Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Karakter megtekintése

Kép




Neki tetszik: , és még 1 felhasználó


Tulajdonságok
Név: Brian Auel
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Yoshiko

Kor: 17

Külső leírás: Korához képest, végre átlag magasságú. Azért végre, mert amikor nyolcadikos volt, vagy első éves a középsuliban, bizony, még a lányoknál is alacsonyabb volt, kivéve a 156 centis Cléonál, de a 164 centis magassággal rendelkező Brittaninál már bizony alacsonyabb volt. Nagyon utálta. Ezért egy csomó hülyeséget kipróbált csakhogy nőjön, még orvoshoz is elmentek. Aztán meg elkezdett sportolni, focizni, baseballozni, kosarazni, kondiba is járt. Egyszóval minden számára menő sporttal elkezdett foglalkozni, csakhogy a többiek ne a magasságával foglalkozzanak. Kinézetével is ekkor kezdett el jobban törődni, mert nem akarta, hogy gnóm törpének hívják. Most már eljutott odáig, hogy csak olyan ruhákat hord, amikben jól néz ki, igaz, az évek alatt már normális magasságúra nőtt. Van nála alacsonyabb és magasabb srác is, de ő még csak öt centit nőni szeretne… vagy tízet… csak még egy kicsit. Pedig így is, meg alacsonyan is rengeteg lány volt oda érte. Hiszen szőke üstöke, nagy kék szemei vannak, pattanás nélküli bőre, kellően sportos teste és a mosolya! Na, egyszer mosolyodik el és minden lány elolvad. Nagyon szép a mosolya és nemcsak a hibátlan, fehér fogai miatt (fogszabályzónak köszönhető és a rendszeres fogmosásnak), olyan kedves, rosszfiús, pimasz és még gödröcskéi is vannak! Aztán meg nemcsak aranyos tud lenni, hanem menő is. A ruhatárával például nagyon is az. Leginkább sportosan öltözködik, de ha valami jól áll neki, ha valami éppen divatban van és menő, akkor azt hordja, még akkor is, ha a világ legkényelmetlenebb szemeteszsákjának is tartja az adott ruhadarabot.

Jellem: Kedves, aranyos, segítőkész, totálisan kisfiús. Amikor senki nem látja. Utálja, hogy ilyen, mert ő más, ő nagy, magas, menő. Legalábbis a külvilág felé ezt mutatja. Az, hogy neki tetszenek a pihe-puha plüssök, ráadásul, hogy még alszik is eggyel! Na, ezt titkolja, ahogyan azt is, hogy neki bizony általános iskolában évekig kellett fogszabályzóval járni, és ezért vannak ilyen szép fogai. Ráadásul még szemüvege is van! Na, ezt is titkolja, max. otthon a szobájában tök egyedül veszi fel. Az, hogy órán nem látja a táblát, ha a tanár túl apró betűvel ír? Az őt nem érdekli. Hogy előrébb is ülhetne, hogy jobban lásson, mert amúgy meg nem olyan gyenge a látása? Na, az is ki van csukva, mivel elől csak a stréberek ülnek, hátul meg a menő arcok. Ezért nem is jegyzetel sokszor, hiszen mit? Ha meg lemarad, a tanár nem mondja el kétszer, mert minek, ha felírta a táblára? Többiekről hiába szeretné leírni, magasról tesznek rá. Így a tanulmányi eredménye nem a legjobb, pedig otthon tanul ő, de ugye a tudásából az órai anyag hiányzik. De ezzel senki sem foglalkozik, legfeljebb csak őt zavarja meg a maximalizmusát, hiszen ő sportember. Amire nagyon is büszke, hiszen alacsony, vézna, gyorsan kifáradó gyerek volt – fogszabályzóval együtt! Imádja ahogyan kinéz, imádja, hogy így tud sportolni, hogy ennyire felfejlesztette magát, imádja még a viselkedését is, olyan kis narcisztikus lett a jelleme az évek alatt. Az, hogy ez az egész fárasztja? Kit érdekel! A lényeg az álarc megtartása, hogy senki se tudja, hogy milyen valójában. Lányokkal is csak azért foglalkozik, mert a rajongó táborának tagjai. Mindenkinek bókol, csapja a szelet, még a kis stréber, szürke, pápaszemesnek is, akit amúgy lenéz – úgy csinál, azonban valójában nem. Néha napján járni kezd egy szurkoló lánnyal, vagy valami suli szépe plázacicával, akin több az alapozó, mint ahány kiló, de amúgy sosem érdekelték azok a lányok. Pár hét után dobta is őket. Mert ez státusz. Ha sportolsz és jól nézel ki, egyértelműen ilyen csajokkal kell járnod, akiket folyton lecserélsz. Aztán meg a haverjaidat sem válogathatod meg szabadon. Üres fejű izomagyakkal kell körbevenned magad, akik szintén sportolnak és „menők”. Szóval egy rendes barátja sincs, sőt, a többi sem az. Illetve egy, egy Bill nevű srác az osztályából. Őt nagyon bírja, értelmesnek tartja, viccesnek és neki még van is agy a fejében. Vele szoktak általában buzulni, amihez ő csak azért csatlakozott, mert látta mennyire tetszik ez a csajoknak. Szóval Bill nélkül teljesen magányos lenne, pedig Bill sem tudja, hogy ez az egész álca.

