Név: Mericius Ikan Bringolf
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Mora
Kor: 17
Külső leírás: Kifejezetten apró termet, talán még törékeny is, de ritkán kerül olyan helyzetbe, hogy ez kiderüljön. Nem mintha nem vágyna a korabeliek közé, hogy ő is fogócskázhasson és rohangálhasson a szabadba, de elég ritkán van rá lehetősége. Mivel sokszor még a naptól is óvják, bőrszíne eléggé halovány, tökéletes kontrasztban áll koromfekete hajával. Tincsei ápoltak és selymesek, de úgy meredeznek mindenfelé, mintha gazdájuk direkt kócolná őket, ami nem igaz, de a rakoncátlan frizura nagyon jól áll neki. Szemei hihetetlenül mélyzöldek, már-már feketék, és általában olthatatlan kíváncsisággal ragyognak a környezetére. Képes olyankor is mosolyogni, mikor belül össze van törve, ám tudja, hogy ezzel megnyugtatja környezetét, így magára erőlteti. Ha viszont szívből teszi, amúgy is bájos pofija, a szokásosnál is vonzóbb és elragadóbb lesz. Karcsú, és véleménye szerint, ráférne az erősítés, de korát tekintve, nincs még lemaradva semmiről. Szeretne magasabb lenni, és erősebb, mert nem szívleli, hogy mások segítségére szorul. Öltözete általában a fehér szín körül összpontosul, tarka színekben ritkán látni, de még feketében is. Viszont a fehér ruháit többnyire fekete tintapacák díszítik, mintegy szimbolizálva erejét.
Jellem: Már kiskorától kezdve sulykolják belé, hogy mennyire különleges, és fontos a népének, ám neki mindig is az volt a vágya, hogy normális lehessen, és egyszerű életet élhessen. Nem is tökéletesen engedelmes mindig, nem egyszer lógott mér meg testőrei elől, hogy kicsit a maga feje után mehessen, és azt tehessen amihez kedve van. Ám ilyenkor szülei mindig halálra aggódták magukat, és jól meg is szidták, így idővel minimalizálta az ilyen alkalmakat. Ha nem is lett mintagyerek, megtanulta elfogadni a sorsát. Kedves, és vidám személyiség, bár kissé magányos. Emberekkel alig akad kapcsolata, mert a firkáktól mindenki tart, így irányítójukat is kerülik - habár nem utálják -, még ha tudják is, hogy neki köszönhetik a békéjüket. Akiknek viszont fontos, azok nem szeretik szomorúnak látni, és rögtön aggódni kezdenek. Ezek leginkább a szülei, és egykét szolgáló, akiket barátjának nevezhet. Őket mindig mosolyogva fogadja, vidáman beszélget velük, és csak akkor engedi meglátszódni a szomorúságát, ha egyedül van. Türelmes és viszonylag csendes, bár néha elszalad vele a ló, és képes órákig csacsogni valami, mások számára értelmetlen dologról. Egészen ritka alkalmakkor, tud kissé számító is lenni, ami csak annyit jelent, hogy némi színészkedéssel eljátssza a hattyú halálát, ezzel érve el a célját. Ezek persze csak egyszerű célok, mint valami édesség, vagy könyv. Nagyobb dolgoknál sose használná ki környezete érzelmeit. Felettébb ragaszkodó, ha valakit megszeret, azért bármire képes.
Élettörténet: Az országa igen kicsi, eltörpül a szomszédos birodalmak mellett, így sokáig fenyegette a veszély, hogy eltiporják, bekebelezik. Ám a kis ország, Galaia lakóinak tudhatja a firkákat is, egy emberek számára láthatatlan, természetfeletti fajt. Ők akkor kapnak testet, és válnak láthatóvá a halandók számára, ha a kiválasztott erejével megidézi őket. Akárhányszor veszély fenyegette az országot, a királyi család tagjai közt fellelhető kiválasztott harcba szólította a firkákat, így megvédve a hazáját. Általában egy ilyen hatalmas erőbevetés után, az életével fizetett. Meus is kiválasztottnak született, és ismerve elődjei sorsát, szülei borzasztóan aggódnak. Már kiskorától kezdve óvják őt mindentől, pedig a fiú egyáltalán nem gyenge, és akaraterőben sem szenved hiányt. Mégis, amióta az eszét tudja, testőrök őrzik, szülei pedig bőszen imádkoznak, hogy a béke szomszédjaikkal tartson ki örökre. Így a fiúnak csak annyi dolga akadna, hogy az emberek között időnként csintalankodó firkákat megnevelje, és hazaküldje őket. Ez szinte semmi energiájába se kerül, de ő az egyetlen, aki lefestés nélkül is látja őket, és képes tárgyalni velük. Ha ilyen dolga akad, mindig elkíséri őt a palotán kívülre egy testőr. Egész sok testőre volt már, de kevéshez fűzték szoros szálak. A többség úgy gondolta, hogy nem egyszerű királyi sarj, hanem békéjük záloga, egy igen értékes… tárgy. Talán ezért se tudták igazán visszafogni a szökéseit, és mondtak végül fel, nem kockáztatva, hogy mellettük legyen baja. Azonban ha valaki látja benne a gyerekkorától megfosztott fiatalt, és képes megszerettetni magát vele, azoknak igen ritkán jut eszébe gondot okozni. Erejét nem tartja átoknak, mert nagyon szereti a firkákat, és annak ellenére, hogy tudja, mivel járna, ha egy sereget kéne lefestenie, gondolkodás nélkül tenné meg, ha ezzel megmenthetné az országát.
Hobby: Festés, rajzolás, olvasás, elnézegetni a holdfényben úszó tájat, vagy éppen a lemenő napot. Néha környezete idegeire menni. Felfedezni a palota és a kert rejtett zugait. Játszani a firkákkal.
Foglalkozás: -
Extrák: **A firkák természetfeletti lények, senki se tudja honnan jönnek, és valójában miért, de már hosszú, hosszú ideje megjelentek. Az embereknek addig láthatatlanok, míg a kiválasztott sebtében fel nem vázolja alakjukat. Ehhez nincs szüksége papírra, vagy tintára, csupán mágiáját használja, és a levegőbe rajzol. Ezt a tevékenységet hívják felfestésnek. A firkák így láthatóak lesznek az egyszerű embereknek is, de a kiválasztottal hajlandóak csak tárgyalni szinte. Amúgy számtalan alakban léteznek, a legkisebbektől kezdve, a hatalmasokig. Nem rosszindulatúak kifejezetten, de néha elvetik a sulykot, és nem csak apró csínyeket követnek el.** Meus imádja az édességet, főleg a tortákat.** A kiválasztottak eredetileg halhatatlanok lennének mágiájuknak köszönhetően, ám eddig többnyire életüket vesztették a csatákban, vagy rájuk küldött bérgyilkosok keze által.**
Képinfo: http://
| Engedélyezve: |
2012. 02. 12.
|
Módosítva: 2012. 02. 11. 23:40:57
Módosította: Mora
Státusz: Aktív
|
