Név: Mark Harrison
Kategória: Yaoi
Feltöltő: makeme_real
Kor: 24
Külső leírás: Alacsonyabb termetű, karcsú testalkatú fiatal srác. Bár apró, törékeny virágszálnak tűnhet, mégsem siklik át rajta senki tekintete. Karcsú, de nem betegesen vékony teste igen tetszetős, ha valaki alaposan megnézi magának, de mégsem ez az, ami igazán megragadja a pillantást – sokkal inkább az arca. Jóképű arca finom, szép vonású, van benne némi kisfiús báj is, de pont ez teszi olyan édessé és helyessé. Szemei olyan zöldek, akár a legtisztább fű, huncut, vidám csillogása mindenki megragad, aki csak belepillant. Ajkai vékonyabbak, viszont annál puhábban, orra keskeny és arányos. Fekete haja nem túl dús, de mindig édesen áll szerteszét, színével éles kontrasztot alkot sápadt bőre, így kiemelvén szemeinek zöldjét. Öltözködése teljesen átlagos, de főleg a farmerokat, kényelmes pólókat és kapucnis pulóvereket részesíti előnyben.
Jellem: Ő tipikusan az a srác, akivel ha először találkozol, biztosra veheted, hogy az első benyomás nem fog bejönni – legalábbis amit az életéről gondolnál. Ő az, aki bármikor mosolyt csal az arcodra, hiszen ő maga is mindig mosolyog. A legéletvidámabb embernek tűnhet az egész földkerekségen, szemei mindig huncutul csillognak, szája sarkában pedig mindig ott látni egy édes kis mosolyt. Ha megismered, már az első pillanatban elvarázsol, teljesen a hatása alá kerülsz, és néhány beszélgetés után már képtelen vagy elfojtani a késztetést, hogy „úristen, muszáj még egyszer beszélnem vele, csak egyetlen egyszer”. Aztán az egyetlen alkalomból egyre több lesz, azon kapod magad, hogy neki mindent elmondhatsz, bármi nyomja is a lelked, ő mindig meghallgat, semmiért nem ítél el, és a világ összes problémájára képes megoldást találni. De ahogy lassan menthetetlenül a bizalmadba fogadod, neked is feltűnik valami... ő egyetlen titkát sem árulja el neked. Kitárja neked a szívét, annak összes szeretetével, őszinte, mégis titkol valamit. Ha belenézel a szemébe és átlátsz a huncut, vidám csillogáson, mélyen belül ott ül valami hihetetlen erő, valami megfoghatatlan tapasztaltság... Úgy érzed, valami hatalmas fekete lyukba nézel, az ösztönöd azt súgja, élete egy súlyos, sötét titkát hordozza, de bármire gondolsz is, az igazságra biztosan nem fogsz rájönni.
Élettörténet: Jómódú családba született, második gyermekként. Édesapja jól kereső, neves ügyvéd volt, édesanyja középiskolai tanárnő, aki a világon mindennél jobban szerette gyermekeit. Bátyja, Jack, igazi álomtestvér volt már attól kezdve, hogy Mark világra jött. Imádta öccsét az első perctől fogva, vigyázott rá és mindig mellette volt – nem véletlenül lett mára a testvére a legjobb barátja. Minden túl szépen indult, a katasztrófa első hulláma pedig a kis Mark ötödik életévében érkezett. Először bátyja jelezte aggodalmát szüleik felé, bár édesanyjuk is egyre furcsábbnak találta, hogy a kisfiú már ötévesen szinte migrénszerű fejfájásban szenvedjen, de aztán amikor fáradékonyság és levertség jeleit is észrevették rajta, orvoshoz vitték, hogy vajon mi baja lehet. Egy egyszerű vérvétellel indult a vizsgálat – és rémálom lett belőle. A diagnózis tragikus hirtelenséggel érkezett: a kis Mark leukémiás. Bár ő akkor még szerencsére nem fogta föl, mi történik, a család belerokkant betegségébe. Az orvosok azt jósolták, hogy valószínűleg a tizenhat éves kort sem fogja már megélni, szülei viszont ragaszkodtak a folyamatos kezeléshez. A rettenetes kezeléshez, már olyan fiatalon. Mark egyedül a bátyjára számíthatott, csak ő állt mellette és támogatta, mert szüleit lefoglalta az egymással való civakodás. A gyengélkedő, beteg kisfiúval csak a bátyja törődött, ekkor alakult ki köztük az igazán szoros kapcsolat, és itt kezdődött felépülni Mark tántoríthatatlan élni akarása és erőssége. A csoda végül mégis bekövetkezett, az orvosok jóslatai nem váltak valóra: Mark tízéves korára legyőzte a betegséget. A sugárkezelés eltávolította a káros sejteket, így tünetmentesnek nyilvánították, viszont minden évben újra és újra el kell látogatnia a kórházba kontrollra. A