Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Karakter megtekintése

Kép




Neki tetszik: , és még 8 felhasználó


Tulajdonságok
Név: Ephraim El-Hashem
Kategória: Yaoi
Feltöltő: makeme_real

Kor: 28

Külső leírás: Átlagos magasságú, kb. 175 centiméternyire nyúlik a tengerszint fölé. A teste viszont egyáltalán nem átlagos, egy deka felesleg sincs rajta, mert minden lehetséges helyen szálkás izmok bújnak meg a bőre alatt. A mozgása gyors és ruganyos, olyan, mint egy gazella, de veszélyesebb, mint egy oroszlán... A bőre származásánál fogva egy kissé sötétebb tónusú, bár ez az ő esetében inkább olyan, mintha kellemesen lebarnult volna a napon, tehát egyáltalán nem feltűnő vagy árulkodó. Gesztenyebarna haja rövidre van vágva, csak a feje tetején hosszabb egy kicsit, hiszen ha valaki el akar vegyülni, akkor tartania kell az átlagfrizurát is. Arcának vonásai nagyon jellegzetesek, ajkai érzékien teltek, a legkülönlegesebb mégis a szeme, az édesanyjától örökölt méregzöld szempár. Eleinte félő is volt, hogy utóbbi miatt túlságosan megjegyezhető lesz, de hát mit ne oldana meg a színes kontaktlencse? Az öltözködése egyszerűen leírható: ő-féle munkaruha. Mindig olyan göncöket hord, amire éppen szüksége van; ha rejtőzködni kell, akkor sötét és szoros darabok; ha el kell vegyülni, akkor az ezt biztosító darabok; és így tovább. Két dologhoz ragaszkodik: a bakancsokhoz, és az ezekbe csúsztató tőreihez, amiket direkt neki készítettek még annak idején.

Jellem: Magáról soha nem beszél, még akkor sem, ha kérdezik, de azt biztosra veheted, hogy ő záros határidőn belül bármit kiderítene rólad. Válogatott módszereket tanult arra is, hogy erőszakkal szedje ki az információt, ha kell, bár az ő szakterülete fénykorában inkább a gyilkolás volt, mint az információszerzés. Nem az érzelmek és nem is a szavak embere – racionális, két lábbal áll a földön, és ezerszer inkább az eszére hallgat, mint a szívére. Vagy csak szeretné ezt hinni? Két érzelem uralkodik ugyanis benne, de azok nagyon dominánsak: a bosszúvágy és a gyűlölet. Ezek ösztönzik szinte minden cselekedetére, szóval talán nem is annyira igaz, hogy az eszére hallgat... Hiszen akkor nem is tartana most ott, ahol. Az viszont tény, hogy a pozitív érzelmek teljesen kivesztek belőle, amikor nyolc évesen tehetetlenül próbálta válaszra bírni az utcán mozdulatlanul heverő édesanyját... illetve ami maradt belőle. De még így is tudta, felismerte őt a megperzselődött ruhája mintájáról is, merthogy a megfigyelőképessége már akkor is páratlan volt, a részletekre való odafigyeléssel soha nem volt baja. Később többek között ez is vált az előnyére, na meg persze az éles esze és a ravaszsága. Agyafúrt gondolkodása van és mindig használja a fejét, az ő eszén nehéz túljárni, de ő annál könnyebben állít csapdát másnak. Nagyon jó emberismerő, és ez alatt nem azt értem, hogy valakinek a szeme állásából megjósolja a múltját, az viszont annál inkább igaz, hogy az emberek viselkedéséből, a rezdüléseikből és megnyilvánulásaikból szerez egy olyan szintű ismeretet, hogy a későbbiekben akár egy lépéssel előttük is járhat. A színészi képességei is páratlanok, nála soha nem volt olyan, hogy lámpaláz, szemrebbenés nélkül a szemébe hazudik bárkinek és még csak a tenyere sem izzad meg. Ezekre mind-mind szüksége volt a munkája során, és most remekül tudja őket kamatoztatni a bujkálás és a személyes küldetésének még kevésbé legitim folytatása során. Gyűlöli az arabokat, bár úgy egyébként sem élnek sokan, akiket emberszámba venne. A bátyja az egyetlen, akit igazán tisztel és szeret. Magán- és érzelmi élete egyáltalán nincs, világ életében a munkájának és a bosszúnak élt. Újabban már csak utóbbira van lehetősége, de őt ez egyáltalán nem zavarja, legalább nem zavarják meg benne olyan megbízatásokkal, hogy ki kellene iktatni valami brit vagy amerikai politikust, mert a kormány nem meri a saját titkosszolgálatával elvégeztetni a piszkos munkát...

