Név: William Seymour
Kategória: Yaoi
Feltöltő: ef-chan
Kor: 30
Külső leírás: Will átlagmagasságú, 174 centi magas, hozzá nem túl vastag - bár az apjából kiindulva lehet, hogy az lesz, ha az anyjára hasonlít, akkor idősebb korában is meg fogja úszni a pocakosodást, majd elválik. Izmosnak nem mondható, de azért annyi erő bőven szorult belé, hogy egy ájult, átlag méretekkel rendelkező embert azért ha kell, speciális fogástechnikával felteszi a kórházi ágyra - persze miután leengedte a legalacsonyabb fokozatra, nem fog ő megszakadni! Csokibarna haja hosszú, amit a kórházban mindig copfban hord, de szabadidejében szívesen engedi ki - kivéve ha szeles az idő, mert idegrohamot kap attól, ha a képébe csapja a pofátlan természeti jelenség -, ilyenkor még inkább úgy néz ki, mint valami elcseszett tiniideál rocksztár, főleg, mert alapvetően szereti a rockzenét és a hozzá tartozó öltözködési stílust, aminek szívesen hódol szabadnapjain. A kórházban inkább csak farmert enged meg magának hozzá a jó kis kockás ingekkel, és ide a kényelmesebb cipőket preferálja - jó a bakancs, csak nem túl praktikus vagy kényelmes. Viszont a szabad napjain alapfelszerelés a fekete bőrnadrág, a fekete zenekaros pólók, vagy a fehér pólón a szintén bőr mellény szegecsekkel, sőt, ha nagyon rájön, akkor még fura ékszerekkel is telepakolja magát, ezekből főleg a jelképes medálokat, vastag láncokat szereti - utóbbi a nyakától kezdve a derekán át néha még karkötőként a kezén is többször áttekerve. Na és persze az övcsatok, a minél inkább halloweeni rémdekorációkat megszégyenítően ijesztő, művészi övcsatok a gyengéi.
Jellem: A munkájában lelkiismeretes, alapos, maximalista és pontos, igaz, már itt is megmutatkozik alapjelleme, mikor a páciensekkel beszél, mert közvetlen, tabudöntögető - csak mert számára semmi nem tabu, még az se, hogy megbeszélje férfi kezeltjeivel, mennyire lehetnek büszkék a farokméretükre, és hogy milyen állapotban vannak záróizmaik. Persze azért annyira nem érzéketlen, hogy ne vegye észre, ha valaki erre nem vevő, nála megmarad szigorúan szakmai vonalon, de azért akadnak páciensei, akiket felold a közvetlenséggel, azzal a természetességgel, ahogy áll minden vizsgálathoz, mintha nem épp mások nemi szerveit fogdosná, vagy férfiak esetében a fenekükben nyúlkálna. Magánéletében és kollégáival is igen közvetlen, könnyen barátkozik, mindig megtalálja a módját, hogy beszélgetést kezdeményezzen, ritkán van maga alatt, de akkor riasztóan csendes, és egy szót se lehet belőle kihúzni, még azt se, mi a baja. Nem mintha esélye lenne rá bárkinek, mert ilyenkor elrejtőzik a világ elől, ha kell, hát bizony bezárkózik valamelyik kevésbé látogatott személyzeti mosdóba. De alapvetően ritkán búsul neki, ahhoz valami nagyon komoly és lesújtó dolog kell. Legalábbis az ő értékrendjében, mert legutóbb azért zárta el magát pár napra, mert a kedvenc noname rockbandája feloszlott. Elég lazán veszi az életet magát, és lazák az erkölcsei is. Viszont pont ez az egyik legnagyobb negatívuma is jellemének, mert annyira nem csinál semmiből problémát, hogy nem lehet vele igazán lelkizni, nem lehet tőle igazán elvárni, hogy komolyabban vegyen dolgokat, épp ezért ment tönkre mind a két hosszabb távú párkapcsolata is. Egyszerűen elmismásolja a problémákat, nem véve őket komolyan, s nem tud mit kezdeni azzal, ha a partner kiborítja a bilit, mert