Név: August
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Laurent
Kor: Ismeretlen
Külső leírás: Aki elsőre ránéz, az jut eszébe, hogy ő a szőke herceg fehér lovon. Daliás termete van, ruhái mindig a legújabb divat szerintiek, kiemelve előnyeit. Persze mivel megteheti, bár nem csicsás egyik darab sem, de azért rögtön lerí róla, hogy nem a középosztály képviselője. A bőrén egy heg sincs, holott számtalan csatát megnyert már, és mesés izmok, feszes hajlatok teszik kívánatossá mindkét nem számára. Arca igazi arisztokratáé. Lágy, szinte festői arcél, harapnivaló alsó ajak, fitos nózi, vékony, ám szigorú ívű szemöldök, és két olyan kék szempár, ami talán a sötétben is világítana. A januári reggelt idéző jeges szemek semmilyen érzelmet nem mutatnak, teljesen be vannak fagyva, és elbátortalanítanak sokakat. Nem mutogatja tálcán érzelmeit, de ismerősei rögtön felismerik, hogy milyen kedve van. Igazi éke azonban a szőke hajzuhatag. Selymes, erős szálú hajszálait akárha aranyból lenne. Senkivel sem téveszthető össze, és mégsem nézik tőle lánynak. S bár majd a combját verdesi a búza-színrengeteg, sosem gubancolódik össze, mintha mindig ezer angyal fésülné rögtön az összes gócot simára.
Jellem: Mondhatni, kicsit tényleg hasonlít arra a bizonyos fehér lovas szőke hercegre. Erkölcseit mindig szem előtt tartja, és még ha ölnie is kell, szereti tudni mind a két oldal álláspontját, és a pontos történetet, mielőtt kardot ránt. Nem hősködik feleslegesen, ő az, aki jobban szeret győzni, de a babérokat, és a nagy dicsfényt jobb ha helyette valaki más viseli el. Nem szerény típus, hiszen pompás öltözéke nem is engedne ilyen következtetésre jutni senkit, de nem anyagias, hiszen hűsége nem vehető meg. Olykor olyan, mintha az emberek szemébe nézve olvasná gondolataikat, vagy hogy hazudnak-e, emberismerete rettentő pontos szokott lenni, már az első benyomástól. Nem feltétlen annak segít, aki rászorul, de a hőskomplexusát nem tudja letagadni. Szűkszavú, lojális, őszinte, és mellette igazi hercegnek tűnik. A tartása, beszéde, mozdulatai legalábbis igen tiszta kék vérről tanúskodnak. Feldühíteni nem lehetetlen, de nem ajánlott, hiszen olyan, mint az elefántok, nem felejt. Tökéletes diplomata, igen tanult, és mégis kellően titokzatos a róla keringő történetek ellenére is.
Élettörténet: Senki sem tudja, ki ő, vagy honnan jött. Azt mesélik, hogy a királyi család szolgálatába áll, ha a trónon ülő megérdemli. Az évezredek alatt sok köze volt a trón körüli viszályokhoz, de sosem magának követelte, holott titkon mindenki szerint oda illik, és jól is csinálná. Szóba sem jöhetett, hogy a trón egyik várományosa, hiszen évszázadok, -ezredek óta csak sötét hajú és szemű utódok pakolják ülepüket a vasszékre. Senki sem érti, hogy miért van itt, vagy ott, hogy mi alapján segít embereknek, vagy miért van még itt. Nem tudják, hogy hol lakik, van-e valakije, - hiszen nemtől függetlenül szívesen ájulnának ölébe emberek – vagy hogy ember-e egyáltalán.
Pedig a képlet egyszerű. Valamikor nagyon régen, még az első klánok megalakulásakor a vezér lánya egy angyalszerű alakba lett szerelmes, akiről ugyan később kiderült, hogy maga az ördög fattya, a lány mégis teherbe esett. Igen nagy szégyen volt, de a klánok védték a gyengét, így persze a csecsemőt sem ölték meg, csak egy vándornépnek adták, hogy törődjenek vele. August akkor lett azzá, aki volt, ám mai napig álmodik olykor az anyjáról, és néha az apját is látni véli. A nép letelepedett, nevelték, tanították őt, ám ő amint felnőtt, megszűnt öregedni tovább. Féltek tőle eleinte, de nem szívott vért, nem támasztott fel halottakat, nem varázsolt, így megbékéltek azzal, hogy az apja vére miatt ilyen. Csak sebei gyógyultak be félelmetes sebességgel, heg nélkül. Egyfajta kabalája lett a népnek, angyalnak hívták, és imádták, kényeztették őt. Ő mégsem cipelte ágyába az összes mozgó alakot, nem követelt piedesztált, ő csak elvonult, míg ünnepelték, a fene tudja hova. Szert tett egy vérfarkasra, akit az évek során megszelídített, és bár ő sem aprócska, a farkasalakban lévő ,,kedvence” mégis szinte elvárja, hogy August rajta ,,kutyagoljon”. Igen jól bánik az állatokkal, és azok sem túl idegenek tőle. Azóta a korok változtak, ő azonban ugyan az maradt. Megölni senki sem akarja, mindenki megvédené. S bár felajánlották már neki, hogy kap saját házat, kastélyt, visszautasította. Az emberek, bár pletykásak, és mindenütt van szemük és fülük, mégsem jutottak közelebb az ő titkának megfejtéséhez.
Hobby: A szép értékelése; harci gyakorlatok
Foglalkozás: Afféle szuperhős
Extrák: Sebei gyorsan gyógyulnak, és az állatokkal is nagyon jól kijön ~ Minden fegyverrel igen jól bánik, mégis a vívótőr-szerű vékony, és könnyűnek tűnő, ám annál vészesebb karddal bánik a legjobban. ~ Egész lénye csábító, akár a szirén, mégsem másznak rá az emberek. Szerelmet ugyan nem ismeri, de anélkül nem akarja megismerni a testiség semmilyen formáját. ~ Harcban nem rejtőzik, nem úgy az ,,ünnepeken” amiket miatta tartanak. Azokra elmegy, de elsőként távozik. ~
Képinfo: Nem az enyém, nem én rajzoltam (http://)
| Engedélyezve: |
2013. 11. 21.
|
Státusz: Aktív
|