Élettörténet: Tök átlagos szülők egy szem gyereke. Mindig is akart egy tesót, a szüleinek is mindig mondta, de kerek perec kijelentették, hogy nem lesz másik gyerek. Egyrészt a szülők mindkét fizetése kell, aztán meg hova tegyék a gyereket? Reggeltől estig dolgoznak, se óvodába, sem bölcsibe nem tudnának elmenni a csemetéért, sem otthon foglalkozni vele és egyebek. Szóval nekik elég volt Brian, nála is nehezen tudták megoldani ezeket a gondokat. Nagyszülei nem élnek, anyjának a testvére külföldön jó pár országgal arrébb. Neki is vannak gyerekei, de Brian még sosem látta az unokatesóit. Nagyszülei is akkor haltak meg, amikor ő kicsi volt, vagy még meg sem született, szóval még csak emléke sincs róla. Apjának nincs testvére, keresztszülei nincsenek, csak névadó szülei, de hát vele sem ápolnak közelebbi kapcsolatot. Szóval így a családi ünnepek elég gyérül sikerültek. Csak hárman voltak, de mindenkitől azt hallgatta az iskolában, hogy mekkora egy vendégsereg rohanta le a házukat, vagy éppen kinél voltak látogatóban, nyaraláson, miket csináltak, hova kirándultak és egyebek. Szóval jól jött volna a közelben valami rokon, egy testvér, vagy akár egy háziállat is. De a háziállatot is elutasították a szülei, még az akváriumban tartható pókot, gyíkot, halat is, mivel ha úgy sincsenek otthon, akkor minek? Erre szokta dühében rávágni, hogyha a szülei sosincsenek otthon, akkor hármuknak mire fel egy családi ház? Próbált az iskolában barátokat találni, még egyszerű is volt, egészen addig ameddig nem kapott fogszabályzót és nem tűnt fel a többieknek, hogy hát… ő bizony nem növöget úgy, ahogyan kéne. Szóval az általános utolsó két évét élete legrosszabb két évének könyvelte el, mivel folyton cikizték, piszkálták, belékötöttek, és hiába rohant nekik, lenyomták, mintha méretéhez hűen, még mindig egy kisgyerek lenne. Aztán következett a középiskola. Elhatározta, hogy minden más lesz. Mivel olyan iskolába ment, ahova senki, így sokkal könnyebb dolga volt. Ráadásul még azon a nyáron elkezdett otthon edzegetni, hogy javítsa a kondiját és ne legyen egy nagy lúzer a következő iskolájában. Év elején azonnal be is iratkozott egy csomó sportra. Szóval a focicsapat, a kosárlabda csapat, a baseball csapat tagja lett. Szemezett mással is, de azok ugye nem divatsportok, oda járni már nem annyira menő. Igaz, nem is gáz, de azzal úgy különösebben az emberek nem foglalkoznak, míg az előbb felsorolt három tagjait mindenki ismeri, és már majdnem istenítik őket. Először nehéz volt, de teljes erőbedobással és az otthoni rendszeres edzéssel, na meg még egy talált, eldugott konditeremmel karöltve egyre jobb és jobb eredményeket ért el. Aztán elkezdett nőni, végre! Először azt hitte, hogy a ruhái mentek össze a mosásban, de egy fél nap után rájött, hogy azok nem mehettek össze, amiket nem is mosott mostanában. Szóval ez még inkább dobott egyet a népszerűségi indexén. Aztán megválasztották a focicsapat kapitányává. Persze, hogy elfogadta! Szóval minden a lehető legjobban alakult a középiskolában. Igaz, hogy nem önmaga, igaz, hogy fárasztó, hogy meg kell játszania magát, de végre valaki. Egyedül akkor szabadul fel, amikor hazaér és egyedül van, meg akkor, amikor az osztálytársával buzulnak. Olyankor nagyon jól érzi magát, úgy érzi, mintha valamennyire önmagát is adná, valahogy természetes neki az egész, pedig először nagyon fura volt neki és csak a népszerűségének növelése érdekében csatlakozott a játékhoz. De osztálytársával úgy érzi megtalálta a közös hangot, vele szokott a legtöbbet buzulni, meg nem csak másokat szórakoztat az egész, hanem őket is. Sokkal felszabadultabbnak érzi magát Billel, mint másokkal, sőt, őt még havernak is mondaná, nem úgy mint a többieket, mert tudja, hogy a többiek csak addig vannak a közelében, ameddig jól sportol vagy a lányok körberajongják. Szeretné azt hinné, hogyha ez egyik napról a másikra megváltozna, akkor Billel ugyanúgy egymás ölében kötnének ki, hogy folytassák ezt a fajta szórakozást.

