Név: Claus Bauer
Kategória: Fantasy
Feltöltő: Mora
Kor: 26
Külső leírás: Megkapó jelenség, legyen szó bármelyik nemről, nem tud érdektelenül elsiklani rajta a pillantásuk. Főleg most, hogy ragyog a boldogságtól, finom vonású arcán szinte állandó a mosoly, kristályék szemei pedig melegen szikráznak. Idegenek előtt persze kissé tartózkodóbb még mindig, de már nem próbál meg elbújni behúzott farokkal. Hófehér tincsei, és hasonló árnyalatú, selymes bundával borított farka és fülecskéi mutatják sarki róka mivoltát. Karcsú, és nem egy égimeszelő alkat, alig éri el az átlagot. Törékenynek tűnik, de szívósabb, mint hinnénk, nem csak az árvaház, a virágüzletben szükséges cipekedések, de a három év kóborlás is megedzette, nem fogja elfújni egy erősebb széllökés, és mostanában a Heinz féle, csak neki szánt testmozgás is formában tartja. A kényelmes ruhákat szereti, amikben könnyű a virágok közt dolgozni, de felveszi az elegánsakat is, ha párja azt kéri tőle. Főleg világos színeket kap, habár párszor már mondta Heinznek, hogy ezeket nehéz tisztítani, miután dolgozott bennük, és kiszúr a mosásért felelősökkel, de a férfi szerint ezek állnak a legjobban neki, úgyhogy ilyet kap. Ékszert nem hord, csak egy sima ezüstláncot, a többi zavarná a munkában, és amúgy is díszítik őt a virágok, amik nélkül ritkán látni őt. A láncot Heinztől kapta, egy éves együtt létük alkalmából, amire ő egy általa, magból nevelt orchideát adott.
Jellem: Kedves, szelíd, imádni való jellem, annak ellenére, hogy kapott már pár pofont az élettől. Gyámja mellett kivirágzott, barátságos volt és vidám mindenkivel, aki betért a boltba, de a férfi halála után sokáig csak gyászolt. A szerelem kirángatta bánatából, és míg vak volt tőle, ismét boldognak érezhette magát, de aztán lassan egyre magányosabb lett, és miután összetört a szíve, úgy tűnt végleg elvesztette közvetlen, szeretetreméltó jellemét. Kóborlásának három évében bizalmatlan volt, félt az emberekhez közel kerülni, menekült a közeledők elől, akkor is, ha csak barátkozási céllal tették. Már nem is hitt abban, hogy ez változhat, míg Heinz rá nem talált. A férfi nem a kedvesség mintapéldánya volt, de talán pont azért kezdett Claus bízni benne, mert nála nem látott színészkedést, hízelgést, semmi olyat, amitől tartania kellett volna. Hamarosan meg is nyílt neki, kezdte újra visszavenni eredeti személyiség jegyeit. Ismét barátságos lett, nem húzódott el a férfitól, teljesen visszavedlett a régi Claussá, habár sokáig csak Heinz előtt, másoktól még mindig megriadt. Mostanra azonban Heinz öccsét is feltétel nélkül elfogadta, és bár mások előtt még félős kissé, képes velük is kedves és segítőkész lenni. Heinzhez pedig feltétel nélkül, teljes szívéből ragaszkodik, annak ellenére, hogy azt hitte, már nem lesz többé szerelmes, most mégis bármit megtenne párjáért. És ezúttal azt is érezheti, milyen, mikor érzelmeit viszonozzák, és nem csak adnia kell, de kap is cserébe, bármit, ami a másiknak erejéből telik. Nem mintha Claus nagy igényű lenne, már attól is végtelenül boldog, hogy szerelmével élhet, és ő amint tud, hazajön hozzá.
