Név: Alain de Monforqurt
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Geneviev
Kor: 21 éves
Külső leírás: Tündéri. Óriási, zöldeskék szemei örök vidámsággal csillognak. Nagyon ritkán látni elszomorodva, általában vidám ártatlansággal és kíváncsian pislog a világra, mint egy nagyra nőtt óvodás. Ajkai vigyorra húzódnak, vagy épp kérdezésre, nem pedig szomorúságra. Haja a legszebb tejcsokoládé színben pompázik. Torzonborz, rövid haját nem szokása rendbe szedni, de még ha akarná se tudná, mert ugyanúgy, mint a gazdája, a haja is önálló személyiséggel rendelkezik, és makacsan arra nő, amerre akar. Bőre szép napsütötte, kicsit kreolos, talán egy messzi rokon miatt, de nem is lényeges. Kisebb bánatára kora ellenére még a szakálla se pelyhedzik, és mindenhol máshol csak finom kis lágy pihécskék vannak férfias szőrzet helyett. Annyira nem okoz neki problémát, mert végül is, ha lenne szakálla, borotválná, de azért kicsit rosszul esik neki, mikor látja, hogy még a gimnazistáknak is van borostájuk, neki meg semmi. Átlag magas, se nem túl alacsony, se nem túl magas, így könnyen el tud vegyülni a tömegben, ami foglalkozását tekintve tökéletes, éppen ezért nincs is problémája azzal, hogy nem nőtt túl magasra. Kicsit vékonyabb, mint kortársai, de nem anorexiásan, egyszerűen csak úgy, hogy bármit is eszik, nem hízik tőle. Ezt ki is használja, no meg azt, hogy egyelőre még nincsen semmi jele a cukorbetegségnek, így annyi édességet töm magába, amennyit csak bír. Izmai nem valami erősek, mert ugye amit valaki nem használ, az nem fejlődik, nem igaz? Nos, ő pedig nem nagyon használja izmait. Sétálás, néha habverés, ha azt nem tudja géppel megoldani, de lustasága miatt nem sokat mozog.
Jellem: Édes kis vigyori fiúcska. Mindig mosolygós, mindig vidám, mindig lelkes. Hihetetlen mód tud lelkesedni egy-egy dologért, ha rátalál valamire, csak hogy aztán pár hét után új dolog iránt rajongjon. Vannak dolgok, amikben eléggé kitartó, ám egyes dolgokat elég hamar föl tud adni, ha valami nem úgy jön össze, ahogy akarja. Teljesen bele tud szeretni egy-egy dologba, mint például az állatok védelme, de mikor az ellen kellett volna tennie valamit, hogy ne bántsák a sintéren az állatokat, ő el sem ment a tüntetésre, ugyanis retteg a kutyáktól és a macskáktól. Nem tudni, miért fél tőlük, de egyszerűen retteg, annyira, hogy kiütései is lesznek, ha csak a közelébe kerül valamelyik állat. Kicsit eléggé elhamarkodott tud lenni, hamar fölkapja a vizet, de egy sor hisztizés után lenyugszik, és el is felejti, hogy az előbb még valamiért ki volt akadva. Egyáltalán nem haragtartó, a leghosszabb idő, ameddig haragudott valakire, az még ovis korában volt azért, mert az egyik barátja elvette a mackóját, de ez is csak két teljes órán át tartott. Tovább nem bírta tartani magát és még ő kért bocsánatot. Annyira nem szeret megbántani másokat, hogy a hisztije után mindig bocsánatot kér, bár nem biztos, hogy azért, mert úgy gondolja, hogy nem neki volt igaza, hanem azért, mert hisztizett. Jelleme olyan, mint a nyári időjárás. Meleg, kedves, ám ha rossz kedve van, pusztító viharokat is tud okozni. Nem látszik rajta, de úgy tud hisztizni, mint egy ovis kislány, ha valami nem úgy jön össze, ahogy akarja. Volt már rá példa, hogy nulla technikai tudással elkezdett összetákolni egy madárfészket, és mikor a házikó inkább hasonlított egy csukott könyvre, mint házra, hisztisen a földhöz vágta a tákolmányt, és elkezdett rajta ugrálni. Tizennyolc évesen. Ebből is látszik, hogy mennyire… ovis. De tényleg! Bár baromi okos, mert ha elolvas valamit, képes azonnal megjegyezni a dolgot, ha megkóstol valamit, örökre emlékezik az ízére, ha megszagol valamit, a szagára, ha hall valamit, a hangjára – de csak ha akarja. Sajnos, ez pedig elég ritkán történik meg, mert általában egyszerűen elfelejti, hogy bármit meg tud jegyezni, ugyanis lusta. Igen. Ő egy lusta dög, ha éppen nem lelkesedik valami iránt. Kíváncsi jellem, ő pontosan olyan, akit minden és mindenki érdekel. Legyen az pletyka a szomszéd asszony unokatestvérének, a nagymamájának, a tanítványának, a kutyájának a gumikacsájáról, vagy az űrkutatás hiper titkos, űber szuper megjegyzéseiről egy, a Marsról szóló feljegyzéseikben. Szó szerint mindent tudni akar, minden új neki, mindenre rácsodálkozik. Mint egy ovis, úgy kérdezgeti egymás után a „miért” kérdőszót, amivel tanárait lassan az őrületbe kergeti. Bár egy újságírónál jó dolog a kíváncsiskodás és információ éhség, nála ez talán egy kicsit túlzásba megy. Imádja az édességeket, a finom ennivalókat, és a különböző kultúrákat, és mindent, ami ezekhez kapcsolódik.
