Név: Emmanuelle Antoinette Moreau
Kategória: Fantasy
Feltöltő: makeme_real
Kor: hamarosan betölti a 18. életévét
Külső leírás: Gyönyörű, lélegzetelállító angyali szépség. Nyúlánk, kecses alkata minden férfi tekintetét megragadja majd, ha láthatják – körülbelül 170 centiméteres magasságával és karcsú, törékeny alakjával az elit egyik igen kirívó szépségének titulusa jár majd neki. Végtagjai hosszúak és kecsesek, csuklója és bokája finom, karcsú. Kezei ápoltak, ahogy hosszú ujjai végén a körmök is. Testalkata olyan, amilyet minden nő szeretne magának: nem túlzottan, pont eléggé telt keblek, karcsú derék, lapos has, és izgalmasan gömbölyödő csípő és fenék. Igazából minden férfi álma is... Bőre világos, nem betegesen fehér, sokkal inkább a porcelánhoz hasonló, főleg, ha a makulátlan, selymes mivoltát is hozzátesszük. Ehhez igazodik csípőjéig leomló hajának színe is, tincsei rézvörös árnyalatban hullámzanak alá. A káprázatos megjelenésből arca sem vesz vissza, sőt... Minden vonását mintha megtervezték és kifaragták volna, beleértve állkapcsa és szemöldöke finom ívét, arányos orrát, és telt, rózsás ajkait is. Kissé mandulavágású szemei igéző sötétkék árnyalatban ragyognak. Egy biztos: apjának nem kell majd sokat könyörögni a házasításáért.
Jellem: Maga a megtestesült tisztaság és kedvesség. Nem csak külsőleg, belsőleg is hihetetlenül finom. Persze nem porcelánbaba, ő annál sokkal erősebb, de nincs benne semmi erőszakosság vagy rosszakarás. Még a lelkében megbúvó tagadhatatlan lázadás sem negatív értelemben tekintendő, ő azzal is csak jót akar, jót magának, de nem önzésből. Szeretne önállóbb lenni, mint édesanyja volt kénytelen, szeretne maga döntéseket hozni az életéről, apja beleszólása és parancsai nélkül, bár tudja, ez szinte lehetetlen. Szeretne majd világot látni, vagy ha azt nem is teheti meg, embereket megismerni, egy kicsit igazán élni. Bár a kolostorban csak a jóra nevelik, és sikeresen, mégis ott van benne egy egészen apró, vékonyka hang, ami mindig azt súgja neki, hogy vágjon vissza az apjának – de talán még ő sem tudná megválaszolni a kérdést, hogy megteszi-e valaha. A személyisége egyébként abszolút békés, szeretetre méltó. Nagy szíve van, ahova a belépéshez nem kell semmilyen megszabott előírásnak megfelelni, majd ő eldönti, hogy kit kedvel, és kit nem. Rendkívül segítőkész, hiszen a kolostorban arra is nevelték, hogy mindig segítsen a rászorulókon, legyen az akár egy idős ember, akár egy szegény, akár csak valaki, aki megsérült. Szerető és törődő jelleme mellett igen művelt, intelligens, és az etikettben is jártas, mindig pontosan tudja, mit kell mondani vagy tenni.
Élettörténet: Olyan családba született, ahol szinte megszokássá vált, hogy minden férfi egyforma – hatalomra és pénzre vágyó, de a vagyonukat két kézzel szóró gazemberek, akiket önmagukon kívül senki és semmi más nem érdekel. De legalább nagyapjában és apjában volt valami közös... Ő viszont szerencsére egyikükkel sem közösködik semmiben, minden tulajdonságát imádott édesanyjától örökölte, a kissé lázadó, de mindig tisztelettudó, finom úrihölgytől. Mindig is példaképeként tekintett rá, és úgy is fog örökké, egyetlen dolgot kivéve: az édesanyja behódolt, amikor megházasodott. Neki meggyőződése, hogy ő erre soha nem lenne képes, de ez persze nagyban függ attól is, hogy apja kit szán majd mellé... A kis Emmanuelle gyermekkora majdnem felhőtlen volt egy bizonyos pontig, de végig szinte két tűz között játszódott. Ott volt neki az édesanyja, Geneviève, aki imádta, szerette, de ott volt mellette a szigorú apa képe is, akivel mind a mai napig nem tudtam közel kerülni egymáshoz. Édesanyja szeretett volna neki egy rövidebb, becéző nevet is, apja, Marcel azonban ragaszkodott ezekhez a hosszú, hangzatos, előkelő nevekhez. Geneviève viszont még ezt is tudta ellensúlyozni, mindig csak Emmának hívta kislányát, míg Marcel megmaradt az Emmanuelle megszólításnál, ezzel is érzékeltetve a köztük húzódó mély szakadékot. Számára mindig is édesanyja volt a vigasz, aki bár sosem ellenkezett nyíltan férjével, mindig tökéletes vigasztaló szavai voltak kislánya számára. Egészen addig, míg az asszony meg nem betegedett. Súlyosan. Egyszerű megfázásnak indult, de aztán tüdőgyulladás lett belőle, ami alig három hónap elvitte az édesanyját. Magára maradt, apját azonban nem ejtették a fejére, akkorra már tökéletes tervei voltak lányával kapcsolatban. Nevelőnőt fogadott mellé, hogy ne kelljen vele foglalkoznia, de mivel minden este szórakozni járt, egyre fogyott a pénz, még az a jókora vagyon is, amit Geneviève hagyott rájuk. Újabb módszer kellett, így hát az akkor alig 13 éves fiatal lányt az apa egy zárdába küldte, hogy 18 éves koráig az apácák neveljék föl. Az élete itt már tökéletes, bár eldöntötte, hogy nem vonul apácának, mégis családjának tekinti a kolostor minden nővérét. Törődnek vele, szeretik, itt minden nap kedvességben és önzetlenségben van része, ez ragadt át rá is. Egyáltalán nem várja a napot, amikor vissza kell térnie az apjához, hiszen sejtései szerint a férfi addigra már nyakig fog ülni az adósságokban, számára viszont egy kész listája lesz a potenciális, dúsgazdag vőlegényjelöltekről.
Hobby: az ablakban ücsörögve merengeni, miközben a hold fázisait csodálja az égbolton
Foglalkozás: -
Extrák: Egyetlen kisunokám részére, vacsi gyanánt. *** A kolostori szobájában, az asztal fiókjában már ott várja egy gyönyörű ezüstkereszt, lánccal együtt, amit az apácák direkt neki készíttetek. Miután kijön a zárdából, a nyakába akasztja majd, és nem is tervezi levenni, mert bár ő maga nem akar apáca lenni, hívő, és egyébként is kell neki egy emlék a nővérekről.
Képinfo: http://
| Engedélyezve: |
2012. 05. 22.
|
Státusz: Aktív
|
