Név: Riley Sage
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Lureka
Kor: 24 elvileg
Külső leírás: Ha nem csörögne a kezében valamilyen nasis zacskó, valószínűleg senkinek sem tűnne fel a jelenléte. Kemény 169 centijével, és totál átlagos ruhatárával sem igazán érdekes jelenség. Egyedül talán a hosszú, dús, fekete tincseit szokták megcsodálni néhányan, akik észre veszik, bár inkább a lányok, mert irigylik tőle. Finomvonású arca van, bőre puha, és alkatra hát.. nem egy izomkolosszus.. Bár átváltozása után kicsit férfiasodott, izmosodott a teste, mert próbálgatta miket tud, és szedett fel magára némi izmot is, de ez még mindig elenyésző néhány diáktársához képest. Bőre nem túl fehér, de a kreolt sem üti, valahol a kettő között van. Egyedül talán a zöldes-kék figyelő szemei emlékezetesek benne, már ha valaki szán rá annyi időt, hogy megjegyezze a szeme színét.
Jellem: Cuki. Csak rá kell nézni, és ez az első dolog ami eszébe jut egy embernek, de még a szörnyek többségének is. Nem feltűnően aranyos és béna, egyszerűen csak mosolyognak rajta, ahogy hátul a sarokban majszol, vagy ha nagyon lelkesen beszél és ha profilból nézed látszik, hogy mozog az orra beszéd közben. Ez sem feltűnő, cska közelről látszik, viszont úgy nagyon cuki. Erre még a lelkesedése, mindig vidám és örökmozgó jelleme is rátesz egy lapáttal. Nem meglepő, hogy vérmókus lett belőle.. Bár tud igazán dühös lenni és komoly sértettséggel elküldeni valakit a francba – sőt amióta vérállat lett egészen fenyegető tud lenni, ha befeketedik erejétől a szeme és nem látszik a pupillája – de általában a sértődött, orrfelhúzós dolog amit produkál, egy-egy hülye viccre, mosolyra, vagy „de édes” mondatra.. Hát nem épp egy félelmetes vérállat jut róla eszedbe. Pláne, hogy tényleg kis cuki. Segítőkész, mosolygós, barátságos, kedves fiú. Az az igazi jófiú, akiért egy halandó suliba oda lennének a lányok, viszont a szörnyek között. Inkább kakukk tojás, mint régen várt szőke herceg. Ezért sincs sok barátja, akik esetleg hozzá szólnak azokkal is extrán kedves, és barátkozó, valószínűleg túlságosan is, ami már nyomulásnak tűnik – pedig ő nem akar senkire sem nyomulni, csupán magányos és mindig fellelkesedik, ha valaki hozzá szól -, ezért nem is kedvelik sokan. Főleg a szörnyek között.. Igaz Riley is tud szívatni, esetleg gúnyolódni, de ezt csak egyetlen közelebbi barátja látja, mert mások mellett nem tud annyira feloldódni, hogy már poénkodjon. Szeretet hiányos is, bár barátok híján ez nem meglepő. Ezért is eszik folyton valami édességet, ami szinten tartja a boldogság hormonjait, különben már rég egy kis depressziós, morcos mókuska lenne.
Élettörténet: Riley egy átlagos kisvárosi gyerek volt. Halandó szülők gyermeke, és ő is ember volt 19 éven keresztül. Járt oviba, általánosba és a gimit is elkezdte, de sajnos befejezni már nem tudta az emberek világában. Eléggé önfejű volt már gyerekként is, és valahogy a félelem gén belőle hiányzott. Nem-nem volt egy fene gyerek, bár annyi esze volt, hogy nem húzta túl sokáig a nagyon ijesztő alakok agyát, de így is sokszor került bajba és egy hajszál híján múlt, hogy megúszta a dolgot ép bőrrel, esetleg egy monoklival. De valamiért mindig kíváncsi volt, vagy ahogy ő mondta unatkozott, bár valószínűleg inkább a szeretet hiányát próbálta ilyen fura módon orvosolni. Szülei sokat dolgoztak, testvére nem volt, ezért gyakran mászkált akár egyedül is kétes helyeken, vagy épp az erdő mélyén, mert otthon nem tudott mit kezdeni magával. Pont ez okozta a vesztét is, vagy indította be az életét? Nos nézőpont kérdése, viszont az biztos, hogy eléggé megszenvedte a hülyesége árát. Egyszer egy bárban összefutott, egy rendkívül szép lánnyal. Nem tűnt sokkal idősebbnek mint ő, ezért leszólította, de utána a beszélgetés érdekes irányba terelődött, és a végén