Név: Giorgio Lavatta
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Geneviev
Kor: 22 éves
Külső leírás: Szőke haja egyáltalán nem olaszos, pláne nem zöld szemei, és viszonylag fehér bőre. Velencében született, ott is élt mindig is, ám valószínűleg minimum egyike a szüleinek nem olasz volt, hiszen túlságosan kirí az olaszok közül. Aranyló haját sokszor kell csuklya mögé rejteni, hiszen eléggé felismerhető fürtjei miatt, amit ugye nem igazán akar, mert eléggé csúnya vége lenne, ha egyszer elkapnák őt, vagy őket. Zöld szemeivel viszont nem tud semmit sem kezdeni, nem tudja mivel elfedni őket, de szerencsére annyira nem is kell, hiszen ha éppen kapucni, vagy esetleg, ha nagyon muszáj, mert eléggé kétséges a helyzetük, festett a haja, akkor csak a szemei nem olyan jellegzetesek, fehér bőre viszont annál inkább. Átkozza is folyton árulkodó bőrszínét, hiszen hiába élte le egész eddigi életét Velence utcáin, egyszerűen nem sikerült olyan színt összeszednie magának, amivel már nem lóg ki a tömegből. Ezért is szokott hosszú ujjas, kapucnis köpenyeket hordani, hogy minél kevesebb látszódjon ki belőle. Két kezét általában mindig bekötözve hordja, mert így sokkal kevésbé sérülnek meg, mondjuk egy két ház átugrása utáni leérkezés következtében.
Jellem: Milyen jelleme is lehet egy tolvajnak, aki a csodálatos városban, az Adria királynőjében, Velencében tengeti nem mindennapi életét? Hát, nem egyszerű. Nem éppen könnyű élete eléggé megedzette jellemét, mely kemény, mint a titánium. Nem kíméletlen, nem mohó, de nem is kedves. Kapzsi sem, ennek ellenére kissé… hogy is mondjam, néha elszalad vele a ló, ha lopásról van szó, ugyanis ő nem csak azért lop, hogy túléljen, hanem mert kissé kleptomán is, szóval ha meglát valamit, ami nagyon tetszik neki, azt muszáj ellopnia, még ha egyáltalán nincs is szüksége rá. Csak egyetlen egy emberrel képes kedvesen, normálisan viselkedni, és megosztani zsákmányát. Persze, ez azért van, mert vele együtt él, együtt járja a várost, és együtt zsákmányolják ki a gazdagokat. Gyűlöl mindenkit, aki nem Silentio. Senkiben nem bízik, már eléggé fiatalon, 4 éves korában megtanulta, hogy senki másban nem bízhat, csak magában, és az akkor még alig 3 éves Silentioban. Ő az egyetlen ember és férfi, akit nem testileg, hanem sokkal inkább lelkileg és érzelmileg engedett közel magához. Testileg semmi nincs közöttük, nem azért, mert Giorgio nem akarna bármit is tőle, amit csak megenged neki a fiú, hanem azért, mert a fiú nem mutat neki semmi jelét annak, hogy akarna is bármit tőle, pedig aztán folyton szikrázik közöttük a levegő. Teljesen egy hullámhosszon perdülnek, szinte mindig tudják, mire gondol a másik. Szereti a fiút, talán szerelemmel is, ha tudná egyáltalán, hogy mi az a szerelem, és nem csak a vágyat ismerné. A vágyat emberek, kincsek és a tolvajlás iránt. Ugyanis oké, hogy a megélhetés miatt lopnia kell, azért nem igazán csak azért teszi ezt az egészet, hogy megéljenek, hanem azért, mert kell. Kell, egyszerűen muszáj lopnia.
Élettörténet: Velencében született 26 évvel ezelőtt. Hogy kik a szülei, s hogy milyen a rokonsága, senki nem tudja. Egy árvaházban lelt otthonra egyből születése után, ugyanis az anyja annak az otthonnak a küszöbén tette le őt, majd elhúzott a fenébe. Valószínűleg egy arisztokrata asszony eléggé törvénytelen gyermekeként született, amit a nő nem engedhetett meg magának, de igazából már sosem tudhatja meg az igazságot a származásáról, talán csak akkor, ha egy rá teljesen hasonló emberrel találja szembe magát. Az árvaházban találkozott Siletióval, akit azért neveztek el így, mert nem szólalt meg azalatt a 3 év alatt, amit ott töltött a fiú. Azért három évet, mert mikor Giorgio négy éves lett, úgy döntött, nem bírja tovább ott az árvaházban. Szörnyű volt és borzalmas, soha nem akár visszagondolni rá, és arra, hogyan használták ki aprócska testét az idősebbek. Így hát fogta Silentiót, és magával vitte el, a hatalmas és ijesztő városba, ami még egy idősebbeknek is félelmetes, nem hogy két aprócska picúrnak. Ám mégis sikerrel túlélte a két fiú, de csak úgy tudták ezt megoldani, hogy teljesen mindenben egymásra támaszkodtak. Viszont így tényleg minden sikerült nekik, eleinte az emberek könyörületére próbálták támaszkodni, több-kevesebb sikerrel, majd sikeresen kitanulták a tolvajlás művészetet. Tizenegy, tizenkét éves korukban figyeltek fel rájuk a velencei alvilágban. Megpróbálták beszervezni őket, hiszen tolvaj körökben igen hírhedtek lettek ők ketten, ám nem sikerült nekik. Azóta viszont, hogy egy éven át hiába üldözték őket, a fekete listájára kerültek, és azóta nem csak az a feladatuk, hogy túléljenek és a velencei népek elől bujkáljanak, hanem az alvilág elől is menekülniük kell. Nem tudnak két éjszakát ugyanazon a helyen tölteni, mert mindig menekülniük kell, hogy ne találjanak rájuk. Persze, ez nem akadályozza meg Giorgiót abban, hogy néha ne csábítson el egy-egy fiút, avagy lányt, hiszen a... feszültséget azért neki is ki kell eresztenie valahogy, ha már az az egyetlen ember, aki bármit el tud érni nála, és akiért bármit megtenné, mert szereti, vélhetőleg nem akár vele semmit se tenni.
Hobby: Lopás, Silentio, csábítás, tetőkön fetrengés
Foglalkozás: Tolvaj
Extrák: Egyszer loptak egy gondolát, azt azóta is használják, a gondolierek nagy bosszúságára, ugyanis ilyenkor szoktak úgy tenni, mintha ők is azok volnának, és ellopják az igazi gondolások fizető utasait. *** Nem tudja, honnan származik, de eléggé kétséges, hogy egészen olasz volna, ugyanis nem éppen olasz származásra utal szőke haja, és zöld szempárja. *** Kínzottkámnak
Képinfo: iya-chen (http://)
| Engedélyezve: |
2014. 03. 02.
|
Módosítva: 2015. 04. 22. 22:34:11
Módosította: Geneviev
Státusz: Aktív
|
