Név: Dylan Emrys
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Geneviev
Kor: 17 éves
Külső leírás: Családjától már külsejében is különbözik. Talán innen gondolta már a nagyanyja a születése óta, hogy apja emberi vére az erősebb benne, így tőle soha nem is várta, hogy mutassa a varázsképességek jeleit. Egyedül neki van fekete haja, most, hogy apja már régóta nem él, a többieknek mind világosbarna hajkoronájuk van. Ráadásul ő az egyetlen szemüveges is a családban, már kiskora óta muszáj neki hordania, ugyanis apja rossz látását örökölte. Szemüvege, bár divatos, mégis elrejti kék szemeit, de nem véletlenül nem hord kontaktlencsét. Mindenkinek azt mondja, hogy azért nem, mert zavarja a szemét, de ez nem igaz – azért nem hord, mert úgy véli, akkor mindenki számára nyilvánvaló lenne, mennyire rosszul érzi magát a saját bőrében. Jó póker arca van, könnyedén el tudja rejteni mindenki elől a magányosságát a stréberség álcája mögé (no meg a könyvek mögé), de a szemei nyitott könyvek mások számára. Fehér bőrével már nem lóg ki a családból, talán ez az egyetlen, amit az anyjától örökölt gén, ugyanis az Emrys családba régebben vámpírok is beházasodtak, így ez a bőrszín tőlük ered. Az egyik legmagasabb fiú az osztályban, és még lehetséges, hogy nőni fog. Nem igazán izmos, nem sportol semmit, csak néha fut, ha éppen úgy tartja kedve, de mivel nem eszik túl sokat, csak amennyi kell, nem is elhízott. Kissé talán vékonyabb, mint kellene, de mégsem néz ki úgy, mintha csontkollekció lenne, a mozgásában van valami kecsesség, amivel az ember csak születni tud. Jobb szeret mindent takaró ruhákba öltözni, ha meleg nyári nap van, akkor is minimum egy géz ing biztos, hogy van rajta. Semmi baj nincsen a testével, mégis, nővére olyan szép önbizalomhiányt, és testképzavart okozott neki már kiskorában, hogy azóta sem nőtte ki ezeket a dolgokat.
Jellem: Egyesek strébernek, intelligensnek, igazi nyertesnek mondanák, hiszen hiába ő a legjobb nem csak az osztályban, az egész iskolában, és több tanulmányi versenyt nyert meg, mint amennyit össze tudna számolni, mégis, az iskolában valamiért mindenki kedveli. Jól el tud beszélgetni az amúgy bunkó paraszt sportolókkal, hiszen mindig jó ötletei vannak, hogyan lehetne nyerni (tehát végül is, a segítségével nyernek, sőt, mennek át a vizsgákon, mert segít is nekik), de a gót csajokkal is szót tud érteni, tekintve, hogy családja milyen, már megszokta ezt a stílust. Viszont, ha valaki valakit a sulin kívül, mondjuk a családjából, pontosabban a nővérétől megkérdezné, hogy milyennek találja az öccsét, egyetlen szót mondana: unalmas. A nővére számára, aki minden nap különböző természetfeletti lényekkel kerül kapcsolatba, és aki többször is megmentette a világot, a hihetetlenül okos, és intelligens öccse egyszerűen csak unalmas. Ő az egyetlen „ember” a családjában, és mégis mindig ő az, aki mindenkit kihúz a saját hülyeségének kutyvalékából. Ez leginkább nővérére igaz, aki hiába mentette meg kétszer is Halloweentownt, és a világot is, Dylan volt az, aki a nővérét megmentette több alkalommal is. És még nővére van felháborodva azon, hogy soha senki nem köszönte meg ezt neki, míg a lány még Dylannek sem köszönte meg egyetlen alkalommal sem, amit tett érte a fiú! Szereti nővérét, de azért ezt már kicsit tényleg soknak találja. Éppen ezért inkább mostanában már nem is beszél vele, hiszen bár régen is voltak vitáik, a nővére azóta, hogy Halloweentownba jár iskolába, már csak arról tud beszélni, hogy ott miket tanul, illetve hogy ő milyen jó mindenből, és mindenki hogy szereti őt. Dylan meg ilyenkor legszívesebben vagy megfojtaná nővérét, vagy sírva fakadna, és mivel egyiket sem szeretné tenni, ilyenkor inkább elvonul csendes magányába, olvas valami értelmes atomfizikáról szóló könyvet, és közben agya hátuljában arról ábrándozik, hogy bárcsak ő lehetne a nővére helyében. Azt akarja, hogy végre ne lógjon ki a családjából, hogy neki is legyen ereje, vagy legalább legyen valaki olyan igaz barátja, akinek mesélhet minderről az őrültségről, ami az életében történik. De egyik kívánsága sem vált valóra. Eddig.