kiderült, hogy a lány igazából boszorkány. Mondanom sem kell Riley kinevette, sőt utána addig gúnyolódott és szórakozott ezen, amíg a lány megelégelte a dolgot. Azt mondta megmutatja, ha nem hiszi el.. Kisétáltak az egyik sikátorba és amikor kétkedve Riley rákérdezett a dologra, a lány csak elmosolyodott, majd érhetetlen szöveget kezdett mormolni. Éles, égető fájdalmon már ő sem nevetett. Hosszú percekig fetrengett a földön a fájdalomtól, majd elájult.. Másnap az ágyában ébredt, és egészen megkönnyebbült, hogy csak álmodta, viszont amikor elment letusolni.. Egy fekete tetoválásnak tűnő jel éktelenkedett a bal vállán, amit azóta is visel. A boszorkány átka, és pecsétje egyben ami egy hollót ábrázol és feltörhetetlen. Viszont a legrosszabb csak azután jött.. amikor a következő teliholdkor, szülei szeme láttára változott át vérmókussá.. Mondanom sem kell, hogy mindannyian megrémültek és hajszál híján múlt, hogy nem a szüleit támadta meg először.. Hosszú hónapokig gyötrődött és szenvedtek így, majd a furcsa szörnyeteg hírére, ami a várost riogatja, jött egy magas, és elég furcsa férfi. Viszont a mondandója több mint meglepő és furcsa volt. Felajánlotta, hogy elviszi Riley-t az iskolájába, ahol meg tudja tanulni az erejét irányítani, és evvel megvédhetik a szörnyek anonimitását is. Hosszú tanakodás, és az igazgató erejét látva végül belementek a dologban és azóta Riley a suliban él. Télen-nyáron ott van, csak karácsonykor két-három napra megy haza.
Hobby: kaja gyűjtés, fára mászás, fán olvasás, kis barátai etetése
Foglalkozás: tanuló, ügyeletes nasi felelős
Extrák: Vérmókus. Igen ő egy igazi vérmókus. Teliholdkor ugyan úgy átváltozik, mint a vérfarkasok, csak belőle óriási éles fogú, hosszú karmú mókus lesz… Bár alapvetően ijesztőnek kellene lennie, inkább groteksz és vicces látványt nyújt. Igaz emberi alakban is inkább aranyos, mint ijesztő, még akkor is ha beindul a „szörny mókus” énje. Nos igen, volt humorérzéke a boszorkánynak aki elátkozta. Riley nem harapás által változott vérmókussá, sőt vérmókus társadalom sincs, valószínűleg ő az első és utolsó ilyen vérállat a világon. 19 éves volt amikor felbosszantott egy boszorkányt. Amikor pedig megfenyegette Riley kinevette, hogy boszorkányok nem léteznek. Ez persze nem tetszett a banyának, és úgy gondolta megvicceli a kölyköt. Jó kis vicc nem igaz? Azóta vérmókusként éli mindennapjait. Az elején nagyon nehéz volt megküzdeni evvel az egésszel, viszont lassan hosszá szokott az erejéhez, a gyors gyógyuláshoz, nem öregedéshez, de amióta bekerült a szörny suli óvó falai közé, éli világát boldogan, bár néha elég morcosan, amikor kinevetik csupán azért, mert cukin eszik. *** Átváltozása előtt is szerette a hasát, de azóta szinte nem lehet kaja nélkül látni. Mindig van nála valami rágcsa, nasi, csoki, édesség, savanyú cukor, valami amin rágódhat. A szobájában is van elrejtve egy kis túlélő kaja adag, nagyjából egy hadseregnek elegendő édesség állományt kell elképzelni, de mit lehet várni egy vérmókustól? Bár állat barátitól eltérően ő sosem felejti el hova rejti a kaját, sőt még arra is figyel, hogy melyik jár le, és még mielőtt baja lenne gyorsan megeszi. Gyors anyag cseréje révén meg sem látszik rajta az a mennyiség amennyit megeszik. *** Vérmókussá válása óta furcsán kötődik a rágcsálókhoz, és ők is megbíznak benne. Igaz nem túl nagy segítség egyik sem, ha a felsőbb évesek neki esnek és szekálják Riley-t, de nem is várja el tőlük. Csak eteti a kis szőrcsomókat. Viszont a macskákat, kutyákat és mindent, ami az ellenségük utálja ő is utálja, sőt kicsit fél is tőlük. Bár talán a legnagyobb félelme az, hogy eltűnik a hosszú évek alatt összegyűjtőt nasija. *** Szörny sulisoknak.
Képinfo: A kép nem az én tulajdonom, csupán illusztráció. (http://)
| Engedélyezve: |
2014. 07. 01.
|
Státusz: Aktív
|
