Név: Solei
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Geneviev
Kor: Ismeretlen
Külső leírás: Neve megtévesztő. Ha valaki nem látná, csak hallaná nevét, egyből a sugárzó Nap jutna az eszébe, mely éltető fényével elárasztja világunkat az életben maradásért. Ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk! Hosszú, piszkosszőke haja háta közepéig ér. Teljesen sima és egyenes, pedig soha nem fésüli. Arca ijesztő, csupa szöglet, komor egyhangúság, mégis, valahogy helyes. Igen, helyes, a maga rémisztő, sötét köpenybe burkolt alakjával, és piros szemeivel. Nem, nem fehér szemgolyó, barna szivárványhártya, hanem piros szemgolyó, narancssárga szivárványhártya. Különleges. Félelmetes. Titokzatos. Sötét. Fekete, örvénylően kavargó, félelmetes aurája van, melyet néha meg tudja regulázni, de csak ha maszkja rajta van. A maszk egy igazán különleges dolog, amit mindig a nyakában lógat, és ha „ügyfél” közeleg, fölteszi. Olyankor egybe olvad az arcába, kellemes mosolyt kölcsönözve neki, amit különben nem tudna megtenni. Ha meg nem tudná megtenni, nem tudná elhitetni, hogy ő egy kedves lény, akinek célja tényleg az emberek megsegítése. Persze, szemei akkor is ijesztően villognak, de mire nem való a fekete köpeny, ha nem erre, nem igaz? Dehogyisnem! Mást nem nagyon visel, sőt, úgy is mondhatnánk, hogy nagy, mindent takaró köpenyén kívül semmilyen más ruhadarab nem található meg rajta. Végül is, aki halott, az nem érzékeli az időjárás változást, tehát nem is csoda. Maszkján és egyetlen pár cipőjén kívül kedvenc gyilkos eszközét, a kaszáját hordja mindig magánál. Na jó, nem mindig, mert olyankor el kell rejtenie, ha „ügyfél” közeleg, de hamarosan úgyis fölveheti, és tovább itathatja emberek vérével különleges pengéjét. A középkor óta megvan neki, és a vérnek a hatására sosem csorbul ki, éleződik el, vagy rozsdásodik be.
Jellem: Ő csak van. Nem született – teremtődött. Nem él, csak létezik. Létezik, hogy elcsábítson, megrontson, kifacsarjon, majd ezek után kegyetlenül megöljön. Élete a halál, halála az élet. Azért teremtették, hogy gyilkoljon. Hogy az ártatlan, vagy kevésbé ártatlan lelkeket álmaiknak kifacsarásával megfertőzze, hogy aztán elvéve éltető energiájukat, ő tovább élhessen, az embereken élősködve. Elvetemült, beteg vadállat, aki hideg kegyetlenséggel végez áldozataival. Élvezi, hogy ne élvezné, de semmi más nem tudja érdekelni, vagy föllelkesíteni. Maga a gyilkolás sem tölti el lelkét nagy elégedettséggel, de ez a legerősebb érzés, amit képes érezni. Egyszerűen képtelen normális, emberi érzésekre, főleg, hogy nem is ember. Nem emberként miért, és hogyan érezhetne emberi érzéseket? Talán… Talán, mert egyszer régen, nagyon-nagyon régen még ő is ember volt. Igen, de az évszázadok során kiveszett belőle minden, és már csak az ürességtől kongó, sikoltozó lélekkel és testtel járja a világot, szív és érzelmek nélkül. Semmitmondó, üresen mosolygó álarccal közelíti meg az embereket, akik gyenge és botor módon nem látnak át álcáján, és álmaikat, vágyaikat kergetve, belesétálnak csapdájába. Kedves mosolya, komoly hangja, visszafogott aurája egyből bizalmat ébreszt a gyarló emberekben, akik bármit megtennének szívük legmélyén rejtőző álmaikért. Érzi, hogy mi az adott ember leghőbb vágya, amiért bármit megtenne az adott ember, és ezeket a vágyakat teljesíti. De milyen áron?! Senkit nem figyelmeztet a kockázatokról, és bár az árat elmondja, és meg is fizetik az emberek, arról, hogy mi fog történni, semmit nem szól. Hallgat csendesen, nagyon-nagyon ritkán szólalva csak meg. Az emberek vágya, amint kifizették az árát, megvalósulnak. Csak éppen… nem úgy, ahogy megálmodták. Ha valaki híres akar lenni, és benne akar szerepelni az újságokban, lehetséges, hogy éppen tömeggyilkosként híresül el. Ha azt akarja, hogy a családja boldogan éljen? Boldogan fognak élni – nagy valószínűség szerint a pszichiátrián. Még ő sem tudja, hogy az álom hogyan fog megvalósulni, de azt pontosan tudja, hogy nem úgy, ahogyan az adott ember elképzeli, de őt ez már kicsit sem érdekli. Nála már ott van a fizetség – az ember szíve. A dobogó, még mindig vért pumpálni akaró szív, amiből igaz, hogy egy raktárra való található meg Anglia egy sötét, elhagyatott zugában, mégis, mindig új kell neki, hiszen csak egy, max három napig bírja ki az a szív. Három nap után leáll a pumpálás, és már csak egy élettelen valamiként lapul egy dobozban a többi között. Ilyenkor az ember maga is meghal, de nem sima szívleállásban, hanem Solei által okozott gyönyörű – kinek mi számít gyönyörűnek – halállal. Lelke üres, kopár sivatag, egyedül a vér, szívek, és a kínzás - legyen az testi, vagy lelki - tölti meg sötét, koromfekete lelkét izgatottsággal, vággyal, és kéjjel. Nem csoda, hogy nincsen semmilyen érzése, hiszen szív nélkül lett teremtve. Ezért kell minden nap, vagy minden harmadik nap szereznie új szívet, különben annyira legyengül, hogy mozogni sem képes, de nem könnyebbülhet meg a halál által, hiszen ő már halott.
