Név: Brona Millette
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Honey
Kor: 18
Külső leírás: Középmagas, karcsú, filigrán termet, nőiességének nem túl előrehaladott korában. vékony alkata magában hordozza, hogy nincs túlságosan eleresztve melltájon, de azért szégyenkeznie sem kell, nem nézik fiúnak. Erre természetesen rásegít, hogy az arca kimondottan finom vonású, arányos, mindenféle mesterkéltség és műség hiányában természetes, kedves szépség. Nem az a fajta, akiért világokat és országokat rombolnának, de mégis megragadja az ember pillantását. Bájos, pirospozsgás arcát finoman aranyszínűre süti a nap, amely még inkább kiemeli teste és a fizikai munkától megjelent izmainak domborulatait. Haja hosszan omlik alá, dús, sötét fürtökben, ám sosem hagyja leeresztve a dús loboncot, mindig könnyű, praktikus koszorúba fonja a fején. Hosszú, dús pillák alól ragyog ki sötét, ébenbarna tekintete, benne a nap minden melegségével és aranyszínű ragyogásával. Hosszú ujjain a körmök rövidre vannak nyírva, de az ujjain, tenyerén megannyi apró bőrkeményedés jelzi, hogy nem veti meg a kemény munkát. Teste, haja, minden pólusa ontja magából a napfény, a kert, a virágok illatát, tenyere mindig langyos és fűszer- és gyógynövényektől illatos. A mosoly sosem hal el az ajkairól, ha nevet, apró, hófehér fogai kivillannak a sötét ajkai közül.
Jellem: Szelíd, mint a galamb. Úgy tanították neki, hogy a legsötétebb vihar után is áttöri a szürkeséget a napfény, mint a borús időket egy őszinte, nyugodt mosoly, és ezt a bölcsességet kiskora óta magáévá téve alkalmazza is. A legnagyobb nyomorban is képes meglátni a boldog pillanatokat, értékeli, ha a sok nincs között egy kicsi mégis van. Nem hagyja, hogy a reménytelenség elárassza. Mindenkiben meglátja a lehetőségeket, mindennek ad esélyt, lelkiismeretes és olyan, mint a napsugár, fényt hoz a sötét, ódon falak között. Képes a legmocskosabb munka közben is dúdolni, miközben ellátja a feladatait. Hűséges, nem szeret, nem is szokott hazudni. Bár paraszti családból származik, így megtanulta értékelni a kemény munka hasznát, mindazt, amit véres verítékkel keres, a lelke nem keményedett meg, sőt, szívja magába a tudást, az elméje nyitott és magaslatokra szárnyaló. Származásához képest művelt, olvas és írástudó.
Élettörténet: Egy egyszerű földművescsaládból származik, ő a második gyermeke a szüleinek, egy báty és megannyi kistestvér között. Nagy segítség és igazi vigasz a szüleinek, bármi történjék. Ügyes, fürge ujjaival bármilyen házi- és kézimunkát nagyon hamar képes elkészíteni, sző, fon, főz, takarít... egyszer előfordult, hogy egy vándordiák vetődött be hozzájuk, és az hálából még pár napi vendéglátásért tanította a gyermekeket, köztünk az okos és hihetetlenül gyorsan tanuló Bronát is. A lelke fogékony volt a versekre, szonettekre, így amint nyomtatványt, könyvet tudott a közepében, mohón olvasott, amint ideje engedte. Mégis minden örömét a tanyasi házuk mögött elterülő rétben és a házukhoz tartozó kertecskében lelte, aminek virágzása az ő keze nyomát dicséri. A virágok hatalmasak és illatosak, a zöldségek mindig ízletesebbek, ráadásul a lány se utolsó látvány, ahogy bájos fonataiban, némi földpiszokkal a ruháján, széles szalmakalapjában vagy virágos kendőjével a fején locsolta a loncot, a kakukkfüvet. De a családban olyan sok volt az éhes száj, és olyan kevés, amivel be lehet tömni a korgó gyomrokat, így amikor adódott egy - úgy tűnt, remek, bár baljóslatú - lehetőség, hosszas szorongó estéken való megfontolás után, Bronát elszerződtették cselédnek az uradalom urának kastélyába. Bár ismerték a palotáról való rémtörténeteket, a fizetség komoly nyomást gyakorolt a családra, és Brona önként és mosolyogva vállalta a munkát.
Hobby: kertészkedés, olvasás, önmaga tanítása
Foglalkozás: cselédlány, azt csinálja, amit épp kérnek tőle
Extrák: Szereti a konyhai munkát, de az étkezésekhez való állatokat nem tudja levágni, elkészíteni se szereti őket jó szívvel//Jól bánik az állatokkal, és azok is kedvelik őt, első látásra is//mindig kellemes virágillat lengi körül, munkától függetlenül, a bőre pedig kellemesen meleg, mintha a napról jött volna be//Kedvenc termei a könyvtár és a hatalmas zöldséges- és gyógynövénykert, ami a kastélyhoz tartozik, legszívesebben a kertésznek segít // Gyorsan tanul és pontosan a mozdulatai // Gyakorta énekel halkan vagy dúdol munka közben // Mindig mosolyog, bár mint minden normális ember, ő is érez félelmet és szomorúságot, de eredendően kedves és segítőkész // Van benne valami, amitől nehéz őt gyűlölni vagy nem kedvelni, bár vannak, akik pont erre az őszinte kedvességre és a belőle áradó melegségre irigyek. // A neve ellentétben áll a személyiségével, ugyanis keltául Szomorúságot jelent.
Képinfo: ismeretlen, kaptam (http://)
| Engedélyezve: |
2015. 06. 21.
|
Státusz: Aktív
|
