|
|
Karakter megtekintése
| Kép |
|
| Tulajdonságok |
Név: Sawyer Emerson
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Lexine
Kor: 29
Külső leírás: Az átlagnál magasabb, széles vállú, izmos férfi minden porcikájából csak úgy árad a nyers erő. Bár munkájához már nincs szüksége a jó kondira, nem hagyja, hogy teste elsatnyuljon, sőt…mérgét gyakran edzéssel vezeti le és mivel igen könnyű őt felpaprikázni, nem fenyegeti az a veszély, hogy vonzó izmai lassan semmivé lesznek. Fekete tincseivel nehéz bánni- na nem mintha annyira próbálkozna- ezért frizurája általában kócos hatást kelt. Ez, valamint borostája- ami olykor már inkább szakállá növi ki magát- némileg elhanyagolt külsőt varázsolnak neki, de sokak szerint ez csak még vonzóbbá teszi. Arcán általában ugyan az a határozott, mogorva kifejezés ül. Régi széles, ragyogó mosolyát felváltotta egy keserű kis görbe, de azt is legfeljebb akkor lehet látni, mikor sikeresen a sárba tiporta valaki önbecsülését. Sötétszürke szemeivel olyan gyilkos pillantásra képes, amitől még a legmagabiztosabb ember is igyekszik minél apróbbra összehúzni magát. Ruhái egyszerűek, általában farmert és egyszínű pólókat, vagy trikókat hord, amik pont annyira szűkek, hogy kellően sejtessék az alattuk megbújó test tökéletességét.
Jellem: A személyisége leginkább egy öregemberére emlékeztet. No de nem ám egy aranyos, kedves, folyton történeteket mesélős öreg bácsikára kell gondolni, sokkal inkább egy mogorva, megkeseredett vénemberre. Soha nincs egy kedves szava sem, mindenben csak a rosszat, a nyűgöt látja és képtelen bárminek is örülni. Hatalmas adag keserűség és önsajnálat dolgozik benne, egyszerűen képtelen túllépni azon, hogy az élet elvette tőle azt a dolgot, amit mindennél jobban szeretett. Éppen ezért ki nem állhatja az olyan embereket, akikről sugárzik a gondtalan boldogság, akinek megadatott, hogy azt csinálják, amit szeretnek. Szót érteni vele majdhogynem lehetetlen. Kezdjük ott, hogy ritkán veszi a fáradtságot, hogy szóba álljon olyannal, akivel nem feltétlenül szükséges. Munkája során sokszor találkozik új emberekkel és mikor valaki megpróbál szóba elegyedni vele, azt rendszerint szó nélkül faképnél hagyja. A hoppon maradtak pedig nem is sejtik, mennyire jól jártak. Ugyanis, ha nagy ritkán megszólal, akkor is javarészt csak morog és ontja magából a lehangoló vagy éppen cinikus megjegyzéseket. Emellett pedig rettenetesen maximalista is, neki megfelelni majdhogynem lehetetlen feladat, főleg, ha munkáról van szó. Neki nem számít hány óra van, vagy kinek van éppen halaszthatatlan dolga, amíg nem hajtja végre mindenki tökéletesen a koreográfiát, addig még csak egy öt perces pihenésről sem lehet szó. Ha pedig úgy látja, hogy valaki nem üti meg azt a szintet, hogy érdemes legyen vesződni vele, azt bizony kegyetlenül az érintett arcába vágja. A múltjáról nem beszél. Soha, egyetlen szóvas sem említi, mintha nem is lett volna, mintha az élete akkor kezdődött volna, amikor rendező lett belőle. Kudarcnak érzi mind azt, hogy hibázott és leesett, mind pedig azt, hogy a baleset után nem volt képes teljesen felgyógyulni és visszatérni. Épp ezért, ha valaki még nem unta meg az életét, akkor jobb, ha a társaságában kerüli ezt a témát.