betegség legyőzésével viszont még közel sem volt vége semminek: Mark nem hitegette magát, tudta, hogy egészsége nem fog örökké tartani, és azt is, hogy bármelyik kontroll alkalmával közölhetik vele a szörnyű hírt – akkor pedig tényleg nem arathat győzelmet a rák fölött. Mindennek ellenére bátyja támogatásával erős maradt, és igyekezett minél hétköznapibb életet élni, Jackkel együtt tehetetlenül figyelve, hogy közben szüleik házassága tönkremegy. Apjuk szeretőkkel kezdte, majd végleg otthagyta a családot, édesanyjuk pedig belerokkant a válásba. Az apa feléjük sem nézett, az anya alkoholista lett – Jack viszont tudta, hogy öccse számára az ilyen környezet végzetes lehet, így hát amint nagykorú lett, munkába állt, megvett egy kisebb lakást, aztán fogta az öccsét, és vele együtt elköltözött. Az apjuk feléjük sem nézett a válás után, az anyjuk pedig egy autóbalesetben meghalt, így teljesen magukra maradtak. Mark egyre jobban rettegett, hogy újra megbetegszik, és akkor Jack az összes fizetését rá kell költse, de nem sokkal később rájuk mosolygott a szerencse: az édesapjuk ügyvédje kereste fel őket, méghozzá azzal a hírrel, hogy az idősebbik Harrison elhunyt, végrendeletében pedig mindent a fiaira hagyott. Jack a hatalmas vagyon 25%-át és az apjuk cégét kapta, Mark pedig a vagyon 75%-át, valamint egy szerződést, egyfajta életbiztosítást, amit apja arra az esetre költött, ha kisebbik fiát ismét megtámadná a szörnyű betegség. Remélték, hogy ez nem fog bekövetkezni, ám néhány évvel ezelőtt, az egyik kontrollvizsgálatot követően közölték vele a szörnyű hírt: a leukémia visszatért. A testvérpár élete felfordult, főleg, hogy Jacknek komoly kapcsolata volt kibontakozóban akkoriban. Mark viszont nem hagyta, hogy maga alá gyűrje a betegség: erős maradt, örökölt vagyonából csak annyit használt fel, hogy vett magának egy külön lakást, a bátyjáék közelében. Odaköltözött, máig is ott él, egyelőre nyugodtan. Ezúttal nem siettették a kemoterápiát, hiszen fölösleges lett volna, Mark egyelőre csak együtt él a betegséggel. Az orvosok maximum nyolc évet adtak neki, amiből négy már el is telt, és Mark tudja, hogy ezúttal igazuk lesz. Mégis képes boldog és felhőtlen életet élni, még a kapcsolatoktól sem tartja vissza magát, bár mind rövid életű. Amikor odakerülne a dolog, hogy beszélnie kell a betegségéről, vagy az illető kezdene túl fontossá válni a számára, esetleg fordítva, mindig szakít. Ki akarja élvezni a maradék életét, azt azonban nem tudná elviselni, hogy valakit az ő halála tegyen tönkre, vagy hogy bátyján kívül más miatt is fájjon neki, ha eljön az idő.
Hobby: Egyértelműen a munkája. Páratlan ügyességgel tudja eltalálni a pillanatokat – az élet legszebb momentumaira vadászik, és rendszerint el is kapja azokat.
Foglalkozás: részmunkaidős fotós állása van egy hetilapnál (betegsége miatt nem tud teljes munkaidőt vállalni)
Extrák: Krónikus limfoid leukémiában szenved. Bár ez a leukémia leggyakoribb típusa, az ő esete mégis a lehető legritkábbak közé tartozik, hiszen a leukémia ezen fajtájának kialakulása főleg középkorúakra jellemző, ritkábban fiatal felnőttkorban, ő azonban kicsi kora óta harcol vele. *** A fürdőszobájában egy külön szekrény van fenntartva a gyógyszerei számára. Átlagos méretű kis szekrény, mégis tele gyógyszerekkel, négy polcot is megtöltenek. Lakattal zárja a szekrényt, aminek a kulcsát mindig magánál hordja. Nem titkolja vagy rejtegeti betegségét, viszont nem is hirdeti, inkább nem beszél róla. Bátyján és annak menyasszonyán kívül senki nem tudja, mivel kell megküzdenie nap mint nap. *** Betegségének nincs különösebb jele. Egyedül a vérszegénység okozta sápadt bőre, de az egyáltalán nem feltűnő. Jó ideig nem is lesznek még tünetei, csak bizonyos, hosszabb időközönként szenved néhány napig tartó rosszulléttől és gyengeségtől, de ilyenkor bátyja és leendő sógornője mindig odaköltöznek hozzá azokra a napokra, hogy vigyázzanak rá.
Képinfo: http://
| Engedélyezve: |
2012. 04. 24.
2013. 11. 03.
|
Módosítva: 2013. 11. 03. 14:38:45
Módosította: makeme_real
Státusz: Aktív
|
