Név: Louvel
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Meera
Kor: ismeretlen
Külső leírás: Magas, délceg, elegáns és örökké jól néz ki. Örökké. Sármos, hihetetlenül jóképű, nincs szüksége arra, hogy éjfekete szemeivel elbűvöljön bárkit is. Hangja bőven elég hozzá, mely olyan, mint egy elfeledett, régi barlangból érkező morajlás: megborzongsz, kiráz a hideg, de titkához mindig is mélyen vonzódtál... Mély baritonjának intenzitását szituációhoz megfelelően tudja fokozni, ha kell, simít, mint a selyem, ha kell, nehéz és éles, akárcsak a pallos. Haja hosszú és szőke, általában összefogva hordja a tarkóján, de ezt is lazábbra veszi, így elől a rövidebb tincsek szabadon keretezik arcát. Szinte mindig sejtelmesen mosolyog, már-már zavarba ejtően, senki sem tudhatja, éppen mit talál ennyire mulatságosnak, szórakoztatónak vagy élvezetesnek. Bájos arca mögött mérhetetlen agresszió és jegesség lapul meg. Mindig fegyver nélkül jár, ami meglehetősen szokatlan, de akik több időt töltöttek vele, jól tudják: ez a férfi pusztakezes harcban győz. Ha még a kard is a kezében lenne... Nagyon ügyel megjelenésére, a mozdulataira, a lélegzetvételeire, nem akar feleslegesen feltűnést kelteni, de ki tudná elvonni a fejét egy ilyen férfiról? Első pillantásra egy tipikus hősszerelmest látunk benne, aki szerelmes versekkel bombázza álmai hölgyét. Nézd meg egy kicsit jobban... Még mindig?
Jellem: Taktikus, vad, érinthetetlen, bölcs és a legjobb harcos, akit valaha a hátán hordott a föld. Hiába okozta halálát a becsvágy, most is tombol benne, szereti a szépet, az elegánsat, a finom illatokat, az ékszereket. Kerüli az embereket és mégis élvez közöttük bájologni vagy sétálni, titkon vágya, hogy Ő is közülük való lehessen, mint rég. Jól tudja, hogy kilóg a sorból, de álcájára rettentően ügyel, ezért lehet az, hogy sikerült ilyen sokáig megmaradnia és elkerülni az inkvizíciót. Sápadt arca és szőke fürtjei sok nőt sarkallt arra, hogy csapot-papot otthagyva az ágyába vessék magukat. Tartja magát a napi egy ember adaghoz, így mindig pirospozsgás, kellemesen rózsaszín a bőre, viszont kizárólag csak éjjel látható, akkor aktív. Ügyel a mondataira, a járására, arra, hogy mit hogyan, milyen erővel fog meg, nehogy leleplezze saját magát. Már eleinte az is gyanússá tette, hogy nem fog kardot, ha csatára kerül sor és egy karcolása sincs soha. Élvezi, hogy hatalma lehet mások felett, hogy dróton rángathatja a halandókat, mint valami groteszk bábelőadás mestere. Kegyetlen, morbid és gonosz, a mosoly mögött megbújó vadállat mindenkinek csak az utolsó másodpercben mutatkozik meg. Imád ölni, ez az egyetlen, ami valamiféle torz örömöt szül benne, áldozatait nem elkábítja és szeretgeti, mint ahogy vele tették. Tép, mar, karmol, majd szétszakít, megfürdik benned, s felgyújt. Megfontolt, mégis állatias. Tökéletes ragadozó, elképzelhetetlenül intelligens, felfoghatatlanul sok mindenhez ért, s nem volt még emberfia, aki felfedte volna kilétét. Vonzódik a lehetetlenhez és a ritkaságokhoz, előszeretettel látogat kivégzéseket, boszorkányégetéseket és más kuriózumokat. Csábít, azért, hogy öljön, érzelmei egyáltalán nincsenek, csak a test és a vér utáni sóvárgás. Életében -inkább holtában- két nőt szeretett, úgy igazán. Saját fajtájával találkozott már, de ügyet sem vet rájuk, míg az udvarba nem pofátlankodnak. Egy királyi családnak egy vámpírja legyen. Mégpedig Ő. Ehhez vehemensen ragaszkodik.