Élettörténet: Egy igazán jómódú és még annál is gazdagabb család harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot. Apja –aki államügyészként dolgozik- szigorú és régimódi ember lévén rövid pórázon fogta gyermekeit. Így hát szinte természetesnek számított, hogy nővére és bátyja is komoly hivatást választottak maguknak (nővére követte apja példáját és jogi karrier építésébe fogott bátyja pedig orvos lett) és igen fiatalon megszerezték a doktori címet. Ám hamar kiderült, hogy Sawyer némiképp kilóg ebből a tökéletes családból. A szellemi képességeivel nem volt baj, a középiskola végéig szinte mindig osztályelső volt, viszont semmi érdeklődést nem mutatott az apja által „méltó”-nak titulást hivatások iránt. Neki az ilyen dolgok túl sivárak és unalmasak voltak. Ezt pedig annyiszor közölte szüleivel, ahányszor csak kellett, így apjával való kapcsolata sosem volt felhőtlen. Viszont azt, hogy akkor mit kezdjen magával, elég későn sikerült eldöntenie. Ugyanis két szerelme is volt, a sport és az előadó művészet. Nagyon sok mindent kipróbált és ezen a két kategórián belül mindenben örömét lelte. Imádott sportolni, minden erejét beleadni valamibe és addig hajtani magát, amíg ereje legvégére nem ér, hogy aztán a nap végén halálosan kimerülten, de elégedetten zuhanhasson az ágyba. De az előadó művészetet is ugyanígy szerette. Nem tudott betelni azzal az érzéssel, mikor mindenki csak őt figyeli, az ő- vagy a hangszere- hangjától zeng a színpad. Az utána következő taps pedig…mámorítóan hatott rá, nem volt számára ahhoz fogató érzés. De mindkettőt annyira szerette, hogy egyikről sem tudott a másik javára lemondani. Aztán tizenhét éves korában kapcsolgatva a tv-t megpillantotta egy régi cirkuszi előadás felvételét. Szinte pislogás nélkül, csillogó tekintettel figyelte az akrobaták lélegzetelállító mutatványait. Szerelem volt ez első látásra, hiszen végre megtalálta azt, amiben minden egyesül, amit szeret. Hamar megkereste a megfelelő embereket és tanulni kezdett. Iskola után mindennap késő estig gyakorolt. Az oktatója- egy egykor elismert, de már nyugdíjba vonult akrobata- hamar észrevette, hogy Sawyer mekkora tehetség. Mivel erős, a nehezebb mutatványokat is légies könnyedséggel hajtotta végre, ráadásul mindent tökéletes pontossággal, mintha csak egy erre programozott robot lenne…illetve mégsem hiszen olyan hihetetlen szenvedély áradt belőle, ami mindenkit azonnal a hatalmába kerített. Érettségi után be is állt egy neves cirkuszhoz. Ott megállíthatatlanul tört előre, igazi sztár lett és ami a legfontosabb, boldog volt. Ám huszonnégy éves korában egy szerencsétlen pillanatban leesett a trapézról. Több csontja is eltört a jobb könyöke pedig teljesen szétroncsolódott. De nem keseredett el, örült, hogy túlélte és biztos volt benne, hogy ha az orvosok és ő is mindent megtesz, ott folytathatja, ahol abbahagyta. Ám nem így lett, a könyöksérülése túl komoly és bonyolult volt. Egyik orvostól ment a másikhoz, belement több kísérleti műtétbe, utánuk minden alkalommal egyre megszállottabban végigcsinálta a rehabilitációt, de hiába. Végül elfogadta, hogy vége, és ekkor váltotta fel a szenvedélyes, vidám fiút ez a megkeseredett, reményvesztett énje. Viszont nem bírt elszakadni a cirkusz világától, bármennyire is fájt neki minden egyes ott töltött perc. Ma már arról híres, hogy ő rendezi a legveszélyesebb, ám borzasztóan látványos és rabul ejtő cirkuszi előadásokat.
Hobby: Nincs, minden idejét a munkájának szenteli
Foglalkozás: szabadúszó cirkuszi koreográfus és rendező
Extrák: ***Próbák után, ha tényleg egyedül van, néha felmegy a kötélre, a trapézra, vagy amihez éppen kedve van. Általában csak sétálgat a kötélen, de néha könnyebb mutatványokat is megcsinál. *** Sosem megy el az általa rendezett előadásokra, mivel nem akarja hallani a régen annyira szeretett tapsot. Ezt először mindenki furcsállta, sőt, sokan felháborodtak rajta, de ő mindig azt mondja, hogy az ő munkája csak annyi, hogy kitalálja és betanítsa, magához az előadáshoz már semmi köze.*** A modora és talán túl magas elvárásai ellenére a cirkuszigazgatók szinte versengenek azért, hogy egy-egy előadás megrendezésére szerződtessék őt, mivel rendezőként hatalmas elismeréseket tudhat már magának. Viszont csak a legjobb társulatok tehetik meg, hogy vele dolgoznak, mivel az általa kitalált mutatványok mind borzasztóan nehezek és veszélyesek.***Családjával a baleset óta nem tartja a kapcsolatot, hiszen előttük szégyelli legjobban, hogy ez lett az ő nagyra törő álmaiból. Testvérei gyakran felkeresik, de őket sem fogadja kedvesebben, mint bárki mást.***Kamaszkora óta tudja, hogy meleg. Időnként vannak kapcsolatai de egyik sem komoly, főleg azért, mert nem igazán akar komoly kapcsolatot, meg mert nem is egyszerű kibírni mellette.***Foglalt.
Képinfo: A képet nem én rajzoltam, csupán illusztráció (http://)
| Engedélyezve: |
2014. 04. 20.
|
Státusz: Aktív
|
|