Élettörténet: Még az ókorban élt, egy egész békés, kevés tagot számláló népcsoport harcosaként. Bár ők mondhatni, békések voltak, isteneik vérengzőek, vérszomjasak. Nem tudták megérteni, hogy miért nem kapnak sok-sok áldozatot, ahogyan a több népek istenei mind kapnak, ezért egy ködös, koromsötét éjjelen, amikor csak a Vörös Hold világított, a legveszélyesebb isten megmutatkozott, és kötelezte őket, hogy az egyik harcost áldozzák föl. Ez a harcos Solei volt, akinek akkoriban más neve volt, de ókori, rég letűnt népének szavait már ő is elfeledte. Halála a szent dombjukon volt, a mostani London területén. Szívét kivágták, és egy ezüst dobozba helyezték bele, majd a tenger mélyére száműzték, ahonnan az isten fölemelte, és magánál tartja. Isteni kénye-kedve szerint tehet bármit a halott, de általa újra élesztett, szív nélküli Solei-jel. Tőle függ, hogy meddig él, mikor hal meg. Élete, avagy halála izgalmakban nem túlságosan bővelkedik, annál inkább sok benne a vér, és egyéb belső szervek. Az évezredek során emlékei egyre kopnak, de mivel általában nincsenek érzései, és ha vannak is, csak nagyon halványan, nem igazán foglalkozik velük, hiszen neki csak a jelen a fontos.
Hobby: Mikor még érez, olyankor emberek közelébe menni úgy, hogy nem vizsgálgatja az álmokat
Foglalkozás: Gyilkos?
Extrák: A szív szerzés első pár (négy) órájában érez különféle érzelmeket. Ilyenkor talán még szerelmes is lehet, de eddig még sosem volt példa erre. Arra már volt, hogy megkedvelt egy kislányt, aki pont a közelben volt a szív-eltulajdonítás idején, illetve volt olyan is, hogy megkívánt egy helyes férfit, de ezek pár óra múlva el is illantak, semmi mást nem hagyva maguk után, csak az emlékeket és a megszokott ürességet. *** Mivel az istennél van a szíve, ha isteni kedve úgy tartaná, akár vissza is rakhatná a szívét, de annak ki tudja, milyen következmények lennének ránézve. *** Amiatt, hogy a mai London területén halt meg, általában csak ott szedheti áldozatait, de igazából Anglia bármelyik pontján megjelenhet, ha eléggé kétségbeesett vágyálmot érez. *** Ha valaki visszautasítja alkuját, akkor kicsit legyengül, és kevesebb ideje van mást találni. Ha nem talál, annyira legyengül, hogy semmire sem képes, de képtelen meghalni. Csak egy pontra meredve vegetál, borzalmas kínok közt. Párszor érezte, mára már megtanulta, hogy köszöni szépen, nem kér belőle. *** Kitalált, a mi világunkra erősen hajazó mese világ is, jókkal, gonoszokkal, varázslattal, királyokkal, királynőkkel, hercegekről álmodó szegény lányokkal/fiúkkal. De igazából lehet 19. század környéki London is. Viktoriánus kor, Lordok, Ladyk, vér, belek, apró érzelmek, kaland…
Képinfo: Nem saját (http://)
| Engedélyezve: |
2012. 05. 17.
2012. 12. 27.
|
Módosítva: 2012. 12. 27. 08:36:07
Módosította: Geneviev
Státusz: Aktív
|
