretne, pedig egy beteg ember mellé nagyon jól jön egy állat, aki társa mindenkor. *** Foglalt by: Gazdi
Képinfo: Nem saját (http://)
| Engedélyezve: |
2012. 06. 22.
|
Módosítva: 2015. 04. 22. 20:45:23
Módosította: Geneviev
Státusz: Aktív
|
