|
|
Karakter megtekintése
| Kép |
|
| Tulajdonságok |
Név: Rosine Averill
Kategória: Fantasy
Feltöltő: ookami67sophie
Kor: 21 éves
Külső leírás: Élettel teli, megkapó jelenség, ám ennek ellenére körüllengi valami rideg és félelmetes atmoszféra. Ez, s tiszteletet parancsoló kiállása általában távolságtartásra ösztönzi az embereket.
167 centiméter magas, karcsú, izmos leány. Fehér bőre általában kellemesen napbarnított, foglalkozása végett sok helyütt tarkítják kisebb-nagyobb hegek. Ezek közül a legjellegzetesebb a bal kulcscsontja alatt húzódó szúrt sebhely, aminek párja a hátát díszíti. Ennek az egynek igencsak fontos története és tanulsága van számára.
Arca csodával határos módon mindeddig sértetlen maradt, s még mindig gyermekien bájos és bénítóan szép. Orra szabályos, egyenes vágású, ajkai teltek, szemei pedig azúrkéken ragyognak. Beléjük nézve az ember képtelen elhinni, hogy egy hivatásos embervadásszal van dolga.
Haja sötétbarna, olyannyira, hogy csekélyebb fénynél már-már feketének tetsző. Majdnem a fenekéig ér. Általában kibontva viseli, ám ha a helyzet úgy kívánja feltűzi. Öltözete általában nem túl kirívó. Gyakran visel páncélt vagy bőrvértet. Arcát viszont sohasem takarja el, szereti, ha felismerik, mivel aki már látta, az féli ékkőként ragyogó tekintetét.
Jellem: Céltudatos és akaratos. Amit akar, azt eléri. Bármi áron.
Kisgyermekként végtelenül naiv és empatikus volt, ám miután nem egy kegyetlen pofont kapott az élettől megtanulta, hogy vannak olyan emberek, akik nem érdemelnek könyörületet. Saját hite szerint él, nem hagyatkozik másokéra. Mára már csupán a pénz maradt, mint lehetséges örömforrása, hiszen pénzen bármit meg lehet venni, ám eladni sohasem tudná magát. Ő nem zsoldos, nem hajt fejet mások akarata előtt. Csak azon munkákat vállalja el, amiket ő fontosnak és jövedelmezőnek ítél, s nem utolsó sorban izgalmasnak. Izgalom híján pedig gyakran tekint a pohár fenekére.
Jól ért az emberek nyelvén, így a manipulálásukhoz is. Ha kell kedves és segítőkész, ám ez nem tartja vissza attól, hogy a kellő pillanatban megkeményítse szívét. A pusztítást sohasem tudná élvezni, így kinek halál a jussa, az tőle kegyes, méltóságteljes utolsó perceket fog kapni. Más kérdés, hogy az illető él-e vele.
Nem barátkozós típus, mivel nincs szüksége kapcsolatokra, csak esetleg felszínes ismertségekre. Persze olykor nagyon hiányzik neki, ám mivel egyszer már elveszítette mindenkiét, s ezt nem akarja újra átélni, inkább elkerüli azon helyzeteket, melyekből kialakulhatna bárminemű érzelem.
Személyes dolgait még erősen ittas állapotban sem teregeti ki mások előtt, arra pedig mindig ügyel, hogy a legvégső esetbe se hozza magát kiszolgáltatott állapotba. Tisztában van saját ereje, s képességei határaival.
Élettörténet: Egy kis hegyi faluban született, Roan és Irina Averill egyetlen gyermekeként, ám hatalmas és szerető családban. Rengetegen vették körül, szinte elkényeztették, pedig nem volt könnyű akkoriban az élet arrafelé. Éhínség, járványok és útonálló haramiák nyomorgatták a környéket, ám a kislány ezekből nem érzett semmit.
Gyermekkora idilli volt, a szülei és rokonai igyekeztem minden szomorúságtól és nyomorúságtól megkímélni. Apja vadász volt, s gyakran magával vitte a már akkor is kalandvágyó kislányt. Rosine pedig tanulékonynak bizonyult, hamar elleste a vadászat, s nyomkeresés fortélyait. Nagyanyja pedig, aki a gyógyításban jeleskedett, s akinek leszármazottjaként némi mágikus erő birtokába ő maga is örökölte a képességet, megtanította arra, hogy hogyan segítsen saját, s mások sérülésein.
