Név: Abang Taksaka
Kategória: Fantasy
Feltöltő: ef-chan
Kor: 45
Külső leírás: Olyan, akár a neve, haja lángvörös, amelybe, akár a tűz fényébe, szőke (“sárga”) szálak keverednek természetes mód, s ugyanilyen természetes mód található pár barna szál is a vörös tincsek mélyén, egész érdekessé és egyedivé téve megjelenését. Hajához hasonlatos színekben játszik szeme, amely a szerződéskötése óta épp olyan, mint sárkányáé, csupán pupillája maradt meg kereknek az elnyújtott ovális helyett. Szempillái férfi létére igen sűrűek és szépen íveltek, s ugyanilyen finom szemöldöke is, amely a vad és ellenséges tekintet ellenére szimpatikus külsőt kölcsönöz neki mégis. Testalkata nem robosztus, s nem is kimondottan az izomerő az erőssége, sokkal inkább ruganyossága és macskaügyessége és az ehhez párosított közelharcban való jártassága. Ruhája a királyság sárkánylovassági tiszti viselete, amely barna vászonnadrágból, bőr saruból vagy hűvösebb időben magasszárú csizmából, barnásvörös felsőből, amelyet aranyszálak és díszcsíkok tesznek előkelőbbé, áll, valamint dukál ehhez egy köpeny, amelynek két vállán egy-egy sárkányfogakat imitáló vállvért is található. Taksaka - vagy kevés barátjának Saka - emellett a köpenye alá tűzve, keresztbe a mellkasán átvetve hord még egy kardot, amely abban különleges, jobban mondva királyságában nem megszokott, hogy nincs rendhagyó tsubája, az teljesen hiányzik, valamint egy rejtekgomb megnyomásával a markolat is leválik a pengéről, amely komoly meglepetést okoz az ellenfélnek, és többször mentette meg az életét még úgy is, hogy nincs pótpengéje bele.
Jellem: A mai napig vad és szertelen, akár egy sárkány, elég öntörvényű, és mondhatni teljes egészében olyan, mint társa, Aang. (Vagy Aang vált olyanná, mint Saka?) A társaságot kerüli, az igazságtalanságra nagyon könnyen elszáll az agya, ennek ellenére nem alacsonyodik odáig, hogy gyilkoljon is, viszont szétrúgott már jó pár hülye segget. Nem bízik meg senkiben a sárkányokon kívül, tanoncaival sem szeret beszélgetni, sokkal inkább a sárkányaikat “faggatja”, könnyűszerrel olvasva az állatok reakcióiból, hiszen nagyon hamar rá tud hangolódni az egyes sárkányok személyiségére. A mai napig kísértik gyermekkori traumái, és nem tudja magának azt sem megbocsátani, hogy a mai napig nem sikerült kiderítenie, hogy a családja gyilkosainak vezére, élete megrontója él-e még, hogy bosszút állhasson rajta, és egy életre börtönbe zárassa, megtapasztaltatva vele a “kegyes bánásmódot”. Alapvetően a maga módján egyébként segítőkész, nem tud elmenni olyan dolgok mellett, amelyeket nem tart helyesnek, vállalja a konfrontációt, azt, hogy ő a közutálat tárgya, vagy épp a hős egyesek szemében, de nem szeret bratyizni, nem jófejkedik, nyers és őszinte még akkor is, ha kedvel, nem bízik senkiben, de a maga részéről mindig állja a szavát, igaz, nehezen adja, de ha adta, akkor nem vonja vissza, ezzel is mintegy kihangsúlyozva különállóságát. Egyetlen bizalmasa a sárkánya, akinek minden apróságról beszél, ami a lelkében vagy a fejében történik, őt tartja a családjának, a barátjának, és az egyetlen értéknek a Földön, mondhatni, ő a mindene. A többiekkel közömbös, némi törődést mutat, ha valakit valamiért megkedvel, de ekkor sem ad magából semmit, sőt, kifejezetten rosszul veszi a közeledést, főleg ha az amolyan “erőszakosabb” fajta, viszont akit nem csíp, annak jobb, ha elkerüli, mert könnyen végezheti kórházban pár töréssel. Igaz, pont emiatt nem jár sűrűn a városban, egy külön kis, nyílt titokként számára elkerített részen él, itt alakították ki a kiképzőterepet is, s hozzá építettek megfelelő épületeket, hogy akár itt is élhessenek a tanoncok is, persze jól elkülönítve Saka szálláshelyétől. Természete miatt hírhedt is a városban, mindenki hatszor meggondolja, hogy melyik évben jelentkezzen a kiképzésre, mert bár Saka kimondatlanul a legjobb mester és a legképzettebb sárkánylovas, ő a legrettegettebb kiképző és a legkerülendőbb személy is egyben.
