Név: Engos Laezdar
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Mora
Kor: 19
Külső leírás: Igazi hercegi jelenség, de nem éppen a szőke fajtából, mert az ő tincsei bizony ezüstszínben pompáznak, hála édesanyja tündéri felmenőinek. Származására utalnak kissé hegyes fülei is, valamint szinte pupilla nélküli, ragyogóan kék szemei. Utóbbiak szinte mindig olthatatlan kíváncsisággal csillognak, megfigyelve mindent a környezetében. Sokan azt mondják, hogy világosságuk miatt, hideg hatásuk van, és komollyá teszik vonásait, de ez inkább csak akkor jellemző, ha nagyon koncentrál valamire. Máskor általában ott a meleg mosoly ajkain, amitől a szolgálólányok rendszeresen elolvadnak. Ebben nincs is semmi meglepő, mert nem csak a mosolya lehengerlő, teljes egészében szép férfi…fiú. Persze jobban örülne, ha férfiasnak mondanák, de abszolút ő hasonlít anyjára legjobban a fiú testvérei közül. Tőle örökölte karcsú alkatát, amiben jóval több erő lakik, mint ránézésre hinnénk. Neki köszönheti még haj, és szemszínén kívül, finomvonású arcát is, valamint a kissé fázós jellemet. Valljuk be, egy északi ország átlag hőmérsékletében nem nehéz fázni, így nem meglepő, hogy Engoson általában több réteg ruha díszeleg. Ezzel elrejti kissé karcsúságát, amivel bátyjai előszeretettel szekálják, hisz ők jóval inkább apjukra ütöttek, magasabbak és izmosabbak, mint ő. Pedig ő se alacsony, teljesen kellemes, átlagos magassággal rendelkezik. A ruháira nem fordít különösebb figyelmet azon kívül, hogy legyenek melegek, tiszták, és kényelmesek. Szerencsére az inasa, vagy társa mindig rábök az összepasszoló darabokra, így nem lehet panasz a megjelenésére. Ékszereket nem sokat hord, jobb fülében van egy láncos fülbevaló, és a származását jelző gyűrű egy láncon lóg a nyakában, de ennyi, nincs oda a túlzott cicomáért.
Jellem: Amennyire tökéletes herceg megjelenés ügyileg, olyannyira nem az, a személyiségét tekintve. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen alkalmatlan lenne a trónra, ha véletlenül rákerülne, sokkal inkább azt, hogy bizonyos jellemvonásai miatt, jobb, hogy nem ő az elsőszülött. Először is, borzasztóan kíváncsi. Nem néznénk ki belőle, de a kutatás, faggatózás, tudakolózás mind a hobbija. Nem szándékosan, de nagyon jó ösztönnel képes rákérdezni a kínos, túlzottan titkos, kényes dolgokra, amit nem sokan díjaznak az udvarnál. Ráadásul makacs, és addig nem nyugszik, míg kielégítő választ nem kap a kérdéseire. Persze nem ostoba, és bár naivságért nem kell a szomszédba mennie, tudja, mikor lépett át olyan határt, amin túl jobb, ha a háta mögé néz. Kifejezetten intelligens, mindig is imádott olvasni és tanulni, így remélte, hogy egyszer majd tanácsos lehet az udvarban. Azonban ahhoz nincs benne elég törtető szellem és álnokság, hogy lekőrözze a többieket, így ez az álom csak álom maradt. Talán nem is baj, mert bár apja még él, és nem is öreg, idősebb bátyja kezd beletanulni a királykodásba, és Engosnak elég sűrűn rá kell harapnia a nyelvére, hogy ne kritizálja a döntéseit. Testvérei közül, nem csak külsőleg, de belsőleg is ő hasonlít a legjobban anyjukra. Sokkal segítőkészebb és empatikusabb, mint bátyjai, és nincs benne hiúság, mint nővéreiben. Ez persze azt is jelenti, hogy testvérei hajlamosak lenézni és lekezelni őt, bár ennek ellenére, szeretik a maguk módján. Engosnak pedig akad hangja, és csípős nyelve, hogy megvédje magát, ha kell. És mivel kiváló megfigyelő, mindig tudja, mivel vágjon vissza, csak sokszor nincs benne elég rosszindulat, hogy megtegye.
