Név: Jean-Donatien Davet Aymé
Kategória: Yaoi
Feltöltő: timcsiikee
Kor: 28
Külső leírás: Egész magas, körülbelül 180 centi nem robosztus, kellemes izomzatú férfi. Jó kiállása és pozitívkisugárzása az enyhén rosszfiús külsővel vegyítve teszi igazán vonzóvá és népszerűvé. Könnyen vált a dédelgetni valóból ijesztőbe, minden csak hangulat kérdése. Öltözködése változatos, ugyan úgy szereti a kényelmes és meleg öltözetet, mint az elegáns, divatosabbat. Szeret más kultúrák átvett öltözeteiben is otthon flangálni, bár a legtöbb, amit otthon hord, ha jó is mindig kicsit fura, idétlen mintákat választ, de még ez is nagyon jól áll neki. Egyedül a nyakkendőt nem szereti annyira, de nem hagyja el azt sem öltözetéből, ha kötelező. Haja olyan sötét barna, hogy már majdnem fekete. Mióta meglátta az első őszhajszálát, olyan sampont használ, ami segít színesen tartani haját, szóval hiúság is van benne, de soha nem festetné be, csupán még nem áll készen arra, hogy látszódjon rajta a kor. Haja félhosszú, és jól formázható, van hogy egy pici félkontyot fog össze hátra magának, de tarkóját még fedik a tincsek, de jobban szereti szabadon hagyni a haját, és el-elsimítani ha kicsúszik füle mögül pár tincs. Bár nem egyszerfordult már elő, hogy vágás előtt már problémás volt a haja és kért egy-egy lánytól kölcsön hajcsatot (hullámcsatot) akik nagyon szívesen adtak neki, és vissza sem kérték. Ezeket egy befőttesüvegben gyűjti valamiért, fura egy hóbort, de az még „szenilisebb” tőle hogy már van egy fél üvegnyi ilyen csatja, mégsem hord magánál sosem, mert elfelejti. Ritkán borotválkozik meg teljesen, inkább csak akkor, ha hazautazik szüleihez, amúgy csak kellemes borostáig szereti nyírni magának. Összességében egy stílusos és ápolt ember, szerencsére pont tartja azt a határt, amit a munkahelye még megenged. Szeme szürkéskék, sötétnek tűnik, de fénytől és érzéseitől függően mondhatni rikítónak is hathat. Mivel edz, sőt oktat is, sportos, kidolgozott testalkatú és picit még hajlékony is. Nem hord semmilyen ékszert.
Jellem: Nem egy lázadó típus, azt kiélte már fiatalabb korában – mondhatni… Külseje szimplán azt a stílust tükrözi, amit évek alatt alakított ki, és amiben igazán jól érzi magát a bőrében. Közvetlen és kedves, elvileg jó a helyzetfelismerő készsége, persze csak ha másokról van szó, és nem felé irányul a dolog. Ha valaki róla beszél, olyan mintha agya rögtön elterelné a figyelmét, és hall, de nem fogja fel. Ugyan ilyen az, ha valaki közeledik felé, akkor csak a túl egyértelmű jelekből fog fel bármit, az utalásból soha, de ha két másik ember között látja ugyan ezt, akkor azonnal feltűnik neki. Gimiben ezért volt részben „kerítő” is véletlenül. Ez magyarázható azzal, hogy pici kora óta mindig csúfolták és szerette kizárni ezt ezért nem is figyelt rájuk, csak ha közvetlen provokálták, viszont még a felé közeledést is csak nehezen veszi észre, mert egyetem alatt többször volt már részeg melegek között akik folyton nyomultak volna, de indig csak viccelődés lett a vége. Emiatt azalaptól is nehezebb eset lett belőle, mert úgy hiszi – tapasztalatai alapján – kedvelik, de igazán szeretni nem tudja senki azért, mert mindennél jobban szereti a tanulást és tanítást. A kisugárzása is mindig kedves és kedélyes, nyugtató és ösztönző, viselkedése pedig ahhoz igazodik, hogy hogyan bánnak vele. Ha valaki sértegeti, hasonlóan válaszol vissza, csak vicces intellektussal, ha valaki kedves vele vagy rajong érte, akkor a legkedvesebb maga is – persze a józan ész határain belül – és ha valaki túl agresszív vele (vagy nem tisztelik épp óra közben) ijesztővé tud válni csupán tekintettel is, hátha nagyobb konfliktus előtt el tudja riasztani az illetőt, mert nem akar senkit bántani – de ha megtámadják, akkor megteszi. Nem előítéletes, így meghallgatja, de nem feltétlen hisz mások véleményének, jobban szeret tapasztalatot szerezni valakiről, és esetleg a kettőt összegyúrva kialakítani egy képet magában valakiről, mint csak egyik vagy csak másik elmondás alapján vélekedni. Sokszor kérdezik tőle, hogy azzal a tudással és hozzáállással, ami neki van simán lehetett volna tudós is akár, de mindig olyasmi a válasza erre, hogy jobban szeret emberi problémákat megoldani, mint úgymond ember felettieket, mert így nem hidegül el senkitől. Szeret társaságban lenni – pedig nem egy „társaság központja” ember – szereti a gyerekeket is, és ezt nem szívesen adná fel azért, hogy el elszigetelt, csak sznob tudós közösség tagja legyen. Nem ilyen módon szeretné jobbá tenni a világot, marad a tanításnál, és annál hogy olykor éjszaka bűnözőket gyepál.