Élettörténet: Szegényparaszti családba született sokadik gyermekként, két nővére és három bátyja mellett ő volt a negyedik fiú - majd követte még őt két húgica is. Sokat szűkölködtek, sokszor nem volt mit enni, csak üres, levest imitáló, kis jóindulattal ízesített vizet, s sokszor élhette át, hogy a gyomra egész nap korog, miközben azért a korához képest megterhelő feladatokat is el kellett látni. ennek ellenére nem nevezné gyermekkora egyetlen pillanatát se keserűnek vagy rossznak, a család minden tagja szerette egymást, és mindig megoldották, hogy a legnyomorúságosabb viszontagságok közepette se érezhessék, hogy boldogtalannak kellene lenniük, hiszen egészségesek, és ott vannak egymásnak jóban rosszban. Tíz éves volt, mikor minden megváltozott. A falujukat ellenséges hordák dúlták fel, a szeme előtt belezték ki az apját és két bátyját, erőszakolták meg anyját és lánytestvéreit, miközben őt láncra verték, mint egy kutyát, félholtra verve, hogy aztán pár perverz kezére kerülve maga is megtapasztalja a nemi erőszak megaláztatásait. A mai napig sem tudná behatárolni, szerencsés volt-e, hogy a sereg vezérének “ínyére” volt, vagy a legnagyobb szerencsétlensége, de végül csak ő élte túl a sok szenvedést, pedig három testvérét is - két húgát és egy nővérét - magával cipelte a horda, de belerokkantak a lelki törésbe, a többiek halálába, a megpróbáltatásokba, és igazából Sakának sem hiányzott sok ahhoz, hogy valamilyen módon belepusztuljon a közömbösségbe, amely mögé menekült a valóság elől, elvágyódva a saját testéből, és épp ezrét kívülről tekintve saját magára. Egy ideig a remény tartotta életben, a remény, hogy valaki segítségükre siet, és a kötelesség, hogy vigyázzon a többiekre, aztán szép lassan elhalt mindkettő. Két hónapig menetelt a rabló, fosztogató hordával, mikor aztán azt is utolérte a végzete a lassan felboruló és lángba boruló határvidékeken. Egy őrportya rájuk talált, és váratlan támadással elsöpörte őket, Sakának ekkor sikerült megszöknie. Maga se tudja, miért menekült el, miért nem hagyta, hogy felkoncolják - talán a tudata mélyén megjelenő félelem, hogy most majd más játszik vele kénye kedvére. Így tíz és fél évesen egyedül maradt az erdőben, kora ősszel, semmi ruhákban, és nem is volt ingerenciája valami települést keresni, gyűlölte az embereket, rémálmai voltak az átélt szenvedések miatt, és míg a szíve segítségért kiáltott, a teste lassan kezdte feladni. Két hét a vadonban teljesen elszívta megmaradt életenergiáit, és azt hitte, hallucinál, mikor először meghallotta a fura, érthetetlen, mégis hívogatónak tetsző, dallamos hangot. Egy igen sűrű bozótoson kellett átvágnia, de annyira szomjazta a hangot, hogy nem törődött azzal, hogy az ágak és tüskék felkarcolják a bőrét, befúrta magát a bozótos közepén levő tisztásig, hogy aztán egy fura, tojás alakú kőre bukkanjon, amely köré kuporodva, azt védelmezőn, mégis melegedve neki köszönhetően elaludjon. Jó ideje először terült békés, nyugodt, valóban pihentető álom a szemére, és a hang azt ígérte, nem hagyja egyedül, ha cserébe ő is vigyáz rá, mert mind a ketten egyedül maradtak. Álmában - egyfajta kimerült transzban, amelyben a sárkány még fiókaként, ösztönből képes volt gyógyítani a lelki sebein - a srákány elmesélte a saját történetét, hogy maradt egyedül a fészekben, s Saka is elmondta, milyen megpróbáltatásokon ment keresztül, sorsközösséget találva a tojással. Az álom végén arra ébredt, hogy egy meleg test simul hozzá, de az élmény mégsem keltett benne viszolygást a történtek ellenére, mert ismerős volt, és érdes nyelv nyalogatta az arcát, hogy mikor kinyitja a szemét, elé táruljon kistermetű barátja külseje. Aanggal sokáig kettesben megvoltak, ám a sárkány gyors tempóban nőtt Sakához képest, mire Saka betöltötte a 11-et, a sárkány már nehezen rejtőzött el az erdő fái között, s rájuk is találtak. A háború ugyan még mindig dúlt, de az ország időközben talpra állt, köszönhetően egy titkosabb légiónak, a sárkánylovasoknak, amelyek egy részlege kutatott újabb sárkánytojások és sárkánylovasnak való ifjoncok után, ők bukkantak Sakára és sárkányára Aangra, bár nehéz volt a visszailleszkedés a társadalomba, és bár Saka a mai napig barátságtalan, nyers, sokszor bunkó, és magának való, nem tűri sokáig az emberek társaságát, és csak kevesen szelídítettékték meg” türelmesen, elviselve “marcangolását”, mára mégis a légió megbecsült kiképző tisztjévé vált, és valljuk be, aki őt elviselve túlél a sárkányával, az már bármit kibír.
Hobby: a sárkányával múlatni az időt
Foglalkozás: kiképzőtiszt, katona
Extrák: Neve jelentése: Vörös Sárkány* A sárkánylovasok élete összekapcsolódik sárkányukéval, képesek megosztani egymással életenergiájukat, ennek következtében egy egészséges, normális, békés helyzetben egy sárkánylovas iszonyatosan hosszú időt is leélhet, ugyanakkor ha meghal a sárkányuk, az egyet jelent a saját halálukkal is. Ez persze csak azután érvényes, hogy megköttetett a kiképzés végén a vérszerződés közöttük. Viszont ennek hiányában lehet bárki bármilyen tehetséges, nem válhat egy sárkány lovasává, a sárkány hiába fogadta el korábban, többé nem fogja megtűrni az önzőséggel fertőzött emberi lelket.* Abang sárkányának neve Aang, ami ugyan lángot jelent, de azért kapta ezt az állat, mert ilyen hangot ad ki a legtöbbször, mielőtt durcásan fújtatna egyet. * Morának sárkánylovas tanonc mellé
Képinfo: Keelerleah deviantart (http://)
| Engedélyezve: |
2013. 12. 16.
2022. 06. 11.
|
Módosítva: 2022. 06. 11. 18:47:41
Módosította: ef-chan
Státusz: Aktív
|