Élettörténet: A római kor egyik nagy patrícius családjába született, akkor azzal a névvel lépett be az élők sorába, hogy Marius. Megtanult mindent, amit egy római joggal rendelkező, nemesi dinasztia utódaként tudnia kellett. Ám mikor az akkori göröghonra is kiterjedtek a hódító hadjáratok, Mariust elragadta a hatalomvágy, a gőg és a kapzsiság, így saját légiójával bevonult a frissen gyarmatosított területekre. Rabolt, fosztogatott és dúskált mindenféle kincsekben, a templomokban járva minden fiatal szüzet elhurcoltatott a táborukba, hogy kedvére legyenek. Sokáig tartott a vigadalom, túlságosan is sokáig. Egy éjjel, a közeli magaslatról hallottak mendemondákat egy öreg görög férfitól, akit a saját maguk szórakoztatására vertek rabláncra, ráadásul műveltsége révén latinul is tudott. Az a hír járta, hogy a szirteken egy gyönyörű, vörös hajú nő lakozik, vampnak hívták, de volt, aki lamiának nevezte. Mariust gyarló emberi érzései és bortól feltámadt harcikedve tette élőhalottá azon a napon. A vöröshajú nő gyönyörű volt, mindent kielégítő, de koránt sem volt emberi. Bőre sápadt volt, szemei babonáztak, hangjával képes volt kábulatot gerjeszteni. Egy aktus közben azonban hátravetette fejét, fogai kilökődtek ajkai mögül és Marius nyakába mélyesztette azokat. Marius attól a pillanatól fogva nem volt többé ember. A vámpírnő magával ragadta, dédelgette, tanítgatta, mint újszülött gyermekét. Elméje nem volt ép, hitte, hogy Marius az Ő szerelmes gyermeke, bomlott tudatában megtanította hogyan lehessen hatalmas és erős, mindeközben anyai ösztönökkel magához láncolta, táplálta, embereket vonszolt fel számára, hogy éltesse, marasztalja az Ő drága, édes fiát. Azonban Marius -legyen élő, akár holt- mindig is a harcot szerette, a pénzt, az élvezeteket, s mikor ezt már anyja nem tudta megadni, elhagyta. Nem esett nehezére beilleszkedni, azonban oly sokáig maradt távol, hogy már csak a nagy Római Birodalom romjait láthatta csupán, bajtársai, ismerősei és családja mind meghaltak. Ez segített neki, hogy kiölje érzelmeit mind egy szálig. A fejlődő Frank Birodalomhoz csapódott, de mikor elege lett belőle, az ezredforduló közeledtével úgy döntött, átpártol a vikingekhez. A hűvösebb éghajlatot hamar megkedvelte, ráadásul könnyebb volt vadásznia is. Ráadásul nem teljesen ostoba, stratégiája miatt egyszer sem bukott le, sosem hagy szemtanúkat, vagy sikolyra lehetőséget. Azonban, itt is teltek múltak az évek, semmi izgalmasat nem talált már a hajókázásban, a fosztogatásokban, nem bírta a lángoló településeket, bár eleinte kiváló lehetőségeket látott bennük: eltüntetni a hullákat. Soha nem gyártott magának utódot, tart attól, hogy ő is úgy végzi, mint Anyja. Egy neves nyugati uralkodóháznál lakik, mint a felsőbb arisztokrácia egy tagja. A felfedezéseknek köszönhetően hamarosan át akar kelni az Atlanti-óceánon, hogy megnézze, mi folyik Odaát, újat akar látni, új vadászterülettel.
Hobby: vadászat, verekedés, széptevés
Foglalkozás: nemes
Extrák: Vámpír.**Eddig két szerelme volt összesen, akik fel tudták kelteni benne az érzéseket, de nem tudván ezeket a feltörő vágyakat és mérhetetlen sóvárgást kontrollálni ennyi év után, a hölgyeket felzabálta.**Nem alszik koporsóban, így a föld alatt tér nyugovóra, hogy a föld körülvegye testét. Árt neki a tűz, nem mehet be a templomba, a szenteltvízben pedig szeret kezetmosni. A keresztektől émelyegni kezd és aki elég hívő, képes arra, hogy Mariusból kierőszakolja a vért, amit eddig szívott. A tipikus karó és lefejezés módszer is működik, jobb és szebb, mint az előbbi hányatás.**Az állatok nem viselik el a jelenlétét, így szinte soha nem látni lovon, vagy vadászkutyák körében.**Történelmi játék.
Képinfo: EveVentrue! (http://)
| Engedélyezve: |
2012. 05. 18.
|
Státusz: Aktív
|