Élettörténet: Izraelben, Tel-Aviv városában született, két évvel a bátyja, Amit után. Boldog gyermekkora volt, szeretetben nevelték és a testvérével is kezdettől fogva szeretetteljes kapcsolatot ápolt. Rendesen járt iskolába, jól tanult és sok barátja is volt. Nagy szerencséjükre a család jó ideig szinte semmit nem érzékelt az arab-izraeli konfliktusból – persze a híradásokat ők is hallották, tisztában voltak a körülményekkel, de a harcok nem érintették őket... Egészen addig, amíg Ephraim nyolc éves nem lett. Nem is olyan sokkal a születésnapja után történt az eset, amikor is egy palesztin öngyilkos merénylő éppen az ő utcájukat választotta színhelyül. Ephraim és Amit bent voltak a házban, éppen az ebédhez készülődtek, a szüleik azonban kint voltak az utcán – rosszkor a rossz helyen. A robbanástól berobbantak a környező házak ablakai, Ephraim és a bátyja is kaptak néhány szilánkot ide-oda, de egyikük sem törődött vele, azonnal kirohantak az utcára, akkor viszont már nem tehettek semmit. Az édesapjukból szó szerint semmi nem maradt a véres ruha- és húscafatokon kívül, amik megannyi másik ember maradványaival keveredtek a tel-avivi utcán. Édesanyjuk az ajtó közelében feküdt, látszott, hogy ő már befelé indult... de így is szétroncsolódott a teste 70 százaléka. A gyerekekben akkor és ott eltörött valami, de Ephraimet talán még jobban megviselte a dolog – ő felnőve sokkal elvakultabban szomjazta a bosszút és ez még most is tart. Az árván maradt testvéreket nem szakították el egymástól, legalább ők ott lehettek a másiknak, így emlékeztetvén egymást és önmagukat minden egyes nap arra a szörnyű délutánra. Nem volt vitás, hogy mindketten belépnek a hadseregbe, ahogy az sem, hogy a bosszú ereje milyen magasra fogja őket juttatni, de arra talán még ők sem számítottak, hogy a hadseregből átkerülnek a Moszad berkeibe. Pedig kiemelkedő teljesítményüknek köszönhetően pontosan így történt, Ephraim alig 22 éves volt, amikor az Intézet már igényt tartott rá. Mindkettőjüket alaposan kiképezték és hamarosan hivatalosan is beálltak a Moszad-ügynökök sorába. Ephraimet akkor már rég nem a hite vezérelte, hanem a bosszú és a lojalitás Izrael felé. Az Intézeten belül már kissé elkülönült a foglalkoztatottságuk a bátyjával: míg Amitból tartótiszt lett, addig Ephraim megmaradt kidonnak – azon belül is a legjobbnak. Olyan feladatokat vitt véghez, amin még a harcedzett veteránok is meglepődtek odahaza Izraelben, mindig tökéletes munkát vitt véghez és soha nem hagyott nyomot maga után. Bevetették a Közel-Keleten, Európában és Amerikában is; iktatott már ki befolyásos amerikai fegyverellenőrt és egyszer egy brit minisztert is, de voltak megbízatásai Németországban, Ukrajnában, Oroszországban és Boszniában is – tehát lényegében mindenhol. Talán Afrika az egyetlen hely, ahol még nem fordult meg. Viszont az is tény, hogy egyre jobban zavarta, hogy lassan már nem is Izraelnek dolgozik, hanem a világ összes másik országának... Tudta azonban a rendet, úgyhogy nem volt egy rossz szava sem, egészen addig, míg útját nem állták. A megbízatásai mellett volt még egy fontos feladata, amit személyes küldetésének is tekintett, mégpedig a Hamász utáni kutatás – ők vállalták ugyanis magukra az annak idején történt öngyilkos merényletet, ami végzett Ephraim szüleivel. Ő pedig velük kapcsolatban is remek munkát végzett, néhány évnyi különböző beépülések és információszerzés útján csakhamar ráakadt arra a személyre, aki minden szálat mozgat. A legbefolyásosabb vezető elfogadásával és kivallatásával olyan előnyhöz jutottak volna, amibe szinte bele sem mert gondolni, de az öröm rövid életű volt: az amerikaiak leállítatták az akciót. Ephraim el sem akarta hinni, hogy az Intézet lefekszik az amerikaiaknak, mikor ilyen adu van a kezükben, ők mégis megtették – ő pedig erre nemes egyszerűséggel beintett nekik. Hátat fordított a tartótisztjének és elsétált, hogy egyedül folytathassa, amit elkezdett. Persze nem kellett neki bemutatni az Intézetet, pontosan tudta, hogy a Moszadból az egyetlen kilépési engedély a halál, és fel is készült a továbbiakra. Az utóbbi két évben úgy él, hogy pontosan tudja, bármelyik pillanatban megpróbálhatja megölni valaki, de nem érdekli: ő volt az Intézet legjobb kidonja, így nem túl meglepő módon minden egyes próbálkozásból ő került ki győztesen. Sok helyen élt már, sok követ és kapcsolatot mozgatott meg, de már lassan egy éve az Egyesült Államokban van. A szárnyai alá vette egy izraeli származású befolyásos fegyverkereskedő, aki támogatja a Hamász elleni munkáját – pénzeli, ellátja fegyverekkel és eszközökkel, és szerez neki új lakhelyet is, ha kell. Az amerikaiak is tudják, hogy ott van, több emberüket is ráküldték már a titkosszolgálattól, de Ephraimet egyikük sem tudta kiiktatni.

