Név: Peter Chasterfield
Kategória: Yaoi
Feltöltő: ef-chan
Kor: 32
Külső leírás: Magas, 192 cm, izmos, kisportolt, s mostanában éli második lázadókorát - minimum. Mióta leszerelt, növeszti a haját, és mindig aszimmetrikusra vágatja, mondhatni ez kell a lelkének. Sötétbarna haja most így már a hát a közepéig ér a leghosszabb tincseknél, de egyébként lépcsőzetesre van vágva, az sem szimmetrikusan. Arca kellemes, bár álla kissé hegyes, szeme színe világosabb barna, tekintete pedig akár egy konyhai nagy kés, ami melletted vágódott a falba. Egyik fülébe több piercinget is lövetett, illetve mostanában beszerzett egy kereszt alakú fülbevalót is. Szintén kedvelt kiegészítője egy rózsafüzér, amit a nyakában hord, nem vallásos, inkább csak ez is az eddigi életének tagadását próbálja jelképezni. Ruhái javarészt bőrcuccok, bőrnadrág, bőrkabát elengedhetetlen, emellett főleg feketét hord, mondhatnánk egyfajta divatosabb típusú rockernek, bár a zene ízlése nem egyezik meg ezzel, jobban szereti a nyugodalmasabb, mondhatni líraian nyálas popzenéket (igaz, csak a minőségit), illetve a komolyzenét és a filmzenéket (elég leszűkült az ízlése). Egy kiegészítője viszont elhagyhatatlan, ez pedig a kesztyűje. Igaz, csak a jobb keze igényelné a merevítést egy harctéri sérülése következtében, de általában mindét csuklójára is húz, mert a bal csuklója is eléggé kattog, s ezt takarja el a kesztyűkkel, amik szintén elég érdekes darabok, s rásegítenek lázadó énjére. Egyébként akadt már párszor, hogy lazán valami kezdő rockbanda énekesének nézték, pedig nem örülne a világ, ha tényleg nekiállna kornyikálni, pedig beszédhangja igazán kellemesen mély.
Jellem: Magabiztosnak tűnik, lázadónak, szexinek, élete teljében levőnek, és igyekszik valóban ezekre is koncentrálni, de talán sejthető ezek túlhangsúlyozásából - főleg az ő korában, hiszen nem tini már, akinek elnézik -, hogy ez csak a látszat, és nagyon nem így áll a helyzet. Igaz, a sérült részt mélyen igyekszik magába temetni, így a hétköznapokban kifelé nem is látszik, milyen lelki defekteket hordoz magával. Éjjel mégsem tud nyugodtan aludni, sok szörnyű emlék elevenedik meg olyankor szeme előtt, és gyötri most is, mondhatni magán érzi a rimánkodók kezeit, ahogy kapaszkodnak a ruhájába, segítsen, hallja sírásuk, látja könnyeik, s belepi a vér és az agyvelő keveréke. Ezen őrjítő emlékek miatt szabályosan retteg a gyerekektől, azt mondja, nem bírja őket, kis idegesítő majmok, valójában nem képes a szemükbe nézni, mert mindegyikben azoknak a gyerekeknek a tekintetét látja, amelyek most árvák vagy halottak, csak mert látták a szakaszát, mert ennél nagyobb bűnük még nem lehetett. Nem bírja a túlzott tömeget, tekintete idegesen jár körbe ilyenkor, mintha minden percben rátámadhatnának, kerüli a jelentősebb, központi helyeket, amelyek terrortámadás célpontjai lehetnek, csak olyan helyre megy, ahova eljut az autójával, a repülés nem jöhet szóba, és mindig van nála egy kés. Nehezen enged bárkit is közel magához, de akit mégis közel enged, azzal törődő, s ha rajta múlik, örökre közeli viszonyban maradnak. Viszont még az ilyen emberekkel szemben is szégyelli gyengeségeit, és a kérdeződködésre, hogy mi baja, kifejezetten rosszul tud reagálni. Sokszor érzi magát türelmetlennek - pedig bizony annyira nem is, épp csak ha kihozzák a sodrából, túlságosan agresszív lesz, ami csak növeli a bűntudatát, és ebből fakad az is, hogy türelmetlennek gondolja magát. Amúgy szeret bíbelődgetni, már amivel tud, hiszen jobb keze - az eredetileg ügyesebb keze - sok mindenben megakadályozza, de főzni például mostanában imád, barkácsolgatni is, meg úgy elleni a saját kis világában,a miből nem túlságosan hajlandó másoknak is adni. Mégha egészen mást is várna tőle az ember első látásra, amit alapvetően - tehát a nagy szájat, a leszarom magatartást, a megközelíthetetlenséget, amit gyakran néznek mások beképzelt felsőbbrendűségtudatnak is, a nekem mindent lehet, és úgy viselkedek, ahogy akarok - teljesen jól hoz, ha nem kell eltölteni másokkal kb fél-egy óránál többet, annyi idő alatt még jó eséllyel nem lehet annyira kiismerni, hogy felbukkanjanak a valódi mozgatórugók.