Élettörténet: Azélete sokkal sötétebb annál, mint amilyennek látjuk manapság. Persze nem egy horrortörténet, és nem is annyira filmbe illő drámai, de pont elég ahhoz, hogy gyerekkorában teljesen megváltoztassa az életét. Nem éltek túl jó módban, és az sem segített rajta, hogy édesapja szerencsejáték függő volt. Akkoriban még Párizs külterületében éltek és még egyke volt alig végzett az óvodás korral. Már piciként is jóképességű volt, hamar fejlődött, hamar tanult meg beszélni, bármennyi időt tölthetett a szüleivel azt szerette és nem voltak nagyra törő kívánságai. Éppen kezdte volna azáltalános iskolát, amikor elég nagy változás állt az életébe. Édesapja hatalmas tartozást halmozott fel, amit nem tudtak rajta behajtani, félt a maffiától is, és nem látott más kiutat az egészből, minthogy öngyilkos lesz. Otthon tette meg, és fegyverrel, hogy gyorsan vége legyen. Davet is otthon volt akkor, éppen játszott, amikor meghallotta a puffanást, de nem nyitotta ki az ajtót ahol apja volt a szobában, mert érezte a vér szagát. Édesanyja csak kicsit később ért haza ahol megtalálta fiát kuporogni az ajtó előtt csendben, és talált rá a nő férjére egy levéllel a kezében. Összepakoltak és a rendőrségre ment vele, ahol segítettek rajtuk – főként a levél tartalma miatt. Egy héttel később már Franciaország másik csücskében éltek egy otthonban. Emiatt egy évvel később kezdte az iskolát, mint tervezte, és azaz egy év sem volt kellemes, hiába túl volt – elvileg – a nehezén. Mivel okos volt, soksor ezt a környezetében élő többi gyerek nehezen tudta kezelni és sokszor akarták megverni, persze amikor még nagyon kicsi volt, sikerült is nekik, de nem kellett sok, hogy Davet is kitanuljon valami harcművészeti formát. Mire letelt az az év, amit ott töltöttek, az egyik legféltebb gyerek volt az otthonban, pedig csak önvédelemből verekedett mindig. Már az előtt is gondolt rá, de aziskola elkezdése után fogalmazódott meg benne életét meghatározó mottója. Nincs olyan probléma az életben, ami megoldhatatlan. Édesanyja – azóta sem tudja milyen mód – összeszedett annyi pénzt, hogy saját ki takaros lakásba költözhessenek, és az után is varrásból és takarításból éltek meg, nappal egy konyhán dolgozott, ahonnan volt ételük. Davet ahogy befutott az iskolában, az állami tán ösztöndíjat nyert már alsóbb osztályaiban, és neves iskolára járhatott ingyen. Egy ideig ott is kinézték maguk közül a diákok, hiába volt ápolt, rendezett és szép ruházatú, ráadásul még jobban is tanult a többieknél. Pont ez volt a neheztelés tárgya más diákoktól. Voltak barátai emellett avagy ennek ellenére is, fiúk és lányok egyaránt, de sokkal több időt töltött a tanulással, mint velük, mindig előre tanult, és még akkor sem maradt le, amikor középiskolában másoknak is segített tanulni. Mire elérte a tinédzser kort, végre elért abba a közegbe, ahol érezte, hogy kezd igazán teljessé válni az élete. Lett egy barátnője, az édesanyját támogatta, hogy soha ne érezze magát idősnek a tanuláshoz, így válhatott belőle később fogorvosiasszisztens, ahol megismerte új (most már) férjét. Nagyon szerette és tisztelte új pótapját, ennek ellenére nem vette fel a nevét, azzal magyarázva, hogy nem akar megfeledkezni igazi apjáról, akármilyen csődhalmaz is volt, hogy a nevét tovább víve megmutassa, valaki sikeres is lehet a családban. A középiskola számára nem kis szakítással ért véget, de valahogy –látszólag – ez sosem hatotta meg annyira. A lány nem volt annyira jó tanuló, hogy vele tartson egyetemre, mi több néha nehezményezte, hogy Davet többet foglalkozik a tanulással és a másoknak való segítéssel, mint vele. Míg el nem kezdődött az egyetem, kick-boxolni