Név: Muneror Withersmooth
Kategória: Fantasy
Feltöltő: ef-chan
Kor: mivel nem emlékszik rá, 27-re tippelte magát
Külső leírás: Az átlagmagasság felső rétegeit súrolja 185 centijével, amelyhez 70 kiló tömör izom párosul. Nem sok felesleget lehet találni rajta annak ellenére, hogy igen jelentős mennyiségű étket képes magába termelni. Haja mogyoróbarna, de selymes, s jelenleg olyan félhosszú kategóriát súrolva áll, amerre jól esik neki. Amikor kis védencének kedve támad, és ráparancsol, akkor levágatja, egyébként elvan vele, őt nem zavarja, bármilyen hosszú is, maximum valami madzaggal vagy szalaggal, végső esetben sapkával tartja kordában, hogy ne zavarja, aztán a többi meg elfér. Szemei halványkékek, rókákéhoz hasonlatos metszésű, és igen nehéz belőlük kiolvasni bármit. Öltözéke a kötelező testőregyenruha, amelyhez tartozik egy öv, melyen négy tekercs helyezkedik el, ezekbe a tekercsekbe különböző fegyverek vannak pecsételve, amelyeket így egyszerűbb szállítani, s neki semmi egyéb dolga sincs, csak az ujjába harapni, hogy abból kis vér serkenjen, s úgy megérinteni a tekercseken levő jeleket, hogy megidézze a fegyvereit, vissza pedig ugyanezen módszerrel képes visszahelyezni őket. (Ez egy automatikus mágia, nem pedig a saját ereje). Néha, ha kis védence vagy annak családja külön kéri, egyéb ruhadarabokat is magára ölthet, ilyen szempontból is elég nemtörődömnek és teszek rá típusnak tűnik, de abban mindenki egyetért, hogy valahogy jobban állnak rajta a rosszfiús cuccok, mint a jófiús vagy elegáns darabok.
Jellem: Komoly, rideg személyiségnek tűnik, aki bár engedelmeskedik, de sosem hajol meg igazán, s sokan első ránézésre megriadnak tőle, mert fura, csendes és titokzatos viselkedéséhez közönyös, gyakran akár rideg pillantás is társulhat, s az az érzése támadhat az embernek, szolgalelkűsége mögé rejtőzve csak a pillanatra vár, hogy átvághassa mások torkát. Erre csak rátesz egy lapáttal, ha előbukkan egy-egy korábbi sérüléséből származó sebhelye. Ráadásul ritkán mosolyog, még kevésbé lehet hosszas beszédre bírni, valamint kiváló reflexei, megérzései és félelmetes fegyverkezelési és önvédelmi képességei még gyanúsabbá teszik. Pedig voltaképp csak mások távolságtartása idézi elő belőle a hasonló távolságtartási igényt, mert nem az a típus, aki behatolna más privát szférájába, ráakaszkodva, ha az nem akarja. Pedig voltaképp barátságos, és igen mély gondolatok is rejtőznek szíve mélyén, amelyeket nem rejt, csak rá kell szánni az időt, hogy kihámozzák onnan őket. Ilyen valaki azonban nem sok akad, azok közül is a védence jutott a legtovább, aki még a gyermeket is képes volt előhozni belőle. Mellette mindig mosolyog, bohóckodik, felszabadult, s olyannyira ragaszkodik hozzá, hogy ma már semmi sem fontosabb nála, s a mosolyánál. Talán azért is találtak ennyire egymásra - legalábbis ő mindenképp így érzi - mert mindketten magányosak voltak, ő azért, mert nem tudta, kicsoda, míg a fiú azért, akinek született. Új életet kezdett hát a kedvéért, s születésnapját a családdal való első találkozás időpontjára tette, s célja, hogy megőrizze a család boldogságát, s kis védence mosolyát.
