Név: Duan Swac
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Mora
Kor: 23
Külső leírás: Nem volt könnyű élete. Elég sokat nélkülözött, és ez alkatán is meglátszik. Kora ellenére alacsony, vékony, törékeny jelenség, de nem betegesen sovány, kifejezetten szép a sok ruha alatt. Bőre egészségesen halovány, a nap valahogy sose fogja meg. Vonásai lágyak, picit talán nőiesek, de nem annyira, hogy ne mondhatnánk meg könnyedén a nemét. Az érzelmei könnyen leolvashatóak arcáról, de ritkán mosolyog, annak ellenére, hogy ha megteszi, szinte ragyog. Főként gyerekek, vagy a páciensei előtt szokta megengedni magának a dolgot, másokban nem igen bízik annyira, hogy megnyíljon, mostanában főleg nem. Félhosszú, barna tincsei néhol már a vállát verdesik, mivel ritkán van rá lehetősége, hogy levágassa normálisan, magától meg nem vacakol vele. Szemei mélykékek, intelligenciától és lelkierőtől ragyognak, szinte el lehet veszni bennük. Ruhái bők, strapabíróak, utazásra tervezettek, szinte állandó ismertetőjele a zöld kabát, piros sál, csillagos pántok, és persze a két táskája. A kisebb, övén lógó, és egy nagyobb. Mindkettő bőrből készült, és tele van különféle gyógyfüvekkel, porokkal, mások számára ismeretlen, csodatévő szerekkel. Jelenlegi helyzetében az öltözködését is fogva tartója szabja meg, és elzárta előle a gyógyító kellékeit.
Jellem: Végletekig kedves és segítőkész teremtés, aki annak szentelte az életét, hogy másoknak segítsen, még akkor is, ha sokszor kellett ezért nélkülöznie, mert a páciensei nem tudtak mit adni neki a gyógyításért. És most, hogy az életcélját elvették tőle, az amúgy is eléggé magának való fiú teljesen elzárkózott a külvilág elől. Attól való félelmében, hogy bajt hoz rájuk, nem beszél másokkal, csak ha nagyon elkerülhetetlen a dolog. A hangját sose emelte még fel, és nem is igen fogja, még ha fáj is valamije, összeszorított fogakkal tűri. Egy ideje már nem mosolygott, és néha látszik rajta, mennyire megtöri a helyzete, tekintetéből mégse hunyt még ki a lelkierő. Mindig másokat helyez előtérbe, ezért is hagyta abba a szökési kísérleteket. Fogva tartója gyorsan rájött, hogyha másokat fenyeget, akkor könnyen sakkban tudja őt tartani. Nem viseli jó, ha szenvednek miatta. Nagyon intelligens és kiváló gyógyító, memóriájának hála, minden ami a könyveiben benne van, a fejében is megtalálható, és folyamatosan képezné magát, ha tehetné. Lelkileg nagyon erős, hiába tart már hónapok óta a fogsága, még mindig nem adta fel a reményt, hogy egyszer még szabadulhat, és tegyen bármit az ura, sose törik meg lelkileg. Elfojtja a bánatát, és megtartja magának, mindig is így tett. Sok benne a küzdőszellem, de visszafogja magát, hogy mások ne sérüljenek. Nem szereti az urát, megveti amit tesz, de úgy tűnik képtelen a tényleges gyűlöletre és halál kívánságra, még úgy is, hogy az, aki most kínozza és használja, ugyan az a személy, aki négy éve megölte a mesterét. Egyszerűen túl jó a szíve ahhoz, hogy bárkinek szenvedést kívánjon, még ha az illető meg is érdemelné.
