Név: Danny J. Navarro
Kategória: Yaoi
Feltöltő: makeme_real
Kor: 29
Külső leírás: Nem túl magas, de nem is túl alacsony, átlagos magasságú, kb. 175 centiméter magas. Alkata nyúlánk és kecses – olyan, mint egy atléta. Vékony, de formás, karcsú testét finoman díszítik szálkás izmok, de ezek inkább teste szépségét, mintsem erejét hivatottak mutatni. Bár tény, hogy az utóbbi két évben lefogyott kissé... Kezei hosszú, kecses, karcsú ujjakban végződnek, amiken előfordul, hogy gyűrűket is hord. Egyet legalábbis biztosan. A jobb füle ki van lyukasztva, de nem mindig hord benne fülbevalót, egyébként sem nagyon hord ékszereket, mindössze kettőhöz ragaszkodik: egy nyaklánchoz és egy gyűrűhöz. Arca különleges és szép, vonásai kicsit egzotikusak, leginkább a régi idők arisztokratáihoz hasonlít. Szemöldöke szép ívű, orra édesen fitos, ajkai pedig kellemesen teltek és különösen ívesek. Haja kicsit hosszabb és enyhén hullámos, nagyon dús, szinte mindig kócos, de ez áll jól neki. Tincsei az sötétbarna és a fekete keverékében ragyognak, és ez a szín tökéletesen illik meleg, aranybarna szempárjához. Sokszor látni elegáns ruhákban, hiszen munkája megköveteli tőle, hogy mutatós és megnyerő legyen, de ha a helyzet engedi, szeret kényelmes cuccban is járni.
Jellem: Kedves, odaadó, ambiciózus és hűséges. Nagy szíve van, hatalmas lélekkel, úgy tűnhet, mindenki számára van benne hely. Úgy tűnhetett... amíg egy személy el nem foglalta a hatalmas szív javarészét. Bár ez sem változtatott rajta, ugyanolyan együtt érző, segítőkész és kedves lélek maradt, aki mindenkinek mosolyt tud varázsolni az arcára, akiből sugárzik az életkedv, akit csak szeretni lehet. Nagyon tud szeretni és ragaszkodni, de ismeri a határokat is, soha nem fojt meg ezzel a szeretettel senkit, mindig odafigyel erre. Bár tény, hogy jelenleg egy kicsit más. Életének jókora mélypontján van túl, ezért néha még ma is felfedezhető benne a hidegség, a depresszív hangulat, előfordul, hogy hosszú időn keresztül csak ül, és szomorúan néz ki a fejéből.
Élettörténet: Egy gazdag, jómódú család első és egyetlen gyermekeként jött a világra. Szülei mindketten elismert ügyvédek voltak, jó keresettel – és rengeteg munkával. A fiukra nem is nagyon maradt idejük, de arra volt pénzük, hogy felvegyenek mellé egy dajkát. A kis Danny tehát semmiféle bensőséges kapcsolatot nem tudott kialakítani a szülőkkel, csak a dada állt közel hozzá és mutatott felé szeretetet és törődést. Danny neki köszönheti azt, hogy ilyen lett, és nem olyan felszínes, munkamániás, személytelen ember, mint a szülei. Talán mássága is arra vezethető vissza, hogy gyakorlatilag soha nem volt apja. Mássága, amire középiskolában jött rá, nem titkolta, de nem is hirdette. És még ennek ellenére is népszerű maradt. Gyermekkorában is imádta mindenki, és ez végig is kísérte az életét. Sok barátja nem volt ugyan, hiszem különbséget tudott tenni az őszinte barátságok és a felszínes haveri kapcsolatok között. Szüleitől örökölte ugyan, hogy merre akarta venni az irányt középiskola után, de már kész tervek voltak a fejében, hogy hogyan ne legyen olyan, mint ők. Élete megváltozásának első momentuma 19 éves korában történt meg. Egyik jó barátja mindenáron katona akart lenni, Danny pedig elkísérte az egyik katonai akadémia nyílt napjára. Másod-, harmad- vagy negyedéves hallgatókkal lehetett társalogni, és Danny türelmesen, bár kicsit unottan járkált barátja oldalán – egészen az egyik standig. Ugyanis a hallgató, akivel barátja éppen beszélt, igencsak felkeltette a figyelmét. Bár közvetlenül egymáshoz nem szóltak egy szót sem, gyakran akadt össze a pillantások, és fel-feltűnt egy halvány mosoly is a másikra. Azonban – Danny legnagyobb bánatára – ez ennyiben is maradt. Az élet ment tovább, Danny beiratkozott a Harvardra, jogot tanult, és igen, több kalandba, hosszabb-rövidebb kapcsolatba is belekeveredett. De tény, hogy soha nem tudta kiverni a fejéből azt a ragyogó szempárt, sem a hozzátartozó lélegzetelállító mosolyt. Szerelem volt első látásra – és első próbálkozásra. Danny soha nem számított volna arra, ami történt, mégis: gyanútlanul csempészték be magukat barátaival a West Point végzősbáljára, ahova külsősök és már végzettek is bemehettek. Alig egy fél órával később látta a tömegben megvillanni azt a bizonyos szempárt, amint egyenesen rá néz. Kétségbeesetten kezdte kutatni, ám egy óra keresés után sem lelte, így lemondóan sétált oda a bárpulthoz, hogy kérjen magának egy italt. Amikor felhangzott mellette a kérdés, miszerint mit iszik, levegőt is elfelejtett venni – felismerte a hangot, még akkor is. És valóban, az a bizonyos három évvel azelőtti srác