|
|
Karakter megtekintése
| Kép |
|
| Tulajdonságok |
Név: Sloan Kerrich
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Lexine
Kor: 28
Külső leírás: Magas, izmos férfi széles vállakkal, időnként a kőnél is keményebb tekintettel, mély reszelős hanggal. Megjelenése nem csak férfias, de valahogy olyan határozottságot és erőt sugall, amitől valahogy mindenki biztonságban érzi magát a közelében. Bár izomzata inkább szálkás, hiszen mostanság egyre kevesebb táplálékhoz jut, azért bőven van benne erő. Teste nem meglepő módon tele van sebhelyekkel, a legcsúnyábbnak azonban semmi köze sincs a zombikhoz. Tizennyolc éves korában egy téli napon megcsúszott a lépcsőn, legurult róla, néhány másodperccel később már a saját- a testéből kiálló- kulcscsontját nézte. Ezt az esetet szörnyen kínosnak érzi, ezért, aki jót akar magának, az még csak rá sem néz arra a sebhelyre. Külsejét nem hanyagolja el, rendszeresen borotválkozik, fésülködik, nem akar úgy kinézni, mint egy ősember. Ruhák terén nem válogat-nem is tehetné- a fontos csak az, hogy gyorsan lehessen benne mozogni. Nem az a vigyori típus, de azt sem lehet mondani, hogy a mosolya nagyon ritka jelenség lenne. Szerencsére, mert a mosolya egyszerűen lehengerlő. Két dolog van, ami nélkül nem lehet látni. Az egyik egy farmer mellény, aminek nincs semmilyen története, egyszerűen csak megtetszett neki és nem hajlandó tőle megválni. A másik egy medál, benne egy képpel, amin valószínűleg ő látható a szüleivel.
Jellem: A kolóniában élők számára ő egy amolyan biztos pont, akinek a józanságára még a legnagyobb krízisben is számítani lehet. Legyen körülötte bármekkora baj, ő hideg fejjel mérlegel és egy pillanat alatt megtalálja a megoldást bármire. Sokakkal ellentétben ő nem hagyja, hogy ez az egyre brutálisabbá váló világ kiölje belőle az emberséget, a legnagyobb veszélyben sem helyezi a saját érdekeit mások elé és még soha nem hagyott hátra senkit, csak hogy a saját bőrét mentse. Szentül hiszi, hogy a jelenlegi helyzet csak átmeneti állapot és, hogy a föld egy nap ismét az embereké lesz. De ugyanakkor azt is tudja, hogy ezért a szebb jövőért tenni is kell, ezért nem bújik meg a biztonságot jelentő falak mögött, szinte minden idejét az élőhalottak kiirtásával tölti. Viszont azzal is tisztában van, hogy ő valószínűleg nem fogja már azt a szebb jövőt megérni, mégis kész az egész életét arra áldozni, hogy élhetőbbé tegye a világot a következő generációk számára. De egyáltalán nem megszállott, soha nem sodorná az embereit értelmetlenül veszélybe, minden akciót gondosan és körültekintően megtervez. Mikor a falakon kívül van mindig nagyon komoly, hiszen egy egész csapat élete múlik rajta. Viszont a falakon belül valamivel lazább, gyakran látni mosolyogni. A kolóniában élőkkel jól kijön, hiszen alapvetően kellemes személyiség, ráadásul igen intelligens is. Bár ő még nem tagja a vezetőségnek, magabiztossága és megbízhatósága miatt mégis sokan amolyan vezérként tekintenek rá.
