Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

OLCSÓ, gyors, és megbízható honlapszerkesztés. Mely a megbízó minden igényét kielégíti. Tárhely, és Domain regisztráció helyben!

További linkek...


Karakter megtekintése

Kép




Neki tetszik: , és még 12 felhasználó


Tulajdonságok
Név: Ryuuzou Shoji
Kategória: Yaoi
Feltöltő: vicii

Kor: 33

Külső leírás: Ryu tipikusan az az ember, aki mellett úgy sétálnál el az utcán, hogy észre sem veszed. Teljesen átlagos megjelenésű, semmivel sem tűnik ki. És ez az, ami igazán veszélyessé teszi. Átlagos testmagasságú, úgy 175-180 centi lehet, az alkata pedig ehhez mérten arányos, talán egy kissé sovány. Hosszú lábai vékonyak és izmosak, feneke pedig rendkívül formás és kemény. Csípője keskeny, vállai szélesebbek. Mellkasa finoman izmolt, bőre alatt izgatóan táncolnak izmai. Karjai hosszúak és vékonyak, keze akár egy igazi művészé, mintha odateremtették volna az ecsetet. Tejfehér bőrén sok helyütt apróbb sebek, karcolások láthatók: vágásnyomok, apró, kerek kis foltocskák, amelyek a cigaretta parázsló végétől vannak és fognyomok. Ez főleg az alkarján és kézfején nagyon szembetűnő. Régen, mikor kint járt az utcán, vad természetétől eltérően nem öltözött kirívóan, sőt, teljesen átlagosan. Mindig jellegtelen, lezser holmikat hordott: melegítőnadrágot, farmerokat, bő pólókat és kabátokat, főleg sötét színekben. Mióta az intézetben lakik, állandó viselete a fehér pizsama. Mikor az arcára nézel, akaratlanul is szimpatikussá válik számodra. Hiszen kinek ne tetszene egy ilyen helyes, kedves kis pofi? Férfias, mégis lágy vonásai vannak, amelyek tökéletesen harmonizálnak egymással. Álla kissé hegyes, állkapcsa lágy ívű. Ajkai dúsak, végtelenül puhák és haloványak, a lágy mosoly pedig, ami a szája szélébe szokott ülni, megmelengeti az ember szívét. Orra egészen édes és fitos, szemei vékony vágásúak, a színük pedig akár az olvasztott csokoládé. Mindig kedvességet és melegséget árasztanak, ámbár csillogásuk sokszor nem őszinte. Mosolya is elég szokványos, már amolyan reflex, nem pedig szívből jövő gesztus. Egy kedves maszk csupán, amit felöltött. Szemei néha egészen furcsán csillognak, a távolba révednek, olyankor pedig sosem tudni, épp mire gondol. Sokszor hátborzongató, ahogy üvegesen merednek feléd, minden érzelem nélkül... szemöldöke vékony, szép ívű, a színe pedig csokoládébarna, akárcsak a hajának. Tincsei mindig kócosan merednek szanaszét, a szélrózsa minden irányába, szinte lehetetlenség megzabolázni őket. Haja, mivel ritkán van vágva, egészen lenőtt már, könnyedén össze tudná fogni egy aranyos, kis copfba. Elöl már egészen a szemébe lóg, de nem bánja, mert legalább néha elbújhat a vádló pillantások elől.

Jellem: Ryu első ránézésre egy teljesen átlagos, közönséges férfinak tűnik. Másodikra pedig ez a benyomás csak erősödik az emberekben. Ryu tényleg egy hihetetlenül kedves, jótét lélek, olyannyira, hogy az már szinte hihetetlen. Nagyon törődő, és nem menne el úgy az ember mellett, hogy ne legyen hozzá egy jó szava. Mindig segít, ahol csak tud, a mosolya pedig megmelengeti az ember szívét. Azonban ez a negédes mosoly sötét titkokat rejt... Ryu mentálisan nem ép. Néha, a legváratlanabb pillanatokban egy reszelős, mély, parancsoló hang szólal meg az elméjében. Először csak gonosz dolgokat sugdos a fülébe, majd próbálja rávenni minden szörnyűségre. Ryu pedig halálosan retteg a hangtól, mert neki hatalma van felette, ő pedig semmit nem tehet... eleinte mindig küzdeni próbál. Ilyenkor hallgatag lesz, hajlamos egész nap egy helyben ülni és üveges tekintettel bámulni egy pontot. Ellenáll. Emiatt a hang pedig dühös lesz, egyre hangosabban és hangosabban kezd üvölteni. A harc pedig felemészti Ryu minden erejét. Ilyenkor még az evésről is képes megfeledkezni, és sokszor virrasztja át az éjszakákat, mert fél, ha egyszer elalszik, soha nem ébred újra öntudatára. Ekkor rendszeresen kárt szokott okozni magában: cigarettával égeti meg a karját, a kézfejét és alsó ajkát harapdálja véresre, a legkétségbeesettebb pillanataiban pedig akár arra is képest, hogy kést fordítson maga ellen. Volt rá példa, hogy a hang ezzel megelégedett és elhallgatott egy jó időre, máskor ennyi sem volt neki elég. És amikor Ryu ereje teljesen elfogy és nem tud tovább ellenállni, valami átveszi a teste felett az irányítást, az agya teljesen elborul, és nem vágyik semmi másra, csak fájdalmas sikolyokra, szenvedésre és sok, sok vérre... Ezek a kirohanások változó időközönként fordulnak elő, van, amikor évente egyszer, máskor havonta. Teljesen kiszámíthatatlan. Ekkor Ryu összetörik kicsit: emlékszik minden brutális cselekedetére, amiket ő nem akart megtenni... amikre kényszerítve volt. Lassan felőrli a lelkét, hogy folyton-folyvást küzdenie kell és egész nap attól rettegni, az a bizonyos hang mikor szólal meg legközelebb... segítségre van szüksége. Ha valaki végre komolyan venné, és tényleg megpróbálna rajta segíteni, annak elmondhatatlanul hálás lenne. Ryu a magánéletében... nos, nem igazán van neki olyan. Kevés tapasztalata van a nőknél, a férfiaknál pedig annyi sem. De a lelke ki van éhezve egy kis szeretetre, csakúgy, ahogy a teste...