Élettörténet: A Laezdarok királyságába született, egy nem túl nagy, északi kis országba, az uralkodó ötödik gyermekeként. Míg apja felmenői évszázadok óta a királyság urai voltak, addig anyja távolról érkezett, tündéri vérrel ereiben. Ez gyermekei közül főként Engoson látszik meg, bár nővérei is híresek szépségükről, bátyjai inkább erőteljes apjukra ütöttek. Mint minden királyi udvarban, náluk is jellemzőek voltak mindig is az intrikák és áskálódások, nem csoda hát, hogy a szolidabb lelkületű fiú nem igazán találta a helyét. 13 éves koráig ez nem volt probléma, mert az anyja ugyan olyan volt, mint ő, és ketten jól megvoltak a maguk kis világában. Minden kétséget kizáróan, ő volt az anyja szeme fénye, de az asszony sose vonta meg szeretetét többi gyermekétől se, ha ők igényelték. Két idősebb fiát viszont jobban érdekelték a háborúk, az uralkodás, és az, hogy apjuk kedvére tegyenek. A lányait pedig az udvar intrikái, a tökéletes külső és hercegnői kötelességek. Engos azonban örömmel ücsörgött vele órákat a poros könyvtárban, segített neki ápolni a hozzá hozott, sérült állatokat, gondozta a télikert gyönyörű növényeit, és sétált vele a közeli erdőkben, főleg nyáron. Az apja, aki alapból keménykezű, de igazságos király volt, hagyta ezt, mert tudta, ha szigorral elvenné feleségétől legkisebb fiát, hogy keménynek nevelje, az asszony nem bocsátana meg neki. Már azért is hálás lehetett, hogy a déli időkhöz szokott, erdők magányát kedvelő tündéri leszármazott hajlandó volt követni őt a zordabb északra, ahol a tél az év felét kitette. Azonban nem sokkal az után, hogy Engos betöltötte a 13-at, szörnyű szerencsétlenség érte őket. A királyné és legkisebb fia szokásos útjukat tették a környékbeli erdőben, mikor banditák támadtak rájuk. Engos tanúja volt az anyja megerőszakolásának, és megölésének, majd valószínűleg rá is ez a sors várt volna, ha az erdő vadjai, akiknek az anyjával mindig segítettek, nem érkeznek a megmentésére. Vezetőjük egy beszélő, sarki róka szerű, mágikus teremtmény volt, akinek sikerült a sokkos, összetört fiút rávennie, hogy induljon hazafelé. A keresésükre kiküldött csapat, a kastély felé, félúton találtak rá, és vitték az apja elé. A király haragja mérhetetlen volt, és dühében az egész erdőt el akarta pusztítani, de erre már az addig beszélni is képtelen fiú magához tért. Elzokogta apjának, hogy mi történt pontosan, és könyörgött neki, hogy az erdőt és az állatokat ne bántsa. A király engedett a kérésnek, és a szétszéledt banditák után küldte embereit. A királyság pedig gyászolta a királynét, főleg a családja. Engos pedig magát okolta, hogy nem tudott segíteni, és apja legnagyobb meglepetésére, végre elkezdett fegyverforgatást tanulni. Jól teljesített a karddal, de még jobban az íjjal, abban lekőrözte harcedzett bátyjait is. Évek teltek el, és a fiú régi, naiv kis énje összefonódott a határozottabb, kíváncsibb jellemével. Felnőtt, de még mindig sok dologban az anyjára üt. Nem tudja kezelni olyan jól az intrikákat, mint testvérei, a természet menedéket jelent számára, nem kegyetlen harcos, és bár nagyon intelligens, törtetőség hiányában, nem megfelelő királyi tanácsosnak. És mivel idősebb bátyja kezdi átvenni az ország irányítását apjától, fiatalabb fivére pedig a seregét, míg nővérei kedvező házasságokat kötnek, kezdi magát egyre inkább idegennek érezni az udvarban.
Hobby: Lovaglás, olvasás, kíváncsiskodás, erdőjárás, íjászkodás, Nunnal vitázni, kutatás, elfészkelni magát minél melegebb helyeken.
Foglalkozás: Herceg
Extrák: **A sarki róka szerű teremtményről kiderült, hogy tündér róka, és Nunnak hívják. Azóta Engossal van, hogy megmentette a fiút. Nem csak a legjobb barátja és társa lett, de ő képviseli kettőjük közül a ravaszságot, és húzza ki kettőjüket gyakran a necces helyzetekből, amikbe a fiú kíváncsisága keveri őket. Kicsit kisebb, mint egy sarki róka, ugyan olyan kék szemekkel, mint Engos. Beszél és nagyon intelligens, ráadásul irányítani tudja a sima erdei vadakat, ha nagyon akarja.**A külsején kívül, nem sok mindent kapott tündéri vérétől, bár közel áll a természethez, és bármilyen állattal jól kijön, nem képes némi gyógyításon kívül más mágiát használni.** Még mindig szörnyen hiányzik neki az anyja, de már nem olyan erős benne az önvád, mint régebben. Egy darabig a bosszú miatt edzett, de aztán rájött, hogy az anyja nem erre nevelte, nem ezt akarná neki, így most inkább a helyét keresi a világban.** Nem rossz a kapcsolata az apjával, de nem is olyan jó, mint testvéreinek, akik elég sokat szekálják őt, de mivel Engost se kell félteni az agyukra menésben, nem zavarja a dolog.** Uracskámnak.
Képinfo: Nem saját, csak illusztráció! (http://)
| Engedélyezve: |
2014. 04. 17.
|
Státusz: Aktív
|
