|
|
Karakter megtekintése
| Kép |
|
| Tulajdonságok |
Név: Solomon Clayton
Kategória: Yaoi
Feltöltő: LastBreath
Kor: 23
Külső leírás: Átlagos magasságú, mégis sovány és alultáplált. Törékeny alkatú. Bőre hófehér és papír vékony. Érzékeny, a durva érintésektől azonnal belilul, mégis hamvas és meleg érintésű. Egyedül kezei hidegek mindig, vérkeringésének rendellenessége miatt, amit jódozott sóval igyekeznek nála ellensúlyozni. Arca lekerekített vonású, kellemes látványt nyújt. Álla kerek, nyaka keskeny. Ajkai dúsak, de színtelenek. Orra szintén keskeny, mégis finom vonású és enyhén hegyes. Orrnyergének elmaradhatatlan tartozéka a szemüveg. Nem lát jól nélküle, csak éppen hogy homályos, elmosódott alakokat. Kontaktlencséről hallani sem akar. Viszolyog még a gondolatától is. Szemei olyanok, mint a viharban felkorbácsolt, haragos óceán. Mélysége ismeretlen, vonzó mégis félelmetesen szédítő. Ezernyi érzelem kavarog benne, megannyi kérdés és kétség csillan vissza a szemüveglencséről. Elég csak egyszer a szemeibe nézni, hogy az ember elhatározza: mellette fog maradni és védelmezni fogja. Szemöldökei finomain ívelőek. Haja csak nem rég kezdett el visszanőni, mikor a sugárkezeléssel és a kemoterápiával leálltak. Elszokott attól, hogy fésülködjön, hiszen éveken keresztül nem volt mit fésülnie. Ezért fakó, barna haja mindig kócos. Bal fülében egy apró karika díszeleg. Amolyan utolsó kívánságként kapta, hogy megtudja, milyen érzés, ha forró tűvel átszúrják a fülét. Nem kért érzéstelenítést. Ruhái elmaradoztak az évek során, jóformán már csak kórházi pizsamákban látni. Nagyon ritka, ha utcai ruhát vehet fel.
Jellem: Egyszerű mégis összetett. Észreveszi az élet apró csodáit és képes értékelni őket. Egyszerű őt boldoggá tenni vagy örömöt okozni neki. Gyengéd és törődő. Mindig mosolyogni látod. Nyugodtan ücsörög a kórházparkban vagy a szobájában. Soha nem hallod, hogy felemeli a hangját, soha nem látod kiborulni. Mintha ő maga lenne a nyugalom megtestesült szinonimája. Senkinek nem okoz problémát, nem kötekedik, soha nem bánt meg senkit. Mindig udvarias és kedves. De ennek a sok-sok jó tulajdonságnak is van egy árnyoldala, A felszín alatt Solomon olyan, mint egy törött tükör. Azért könnyű örömöt okozni neki, mert tudja, hogy hamarosan meghal. Azért nem bánt senkit, mert már nincs értelme. Azért nyugodt és kedves, mert már régen beletörődött mindenbe. Könnyű a lelkébe gázolni, könnyű megbántani és elkeseríteni. De ebből a külvilág mit sem lát. Állandó kétségek gyötrik a műtét sikerességét illetően. Valamikor reményekkel telin és optimistán áll hozzá, de van, amikor lemond róla. Fél, bizonytalan és ingatag. Az anyja hiánya miatt csak kezelőorvosával tudja megbeszélni félelmeit, aki nem mellesleg nagyon jó barátja lett az évek során. Támogatja őt, és Solnak szó szerint az élete függ ettől a támogatástól. Bár soha nem mondta ki hangosan, de mindig is úgy gondolta, hogy ha ez az orvos nincs mellette, már sokkal korábban feladta volna.
Élettörténet: Solomon egy olyan ritkán előforduló betegségben szenved, ami szinte lehetetlennek tűnt, hogy pont őt találja meg. Sol nem egyszerűen leukémiás. Ő az úgynevezett Krónikus Mieloid Leukémiában szenved (rövidítve CML). A CML elsősorban az idős emberek betegségeként van számon tartva, de nagyon ritkán gyermekeknél is előfordul. És pont Solomon volt a szerencsétlen áldozatok egyike. A betegségére egy rutinszerű iskolai vérvizsgálaton derült fény, amikor még kisiskolás volt. Ezt követően szülei fokozottan odafigyeltek egészségügyi állapotára, bár a betegség hosszú évekig csak lappangott. Kivették őt az iskolából és tanulmányait magántanlóként folytatta tovább. Mikor már a középiskolát kezdte, úgy tűnt lassan a gyógyszeres kezelések elkezdtek hatni, és visszamehet az iskolába. Sajnos azonban két éven belül állapota rohamosan romlani kezdett és meg kellett kezdeni a sugárkezelést és a kemoterápiát. Mindeközben szülei kapcsolata megromlott és elváltak. Onnantól fogva az anyja viselte gondját. A kezelőorvosa nyugdíjba vonult a terápia kellős közepén. Ez után édesanyja ideg összeroppanást kapott és megbomlott az elméje. Egy állami finanszírozású pszichiátriába szállították. Sol ekkor már nem hagyhatta el a kórházat. Úgy tűnt, az akkor 17 éves fiúra csőstül jön a balszerencse. De minden rosszban van valami jó. Új kezelőorvost kapott az öreg helyébe, aki teljes mellbedobással kezdett el küzdeni érte, mikor már minden remény szertefoszlani látszott. Új orvosa fiatal volt, épp csak akkor lett doktorrá, mikor az öreg nyugdíjba ment. Sol persze örült a változásnak és rövid idő alatt nagyon jó barátságot kötöttek egymással. A kemoterápia viszont nem oldott meg semmit. A betegséget csak lelassította, de nem győzte le. Az egyetlen megoldás már csak a csontvelő átültetés lenne, ha sikerülne idejében donort találni.
Hobby: Origami
Foglalkozás: -
Extrák: Retteg a gondolattól, hogy a műtét utáni altatásból talán soha nem ébred fel. Leginkább ez tartja vissza attól, hogy beleegyezzen az életmentő műtétbe. * Egészségügyi állapota miatt nem hagyhatja el a kórházat, ha mégis, azt csak szigorú orvosi felügyelettel teheti. * Foglalt.
Képinfo: A kép nem az én tulajdonom, csupán illusztrációként szolgál (http://)
| Engedélyezve: |
2015. 09. 09.
|
Státusz: Aktív
|
|