egyszerűen nem tudja átérezni, miért olyan nagy probléma a másiknak az, ami. Például bár alapvetően hűséges típus, de szerinte nem ügy, ha valakit bevonnak harmadiknak, vagy valakit lesmárol, miközben kapcsolatban van, örömében, ugyanígy nem probléma számára, ha a párja félremegy, ha bevallja, és továbbra is őt szereti. Ahogy az sem katasztrófa, ha mégis elhagyja azért a másikért, csak mondja meg a szemébe, őszintén. Ettől mindenkinek olyan érzése van, mintha nem szeretné igazán őket, mintha számára igazából senki nem lenne fontos, hiszen nemcsak kapcsolataiban, barátaival is ilyen. Ha szükség van rá, ott van, de ha nincs, minden erőlködés nélkül engedi el az embereket az életéből. Igazából, bár még ő sem akarta soha feltárni, ez gyerekkori traumából fakad, amit nem is élt meg traumaként, csak begyűrűzött a tudatalattijába védekező reflexként: mivel a szülei nem nagyon értek rá, dadák nevelték, de azok is időnként cserélődtek, és hiába szerette őket, mintha ők is a szülei lennének, mindig magára hagyták, mentek tovább, ezért nem mer senkit annyira közel engedni magához, még ha igazából nagyon szereti is, hogy fájjon, ha elhagyja, hogy belehaljon a hiányába. Technikailag mondható, hogy még soha nem szeretett senkit ezek szerint tényleg, úgy istenigazán, de azért ez ennél összetettebb és bonyolultabb az esetében, mert igenis mindenkit őriz a szívében, akit valaha is beengedett oda, és olyan részletekre is emlékszik még az egyéjszakás kalandjaival kapcsolatban is, amire általában nem hogy nem emlékeznek az emberek, fel sem tűnik nekik.
Élettörténet: Will értelmiségi család második gyermeke - a középső a három lurkóból. Egy bátyja és egy húga van. Szülei, ahogy testvérei és végül maga is, orvosok. Igazi orvos család az övék, csak pár eltévelyedett nagynéni, nagybácsi, felmenő nem az orvosláshoz kötődő foglalkozást űz/űzött. Mivel jólétben éltek, sosem volt anyagilag problémája már gyerekkorában sem. Viszont szülei, foglalkozási ártalom, nem sok időt töltöttek velük, mivel állandóan dolgoztak, így bensőségesebb kapcsolatot ápol egykori dadáival, mint felmenőivel, de ettől függetlenül nem rossz család az övék, nincsenek nagy megnemértések, drámák, nem dúltak nagy serdülőkori harcok, valahogy mindhárman úgy érezték, hogy nekik is orvossá kell válniuk. A szakirány már eléggé széles skálán mozog, bár eddig mindenki “előkelőbb” posztot választott, vagy háziorvosnak ment, ezért Will nem kicsit lóg ki azzal, hogy urológusnak ment. Iskolai élete nyugalmas és átlagos volt azt leszámítva, hogy elit magániskolákba járt, majd az egyetemen is az önköltséges képzést végezte, valamint több fizetős kiegészítő képzést végzett. Ami kicsit rendhagyóbb, az a gimi alatt befigyelő rockermániája, és egy kisebb zenekar, amit a suliban 2 haverjával alapított, ő volt a ritmusgitáros és énekes, valamint a dalszerző, de igazából sosem léptek túl a garázsban próbálós, álmodozós stádiumon, ahogy igazából ő sem ezen a rockidolos stíluson. Szexuális beállítottságára az egyetemi gólyatáborban ébredt rá, amikor egy szívatás alkalmával sikerült olyan cetlit húznia, hogy csókolja meg a vele szemben állót, aki egy srác volt. Megtette, s egy életre megváltozott az élete. Az egyetem alatt volt is komolyabb kapcsolata is kettő, de inkább a viharos volt jellemzőbb a felfedezése után a szerelmi életére rengeteg futó kalanddal, fellángolással, egyéjszakással, ami