Élettörténet: Nem tudja honnan jött, és kik a szülei, hisz még kiskorában letették egy árvaház küszöbére, még neve se volt, mielőtt a gondozók nem adtak neki. Talán egy a háború árvái közül, talán csak nem kívánt gyermek volt, de már nem agyal ilyesmiken. Régebben sokat tette, mikor sehogy se találta a helyét az otthonban. Gyenge kisfiú volt, ráadásul az egyetlen természetfeletti lény abban az árvaházban, így idősebb és erősebb társai sokat piszkálták. Nem kifejezetten azért, mert róka volt, egyszerűen könnyű célpontnak találták. Hosszú évekig így nevelkedett, de aztán 14 éves korában, egy idős férfi megpillantotta, ahogy a kerítésen üldögélve pityereg, és megesett rajta a szíve. Magához vette, és sajátjaként nevelte, boldog éveket adva ezzel neki. Az idős férfinek virágboltja volt, ami meglepő módon, kifejezetten jól futott a háború ellenére. Claus mindent megtanult tőle a virágkötésről, magukról a növényekről, és nagy segítséget is jelentett szorgoskodásával, hisz gyámja már igen öreg volt. Nem sokkal azonban Claus huszadik születésnapja után, váratlanul meghalt. Boltját a fiúra hagyta, de ekkor felbukkanó két gyermeke kiforgatta Claust az örökségből, a szelíd kis rókának esélye se volt megvédenie magát a perrel szemben. Otthontalanná vált, de egykori gyámjának fiatalabb fia, felajánlotta neki, hogy ha a boltban dolgozik továbbra is, nem kell elhagynia a fölötte lévő lakást. Örömmel beleegyezett, de idővel kiderült, hogy az ifjabb Bauernek akadt bizony hátsószándéka. Habár hat évig a bolt felé se nézett, hirtelen egyre több időt töltött ott, és lassan elkezdte megkörnyékezni Claust. Kedves volt vele, és gyengéd, így a kis róka hamarosan fülig belezúgott. Életében először volt szerelmes, amúgy is híján volt a tapasztalatnak kapcsolatok terén, így bármit odaadott a fiatal férfinak, és nem várt el semmit cserébe. Nem vette észre, hogy csak kihasználja, és hogy miután már a magának tudhatta, csak éjszakákra jelent meg, elvette amit akart, aztán élte a saját életét. Ez így ment több, mint egy évig, és Claus egyre magányosabb lett. Egyik nap, a tiltás ellenére felkereste otthonában a másikat, és ott nem csak azzal kellett szembesülnie, hogy annak felesége, és gyermeke is van, de azt is hallhatta, ahogy bátyjának azt mondja róla, hogy játékszer és eszköz. Összetört a szíve, és anélkül, hogy egy szót is szólt volna, vagy visszatért volna a boltba, világgá ment. Három éven keresztül ide-oda vetődött az országban, alkalmi munkákon élt, tartott az emberektől, és félt újra megszeretni bárkit is. Céltalan volt, és már maga se tudta merre tart, mikor a határon is átkerült valahogy, egyenesen az ellenséges területen húzódó csatatérre. Szörnyen megijedt, vacak állapotban volt, nem tudta hogy juthatna vissza, és már kezdte feladni a reményt, mikor rátalált egy férfi. Mivel a határ mellett élt addig is, tökéletesen értette és beszélte az ellenség nyelvét, az érzéke hozzá azt sugallta, hogy talán részben onnan is származik, így nem volt gondja, a később ezredesként bemutatkozó férfi nem bántotta, mint vélt ellenséget. Azt azonban nem merte neki elmondani, hogy a határ másik oldalán nőtt fel, és bár most már elmerné, Heinzt többé nem érdekli honnan jött, elfogadta őt. Claus is kinyílt számára idővel, és képes lett újra szeretni. Az elmúlt két évben, már a férfi jelent számára mindent, és bár a többi katonától még mindig tartja a távolságot, párja öccsével már összebarátkozott.
Hobby: Párjával lenni, virágok gondozása, olvasás, séta a kertben, társasjátékok Heinz-el és Hanz-al, valamint az utóbbi párjával, rajzolás.
Foglalkozás: Virágkötő
Extrák: **Miután megtudta, mennyire szereti a virágokat, Heinz építtetett neki egy üvegházat, ahol nevelgetheti azóta már szebbnél-szebb virágait, és megrendelésre csokrokat is köt belőlük. Nagyon szépen rajzol és fest is, így arra is kapott lehetőséget, ami mérhetetlenül boldoggá teszi.** A Claus nevet az árvaházban kapta, a Bauer pedig gyámja családneve volt. Már párszor megpróbálta elmondani Heinznek, hogy a határ másik oldalán, az ellenségnél nevelkedett, de a férfi sose hagyta neki. Valószínűleg már tudja, csak nem érdekli, Claus mégis fél, hogy elküldi egyszer emiatt. Ezt leszámítva, teljes a boldogsága, és nagyon reméli, hogy sose szakad meg.** Faját tekintve természetfeletti lény, félig ember, félig sarki róka. Az emberek közt nem ritkák, de kevesebbek náluk, bizonyos szinten diszkriminálva vannak.** Foglalt, Uracskámnak.
Képinfo: Nem saját, csak illusztráció! (http://)
| Engedélyezve: |
2013. 11. 08.
|
Státusz: Aktív
|
