Név: Adam
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Laurent
Kor: kortalan
Külső leírás: A valaha porcelánszerű puha bőr, a selymes, sose kócolódó égővörös tincsek, a büszke világoskék szempár és a gyönyörű test mára elenyészőben van. Hajára az évek mocska ül, fakóvá varázsolva, sőt mi több, szürkévé a tincseket, amit örökösen arcába lógnak, hogy alóla a megszürkült, acéltekintet gyanakvó nézzen mindenkire. A gyönyörű bőr sebekkel lett tele, puhasága tovaszállt. A valaha lélegzetelállító hófehér, sőt vakító fehér tollak kihulltak, és csak az alattuk lévő denevérszárny-szerű kiegészítők maradtak, amik az évezredek múltával egyre edzettebbé és szeméylreszabottá vált, ezzel megkülönböztetve magát minden más fajtársától. Valaha sudár, büszke és karizmatikus alkat kissé mintha összement volna, habár véznának csöppet sem lehet mondani, inkább szemcsalogatóan karcsú, és ezzel együtt sebes és fürge is. Habár nem látni, nncs rajta egy miligramm felesleg sem, egész teste csupa izom, amit olyan könnyedén von irányítása alá, hogy akár gondolkozás nélkül is képes a legelképesztőbb manőverekre. Olyan kicsire össze tudja magát húzni, és úgy el tud rejtőzni avatatlan szemek elől, hogy szinte bármire tökéletes. Mégis ha arcára nézel, valahogy elmegy tőle a kedved. Hideg acéltekintet, ami vesédig lát, lenéz és gúnyosan villan. Ajkai vékonyra préselve, ezzel elrejtve a csókolnivalóan húsos valójukat. Egyedül a pisze orra az, amin nem tud változtatni.
Jellem: Sosem volt a kedvességéről vagy a barátságosságáról híres. Ám ahogy a sötét napjai megkezdődtek, egyre inkább kiéleződtek azok a jellemvonásai, amik miatt inkább kerülték, semmint szívlelték. Arrogáns, makacs, öntörvényű, és mindezek tetjébe nem fél kimondani a véleményét. Amint találkozik valakivel, (mivel több mint tökéletes megfigyelő) kiismervén a gyengéit azonnal ellene fordítja, gúnyosan, vagy szarkasztikus lenéző modorban. Azonban tettlegességig sosem fajult még a bántalmazása, hiszen úgy tartja, hogy szavakkal jobban lehet ölni, mint cselekvéssel. Nagyszerű túlélési ösztönei vannak, ami miatt megúszott eddig minden veszélyes helyzetet. Igazából egy megbántott, megkeseredett alak, akire túl nagy felelősséget és elvárást halmoztak, és amikor megbukott, maga előtt is lejáratta magát. Semmi célját és értelmét nem látja létezésének, és épp ezért tartja büntetésnek, hogy annak idején nem pusztították el. De ugyanakkor a végletekig hűséges tud lenni gazdájához, mégha kényszerből is van vele, és hiába ellenkezik a parancs elveivel, sosem hátrál meg, és nem tesz kitérőket, ha nincs rá lehetősége. Egy igazi játékkatona. És talán csak ezért viselik el modorát. Mert a tájékoztatója pár percig szokott tartani, ahogy a jelentéseit is papíron szokása leadni. Sosem szegül ellen, nem panaszkodik nyíltan, és teszi amit tennie kell, talán maga előtt is vezekelve tettei miatt. Igen megfélemlítő alak, akivel nem száll vitába senki – legalábbis akinek van megfelelő túlélési ösztöne. Senki sem látott még tőle gyengédséget, megalázkodást vagy vidámságot. Hidegvérű egy alak, aki a legsúlyosabb sértésekre is vállvonással válaszol, és később torolja csak meg sérelmeit, mikor nem várják.