mosolygott rá. Egyenruhájából Danny megállapította, hogy már végzett, hiszen kitüntetés és magasabb rangjelzés is díszelgett már rajta. Bemutatkoztak egymásnak, és a katona, Jason, meghívta egy italra. Sokáig beszélgettek... Aztán még tovább. Az italokból lassan mozi és vacsora lett, és Danny csakhamar azon kapta magát, hogy fülig beleszeretett a fiatal tisztbe – viszonzottan. Elválaszthatatlanok lettek, és amint Danny is lediplomázott, összeköltöztek. Danny tisztában volt vele, hogy árnyoldalai is vannak, ha valaki egy katonatisztbe szeret bele, de bizakodó és optimista volt, mint mindig. Pénzügyi jogtanácsosként helyezkedett el, ami azt jelentette, hogy ügyvéd lett, de teljesen kötetlenül: ügyfelei pénzes és elfoglalt emberek voltak, így maga osztotta be az idejét, és bár sokat keresett, mégsem volt elfoglalt, sőt, rengeteg időt tölthetett Jasonnel. És Jason mindig visszajött hozzá... egészen egy bizonyos napig. Jasont Afganisztánba vezényelték külszolgálatra, de Danny még mindig hitt az optimizmusában. Egészen addig, míg egy nap két egyenruhás tiszt nem kopogtatott a Jasonnel közös lakásuk ajtaján. Danny tudta, hogy vége, érezte... És amikor a tisztek kimondták a szót, miszerint őszinte részvétük, Danny összetört. Jasont és társát egy bevetés során megtámadták, és mindketten nyomtalanul eltűntek. Hiába keresték őket... Odavesztek. Danny sokáig nem fogta fel igazán. Gyűlölte a szánakozó pillantásokat, és mindegyiknek belemosolygott a képébe. Élete szerelmének temetésén dőlt össze a világa végleg. A tiszteletlövések mintha egyenesen a szívébe fúródtak volna, keservesen zokogva vette át a koporsóról lehajtogatott amerikai zászlót, és képtelen volt elhinni, hogy ez tényleg megtörténik. Öt gyönyörű év után elvesztette a férfit, akit igazán szeretett. És mindennek már két hosszú éve. Danny összeomlott, kiborult, mély depresszióba süllyedt, és még az öngyilkosság is megfordult a fejében. Jason után akart menni. Egyetlen támasza volt, Jason ugyanúgy gyászoló legjobb barátja, Tyler, akit mindig is kedvelt, és az életét is neki köszönheti. De tényleg. Egy teljes doboznyi aszpirint döntött magába egyik este, csak arra nem számított, hogy Tyler éppen azt az időpontot választja egy látogatásra. Mikor Danny nem nyitott ajtót, de még csak nem is felelt, Tyler szabályosan rátörte az ajtót, és mikor meglátta, hogy mi történt, rögtön Danny segítségére sietett, hiába nem akarta ő ezt. Meghánytatta, aztán már vitte is a kórházba. Megmentette az életét, de onnantól kezdve el sem mozdult mellőle, nehogy még egyszer ilyesmi történhessen. Napi rutinná vált, hogy mellette van, amit kezdetben Dannyt idegesítette, nyűgnek érezte, púpnak a hátán, aztán fokozatosan hozzászokott. Alig egy év elteltével pedig már szabályosan élvezte is a társaságát. Egy óvatlan pillanatban elcsattant egy apró csók is, de utána mindketten visszakoztak. Pár héttel később viszont együtt mentek bulizni, és mikor Tyler hazakísérte... ott kötöttek ki, ahol nem lett volna szabad. Mondhatnánk, hogy az ágyban, de igazából a kanapén. Másnap mindketten rettenetesen zavarban voltak, és néhány napig nem is nagyon találkoztak. Amikor végül mégis, tisztázták a dolgokat... és úgy döntöttek, nem akarnak semmi rossznak az elrontója lenni. Kezdetben mindkettőjüket kínozta az érzés, hogy Jason emlékét „csalják meg”, de tudták, hogy tovább kell lépniük. Már majdnem egy éve tart ez a kapcsolat, és Danny Tyler segítéségével végre elérte, hogy el tudja engedni élete szerelmének emlékét.
Hobby: bármit szívesen csinál, ami nem fenyeget azzal a veszéllyel, hogy újra eszébe jut Jason
Foglalkozás: pénzügyi jogtanácsos
Extrák: Foglalt. *** A nyakában hordott láncon különleges medál van: egy gyűrű, ami pontosan annak a párja, amit az ujján is hord. Jelentősége nem volt, jelképesen ajándékozták egymásnak Jasonnel a gyűrűket. Bevett szokásuk volt amolyan emlékeztetőt adniuk egymásnak, így amikor Jasont elszólította a sereg: Jason egy láncra fűzte a saját gyűrűjét, amit Danny addig a nyakában hordott, amíg Jason vissza nem tért. Jason pedig egy medált vitt mindig magával, ami bárhol elfér, és Danny képe van benne. Jason eltűnése óta Danny egyszer sem vette le a nyakából a láncot, és a gyűrűt is hordja. Ez mára már csak amolyan megszokás, és Tyler sem veszi zokon. *** Amikor szerelmét hivatalosan is halottnak nyilvánították, rászokott a dohányzásra, és azóta nem is tudta letenni a cigit. *** Ma már csak nagyon ritkán, de vannak különféle rémálmai Jason haláláról.
Képinfo: http://
| Engedélyezve: |
2014. 03. 24.
2014. 05. 02.
|
Módosítva: 2014. 05. 02. 14:27:34
Módosította: makeme_real
Státusz: Aktív
|
