Név: Sehlyn
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Silvery
Kor: alig néhány évtized
Külső leírás: Olyan akár az égből szállingózó hópihék: tiszta, kecses, hűvös. Jóformán az egész eddigi életét a hegyekben élte le, és a testében lévő mágia változékonnyá, alkalmazkodóvá tette a külsejét. Öregebb testvéreihez képest, akik még ismerték az erdők világát, ő sokkal inkább beleillik a hegyvidék rideg, színtelen környezetébe. A bőre olyan fehér és hamvas, akár az érintetlen szűzhó, melyen megcsillannak a bágyadt napsugarak, a haja hűvöskék árnyalata a jégsziklák fagyos színét idézi. A hatalmas szemek elrejtik a cikázó gondolatokat, a tekintetében mindig ott csillog az a mágikus titokzatosság. Szerencsére nem csak a külseje alkalmazkodott a környezethez, társaival ellentétben őt egyáltalán nem zavarja a hideg, durva szél, szívből rajong a hóért, hiszen a teste szinte az itteni fagyban született. Egyáltalán nincs tudatában a szépségének, pedig az egész lényéből árad valami különös, gyermeki báj, ami könnyedén ámulatba ejti a körülötte lévőket.
Jellem: Bonyolult, kibogozhatatlan jelleme van, de a legfőbb tulajdonsága talán a kíváncsiság. Neki nem volt lehetősége megélni mindazt, amiről az öregebb társai, a testvérei ódákat zengnek. Csak mesékből, történetekből ismeri azt a gondtalanságot, azt a boldogságot, azt az erőt, ezért úgy érzi, hogy mindent tudni akar, mindent hallani akar, minden lehetséges információt mélyen magába szeretne szívni addig a pontig, amíg a szemeit lehunyva szinte érzi, szinte látja, szinte megéli az elveszett pillanatokat. Minden napját meghatározza a vágyódás… vágyódás az ismeretlen és kívánt világ után. Rettentően naiv és hiszékeny, nem ismeri rosszindulatot, a hatalomvágyat, az irigységet. Általában mosolyog, sokat nevet, nimfa létéhez híven szeret játszadozni, piszkálódni, kacérkodni, pedig a szíve mélyén retteg a fajtája pusztulásától. Tudja, hogy az elfek mágiájából született a népük, s mikor elmenekültek a háború karmai közül, elvesztették a halhatatlanságukat. Évről évre egyre gyengébbé és reményvesztettebbé válnak, és semmit nem tehetnek azon kívül, hogy várnak egy jelre, ami talán soha nem jön el. Egy jelre, ami visszahívná őket. Egy jelre, ami minden megváltoztathatna, hiszen az elfek háborúja nem tarthat örökké…
Élettörténet: Réges-régen a világban béke és csend uralkodott. Az évszázadokat átívelő békeidőkben az elfek népessége megnövekedett, a mágiájuk hatására a környezetük megtelt varázslattal, a mágikus lények megszaporodtak. A fák kacagása, a szél dalolása, az életre kelő természet megrémisztette az embereket. A történelem örök harmóniája felborult az emberek elvándorlásával. Miután a külső ellentét megszűnt, a belső viszályok, amiket eddig elnyomott az emberek iránt érzett egészséges ellenszenv, kiéleződtek. Nem volt szükség sok időre, alig néhány évtizeddel később az elfek népe végleg szétszakadt: az éjszaka, a sötétség, a csillagok fényéből táplálkozó sötét elfek és a Nap és a természet szülöttei, a zöld elfek egymás ellen fordultak. A történelem legvéresebb háborúja volt készülőben, de a tényleges harcokat jóval megelőzték a hanyatlás vészjósló jelei. A feszültség megterhelte az érzelmektől erősen függő elfek mágikus képességeit, a viszályok, a feldúltság megfosztották őket a gyermeknemzés csodájától. Az elfek virágzó történelme véget ért, a varázslények, akiket az ő mágiájuk táplált, legyengültek. Már nem táncoltak dúdoló vízi tündérek a csobogó patakok habjain, a napsugarak csilingelése nem díszítette a szél búgását. Az erdő mély álomba merült. Ekkortájt született Sehlyn a nimfák utolsó gyermekeként. A pusztulás, a kétségbeesések időszakában látta meg a napvilágot a hatalmas erdők legveszélyeztetettebb élőlényeként. A nimfák a szerelem, a termékenység szimbólumai voltak, az erejük, a mágiájuk értékessé tette őket a háborúra készülő felek szemében. Az elf vezérek vakok lettek mindenre az ellentéteken kívül. Már nem látták, hogy minden lépésükkel világokat zúznak porrá maguk körül. Az egykor vidáman kacagó erdő fái közé szépen-lassan beköltözött a rettegés. Az elfek az elveszített mágia visszaszerzésének lehetőségét látták a belőlük született varázslényekben, a harc a túlélésért megkezdődött, a varázslények menekülésre kényszerültek. A keletre húzódó zöld elfek és a nyugaton letelepülő sötét elfek közé ékelődve csak két választásuk maradt: a délen elterülő alföldvilág, ahová az ősi ellenségeik, az emberek vándoroltak, vagy az északi hegyvidék. Észak felé menekültek, a hegyekben kerestek búvóhelyet, abban reménykedve, hogy az elfek indokolatlanul felkavarodott ellentétei idővel leülepszenek, hiszen a jó és a sötét mágia kiegészítik egymást: egyik sem tud létezni a másik nélkül.
Hobby: Jóslás a csillagokból, éneklés
Foglalkozás: -
Extrák: A nimfák a szerelmi mágiából születtek, a termékenység szimbólumai. A békeidőkben táncukkal, énekükkel a magányos elf szíveket vigasztalták, de a szívüket, a szerelmüket soha nem adhatták nekik. Egy nimfát csak a szíve összetörésével lehet megölni, a testükben csordogáló mágikus vér halhatatlanná teszi őket. Az elf háborúk idején különösen értékes prédává váltak, hiszen a szerelmi mágiájuk segítette az elf nők teherbe esését.
Képinfo: ink-pot (http://)
| Engedélyezve: |
2012. 01. 29.
2023. 08. 10.
|
Módosítva: 2023. 08. 10. 11:14:10
Módosította: Silvery
Státusz: Aktív
|