Élettörténet: Ryu egy teljesen átlagos családba született, szülei értelmiségiek voltak. Jómódban élt, egyetlen gyermekként pedig sok mindent megkapott. Mondhatni, kicsit még el is volt kényeztetve. A szülei szerették, az okos, bájos kisfiúval pedig létrejöhetett a hőn áhított családi idill, amit minden szomszéd olyannyira irigyelt. De az álom nem tartott sokáig. Alighogy a kis Ryu elkezdett óvodába járni, jelentkeztek a dolgok. Agresszív volt társaival szemben, ha valami nem tetszett neki, fizikailag torolta meg. Sokszor megütötte, ellökte, máskor megharapta óvódás társait. A szülők kétségbe estek, nem tudtak mit kezdeni a problémával, egyszerűen nem tudták elhinni, hogy az ő tökéletes kisfiukkal valami baj van. Az apuka úgy döntött, ez biztos csak valami hóbort, előbb-utóbb kinövi. Nem így lett. Ahogy a kis Ryu iskolába került, minden egyre csak rosszabbodott. Ő nem értette, mért haragudnak rá, hiszen jó gyerek volt, csak azt csinálta, amit a fülébe súgtak... nem tudta, hogy rossz dolog másokat bántani. Ahogy cseperedett, a szülei komolyan aggódni kezdtek, pszichológushoz küldték a fiút. A mogorva, szigorú öregember pedig csak rontott a problémán: a kisfiú egyenesen rettegett tőle, frusztrált lett és ettől még dühösebb. Folyamatos dühkitörései voltak, amiket apróbb állatkákon vezetett le. Egereket, madarakat fogdosott, és módszeresen megölte őket. A hang pedig egyre jobban biztatta. Egy alkalommal, mikor épp a szomszéd néni macskáját zsigerelte ki a garázsban, az édesanyja rányitott. Onnantól kezdve romlott el igazán minden. A szülei undorodtak tőle, az anyja egyenesen rettegett, míg az apja csak dühös volt. A férfi verni kezdte, hogy észhez térítse fiát, kevés sikerrel. Aztán egy alkalommal megtörtént a tragédia: Ryu összeveszett egyik osztálytársával, majd hogy megoldja a problémát, egyszerűen kilökte őt az ablakon. A fiú szörnyethalt. Az elkövetkezendő éveket intézetben töltötte, a három év alatt pedig teljesen kifordult önmagából. Mikor 18 éves korában kiengedték... más ember lett. Igazán elvadult, verekedésekbe keveredett, ivott és drogozott. Aztán összejött egy lánnyal. Fülig beleszeretett... majdnem egy évig voltak együtt, mígnem rajta kapta szerelmét egy másik sráccal. Az agya pedig végképp elborult: egy vascsővel módszeresen mindkettejüket agyonverte. Alig egy hónap múlva, 19 évesen bíróság elé állították, és több ember meggyilkolásáért elítélték. Kivizsgálta egy pszichológus is, aki úgy rendelkezett, büntetését egy elmegyógyintézetben kell letöltenie. 19 éves kora óta sínylődik elzárva a világtól...

Hobby: Olvasás.

Foglalkozás: Elmebeteg.

Extrák: --- uni --- mindenki fél tőle már az intézetben, az orvosoktól a diliseken keresztül mindenki, annyi ember vére szárad már a kezén. --- ő az egyetlen, akinek megengedik az intézetben, hogy dohányozzon --- van egy fekete könyve, amiben préselt virágokat tart. Mielőtt gyilkolna, a kiszemelt áldozattól megkérdezi, melyik a kedvenc növénye, majd az említett virágot beszerzi és kipréseli az emlékére, csak utána öli meg. Senki nem sejti, de igazából mindegyik növény egy kioltott emberi életet jelképez. A könyvben pedig ijesztően sok virág van --- nagyon jó kézügyessége van, rendkívül jól fest --- mindig is világot akart látni, erről az álmáról pedig a mai napig nem mondott le --- ha ideges, a kezét vagy a száját kezdi harapdálni ---

Képinfo: A kép nem az én tulajdonom, csupán illusztráció. (http://)

Engedélyezve: 2015. 05. 26.
2018. 08. 05.

Módosítva: 2018. 08. 05. 20:38:34
Módosította: vicii

Státusz: Aktív

© Copyright 2009-2018. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).