tanult, azaz már tudott régóta, de letett egy hivatalos vizsgát is ebből, amivel személyi edzővé válhatott hivatalosan. Egyetem alatt ezzel keresett pénzt az ösztöndíjak mellett, hogy anyját ne kelljen terhelni, hiába megengedhették volna már maguknak. Hozzászokott, hogy mindent egyedül oldjon meg. Az egyetemen is szerzett barátokat, de tartotta a kapcsolatot a gimis éveiből ismert emberekkel, akik már javában elkezdtek dolgozni. gyakran járt haza éjszaka, és hiába nem rossz környék, a bűnözés soha nem alszik. Párszor elkapott már kisebb tolvajokat, provokátorokat, akik bántalmaztak nőket, vagy gyengébbeket. Egy kisebb banda is meg akarta már leckéztetni, de velük is elbánt, azóta éjszakai életben is hírhedt – nem nehéz ezt összehozni egy kisebb városban. Szintén egyetemi évei alatt történt, amikor ráébresztette arra valaki, hogy saját neméhez is tud ugyan úgy vonzódni, mint az ellenkező nemhez. Igazán tartós kapcsolata ebből nem igazán volt, csak pár éjszakás, mert partnere elég nagyétkűnek számított és nem elégedett meg az ő szeretetével. Voltak ez után próbálkozásai, de sosem tudta megtartani őket. Az egyetem végeztével tanári végzettséget szerzett, és egész hamar talált is helyet, ahol taníthat. Itt van már körülbelül három éve Gassin-ban. Sima tanári állása mellett még mindig tart edzéseket, csak már ritkábban, így egészen jól keres ahhoz, hogy egy kellemes agglegénylakása legyen, és megvehessen magának mindent, amit csak szeretne.
Hobby: Olvasás, kick-box, írás, tanulás (igen, még mindig) és amihez éppen kedve van abból a rengeteg dologból, amihez ért, mert szinte mindenhez ért bosszantó mód tehetséges.
Foglalkozás: Tanár, tanácsadó, személyiedző
Extrák: Neve kiejtve: Zsan-Donaszien Davé Amé. Jelentése: Szeretett, isteni ajándék. A diákok monsieur Aymé-nak szólítják természetesen, vagy Oncle Aymé (Aymé-bácsi). Van egy beceneve, amit fél füllel hallott már, de nem figyelt annyira, hogy tudja rá értették: Monsieur Beau (miszter helyes). Ismerősei körében a Don vagy a Davet dívik, mint megszólítás, de amúgy szinte bármire hallgat, ha tudja, hogy róla van szó. Sokan vannak a városban, ahol él akik nem tudják, hogy kicsoda, csak találkoztak már vele rosszkor, rossz helyen: La Beast. || Iskolájában matematikát és biológiát tanít, ami nem könnyű tantárgy, de nagyon jól magyaráz így ritkák nála a rossz jegyek. Próbálták már rávenni, hogy edzést is tartson, de azt mondta az iskola azt már nem tudná megfizetni, így egyedül a pályaválasztási tanácsadó pluszt fogadta el, amit mondhatni köteleztek, és főként órák közti szünetekben szívesen segít a diákoknak, ha kérdésük van. || Talán csak egyetlen igazán rossz tulajdonsága van – amellett hogy „hülye” a saját érzelmi magánéletéhez – és az a dohányzás. Persze azt vallja, hogy ha kell, akkor teljes mértékben le tud mondani róla, de senki nem kéri erre, és nem is dohányzik olyan sokat, egyetlen doboz egy hónapig kibírja nála általában, ha nem tovább egy picit. || Mióta tanít azóta még csak nem is próbálkozott nála senki, nem környékezték meg, mert vagy tanít/edz, vagy baráti körben tartózkodik és ott nem is érdeklődik senki iránt maga sem. Ritkán mennek fel hozzá barátai, de néha meglátogatják, akik közül az egyik legpofátlanabb mindig szeret turkálni, de sosem csinált problémát abból – vagy nem jött igazán zavarba –, ha esetleg megtalálta egy-egy „ártatlan” játékszerét vagy túrta a böngészési előzményeit. Akikben megbízik, azok előtt nem félt komolyabban semmit. || Foglaltka.
Képinfo: (vízjel) (http://)
| Engedélyezve: |
2017. 11. 13.
|
Módosítva: 2018. 06. 17. 12:47:51
Módosította: timcsiikee
Státusz: Aktív
|