Élettörténet: Anyja révén a családja közvetlen leszármazottja a nagy varázslónak, Merlinnek, aki Halloweentownból az emberek világába kerülve segítette a nagy királyt, Arthur Pendragont. Mindhárom gyerek nevében is látszik ez a kapcsolat, ugyanis hiába ez az anyjuk család neve, az apjuk számára olyan különleges volt, hogy meghagyta ezt a vezetéknevet nekik. Anyjuk persze próbálkozott ellenkezni, hiszen ő még ezt a kis kapcsolatot a mágiához sem bírta elviselni, de szerette a férjét, így végül a férfi győzött. Anyjuk boszorkány, ahogyan nagyanyjuk, és minden eddig ismeretlen rokonuk is, ám az apjuk ember volt, így ők nem Halloweentownban, hanem az emberek világában nőttek föl úgy, hogy nem is tudtak a mágia létezéséről. Nővére mindig is nagy bolondja volt a meséknek, a Halloweenak, és minden hasonló dolognak, ő viszont anyja ellenérzéseit vette át, és mindig is hülyeségnek tartotta ezeket. Már kiskorában nagyon okos volt, ám teljesen földhöz ragadt, tipikus kis stréber, így tizenkét éves korában, mikor rájött a mágia létezésére, és származásukra, az egész világa megrengett. Anyjukról kiderült, hogy egész életükben hazudott nekik, nővéréről meg húgáról pedig, hogy nagy jövő áll előttük, mint kiváló boszorkányok. Egyedül ő maradt meg annak, aki volt: egy hitetlenkedő, földhöz ragadt embernek. Nem szereti ezt az érzést, de a világért sem vallaná be senkinek, hogy utál ember lenni, hogy nem szereti, hogy ennyire kilóg a családjából, és hogy hiába jár az emberek világában gimnáziumba, ahol kitűnő tanuló, és rendkívül sok versenyt nyert viszonylag ismert srác, mégis, legszívesebben ő is Halloweentown történelmét, a repülést, bájitalkészítést, és hasonló izgalmas dolgokat tanulna nővérével és húgával együtt. De mivel senkihez sem mehet ezzel a problémájával, hiszen húgával jó, ha havonta tudnak beszélni a varázstükrön keresztül; nővérével nem is beszél, hiszen a lány el van foglalva a saját kis hős-tudatával, amiért megmentette Halloweentownt kétszer is; anyja nem értené meg, mert a nő saját akaratából távozott a mágia világából; nagymamája meg szinte nem is foglalkozik vele. Szóval, hiába lenne átlagos a mágia világában, marad az, hogy kiválónak lenni az emberek világában. Kiválónak, és magányosnak lenni.
Hobby: Nővére otthon maradt könyveit elcsórni, és azokat olvasni, tanulni, tanulás, versenyekre járás, világtól való elvonulás
Foglalkozás: Tanuló
Extrák: Nagy tévedés volt nagyanyja részéről úgy vélni, hogy csak a lányokból lesz boszorkány, az egyetlen fiún az emberi apa vére fog kiütközni. Igen, tényleg nem történt Dylan körül semmiféle megmagyarázhatatlan dolog, nem is tud varázsolni elméletileg, viszont azt senki sem gondolja, hogy azért, mert visszafogja magát. Annyira elnyomta a hősies, boszorkány nővére és a cuki, szintén boszorkány húga, illetve a saját erejéről önként lemondó anyja, hogy mikor meg kellett volna mutatkoznia az erejének, az inkább úgy döntött, hogy majd ha kellő pillanatot talál, akkor nyilvánul meg. Addig viszont csak növöget szépen lassan a felhasználatlan erő, mely csak arra vár, hogy végre kitörhessen testéből. *** Nem volt kapcsolata se lánnyal, se fiúval, de igazából még nem is gondolkozott azon, hogy kellene. Persze, már eljátszott a gondolattal, hogy milyen lenne, ha járna valakivel, meg fiúból van, szóval az önkielégítés napi rutin egy elképzelt alakkal (hol lánnyal, hol fiúval), de úgy tenni nem tett eddig semmit az ügy érdekében. Családja miatt úgy érzi, senki sem tudná őt úgy szeretni, amilyen, hiszen a saját nővére se szereti őt. *** Halloweentown – Karácsonyi lidércnyomás, Halloween város és a saját képzeletem keveréke. Egy másik dimenzió neve, szóval nem csak egy város, hanem több város is van, ám maga Halloweentown a fővárosuk neve is, ahonnét az egész Emrys család származik.
Képinfo: Nem saját, csak illusztráció (http://)
| Engedélyezve: |
2014. 09. 28.
|
Státusz: Aktív
|