Élettörténet: Életére nem igazán emlékszik, azóta vannak konkrét emlékei, hogy először találkozott jelenlegi védence szüleivel, így nem emlékszik arra, hogy voltaképp egy szomszédos ország polgáraként látta meg a napvilágot, s hogy négy éves korában a szeme láttára ölték meg a szüleit, s két nővérét, s hogy őt rabszolgának adták el. A folyamatos munkában megerősödött, s egyre forrt benne belül a bosszú. Mikor alkalma volt rá, gazdájától, aki nem bánt vele kegyesen, s aki miatt őriz pár maradandó sérülést a testén, megszökött, s egy ideig csatangolt, lehetőleg minél messzebb korábbi életterétől. Végül egy városba érve felvették az egyik harcművészeti iskolába. Itt tanult 9 éves korától egészen 15 éves koráig, amikor is egy korábbi tanítvány tért vissza a dojoba, s kiválasztott pár tanítványt, köztük őt is, akiket egy rejtett hegyi táborban profi bérgyilkossá képzett ki. A dojo ezen “ága” titkos, de ők szerzik a legtöbb pénzt magának a dojonak. Nem volt oka tiltakozni, hiszen bosszút akart állni családja gyilkosain. Keményen küzdött, gyakorolt, s a legjobbá vált. Viszont sosem vett részt végül egy küldetésen sem, mert mikor úgy érezte, nincs mit tanulnia tovább, s be akarták vetni, egyszerűen távozott, s végzett azon társaival, akiket utána küldtek, hogy tegyék el láb alól. Ezután nyomozni kezdett, s szép lassan két év alatt felszámolta azt a bűnszövetkezetet, amely felelős volt a családja haláláért is, majd felcsapott bérgyilkosnak, de csak olyan ügyeket vállalt, ahol rosszfiú volt az áldozat, és erről önmaga is megbizonyosodhatott. Egyfajta tisztogató volt, aki nem legális keretek között végezte a munkáját, így várható volt, hogy az ő életére is pályázni fognak az alvilágból, s félik azok a hatalmasságok is nevét, akik korruptak, és az alvilág ezer szállal hálózta be őket. Egy ilyen hajtóvadászat alkalmával sikerült kissé jobban megszorongatniuk, mint gondolta volna, s súlyos fejsérüléssel zuhant bele egy magas szakadékból egy gyors folyású patakba. Szerencséjére ki tudott mászni belőle, de a parton elájult. Eszméletével együtt vesztette el emlékeit is, így teljesen zavart állapotban tért magához egy falu kórházában. Mivel magával kapcsolatban semmire nem emlékezett, azt tanácsolták neki, látogasson el a fővárosba, ahol mindenkiről apró feljegyzés szól, és ott talán tudják majd a hatóságok azonosítani. Felkerekedve eleget tett ennek a javaslatnak, s már a fővárosban rótta az utcákat, mikor egy kisebb utcára befordulva csetepatéba botlott. Maszkos rosszfiúk vettek körbe egy nőt, s testőreit, és már ránézésre megállapíthatta bárki, rosszul áll a szénájuk. Ösztönösen cselekedve rendezte le a maszkos illetőket, s a nő hálája jeléül meghívta magához. Igen előzékenyen bánt vele, s próbált segíteni, de mivel nem tudtak semmit kideríteni, így épp távozás mezejére lépésen gondolkodott, mikor a nő és férje előálltak azzal az ötlettel, hogy csatlakozhatna a testőrségükhöz, és vigyázhatna a fiukra. Csak ideiglenes melóként vállalta a dolgot, mert pénzre volt szüksége, hogy folytathassa a kutatást, de olyannyira itt felejtette magát, hogy már rég nem gondol azzal, hogy tovább kellene állnia, hiszen olyan jellegű nyugalmat talált itt meg, amelyet talán sehol máshol nem találhatna, de nem is kíván keresni.
Hobby: evés - igen, hobbiszerűen élvezi; játék - iszonyatosan szeret játszani, szinte bármit, bár ezt külseje alapján nem gondolnánk.
Foglalkozás: testőr
Extrák: Valódi nevét maga sem tudja, a Muneror vándort jelent, a Withersmooth pedig a kedvenc fegyverének a márkája. * Igaz nem emlékszik rá, s azóta már átesett pár tudatos kiképzésen is - amin jobbára ösztönből jól teljesített elsőre - de sokrétűen képezték ki, a legtöbb fegyvertípussal legalább középhaladó szinten képes bánni, de a kedvence egy Withersmooth márkájú pisztoly, amely hasonló egy sima pisztolyhoz, csak épp nem tartozik hozzá golyó, hanem gazdája vérmérsékletéből és gyilkolási szándékából táplálkozva energialövedékeket lő ki magából. Muneror nem is tudja mostanság, csak akkor használni, ha védence élete forog kockán. * Foglalt
Képinfo: ismeretlen alkotó (valahonnan deviantartról az "ősidőkből") (http://)
| Engedélyezve: |
2012. 02. 12.
2012. 02. 14.
|
Módosítva: 2012. 02. 13. 21:57:34
Módosította: ef-chan
Státusz: Aktív
|
