Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Karakter megtekintése

Kép




Neki tetszik: , és még 1 felhasználó


Tulajdonságok
Név: Doran Green
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Yoshiko

Kor: 27 év

Külső leírás: Hosszú, selymes, vörös haja van, amin a fény arany sugárként törik meg. Ezzel az élénkséggel bőre sápadtsága erős kontrasztot alkot. Csillogó, zöldes tekintetét sosem lehetett megfejteni a szépen ívelő szemöldök alatt, és már nincs is rá lehetőség, mert vakon fürkészik a világot. Arca ovális, erős és egyenes vonásokkal, kicsit csúcsos állal és dús ajkakkal. Átlagnál magasabbra nőtt, már majdnem légies teremtés. Amikor még látott szerette a divatot és a bohém, szellős ruhákat attól függően, hogy milyen kedve volt. Amikor dolgozott, akkor szeretett kantáros farmert vagy ezer éves és annál is több folttal, lyukból álló felsőt és nadrágot húzni. Amúgy két dolgot imádott nagyon ruhák terén, a csónakkivágású felsőket (nem érdekelte, hogy nem fiúknak tervezték) és az indiai nadrágokat. Cipők terén nagyon válogatós, kevésben érzi jól magát, kevés tetszik neki, és ha teheti, akkor mezítláb jár. Mostanában nem igazán érdekli, hogy miben jár, csak annyit szokott kérni, hogy passzoljanak a színek egymáshoz, illetve még az maradt meg, hogy a garbókat változatlanul utálja és még mindig zokni nélkül szeret lófrálni.

Jellem: Igazi Carpe diem! Ragadd meg a napot! Seize the day! jellem volt. Nem volt képes egy helyben megülni, mindig mennie kellett, mindig valami újat kellett látnia, mindig valami hangosat, színeset keresett, amit magába szívhatott. Amúgy igazi mediterrán jellem volt, talán ezért is imádja a szellős, könnyű anyagból készült ruhákat és a mezítláb járkálást. Rengeteget nevetett, hatalmas lelkesedéssel, energiával és rengeteg kreativitással vetette bele magát mindenbe, pillanatok alatt meg tudta magát kedveltetni az emberekkel. Lehet azért, mert optimista volt világéletében, ezért a másnappal nem is nagyon foglalkozott és úgy gondolta ez az állapot örökké fog tartani. A szerelembe is ugyanígy vetette bele magát, több múzsája volt, mint Apollónnak, több szeretője, mint Zeusznak (bár ebben még ő sem biztos). A balesete óta azonban teljesen kifordult magából, ritkán tud nevetni, csak a gondokra és a megoldandó problémákra koncentrál, gyengének és szánalmasnak érzi magát. Nem akar segítséget kérni soha senkitől, mégis rá van kényszerülve és ezt utálja. Már nem lel örömöt semmiben. Beszélgetni sem szeret semmiről, ha mégis megteszi, akkor sehol a régi optimizmusa.

