|
|
Karakter megtekintése
| Kép |
|
| Tulajdonságok |
Név: Crowley Kayser
Kategória: Yaoi
Feltöltő: SoftGrunge
Kor: 46
Külső leírás: Szimpatikus férfi. Érted, ha elvonatkoztatunk attól a hosszú függőleges vágástól az arcán, meg a tejfehér vak szemétől a jobb oldalon. Az egy kicsit ellenszenves lehet. Vagy inkább rohadtul fenyegető, különösen azzal a bizarr, minden a tervek szerint halad arckifejezezéssel, amit még tud mellé vágni. Az embernek a hideg futkos a hátán tőle. Valahol persze a bal szeme se teljesen oké, a fekete karikák szánalomraméltó fésszkéből elővilágító kovaltkék íziszekből, mintha halott lelkek rimánkodnának, hogy szabadítsák végre ki őket. Elég ijesztő. Az esetlenül hátranyalt szürkés-barna hajjal igazából nem lenne semmi baj, elvégre mást is elért már az öregedés szele, de ahogy egy stresszes nap végére szét tud zilálódni, az elég vészjósló benyomást tud kelteni. Aztán ott van még, hogy Crowley valamiért csak fekete ruhákat hord, amik még negyven fokban is mindenét takarják, kivéve idétlenül nagy csontos kezeit. Mi a fenét rejtegethet? Mit kell úgy takarni a testén, hogy a gyászmadár ruha még a legnagyobb kánikula idején se rohad le róla? Talán valami undorító fertőzés terjed a testén? Ezt leplezné olcsó pacsulijával is, amit minden reggel a kelleténél egy kicsit nagyobb mennyiségben hord fel a testére? Nem talált, egyszerűen csak imádja ezt az ocska és kimondhatatlanul olcsó illatot. A ruhák inkább azt a célt szolgálják, hogy elfedjék az olyan börtöntetkókat amikből még egy laikus is könnyen kisilabizálná az "anyagyilkosság" és az "örökké tolvaj" szavakat. Persze ezek csak a könnyebben felismerhető motívumok, a lajstromot nem itt akarom felsorolni, mert már Crowley is nagyon bánja, hogy volt olyan hülye, hogy az egész életét magára varassa. Szépen lassan feltehetőleg, hozzá fog majd az eltávolításukhoz, addig pedig kitünően elvan, azokkal a fekete öltönyökkel tudod, amiknek még az inge is fekete. Annak ellenére persze, hogy nem engedi látattni a felsőtestét, meglehetősen kidolgozott izmai vannak. Nem hiába, ha az ember egy darabig dokkmunkás, az élete végéig meglátszik rajta. De hol is tartottam? Oh igen, Crowley egy igazán szimpatikus férfi. Mondjuk inkább abból a fajtából, aki egy használt papírzsebkendővel képes lemészárolni az egész családodat.
Jellem: Sikamlós a modora, és egyáltalán nem tudja feszélyezni semmi. Úgy értem semmi. A higgadtság magas iskoláját produkálja. Ezenkívül szereti magát rettentően együgyűnek és naivnak feltüntetni, ez azonban nem megy mindig zökkenőmentesen. Van ez a hülye tulajdonsága, hogy ha már valakit nagyon a zsebében érez, akkor elkezd sunyin vigyorogni és ez könnyen leleplezheti. Szerencsére a kéz dörzsölésről már leszokott, de hatalmas energiáit emésztette fel a folyamat. Meg egyébként is, vizualizáld, ahogy oda lép hozzád egy férfi, bemutatkozik, átadja a névjegykártyáját, tetőtől talpig feketébe van, a névjegykártya is fekete. Beszélgetésbe elegyedtek, már majdnem eloszlanak a kételyeid vele kapcsolatban, amikor elkezd vigyorogni és a tenyerét dörzsölgetni. Hát mennyire rohansz ki a világodból? Természetesen rögtön a legrosszabbra gondolsz, pedig valójában csak egy szar mosógépet akar rádsózni, ami mindenhol ereszt, és nem téged akar elásni a hátsókertben néhány szervvel könnyebben.