Élettörténet: Olyan korban született, ahol a királyok, nemesek és gazdagok kitűnően éltek, a szegények viszont minduntalan a túlélésért küszködtek, és Daun az utóbbi csoportba tartozott. Már kiskorában elvesztette a szüleit, és nem igen akadt olyan család, ami szívesen fogadott volna még egy éhes szájat. Az alig 5 éves árva szinte egyedül élte túl a szülei halála utáni első nyarat és őszt, de télen valószínűleg meghalt volna, ha nem téved a falujukba egy vándorgyógyító. A férfi véletlenül bukkant rá a fiúra, és nem volt szíve sorsára hagyni. Tudta, hogy nem könnyű az ő élete sem, de maga mellé vette a gyereket. Daun pedig mindig nagyon igyekezett, hogy ne bizonyuljon koloncnak. Szó nélkül követte bárhová jótevőjét, csendben figyelt, és sose panaszkodott. A férfi hamar rájött, hogy a fiú akkor se fog szólni, ha már sebes a lába a sétától, ha kopog a szeme az éhségtől, és az ájulás szélén áll. Jó sok időbe beletelt, hogy rávegye, ne titkolja el, ha gondja van. Az évek pedig teltek, Daun nem csak olyanná vált a férfinak, mintha a saját fia lenne, de a tanítványává is, ráadásul kiválónak bizonyult a gyógyításban. Gyorsan tanult, leleményes volt, kedves és segítőkész, az emberek szinte mindenhol szerették és tisztelték, ahol jártak. Idővel mesterét is túlszárnyalta, aki nagyon büszke volt a fiúra. Mikor azonban Daun 19 éves volt, és egy nemeshez érkeztek gyógyítani, megtörtént a baj. A gazdag úr fia szemet vetett a fiatalabb gyógyítóra, és felajánlotta neki, hogy felfogadja maga mellé jó pénzért. Daun azonban szerette gyógyítani a szegényeket is, és nem akart egy embernél leragadni, így visszautasította. A fiatal nemes dühében megölette a fiú mesterét, és kényszerrel akarta őt magánál tartani, de Daun megszökött. Keserűen, gyászolva menekült, és bár már évek teltek el azóta, a mai napig magát okolja nevelője halála miatt. Amire pedig végképp nem számított, hogy a fiatal nemes, aki azóta átvette apja birtokát, még mindig a megszállottja. Ha tudta volna, óvatosabb, és többé nem jön arra a környékre, de megtette. A férfivé ért ifjú pedig elkapta egy pár hónapja, és Daun élete azóta pokollá vált. Nem gyógyíthat mást, csak a férfit, ha mégis megteszi, kemény büntetésekre számíthat, és bármit meg kell tennie neki, amit kitalál, legyen szó szexuális dologról, vagy bármi másról. Daunnak nincs más vágya, mint szabadulni, de már előfordult, hogy a szökésre tett kísérletét másokon torolta meg, így felhagyott a próbálkozással, és inkább tűr.
Hobby: Jelenleg semmi, maximum az ablakból fürkészni a tájat, néha séta. Mikor szabad volt, füvek gyűjtése, emberek megfigyelése, tanulás, gyógymódok feljegyzése, a dolgok tanulmányozása.
Foglalkozás: Gyógyító
Extrák: ** Van káét kis bőrkötetes könyve, az elsőt még nevelőjétől kapta, és ezekbe jegyzi fel a tapasztalatait a különféle füvekről, a gyógymódokat, bármit ami hasznos a gyógyításban. Nagyon vigyázott rájuk mindig is, és mivel egy már betelt, a másodikba írogat. Miután a nemes elfogta, a táskáival együtt elzárta őket, néha azzal is fenyegetőzik, hogy tönkre teszi őket. Ám azzal tisztában van, hogy még hasznosak lesznek neki is, ha megbetegszik, így inkább csak azért csinálja, hogy lássa Daun arcán a pánikot.** Már nem szűz, hála a nemesnek, de nővel még nem volt, valahogy sose érdekelte a dolog.**Fogva tartóját Johann Delmarc-nak hívják, és bár elég tarka módokon képes Daunt kínozni és büntetni, sose engedte másnak, hogy hozzányúljanak.**Foglalt, Lulumnak.
Képinfo: Nem saját, csak illusztráció! (http://)
| Engedélyezve: |
2014. 08. 08.
|
Státusz: Aktív
|