Élettörténet: Teljesen átlagos gyerekkora volt, szülei szeretetben nevelték, és van egy húga, akivel jó viszonyban vannak, még ha néha kicsit agyalják is egymást, vagy netán “most durcás vagyok, nem szólok hozzád”-ot játszanak. Kisgyerekként találkozott először katonákkal egy harcászati bemutatón, és már akkor eldöntötte, hogy hivatásos katona szeretne lenni. Nem is teketóriázott, ahogy elérte a nagykorúságot, belépett a seregbe. Így hivatalosan csak érettségije van, ennek ellenére azért sokkal okosabb és műveltebb, a seregben töltött idő alatt is rengeteget olvasott és képezte magát. A kiképzést minden kegyetlensége ellenére élvezte, és a katonaság valódi férfit nevelt a kissé még bohókás gyermeki lelkéből. Mégsem lett elég kemény ahhoz, hogy ridegen túllépjen a bevetések borzalmain. Ott volt Afganisztánban, és megjárta Afrika egyes vidékeit is, olyasmit látva, amit talán sosem szeretett volna. Az ember természetének árnyoldalaival az orra előtt megtört, hazavágyott, és eluralkodott rajta a rettegés, hogy talán ő is hasonló szörnyeteggé válik. Ennek ellenére a kiképzésen tanultak, a tapasztalatok és az életösztön munkált benne, mígnem egy alkalommal rajtaütöttek pár terroristán, akik a családjukkal voltak épp. Peter megzavarodott, fegyvert fogott gyerekekre voltaképpen, még ha a szüleik is voltak a valódi célpontok, mégis, fordított helyzetben totálisan meg lenne zavarodva, nem értené a helyzetet, és a saját helyében sem érezte helyénvalónak. Leeresztette a fegyvert, s ez volt az a pillanat, amikor jó szándékból élete leghatalmasabbját hibázta, amely akár az életébe is kerülhetett volna, egy szerencséje volt, a rá támadó terrorista két golyója, amelyet el tudott sütni, mielőtt Peter társai lelőtték volna, maga elé emelt kezébe fúródtak, szétroncsolva a jobb csuklóját. A sérülés ugyan nem került a kezébe, az ujjait is képes viszonylag normálisan mozgatni, bár nagyon finom mozgásokra már nem képes vele, de ez nem feltűnő, főleg, ogy azóta abszolút átszokott a bal keze használatára, és írni is megtanult vele, mára ugyanolyan gyorsan róva vele a betűket, mint egykoron jobb kezével. Ez viszont a katonai karrierje végét is jelentette, amely - nem kérdés - amúgy is véget ért volna, mert kilépett volna, amint lehet, így legalább - öröm az ürömben - megvolt az indok. Jelenleg a kellemes összegnek tekinthető rokkantnyugdíjából él legfőképp.
Hobby: barkácsolás, sütemények készítése, főleg a marcipánnal való “szobrászkodás”
Foglalkozás: leszerelt katona
Extrák: A csuklója ugyan használható, jó pár szegecs tartja egybe, amelyek miatt besípol általában minden biztonsági kapu, és rohadtul utálja, mikor megalázón le kell vennie, hogy a biztonsági őr elfogadja az indokait, így kerül minden ilyen boltot amennyire csak lehet* Kedvenc zeneszerzője Salieri és Ennio Morricone*Foglalt, Rau Crispin Prichardjához
Képinfo: Las-T (deviantart) (http://)
| Engedélyezve: |
2014. 02. 09.
2022. 06. 11.
|
Módosítva: 2022. 06. 11. 18:10:11
Módosította: ef-chan
Státusz: Aktív
|