Hobby: A bosszúja.

Foglalkozás: egykori kidon, ma már üldözött vadász, aki a saját háborújának hadvezére

Extrák: Foglalt. *** A kidon szó szerinti jelentése: „szurony”. A kidonok a Moszad orgyilkosai, a fegyverek Izrael kezében, akiket bárhol be lehet vetni. *** Teljes neve Ephraim Noach El-Hashem, de ezt rajta, a bátyján, az Intézeten és az őt üldözőken kívül úgysem tudja senki, a többieknek meg semmi köze hozzá. Ahhoz meg főleg nem, hogy világ életében a Noach felé húzott a szíve, de a szülei halála után már senki nem szólíthatta így a bátyján kívül. *** Nem kevesebb, mint tíz nyelven beszél: angolul, héberül, spanyolul, arabul, törökül, franciául, németül, olaszul, oroszul és még a pastu nyelv is fekszik neki. Sok helyen kellett már ál-állampolgárságot szereznie a hamis útlevelek miatt, és még több helyre kellett beépülnie. *** Elég veszélyes ellenfél, mindenféle szempontból. Nem csak a fejében vannak nagyon rendben a dolgok, de szinte bármilyen fegyverrel profin bánik, és közelharcban sem egy könnyen legyűrhető ellenfél. *** Karakterdal: https://www.youtube.com/watch?v=ckTZud3ftUk *** Néha előfordul, hogy érzi magán a szexuális frusztráltságot, olyankor mindig meg is oldja magának a problémát. Neki igazából teljesen mindegy, hogy nő vagy férfi, de miután a dolgos hétköznapokon általában ő irányít mindent, jobban szereti, ha egy férfi uralkodik felette. A vallás tekintetében ez egyáltalán nem zavaró tényező, mert húsz évvel ezelőtt a hite is odalett a szüleivel együtt.

Képinfo: A kép nem az én alkotásom, csupán illusztráció. (http://)

Engedélyezve: 2014. 05. 29.
2015. 09. 08.

Módosítva: 2015. 09. 06. 18:49:35
Módosította: makeme_real

Státusz: Aktív

© Copyright 2009-2025. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).