Élettörténet: Tegyük fel, hogy Crowley dolgozott egy irodában, tudod egy olyanban, ahol hosszú listákról hívogatják az embert és mindenféle vacakokat akarnak eladni neki. Szerette ezt a helyet és egész jól dolgozott, minden reggel ő ért be elsőként és lefőzött egy adag kávét. Soha nem használta magánbeszélgetésekre a telefont, nem adott el kiemelkedően sok dolgot, de voltak vásárlók akikkel csak ő értett szót. Munka után rendszerint hazament, volt egy macskája és kábeltévéje, és hónapokra előre megrendelte a kaját magának, olyan cégektől, amik iskolák és egyéb nagyobb létesítmények étkeztetését is biztosítják. Nem volt sok barátja, igazából csak a munkatársaival érintkezett. Ugorjunk. Tegyük fel, hogy egy időben börtönben is volt és nem csinált semmit naphosszat. Ült csak a szobájában, vagy ült az udvaron. Nem volt magába roskadva, nem volt igazán szomorú, és ha bárki megkérdezte mit csinál, azt felelte, gondolkodik. Eleinte még nem hagyta szó nélkül, ha belekötöttek, de aztán megtanult meghunyászkodni. Meg volt ennek is a szépsége, legalábbis így gondolta. Az élettörténetét csak a szobatársaival osztotta meg, akik közül az egyik rá is varrt belőle pár érdekesebb momentumot. A bőre begyulladt a tetoválások körül és felhólyagosodott, hosszú hónapokig a gyengélkedőn volt miattuk, ezért azota is kifejezetten hálás értük. A börtönélet legkibírhatatlanabb része számára egyértelműen az volt, hogy nem nagyon tudott cigihez jutni. Ugorjunk. Tegyük fel, hogy mostanába mindig van cigije, sőt lassan már olcsobb szivarokra is futja, de azt hiszem ez utóbbit csak az ügyfelek miatt erőlteti. Ilyen egy menedzser élete, drága bérelt autókkal furikázik ide-oda és mindenféle szerződéseket köt, aviátor stílusú napszemüvegben. Ezt tartja az eddigi legjobb melójának, mert úgy érzi gyakorlatilag nem kell csinálnia semmit és még az se akkora baj, ha ezt a semmit szarul csinalja. Manapság annyi ember akar híres lenni, és szó szerint bármennyi pénzt rááldoznak, hogy befusssanak. Egyszer tényleg megpróbálta, de semmi szánalmat nem tud érzni ezek iránt az emberek iránt. Meg senki más iránt se. Minden este figyelmesen nézi a hiradót és erősen próbálkozik, de az éhező HIV-fertőzőtt afrikai árváktól a pusztuló földgolyóig semmi se hatja meg. Négy éve ugyanabban a garzonlakásban él, csak az irodáját cseréli évről évre nagyobbra és fényesebbre. Otthon nincs senki, akit le kéne nyűgöznie. Mivel igazán soha nem volt párkapcsolata, ezért a börtönön kívül soha nem is élt igazán együtt emberekkel. Ugorjunk. Tegyük fel, hogy egy időbe dokkmunkás volt, és egy éjjel egyszerűen csak felszökött egy hajóra és amint az elindult, szolgálatra jelentkezett a kapitánynál. Ez a hajó történetesen Amerikába tartott, amiről ezelőtt úgy gondolta, hogy csak az megy oda, aki túl gyáva az öngyilkossághoz. Természetesen ezt az elméletét egy nappal előtte feladta, mikor egy kádban ücsörgött egy rokona lakásán, a halántékához revolvert szorítva és a tetőablakon lustán kopogtak a kövér esőcseppek. Szóval Amerika már nem is tűnt olyan rossz ötletnek, főleg mikor a hajó kikötött, a Nap melegen ragyogott, és senki nem kérte el ellenőrzésre a papírjait. Ugorjunk. Tegyük fel, hogy Lucas néven született a 70-es években Litvániában.
Hobby: tv, szereti a tényfeltáró hírműsorokat
Foglalkozás: Menedzser
Extrák: Nem túl fejlett gasztronómiailag. Fogalmazzunk így. // Aromantikus, tehát nem lesz szerelmes. Szeret szexelni, de abban se lát úgy igazán fantáziát.
Képinfo: A kép csak illusztráció, nem én rajzoltam. (http://)
| Engedélyezve: |
2017. 01. 29.
|
Módosítva: 2017. 01. 29. 12:38:59
Módosította: SoftGrunge
Státusz: Aktív
|
|
