Név: Cynet
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Mora
Kor: Ismeretlen
Külső leírás: Szinte már nőiesen karcsú jelenség, ami az elfeknél annyira nem szokatlan, annál meglepőbb, hogy a legjobb harcosok közt van. Ezt persze azért nézik sokan furcsálló, rosszalló tekintettel, mert nem több egy zöld elfnél, őket pedig nem tartják sokra. Származására utal egyszerű, barna haj és szemszíne, ami a sötét elfeknél többnyire különlegesebb, de nem ám bőrszíne. Lényegtelen, hogy tincsei selymességét bárki megirigyelhetné, és szemében mindig éberség és értelem ragyog, az udvarban nem fognak hozzá jobban viszonyulni amíg az, aki. A vonásai lágyak, de nem sok érzelmet enged megjelenni, hisz egy olyan közegben, ahol a kilencven százalék a halálát akarja, a kitárulkozás végzetes lehet. És mivel csinos arca mellé, nem elhanyagolható, karcsú alkat is társul, a maradék tíz százalék meg arra vár, hogy az uralkodójuk megunja, és rátehessék a kezüket. Persze akkor se lenne könnyű dolguk, hisz alakjában több erő rejlik, mint hinnénk. Fürge és ruganyos, könnyedén mozog bármilyen környezetben, egy pillantás alatt tűnik el az árnyékok közt, és úgy csap le, mint a legveszélyesebb ragadozó. Az évek során azt is megtanulta, hogy ha élni akar, csak egyvalaki előtt engedheti le a védelmét. Harci ruházata úgy készült el, hogy ne akadályozza a mozgásban. Főként bőrből áll, és könnyű, de erős fémből. A sok csat és tasak segítségével, szinte mindenhol vannak elrejtve dobókések, íjjal pedig senki se jobb nála. A kardforgatás nem annyira az ő erőssége, de egy könnyű egykezessel azért méltó ellenfél.
Jellem: Semmi sem mutatja jobban a belső erejét, akaratát és kitartását, mint hogy még mindig az udvarban él. Ott, ahol már többször is az életére törtek, megvetik, igyekeznek kiutálni, és minden lehetséges módon a tudtára adni, hogy nem méltó a sötét elfek királyának figyelmére. Mindez nem érdekli őt, míg maga a szóban forgó személy mást mond. Márpedig Lirion érzései iránta vitathatatlanok, ahogy az övéi is, mivel még mindig kitart mellette. Persze fáj neki, amit kap, de az évek során megtanulta ignorálni az áskálódásokat, szidásokat, és kivédeni a támadásokat. Sokkal erősebb már lélekben, és arra koncentrál, ami fontos, Lirionra. Ő az egetlen, aki tényleg tudja kezelni a temperamentumos uralkodót, és aki gátat szabhat a benne tomboló erőknek. Mindezt úgy képes megtenni, hogy senki se érezze úgy, ő befolyásolta a királyt. Ennek ellenére mindenki csak akadálynak látja, ami köztük és az uralkodó kegyével járó kiváltságok között áll. Az utóbbiak sose érdekelték Cynettet. Neki mindig az volt a fontos, hogy barátja mellett lehessen, akivel lassan kinőtték azt a stádiumot, de be még nem tudtak lépni a következőbe. Cynet végtelenül lojális Lirionhoz, de valamiért fél az utolsó lépéstől, barátja pedig nem erőszakolja rá az akaratát. Hiába forr köztük a levegő, mikor egy légtérben vannak, és a másikra koncentrálnak, egy csóknál tovább még nem jutottak. Cynet így is mindig éber, egyedül mellette meri leengedni a védelmét, és megmutatni az érzelmeit. Amúgy elég okos és ravasz ahhoz, hogy vissza tudjon vágni úgy, hogy ne kerüljön bajba. Az árnyak pedig a barátai, tárt karokkal fogadják, és úgy elveszik köztük, hogy senki se jön rá a királyon kívül, hogy egy szobában tartózkodik velük.
Élettörténet: A zöld elfek sose örvendtek túl nagy elismerésnek a sötét elfek részéről, de mióta elég kevesen vannak, és főként az erdeikben éldegélnek, nem sok dolguk volt velük. Valószínűleg Cynetnek is viszonylag gondtalan, nyugodt élete lehetett volna, ha a faluja nem köt egyezséget az ország uralkodó családjával, miszerint elküldenek nekik pár fiatalt, amikor kérik, és nem háborgatják őket. A még szinte gyerekeket pedig az ország szolgálatába állítják, főként az orvoslásban. Cynet még gyerek volt ugyan, mikor őt is kiválasztották, de már elég jól bánt az íjjal. El kellett hagynia az otthonát, a királyi palotában pedig szépen a fiatal herceg mellé rakták, hogy ha kell, ő fogja fel az orvgyilkos végzetes csapását, azét, aki előtte megölte az uralkodó párt. Szerencsére erre nem volt szükség, de az idő alatt, amit a herceg mellett eltöltött a gyilkos elfogásáig, teljesen más szemmel kezdett el nézni rá. Lirion nem volt egyszerű eset, de Cynet a szívébe zárta, és mikor parancs helyett kérte, hogy maradjon mellette, rögtön beleegyezett. Még most se bánja, habár biztos elgondolkodott volna, ha előre tudja, mit hoz ezzel a döntéssel a saját fejére. Annyi ellenlábasa, és irigye van az udvarnál, hogy ha nem lenne elég erős, már beleőrült volna. A tény, hogy Lirion, aki közben király lett, imádja őt, és mindenki tudtára hozta, hogy nem kell neki se feleség, se ágyas, amíg Cynet ott van neki, nem segít a helyzetén. De túlságosan szereti ahhoz a nehéztermészetű uralkodót, és túl nagy a büszkesége, hogy a sok támadás miatt visszameneküljön az erdők mélyébe. Így összeszorított foggal tűr, és úgy vág vissza, hogy azzal ne szúrjon ki Lirionnal.
Hobby: Lirionnal lenni, dobókésezés, íjászat, erdőjárás, a gyógymágia gyakorlása, hogy mindig segíthessen Lirionnak, ha megsérül, solymászat.
Foglalkozás: Testőrféle
Extrák: ** Lirionon kívül, csak a sólymában bízik meg feltétel nélkül, és úgy ahogy megenged magának némi nyugalmat a kovács mellett, akit nem érdekel milyen pozíció szabadulna fel, ha ő nem lenne.** Van egy sólyma, Kion, akit fióka kora óta nevel, és annyiból lehet mindig tudni, hogy Cynet nincs messze, ha valaki észreveszi a madarát. Egyébként veszélyesen jól el tud rejtőzni, tökéletes lenne kémnek is. Képes a gyógyító mágián kívül másra is, de azokat annyira nem gyakorolja, úgy érzi velük nem segíthet annyit barátjának, mint a gyógyítással.** Uracskámnak.
Képinfo: Nem saját, csak illusztráció! (http://)
| Engedélyezve: |
2014. 06. 15.
|
Státusz: Aktív
|
