Név: Nathaniel Lucas Conley
Kategória: Yaoi
Feltöltő: linka
Kor: 17 év
Külső leírás: Fűszál csupán az éjjeli parkban, amit a Hold is csak lopva simít sápadt fényével. Nem emelkedik ki a tömegből, nem szemrevaló annyira, hogy bárkinek is fennakadjon alakján a tekintete. Meglehetősen átlagos, küllemre lapos és egyszerű, olyan, akiért nem rajonganak a lányok, de még a pasik sem. Sőt, ha lehet ezzel a szóval élni, akkor még csak észre sem veszik a jelenlétét. Haja aranyszőke, de az sem teljesen, hiszen elvétve vegyülnek tincsei közé bronzos árnyalatok. Haja göndör, lágy csigákban omlana, ha hagyná megnőni, mégis mindig visszanyíratja. Szemöldökei szépek, ívesek, pillái hosszan göndörödnek, s sötét, kincset rejtő mélyzöld szemeket takarnak. Orra egyenes, határozott vonalú, míg ajkai teltek, lágy ívek csupán. Arca ovális, orcáit halvány szeplők fedik, amik szépen sorakoznak vállain, s hátán is. Ebből eredendően gyakran becézték őt szeretve pulykatojásnak. Magassága korához képest nem kirívó, alacsony, mondhatni nyüzüge kisfiú, akit még egy erősebb léglökés is földre dönt. Ruháit tekintve régimódi, olyan, mintha a nagyszülei szekrényéből öltözködne.
Jellem: Szelíd és kedves, akiről még puszta haragból, gúnyból és ellenszenvből sem lehetne semmi rosszat mondani. Többnyire jó kedélyű és vidám, bár az ő esetében is vannak komorabb pillanatok. Azok sem kimondottan látványosak, hiszen ugyanúgy maximumon pörög, mindössze kevesebb vigyort ejt meg a környezete irányába. Külső ingereket ritkán fogja, mármint tudja ő, ha valaki neki beszél, érti is a szavakat, mindössze elfelejt válaszolni. Ez sem amiatt történik, mert problémák vannak az agyával, csupán szétszórt, figyelmetlen, és ez együtt a lehető legrosszabb hatásokat gyakorolja rá. Nem a múltban, hanem mindig a jelenében él, így kevés horgonya van, ami visszaránthatná őt az örök emésztésbe. Gyorsan él egy felgyorsult világban, mindent a maga tempójában tesz, türelmetlen, lelkes. Na és persze vannak neki is azok a bizonyos alkalmak. Órákig, akár napokig is kihúzódhatnak azok a pillanatok, mikor az élete valóságossá válik, hiszen ő maga sem élhet örökké a saját világában. Magabiztossága mondjuk úgy, hogy nem létezik. Számára valamiféle misztikus fogalom. Hamar felszedi a nyúlcipőjét, idegenekhez hírből nem megy oda, sőt, annak idején iskolájában az igazgatóhoz való bekopogás is kész kihívást jelentett számára. Persze társaságkedvelő, szereti, ha vannak körülötte emberek, de azt már nem viseli túl jól, ha az a bizonyos társaság pont vele akar összehaverkodni. Lelkileg valamivel gyámoltalanabb, hamar törik a mécses, de akkor is legfeljebb kigördül néhány könnycsepp a szeméből, talán a hangja megremeg. Világ életében őszinte volt, gyerekként is megmondta azonnal, amit tőle kérdeztek. Biológiailag képtelen arra, hogy titkokat őrizzen meg magának. Amint elkerült családi házából egy másik férfi otthonában, az alapjáraton csöndes kisfiú teljesen szótlanná vált. Az örökös verések nem csak testén, hanem lelkére is mély nyomot véstek. Nem tudta elfogadni gyengeségét, így elsősorban önmagát hibáztatta amiatt, hogy nem tudta fogadott testvérét megvédeni attól, akitől a legnagyobb szeretetet kellett volna, hogy kapja.
Élettörténet: Idilli kertvárosban élt világ életében, olyan szomszédokkal és barátokkal, akikre igazán felnézhetett és számíthatott. Édesanyja tanár, míg apja egyszerű gyári dolgozó volt, ám sajnálatos módon a betegség hamar felemésztette tüdejét, s elvitte őt röpke három hónap leforgása alatt. Abban az időben következhetett be az is, hogy a kicsi fiú környezetéről megfeledkezve egészen belemerült önmagába, a gondolatai rejtekében húzta meg magát. Sosem volt igazán jó tanuló, de valahogy mindig átcsúszott egy kettessel. Apja halála után az anyja újra párra lelt, egy olyan férfi személyében találta meg a boldogságot, aki ridegen állt fogadott fiához. Szavakkal nem bántotta ugyan, Lucas mégsem tudta igazán magához közel érezni a férfit. Nem kedvelte, egyáltalán. Utálni nem utálta, mert azt sosem tette volna senkivel sem, egyszerűen kerülte, amennyiben módja volt rá. Az egykor még egyke gyerek testvérekkel is gazdagodott ám, méghozzá nem is eggyel. A családi idill mégsem jelentkezett, nem volt szeretet, sőt, béke sem. Egyre inkább elsötétedett a kisfiú életében minden. Nevelőapja gyalázatos volt, aki megkeserítette nem csak az asszony, de a gyerekek életét is. Nem egyszer előfordult, hogy verte az idősebb fiút, olyan terrort gyakorolt rá, ami lelkileg megtörte, így képtelen volt rá haragudni, mikor nagykorúságának első napján lelécelt, s magára hagyta őt teljesen. Onnantól kezdve már nem volt támasza, nem volt senki, aki megvédhette volna, és egy idő után már ő sem kapálózott, egyszerűen elfogadta, és beletörődött az életébe. Apja betegsége nem érte váratlanul, s bárhogyan is emészti őt a bűntudat, mégis örült neki. Boldog volt attól, hogy a férfi szenved, és haldoklik.
Hobby: Origami, hajléktalanokkal beszélget/társasozik vagy sakkozik
Foglalkozás: Besegítő egy hajléktalanszállón
Extrák: A tanulmányait hamar abbahagyta, ám ez korántsem jelenti azt, hogy buta vagy tudatlan. Remekül használja az eszét, a logikáját. /// Kapcsolatfóbiája van, így nem meglepő módon minden udvarlást, kedves pillantást elutasít /// Testvérével rég nem találkozott, viszont nem utálja, még csak nem is haragszik rá. Tökéletesen megérti, miért menekült el annak idején. /// Foglalt Azaminak :3
Képinfo: Nem saját. Deviantart (http://)
| Engedélyezve: |
2016. 11. 28.
|
Státusz: Aktív
|