A sok kalandnak és szeretetnek hála boldog gyermekkora volt, ám nem is sejtette, hogy elég hamar véget ér majd. Alig volt 10, mikor fel kellett nőnie. Egy rablókból és gyilkosokból álló bűnbanda feldúlta a faluját. Édesanyjának éppen csak ideje volt elrejteni a leányt a padlásra, mikor rájuk törtek. Végignézte, ahogy mindenkit, akit valaha szeretett kegyetlenül lemészároltak, ez után pedig felgyújtották otthonát. Utolsó emléke, hogy kétségbeesetten próbál kijutni az égő házból, ám azt sem tudja merre induljon a füsttől.
Másnap egy sátorban ébredt teljesen egyedül. Máig nem tudja, hogy ki, s mi okból mentette meg, ébredése után pusztán egy kardot talált maga mellett. Mivel a hős nem mutatkozott előtte, úgy döntött nem firtatja kilétét. Támadóéit viszont annál inkább. Évekig kutatott utánuk, mialatt zsoldosok, fejvadászok, hivatásos gyilkosok mellé szegődött. A kezük alatt tanult, cserébe pedig saját kezeit ajánlotta. Megtett mindent, amit kértek. Kitisztította s karban tartotta fegyvereiket, ételt készített nekik, ellátott minden feladatot a tudásért cserébe. 13 éves volt, mikor végre családja gyilkosainak nyomára akadt. Ekkor ölt először. Kíméletlenül mindenkit levágott azok közül, kik ott jártak akkor, mást viszont nem bántott. Ez nagy hiba volt, a túlélők, a banda megölt vezetőjének fiának vezetésével bosszút forralva a nyomába eredtek, s kis híján megölték. Ekkor kapta azt az ominózus szúrást a vele egyidős, bosszúszomjas férfitól, ám végül sikerült elmenekülnie. Életét a nagyanyjától tanultak mentették meg, ám így is napokba telt legyőznie a seblázat. Ez után új emberekhez szegődött, akiktől új technikákat tanult. Tudásvágya máig nem csillapodott, s ha alkalma nyílik rá, nem habozik képezni magát. Életét pedig az olyan mocskok és szörnyetegek levadászásának szentelte, mint amilyenek szerettei gyilkosai voltak. Ha pokolra jut emiatt, akkor is úgy érzi megéri, hiszen így biztosan kevesebb gyermek marad szülők nélkül, vagy esik a férgek áldozatául.
Hobby: Rajzolás, ivás.
Foglalkozás: Fejvadász.
Extrák: Imádja a hegyeket és a sziklákat, otthonára emlékeztetik. ~×~ Szeret és tud úszni, viszont a tűztől retteg. ~×~ Mágikus ereje pusztán a gyógyításban nyilvánul meg. Ennek ellenére erős bűvös energiával bíró kardja (mit megmentőjétől kapott) végett fel tudja venni a harcot varázserővel bíró személyekkel is. ~×~ Kardján kívül számos kisebb pengét és fegyvert tart magánál. ~×~ Megbízható hátasa egy homokszínű mén, aki a 'Kölyök' nevet viseli, mivel még csikó korában csente el. ~×~ Szeret felönteni a garatra. Ha épp nincs más dolga egy üveg borban talál jó társaságra. Az megvigasztalja és elfeledteti vele az őt körülvevő kegyetlen világot... no meg saját kegyetlenségeit is. ~×~ Sohasem vallaná be, de valójában a gyermekkori idillre vágyik, hogy újra családra és szerető otthonra leljen.
Képinfo: A kép csupán illusztráció, nem én készítettem. Készítője yangzheyy. (http://)
| Engedélyezve: |
2016. 01. 11.
|
Módosítva: 2016. 01. 11. 15:33:38
Módosította: ookami67sophie
Státusz: Aktív
|
|