Élettörténet: Egyszerű, átlagos családba született, édesapja irodai munkás, édesanyja cukrász, ezenkívül van egy testvére, aki két évvel fiatalabb nála és teljes gőzzel azon van, hogy saját cukrászdát nyithasson az anyjával együtt. Valami különlegeset, valami művészibbet, mint a többi. A család sokat utazgatott és kirándult, külföldre is, így sok mindent láthatott, amit csak azután kezdett értékelni, miután elvesztette a látását, és ami miatt többször is korholja magát azzal, hogy jobban is megjegyezhette volna a dolgokat. Már kiskorában is nagyon szeretett gyurmázni, meg agyagozni, amikor éppen olyan lehetőségük volt a gyerekeknek az óvodában és a suliban. Na, meg otthon, amikor az édesanyja sütött, akkor imádott marcipánból vagy cukormasszából dolgokat létrehozni. A középiskolában is sokat gondolkodott, hogy mit csinálna szívesen, de nem talált semmit, ami érdekelte volna. A jegyek alapján sem tudta eldönteni, mert mindenből olyan középkategóriás volt, vagy annál egy kicsit jobb. Egyedül a művészeti órán remekelt, de hát azt úgy gondolta, hogy csak azért, mert könnyű és potya óra. Úgy is készült, hogy nem tanul tovább, inkább keres valami munkát, de még az utolsó pillanatban megvilágosodott, és rájött, hogy akár a hobbiját is tanulhatná, hiszen egész jó belőle és gyerekkora óta imádja. Fel is vették a Művészeti Karra, egyszerre tanulta a szobrászkodást és a keramikus dolgokat. A szobrászkodást nagyon élvezte, a fantáziája és a tehetsége is megvolt ahhoz, hogy valami különlegeset alkosson, sokszor azt mondta, hogy az anyagok maguk mondják meg, hogy mik szeretnének lenni, ritkán ült le egy tervvel a fejében dolgozni. Aztán az utolsó évben a diplomamunkája elkészülése és egy albérlet szerzése után, ahol sikerült egy jó kis műtermet kialakítania, gondolta házavatót tart. Egy durvát, hogy mindenki sokáig emlegesse. Szerzett hatalmas hangszórókat, milliónyi piát és kaját és bárki hívhatott bárkit. Ahogyan az lenni szokott, kezdetben minden fantasztikus volt, tömött lakás, szomszédok kedélyeit borzoló hangos zene és minden más. Igen ám, de pár részeg vendég felfedezte a műtermet, mivel Doran elfelejtette bezárni. Ott kezdtek el szórakozni, a szintén részeg Doran meg rohant, amint megtudta, mert hát a szobrai, az edényei, az anyagok, szerszámai, mindene ott volt. Részeg dülöngélés, civakodás lett a vége, meg az, hogy sikeresen leborították azt a polcot, ahol a különböző szereket tárolta. A fejét durván beverte, néhány flakon kiborult és jutott a szemébe is. Így vesztette el a látását. Teljesen kiborult, nem volt képes elfogadni, hogy sötétségben kell leélnie az életét. Voltak jobb és rosszabb időszakai, a rosszabbak között volt olyan, hogy elkezdte összetörni az otthonában található alkotásait, ami megmaradt, azt a testvére mentette meg vagy eleve valahol kiállításon volt vagy az egyetemen. A jobb időszakhoz pedig az sorolható, amikor végül befejezte az egyetemet, elvégre mindene megvolt hozzá, a vizsgaanyagot viszont a testvére olvasta neki és úgy tanulta. Abban az időszakban a diploma adott neki valami célt, arra koncentrált, mert a körülötte levőkre nem akart. Szüleik kapcsolata nem volt túl jó az utóbbi pár évben és az ő balesete csak tovább rontott a dolgokon és válni készültek. Viszont az utolsó vizsga után már nem maradt semmi motivációja. Aminek az életét szentelte arra alkalmatlanná vált, hiszen látás nélkül, hogyan kezdjen bele? Szóval azóta cél nélkül tengődik, egy alapítvány segítségével talál magának munkákat, de mindent otthagy. A barátaival sem tartja már úgy a kapcsolatot, minden meghívást lemond, visszautasít, nem akarja, hogy érdeklődjenek felőle, hogy sajnálják, hogy segítsenek neki, mindezt egyedül a testvérének engedi meg abban az esetben másnak is, ha nagyon muszáj. Teljesen bezárkózott a maga sötét világába.

Hobby: régen: művészeti tárlatok látogatása, anyjának különleges tortadíszek készítése, most: zenehallgatás, hangos könyvek

Foglalkozás: Szobrász és keramikus volt, jelenleg munkanélküli

Extrák: * A szerelem terén nem érdekli, hogy férfiról vagy nőről van szó, ennek ellenére nem mondja azt, hogy biszexuális. Egyszerűen csak szereti azt, akit szeret, és ehhez nem kell sehova sem besorolnia magát. Ennek ellenére komolyabb kapcsolata még nem volt, mert senkinél sem volt képes leragadni. Leghosszabb kapcsolata egy év volt egy orvosin tanuló lánnyal, de mindketten tudták, hogy nem lesz belőle semmi komolyabb a jövőben.** A dél-európai országok konyháit imádja, ahogyan mindent, ami mediterrán (bár a napon gyorsan leég). ***Sosem próbált vakon szobrászkodni vagy agyaggal dolgozni. **** Braille írással üzeneteket szokott hagyni magának a hűtőn, hogy mi mikor fog lejárni meg ilyenek. ***** Utálja a fehér botot használni, de még várnia kell egy vakvezető kutyára. ****** A lakást, ahol él, a szülei átalakították a számára, mert nem akart visszaköltözni hozzájuk, és ha kell anyagiakban is támogatják. ****** Utálja a hideget.

Képinfo: anndr - deviantart (http://)

Engedélyezve: 2017. 06. 28.

Módosítva: 2017. 06. 28. 20:09:12
Módosította: Yoshiko

Státusz: Aktív

© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).