Élettörténet: Élete átlagosan, de nagyon szépen indult. Szüleitől rengeteg szeretetet kapott, igazi mintacsalád voltak. Aztán egyik pillanatról a másikra az egész világ a feje tetejére állt. Sloannak csak halvány, álomszerű emlékképei vannak erről az időszakról, azt sem tudná megmondani, hogy szüleivel napokig, vagy évekig menekültek az élőhalottak elől. Csak annyit tud, hogy egyszer csak már egyedül volt a pánikba esett emberek hatalmas tömegében és akármilyen hangosan kiabált a szülei után, soha többé nem látta őket. Talán már aznap meg is halt volna, ha egy idősödő veterán katona nem veszi magához. Attól a naptól kezdve ketten járták a világot, menedéket keresve. A férfi –bár már az ötvenes éveiben járt- igen jó erőben volt és az esze is a helyén volt, így nagyobb baj nélkül átvészelték a következő néhány évet. Közben a férfi megtanította Sloan-t mindenre, amit csak tudnia kellett az életben maradáshoz. A kisebb csoportban kószáló zombikat szándékosan nem kerülték el, így Sloan már korán megtanulhatta, hogy végezhet velük. Tízéves volt, mikor csatlakoztak egy volt katonai bázison élő kolóniához. Ott aztán biztonságban éltek. A férfi csatlakozott a portyázók csapatához, ahogy pár évvel később Sloan is. A fiú talpraesettsége a kolónia vezetőinek is feltűnt és huszonkét éves korában őt tették meg a portyázók csapatának vezetőjévé. Ő pedig kétségtelenül alkalmasnak bizonyult a feladatra. A kolóniának soha nem kellett hiányt szenvednie semmiben, mindig volt étel bőven. Azonban egy éve Sloan megbetegedett és annyira legyengült, hogy hetekig nem tudott a falakon kívülre menni. Féltette az embereit, ezért megtiltotta, hogy portyázni menjenek, amíg ő fel nem gyógyul. De a készletek lassan fogyni kezdtek, ráadásul néhány új éhes száj is érkezett hozzájuk, így végül kénytelen volt elengedni őket. Az emberei tapasztaltak voltak és talán nem is lett volna semmi baj, ha egy önfejű újonc nem sodorja bajba az egész csapatot. A portyának végül szörnyű vége lett, a tizenöt emberből csak hatan tértek vissza, ebből ketten ma is harcképtelenek. Azóta sokkal nehezebb minden, az étel még a gondos beosztás ellenére is alig elég.
Hobby: sakkozás, a lovával, Mary-vel való foglalkozás
Foglalkozás: a portyázók csapatának vezetője
Extrák: ***Az egy évvel ezelőtti incidensig a csapatával sokszor kiment akkor is, mikor nem volt szükségük semmire. Ilyenkor csak járták a környéket és irtották az előhalottakat.***Mivel mostanában egyre kevesebb étel jut mindenkinek, ő sokszor mondja inkább azt, hogy már evett, vagy, hogy éppen nem éhes.***James-a férfi, aki magához vette- néhány éve megbetegedett. Nem tudják mi baja, csak annyi biztos, hogy a tüdejével lehet valami baj. Sloan-nal nagyon közeli kapcsolatban állnak, úgy tekint rá, mint az apjára, épp ezért egyre nehezebb néznie, ahogy a férfit lassan megöli a betegség.*** Gyűjti a könyveket, újságokat és mindent, amiben a régi világról vannak képek. ***James és ő a mai napig sokat sakkoznak, képesek egész éjszakán át játszani és közben beszélgetni.***A csapatnak van öt lova, amik közül az egyik –egy koromfekete kanca- csakis Sloan-é. ***A kulcscsontja nem éppen megfelelően forrt össze, azért a mai napig sokszor fájdalmai vannak. *** Részben az ő hatására a kolónia még ma is megtartott néhányat a régi szokások közül. Például a karácsonyt minden évben megünneplik.***Minden fegyverrel jól bánik, de általában egy vadászkést hord magával.
Képinfo: A képet nem én rajzoltam, csupán illusztráció (http://)
| Engedélyezve: |
2014. 09. 20.
|
Módosítva: 2014. 09. 20. 18:38:15
Módosította: Lexine
Státusz: Aktív
|
|