Hobby: sportolás (titokban olyanokat olvasgat, amikre az úgynevezett haverjai a szájukat húznák, vagy azt sem tudnák, hogy eszik-e vagy isszák)

Foglalkozás: Tanuló, az apja cégénél hétvégente fuvarozik, iskolai szünetekben pizzafutárkodik

Extrák: *Hóhérkámnak ** Sosem gondolt még bele, hogy mi lenne, ha egy sráccal kezdene, de amikor ezt játsszák az osztálytársával, akkor nem érzi magát furán, nem érzi, hogy undorító lenne, sőt, természetes neki már az egész, és ha egyik nap abbahagynák, bizony, hiányolná. *** Se a pasikat, se a csajokat nem szokta megnézni, hiszen ha csajjal jár, akkor nem nézi, hogyan néz ki, azt nézi, hogy az iskola szerint ki illik hozzá. Meg amúgy is mindegy, pár hét után dobja. **** Soha senkivel nem feküdt még le az ilyen jellegű kapcsolatai miatt, mert ha megtörténik, akkor olyannal akarja, akit tényleg szeret. Ennek ellenére mindenféle pletyka kering az iskolában, hogy ki volt meg neki, ki nem, hol, mikor, hogyan stb. Ezeknek többségét nem tagadja, hiszen ha kiderülne, hogy ő még bizony sosem volt úgy egy lánnyal, akkor mindenki rajta röhögne. *****Mivel nem kitűnő tanuló, a szülei nem tudnák neki fizetni az egyetemet, ezért egy sportösztöndíjra pályázik, amit nagy esélye van megkapni. Bár még gondolkodik azon, hogy egyáltalán tovább tanuljon-e, mert ha tovább tanul, akkor még tovább kell játszania a szerepét. ******* Rossz a szeme, de nem hordja a szemüvegét, ezért nem látja mit ír a táblára a tanár. Szerencsére nem annyira rossz a szeme, hogy ne tudjon sportolni, de ha csak egy kicsit is romlik, nos akkor kontaktlencse kell majd, vagy az, hogy abbahagyja a sportot. Viszont a kontaktlencse gondolatától meg rosszul van, nem óhajt turkálni a szemében******* Nagyon szeretne egy háziállatot. ********* Van jogsija.

Képinfo: A kép nem az én tulajdonom, csupán illusztráció. (http://)

Engedélyezve: 2014. 09. 29.

Módosítva: 2019. 06. 10. 22:17:29
Módosította: Yoshiko

Státusz: Aktív

© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).