Élettörténet: Valaha Raffael nevet viselve büszkén és igen ambíciózusan tört egyre feljebb az angyalok között, hogy az Urat szolgálja, és nem volt rest mindenen és mindenkin átgázolni ezért. Senki sem szerette, és mégis megtűrték, mert ő volt Isten zabolázatlan vadlova, egy vad, aki úgy volt tökéletes, szabadon és mégis rabláncon, mert sosem tett semmit a maga kedvére, nem volt kedvenc kedvtöltése. A parancsoknak élt, vagy azok éltették őt. Ezért is lett aztán lassanként egyre kedvesebb az Úrnak. És ezért figyelt fel rá egy másik angyal. Uriel végtelenül kitartó volt, szelíd és nyitott felé, kíváncsi rá, és nem utolsó sorban szerelmes belé. Megbabonázta őt Raffael jégkék tekintete, amit mintha maga az Úr mosott volna minden nap egyre fehérebbé, és ahogy a vörös aláhulló, fékezhetetlen tincsek alól néha gúnyosan kitekintett... A többi angyal nagy érdeklődéssel nézte, hogy kerül minden nap egyre közelebb Uriel hozzá, magához édesgetve, lassan megszelídítve, de nem téve házilóvá. Bizalmatlan volt, gyanakodó, és értetlenül állt afelett, hogy van angyal, aki nem csak istent látja maga előtt. Gábriel azonban nem nézte jó szemmel, hogy a szőke Uriel egyre közelebb férkőzik hozzá, sőt, féltékenyen nézte minden mozdulatukat. Végül cselekvésre kényszerült, amikor Raffael megadni készült magát, és már-már hagyta, hogy úgy érjenek hozzá, mint még soha senki más.
És mint minden zöld szemű szörny, közéjük férkőzve belülről mételyezte meg a még ki sem csírázott érzelmeket, amik heves ellentétbe fordultak. Raffael elzüllött. Mint viharos tenger, fékezhetetlen volt, kicsapongó, dühöngő, bizalmatlan, és mint ilyen, veszélyes. Isten bármennyire szerette, és akarta féken tartani, mikor Gábrielt meglátta Uriel karjaiban, képtelen volt rá. Az a nap az Égiek történelmébe úgy volnult be, mint a Gyász Napja. Amikor egy közülük fellázadt, és számos testvérük ott lelte halálát, míg őt próbálták lefékezni. Mindenki ellene fordult, holott ha igazi bűnöst akartak keresni, nem rajta kellett volna kezdeni. Mégis Isten elfordult tőle addig, míg a többiek a tollait tépték, és levetették a világ mocskába. Nem esküdött bosszút, és nem nézett soha felfelé onnantól. Maga elé nézve ment előre.
Egy idős alak talált rá, aki saját céljaira használta ki eleinte, szolgájává téve őt, és minden vágyát kielégíttetve vele. Mivel nem értette a nyelvet, elkeresztelte Adam-nak. A sors fintora lett, hogy Isten legelső emberéről keresztelték el, ezzel is emlékeztetve őt arra, hogy itt lent is kihez tartozik igazán. Még jobban elfordult az égiektől, és a földi világ mocskában annyira elmerült, amennyire csak húzni tudták őt az undorító emberi kezek. Gazdái sorra haltak meg mellette, hiszen amíg ő majdnem örök fiatal, addig a többiek mind halandóak voltak mellette, vagy megunták, félték őt, vagy megutálták, és végül mindig továbbkerült. Számtalan munkája mellett mindig hű maradt önmagához, és akármennyire meg akarta tagadni, Istenhez. Hiába vétett ellene, érezte az Ő figyelmét, és miután sosem esett bántódása, tudomásul kellett vennie, hogy nem is hagyta el. Hát az Úrtól kapott nevét eldobta, és Adamként elvegyülve próbál megfeledkezni múltjáról, és ha angyalt érez a közelben, elfordítja a fejét és távozik.
Hobby: nyelvét élezni másokon, vagy legalább pokollá tenni a napjaikat jelenlétével.
Foglalkozás: Ideiglenes gazdáinak feladatait ellátni
Extrák: Mások szemébe nézve gondolatolvasás; Angyalmágiája révén ért a tűzhöz, és annak minden formájához, hacsak nincs elzárva ereje; Szívét megkeményítette, és azóta aki csak közelít felé, azzal még kiállhatatlanabb, utálatosabb, és még azelőtt elmarja magától, hogy a másik észrevenné magát; mivel megtagadja önmagát, és a saját mágiáját nem használja csak akkor, ha rászorul, külsején látszik meg az angyali énjének elsatnyulása, míg csak árnyéka nem lesz önmagának, vagy képes lesz olyan gazdát találnia, akit táplálhat és akiből táplálkozhat egyaránt.~ viciinek készült
Képinfo: http://
| Engedélyezve: |
2012. 05. 30.
2012. 10. 03.
|
Módosítva: 2012. 10. 03. 18:59:55
Módosította: Laurent
Státusz: Aktív
|