Élettörténet: Már apja is étel kritikus volt, így kiskora óta minden vágya az volt, hogy ő is követhesse őt. Fiatal korában, mióta megtanult rendesen, késsel-villával enni, az apuka vitte magával az ő imádott kicsi hercegét, mindenféle éttermekbe. Az egyik legjobb volt a szakmájában, és fiának több dolgot, fortélyt is megtanított, ám mikor feleségül vett egy nőt, az szépen otthagyathatta vele az állását, és kötelezte, hogy egy „normális”, helyhez kötött állást végezzen. Az apuka elvakult szerelmében nem ellenkezett, birka módjára azt tette, amit a diktátor új feleség kívánt. Alain anyját szerette, de az meghalt a szüléskor, így a fiúnak nem volt semmilyen viszonyítási alapja, hogy milyen lehet, ha az embernek van anyukája, így őt is nyugodtan terrorizálhatta a nő. Valószínűleg Alain mostani jellemében erősen közre játszanak, hogy a kamasz kora nem volt a legfelhőtlenebb, mivel az új anyuka, ha tehette, mindig molesztálta, bántotta, verte, lelki terrorban tartotta a gyereket, az apját pedig annyira a munkájába üldözte, hogy végül Alain tizenötödik születésnapja tájékán szívrohamot kapott, és meghalt viszonylag fiatalon. Alain ezután kollégiumba került, az ország másik végében, és azóta egyáltalán nem tartják a kapcsolatot. Az apuka végrendelete miatt az anyukára csak a ház maradt, Alainra meg az összes többi ingatlan (étterem, belvárosi lakás, nyaraló), és a pénz, viszont csak tizennyolc éves kora után kaphatták csak meg mindketten, így addig kénytelenek voltak névlegesen rokonok lenni. Amint megvolt a születésnapja a fiúnak, nagykorúvá vált, és soha többet nem kellett találkoznia a mostoha anyjával. Azóta viszonylag egész normális életet ér, próbálva bepótolni az elvesztett kamasz éveit.
Hobby: Süti sütés, újságírás, éttermek látogatása, kérdezősködés, vagy éppen az, ami megtetszik neki
Foglalkozás: Tanuló, étel kritikus
Extrák: Imádja az édességeket, az ételeket és a világ kultúráit. Baromi okos tudna lenni, és érdeklődő, de sajnos csak akkor tud okos lenni, ha akar, így csak az ételekről tud egy csomó dolgot, a kultúrákról már kevésbé. *** Nem beszél a múltjáról, és ha a testén lévő sebekről kérdezik, mindig azt válaszolja, hogy ügyetlen kisfiú volt, amit mostani viselkedése miatt nem is igazán csodálnak. Pénzügyi helyzetével sem kérkedik, nem is tudják, hogy gazdag, és hogy ki volt az apja, mert nem akarja, hogy ezért más szemmel nézzenek rá. *** Soha nem járt még senkivel, de tudja, hogy a férfiak érdeklik. Mostoha anyja után egy életre elege lett a nőkből, de férfi még egy sem érintette meg igazán őt. Jó, persze, testileg igen, mármint fölizgatta egy-egy izmos férfi test látványa, de semmi más nem történt. *** A Michelin-kalauznál dolgozik gyakornokként, az iskola mellett, ugyanúgy, mint az apja. Igazából csak Alain tudta, hogy az apja hol is kritikus, Alainnál viszont senki sem tudja. Mindenki azt hiszi, hogy egy noname újságnál gyakornokoskodik, és csak a készülődő szakdogája miatt jár-kel az országban, és tervezi, hogy megy a világ többi részére is. *** Foglalt.
Képinfo: Nem saját (http://)
| Engedélyezve: |
2012. 05. 23.
|
Módosítva: 2012. 05. 23. 11:44:29
Módosította: Geneviev
Státusz: Aktív
|