alatt több aspektusát is kipróbálta a szexnek, nagyjából kialakítva a saját preferenciáit. Szabadossága ellenére a családja egyik tagja sem tud szexuális beállítottságáról, és nem is tervezi elmondani nekik egyhamar. Talán majd ha aktuális lesz, mert megtalálta azt, aki nélkül nem tudna élni, már ha létezik ilyesvalaki. Maga szkeptikus. Jelenlegi állásába a szakképesítése után került, de korábban már volt gyakorlaton itt, csak a rezidens éveit töltötte máshol - csak ott nem volt hely, hogy felvegyék, itt viszont szívesen látták. Mivel nem tervez nagyon munkahelyet váltani - nincs szüksége arra, hogy a fizetés miatt folyamatosan váltogasson, magasabb presztízsű helyekre beprotezsálja magát, így jól elvan itt is -, ezért nekiállt részletre megvenni egy tetőtéri lakást, ami igazából ilyen amerikai stílusú, hatalmas szoba egyben, ami nappali, konyha, étkező, dolgozószoba, és csak egy kisebb fürdő és két kisebb háló tartozik hozzá - azért kettő, hogy megnyugtassa a szüleit, hogy tervezett családdal, pedig nem, de elfér, mivel a szülei fizették úgyis a lakás kétharmadát, csak a többit kellett megmenedzselnie, hogy azért mégis meglegyen a megdolgozott érte feeling. (Na meg persze a bútorokat lassan szedegeti össze bele, szóval egyelőre úgy néz ki a fele lakás, mint a frissen költözötteknél, minden dobozokban, az ágya pedig tulajdonképp csak egy kényelmes bazi matrac.)
Hobby: rockzenei ereklyék - igaz, csak mértékkel -, illetve régi, témába illő bakelitlemezek gyűjtése, régebben dalszövegeket is írt, de csak a fióknak, ezt a hobbiját mostanában hanyagolja
Foglalkozás: szakorvos (urológus)
Extrák: nagyon-nagyon ritkán, de néha rájön, hogy a rocker szerkóihoz fekete tűsarkút vegyen bakancs helyett, de csak ha tipikusan olyan társaságba megy, ahol tudnak másságáról vagy nem nézik ki érte. Ennek ellenére nem szeret nőnek öltözni, ilyen jellegű igényei nincsenek, csak a magassarkú vonzza, mert - egoista, de tényleg így gondolja - baromi szexi benne a lába. * bár homoszexuális, szexuális beállítottságának semmi köze a szakirányhoz, amit választott, olyannyira nem, hogy még akkor sem jön izgalomba, ha érezhetően hozzá hasonló férfit vizsgál, aki egyértelműen jelzi számára, hogy többen is benne lenne minden kertelés nélkül. Választása egyik oka az, hogy valami olyasmit akart, amit még a családjában senki sem gyakorolt, másrészt pedig szimpatizált az egyetemen azzal a ténnyel, hogy kevesen jelentkeznek erre a szakágra, így a neves oktatóiknak sokkal több idejük volt velük foglalkozni személyenként. Úgy érezte, ez neki valóbb, mert mindig is irritálta, ha nem tudta rendesen feltenni a kérdéseit, vagy nem volt idő arra, hogy elmélyülhessen szakszerű irányítás mellett abban, ami jobban érdekli. Itt pedig jobban volt kapacitása erre az oktatóknak. * Talán meglepő, talán nem, de jól táncol - és nem csak pogózás és headbangelés szintjén, hanem mindenféle társastáncban jártas. * Mióta részegen leszopott egy hajléktalant, nem alkoholizál. Dohányozni meg sosem dohányzott, a drogokhoz pedig csak gyógyszerészeti órákon volt köze. Ehhez képest senki nem mondja meg róla egy buliban, hogy józan. * Iszonyat bevállalós, bár most már emiatt nem éget senkit, mert az egyetem után már egy társaság sem hergeli a hülyeségre. * Foglalt.
Képinfo: valleyhu (http://)
| Engedélyezve: |
2017. 11. 16.
|
Státusz: Aktív
|
