Név: Diego García
Kategória: Yaoi
Feltöltő: makeme_real
Kor: 25
Külső leírás: Nem túl magas, alig 170 centiméter körül mozoghat, alkatra is inkább a karcsú kategóriába sorolható. A teste egyébként nagyon szép, halványan díszítik szálkás izmok, és nem betegesen sovány, hanem formásan vékony – leginkább egy atlétához lehetne hasonlítani. Hosszú, vékony zongoristaujjai vannak, tökéletes összhangot alkotva vékony, kecses csuklójával. Arca is vékony, hosszúkás, de nem beesett. Egyenes és arányos orra édesen fitos egy kissé, rózsás ajkai érzékien teltek. Tökéletes ívű szemöldökei vékonyak, olyan, mintha szedné, pedig nem. Szemei mandulavágásúak, színük különleges, szürkés árnyalatúak. Sötétbarna, már-már fekete haja félhosszú, ha nem fésülné oldalra, mindig a szemébe lógna. Származása ellenére bőre világos, nem kifejezetten napbarnított, testét sem tetoválások, sem testékszerek nem díszítik. Öltözködése átlagos, általában farmert hord pólóval és pulcsival.
Jellem: Kedves, édes, mosolygós. Ilyen egyszerű. Egy már sokat megélt, tapasztalt srác, aki a viszontagságok ellenére is mindig látja a dolgok pozitív oldalát, mindig talál magának okot arra, hogy mosolyogjon. Életvidám, annak ellenére, hogy az élet mintha nem nagyon szeretné őt viszont. Magabiztos, optimista és kitartó, ha ő valamit a fejébe vesz, akkor addig meg sem áll, míg azt a valamit meg nem valósította. Határozott és céltudatos, pontosan tudja, mit akar az élettől, és ezeket a célokat mindenáron szem előtt is tartja. Persze egyáltalán nem önző, ha olyasmi fordulna meg a fejében, aminek egyértelmű akadályai vannak, képes lemondani is róla – inkább, mint hogy saját, önös érdeki miatt átgázoljon valakin. Becsületes, soha nem hazudik, és a forró kását sem szereti kerülgetni, általában ami a szívén, a száján, ez alól csak egy kivétel van: ha zavarba hozzák. (Bár ez még csak egyetlen embernek sikerült 25 év alatt...) Intelligens és okos, mindemellett még jó szíve is van. Minden összevetve nagyon szerethető személyisége van, és ő maga is nagyon tud szeretni és ragaszkodni.
Élettörténet: Mexikóváros egyik szegény negyedében született szerető szülők első gyermekeként. Ez sokáig így is maradt, hiszen mindig is szegények voltak. Apja autószerelőként nem keresett túl sok pénzt, anyja pedig mosónőként még annyira sem. Mindig volt mit enniük, de sosem engedhették el magukat, ráadásul spórolt pénzt is folyamatosan tettek félre, hogy ha esetleg fokozottan pénz szűkébe kerülnének, ki tudjanak lábalni belőle. Diego 10 éves volt, amikor megszületett öccse, Maximiliano, akit a szülők egyáltalán nem terveztek, hiszen így még egy éhes száj került a háztartásba. Diegonak ezért kellett már 10 évesen dolgozni kezdenie. Eleinte a közeli piacra ültették ki minden délután, az iskola végétől egészen estig, ahol édesanyja által összeállított csokrokat árult. A család még szűkösebben élt, de még így is kihúzták, Diego viszont akkor sem törődött a pénzzel, ő nem neheztelt „becsúszott” öccsére, hanem imádta a kis Maxot. Mindig is jól tanult, hiszen az esze a helyén van, és bár érettségi után nagyon szeretett volna főiskolára menni, nem tehette meg. Nem volt rá pénz, szülei ráadásul elvárták tőle, hogy keressen máris munkát, és segítsen a házi kassza bővítésében. A környékükön szerencsére nem volt akadály, hogy nincs szakmája, mindig talált valami vállalkozást, ahol be tudott segíteni. Lehetett ez akár taxizás, akár szerelés, de még a közeli orvosi rendelőben is kapott részmunkaidős állást, mint asszisztens. Ezeknek köszönhetően az évek során igen sokoldalú tapasztalatokat szerzett, de céljai nem hagyták nyugodni: elhatározta, hogy spórolt pénzéből vesz egy repülőjegyet az Államokba, és ott is szerencsét próbál. A döntés három okból is nehéz volt azonban számára. Az egyik, hogy a kisöccse hiánya már az utazás gondolatától elviselhetetlenné vált, fogalma sem volt, mit kezdene magával, ha a kis Max nem ugrálna körülötte minden fél órában. A másik az édesanyja volt, aki elkönyvelte magában, hogy a nagyfiuk szégyelli őket és az anyagi helyzetüket, hogy azért megy el, mert látni sem akarja őket, és mindig le is fogja tagadni a családját és a szegénységet. Emiatt édesanyjával a mai napig rossz a kapcsolata, mert azóta is hiába próbálta meggyőzni az asszonyt, hogy ezt részben értük is teszi, hogy jobban segíthessen majd az anyagiakban, anyja nem hiszi egy szavát sem. A harmadik ok pedig bizony a szerelem volt. A lakóházban, ahol ő is élt családjával, lakott ugyanis egy nála öt évvel idősebb fiú, Mariano. A kapcsolatuk egy teljesen ártatlan barátságként indult, már gyermekkorukban, de ahogy időközben felnőttek, ráébredtek, hogy ott bizony több is rejtőzik puszta barátságnál. Mindkettőjüknek furcsa volt megszokni a gondolatot, hogy saját nemükhöz is vonzódnak, de végül úgy döntöttek, ők bizony nem lesznek semmi jónak az elrontói. A kapcsolatuk ki is tartott, Diego is őszintén szerette Marianot, de úgy érezte, emiatt nem rúghatja fel a terveit, muszáj volt elutaznia. Szakított hát szerelmével, elbúcsúzott családjától és barátaitól, aztán nekivágott az ismeretlennek. Bő fél éve él az USA-ban, és jelenleg is azon dolgozik, hogy összegyűjtsön elég pénzt tanulmányaihoz, és egyetemre mehessen.
Hobby: amikor szabadideje van, általában a parkokat járja, és gyönyörködik a tájban
Foglalkozás: szakma hiányában sajnos csak alkalmi munkákból tudja fenntartani magát
Extrák: Viciinek készült. *** Teljes neve Diego Héctor García González. (spanyol kiejtés szerint „diégó ektor gárszia gonzálesz”) *** Egy lakóház egyik lakását bérli, ami elég szegényes ugyan, de neki bőven megteszi, és mást egyébként sem engedhet meg magának. *** Ő az egyik közeli cukrászda „beugrója”, ami annyit tesz, hogy ha az egyik alkalmazott hiányzik, őt hívják helyette. Emellett általában bébiszitterkedést szokott vállalni, amit különösen szívesen csinál, mert öccse révén imádja a gyerekeket, és a gyerekek is őt.
Képinfo: http://
| Engedélyezve: |
2012. 05. 26.
|
Státusz: Aktív
|
